El kell fogadni végre, hogy az FC Barcelonánál átmeneti évek jönnek

Szerző: Kömlődi Ferenc
2021.11.02. 08:06

Hosszú agónia után a saját szobrát minden lépésével ledöntő régi-új elnök, Joan Laporta kirúgta a Barça vezetőedzőjét, a klubikon és cruyffista Ronald Koemant. Valószínűleg egy másik klubikon és szintén elkötelezett cruyffista, Xavi Hernandez váltja. De lesz-e érdemi változás?

El kell fogadni végre, hogy az FC Barcelonánál átmeneti évek jönnek

Hetek, sőt, inkább hónapok – lényegében a régi-új elnök, Joan Laporta márciusi megválasztása – óta lógott a levegőben Ronald Koeman, az FC Barcelona vezetőedzőjének menesztése.

A bennfentes híresztelések, a mindent mindenkinél jobban tudók tutibiztos információmorzsái ellenére mindig maradt. Egyes vélemények szerint a spanyol sportsajtó találta ki az egészet, az ő agyukból pattantak ki valóságalap nélküli történések, jöttek az ellenőrizhetetlen belső infók. Lehetséges, hogy egy darabig tényleg így történt,

a csapat viszont idővel olyan lejtmenetbe került, hogy még a kívülállóknak is nyilvánvalóvá vált: Koeman napjai meg vannak számlálva, valamelyik váratlan vereség után meneszthetik.

Eleve hálátlan feladatot kapott. A csapat történetének legrosszabb elnökeként nyilván tartott Josep Maria Bartomeu regnálásának utolsó évében érkezett, amikor még úgy tűnt, hogy a sportvezetőnek bő tíz hónapja maradt.

A Bayern Münchentől a koronavírus-járvány miatt csak augusztusban lejátszott BL-negyeddöntőben elszenvedett 2-8-as, megsemmisítő vereség lezárta a lényegében és paradox módon a 2015-ös megnyert BL-döntővel indult folyamatot:

az Európa trónján ülő Barça erős európai középcsapattá fejlődött vissza, arculatát és stílusát elvesztette,

elszaladtak a játékosfizetések (lásd Messi évi százmilliója), a keret idősebb tagjaival nyugdíjaskorig tartó, a fiatal tehetségekkel viszont csak egy-kétéves szerződéshosszabbításokat kötöttek.

Ha máskor nem, de legkésőbb a 2017-es BL-negyeddöntőben, a Juventustól elszenvedett összesített 0-3, a csapat totál impotens torinói és barcelonai támadójátéka (Messi, Suarez, Neymar) láttán, de legkésőbb Neymar 2017 augusztusi távozását követően el kellett volna mélyen gondolkozni és váltani.

Teljesen egyértelművé vált, hogy a csapat lemenő ágba került, az egyéni villanásokra épülő taktika esetleges, nincs elnöki-edzői koncepció csak a Messi majd megoldja felfogás – és ennyi, ebből lett a szép nagy vízfej, Rómával, Anfielddel. Miközben a Real Madrid 2018-ig uralta Európát, a katalán vetélytársnak pedig esélye sem volt a BL-sikerre – Anfield előtt sem volt, mert az odavágó 3-0-ján is jobban játszott az azon az estén balszerencsés Liverpool.

Szép lassan közröhely lett az FC Barcelona nevetséges és vagy gyáva, vagy bemondásra („Cruyff a példaképem”) odakerülő edzőkkel (Valverde, Sétien).

A 2-8, Messi elhíresült bürofax-üzenete (amelyben bejelentette távozási szándékát), Suarez méltatlan kirúgása, de a lassan járókeretes szent tehenek (Busquets, Piqué, a PSG elleni hatodik gólon kívül semmit nem fakajtó, tényleg nem Barça-szint Sergi Roberto, és kisebb mértékben Jordi Alba) persze érinthetetlenek, időszámításunk szerint 3000-ig tartó szerződésekkel.

Laporta lerombolja a saját szobrát

Ekkor érkezett a felmenő ágban lévő holland válogatott kispadját az ingatag katalánra cserélő egykori klublegenda és ikon, a csapat első BL-győzelmét jelentő 1992. május 20-i Sampdoria elleni hosszabbításos szabadrúgás-gól szerzője – a Wembley hőse –, az akkori tréner, a Hollandiában és Katalóniában istenkirály Johan Cruyff elkötelezett tanítványa: Ronald Koeman.

Jó választásnak tűnt, bár edzőként az Oranje kivételével sehol nem ért el különösebb sikereket. Például a 2000-es évek második felében egy szezon erejéig Valenciában is trénerkedett, kirúgta az öltöző-hangadó idős gárdát, brutálmód fiatalított, majdnem kiestek, viszont – pont a régi jóbarát, Frank Rijkaard vezette barcelonaiakat is kiverve – behúzták a Király Kupát.

Aztán kirúgták.

Sajnos vele is beigazolódott, hogy zseniális focistából nem lesz törvényszerűen zseniális edző, bár pályafutását végigpörgetve ez eddig is elég egyértelmű volt.

Kicsit bárdolatlan, de szimpatikus figura, egy naiv Tintin, aki él-hal a Barçáért, nála nagyobb drukkert nehéz elképzelni, ráadásul Cruyff Dream Teamjének egyik vezéralakja, Johan jobbkeze volt, amiből aztán jól megélt és a kispadra is azért kerülhetett. A holland szövetséggel kötött szerződésében szerepelt egy kitétel: ha a Barça hívja, a KNVB-nek el kell engednie.

Pep Guardiola persze dicsérte, de miért mondott volna rosszat az egykori csapattársra és barátra? Bartomeu egyébként is nagyívben tett a Cityből új FC Barcelonát formáló Pep véleményére.

Tavaly ősszel aztán a feldühödött sociók – bő félévvel mandátuma végleges lejárta előtt! – bizalmatlansági indítványt terjesztettek be az elnök ellen, amit a járvány okozta szervezési nehézségek ellenére épp elegen írtak alá ahhoz, hogy szavazásra lehessen bocsátani. Bartomeu nem várta ki a csúfos végkifejletet, inkább novemberben lemondott, márciusra hozták előre a választásokat, amit a Messi megtartásával kampányoló Laporta fölényesen behúzta. Valószínűleg a június végén lejáró szerződésű – tehát ha nincs hosszabbítás (tudjuk: nem lett), akkor szabadon és ingyen igazolható – Messi is rá szavazott.

Joan Laporta, a Barcelona jelenlegi elnöke.

Joan Laporta, a Barcelona jelenlegi elnöke.

Fotó: Josep Renalias / Wikimedia Commons (CC BY-SA 3.0)

Bartomeu alatt a klub annyira eladósodott, hogy ezen a nyáron csak lejárt szerződésű játékosokat igazolhatott, a keret tagjainak többször csökkentették a fizetését, csillagokról csak álmodhattunk, Haaland helyett be kellett érni a lejárt szavatosságú Agueroval és a Tesco-gazdaságos Memphisszel.

A keret kiöregedett, meggyengült, koncepció nélkül és aránytalanul lett összeválogatva, szakmai igazgatói munkát utoljára a 2015 elején kirúgott, szintén egykori Koeman-csapattárs Zuzbizarreta végzett,

miközben Laporta kincstári optimizmussal „a minden sorozatban a végső esélyesek között vagyunk” és a „nincs átmeneti év” baromságokat hajtogatta. 2003 és 2010 között a legnagyobb elnökként vonult a klubtörténelembe, most viszont néhány hónap alatt sikerült lerombolnia a saját szobrát.

Felelőtlenül ígérget, kapkod, és még a kezét sem veszi ki a biliből. Hahó Joan, a Felcsút előbb nyer magyar bajnokságot, mint a Barça spanyolt, a BL-t meg felejtsd már el!

A 2003 és 2010 közötti Laporta mögött Johan Cruyff állt, és a mostani töketlenkedést látva, egyértelmű, hogy – mint a klub történetében oly sokszor – a totális holland focit megszemélyesítő, 2016 tavaszán elhunyt géniusznak köszönhettünk mindent.

Most már nincs Johan, így Laporta-mágia sincs, Koeman viszont az elnökválasztás után is maradt. Tavasszal volt egy, Piqué sérülésétől a felépüléséig tartó tizennyolc meccses jó szériája, a Király Kupában brillíroztak, de májusra otthon kutyaütők ellen bukták a lényegében megnyert bajnokságot, amibe Koeman összevissza-taktikái, koncepció nélküli cseréi, meccsről meccsre változó játékrendszerei vastagon belejátszottak.

A cruyffi és guardiolai filozófiának megfelelően az FC Barcelona mindig proaktív focit játszott, Ronald viszont az ellenfélhez igazodó, reaktív labdarúgást nyomatott az arra még mindig alkalmatlan csapattal. Nem mással, hanem ezzel csúfolta meg a hagyományokat, Johant, Pepet, a totális labdarúgást, saját maga dicső múltját.

Koeman gyenge, de hátba is szúrták

Koemant Laporta is rendesen hátbaszúrta. Augusztus elejére kiderült: blöffölt Messivel, az argentint és családját gusztustalanul hitegette, semmi alap nem volt a hosszabbításra, a Spanyol Szövetség és az amerikai szponzorok által felkínált mentőövvel meg ötven évre elzálogosította volna a klub audiovizuális bevételeinek egy részét, úgyhogy hülye lett volna rábólintani, két év plusz Messi sem ér meg ötven évnyi tetemes pénzkiesést.

Az elnök akkor szúrta másodszor hátba Koemant, amikor az átigazolási szezon utolsó napján Griezmannt kölcsönbe passzolták az Atletico Madridnak. A francia barcelonai pályafutása nem az elvárások szerint alakult, viszont még mindig van akkora klasszis, hogy két-három óra alatt egy Luuk de Jong típusú botlábúval végképp nem lehet pótolni.

Ronald Koeman, a Barcelona távozó vezetőedzője még 2014-ben az angol Southampton csapat edzőjeként.

Ronald Koeman, a Barcelona távozó vezetőedzője még 2014-ben az angol Southampton csapat edzőjeként.

Fotó: Ronnie MacDonald / Flickr

Tehát Koeman két meghatározó játékosa elment, és a csapat – Memphist leszámítva – lényegében erősítések nélkül vágott neki a szezonnak. Aguero többet sérült, mint egészséges, Eric Garcia nem véletlenül kispadozott a Cityben – kb. annyit is ér –, a derék Luukot meg hagyjuk, ötmeccsenként egyszer majd a fejére pattan a kétszázadik beívelt labda. A keret ugyanúgy használhatatlan és a Piqué-Busquets kettős bérelt kezdőhelyével az is marad, mint tavaly volt.

Koemannak – nem elég, hogy nem egy edzőgéniusz, hanem igen közepes tréner – szedett-vedett kerettel és egy halom sérülttel kellett volna eredményeket elérnie.

Van néhány tehetséges saját nevelésű fiatal, köztük Ansu Fati, a tavaly berobbant Pedri, van Ter-Stegen, Frenkie de Jong, Memphis, Araujo, az öregek és a mindig sérült Dembele. Keretileg Laporta még egy megbocsáthatatlan bűnt követett el: elzavarta a csapattól a szerződéshosszabbításért több pénzt kérő Ilaix Moribát.

Köztudott, hogy a Busquets, Pedri, de Jong középpálya együtt sincs száz kiló, átrohannak rajtuk, leütközik őket az ellenfelek, tehát kell egy focizni is tudó verőlegény. Ilaix az, csak túl fiatal, ezért Koeman Wijnsldumot akarta, de őt a PSG meg vitte. Most se Wijnaldum, se Moriba, se középpálya.

Ez a jelenlegi Barça

Augusztus vége óta Dél-Amerikát járom, egyetlen meccset se néztem, nem is nagyon szándékozom, az eseményeket a spanyol és az angol nyelvű sportsajtón keresztül követem (magyarul csak Tot El Camp), ennyi most bőven elég, sőt, sok is, és fura kimondani: örülök, hogy nem látok Barça-meccset. Bartomeu, Koeman, Laporta – mindhárman sokat tettek érte.

A bukott Clasico utáni vallecasi betlivel a Koemant egyrészt mindig Bartomeu hagyatékának, másrészt tisztelendő klubikonnak, Johan emberének tekintő Laportánál betelt a pohár. Interim-edző a szintén a hajdani Cruyff-team tagja, Ronald csapattársa, az eddig a B-t trenírozó Sergi Barjuan, viszont köztudott, hogy

hamarosan jöhet Xavi Hernandez, a Pep-csapat fazonszabásza, a középpálya maestroja és passzkirálya, és ami Laportánál elsőszámú szempont: elkötelezett cruyffista.

A Barça ettől még nem fog megtáltosodni. Xavinak nehéz döntéseket kell gyorsan meghoznia – elsőként, hogy mit kezdjen egykori játékostársaival, a csapatért fizetésük tetemes részéről lemondó csapatkapitányokkal, akik felett eljárt az idő, és mintha nem akarnák észrevenni a múlandóságot. Piqué, Busquets és Jordi Alba egyszerre sok a pályán, ha rajtam múlna csak Alba lenne kezdő, a másik kettő csere, Sergi Roberto meg rég máshol focizna már.

Xavi Hernandez, a Barcelona legendája, jövőbeli edzője.

Xavi Hernandez, a Barcelona legendája, jövőbeli edzője.

Fotó: Doha Stadium Plus Qatar / Flickr

Az új edzőnek fel kell mérnie, hogy mit kezdjen a Koeman által nem kedvelt, a közösségi médiában magát folyamatosan mártírnak beállító, sokak szerint nagy tehetség, szerintem közepes Riqui Puig-dzal. Ha felmérte, télen be kell szereznie egy verőlegényt, egy használható – nem állandóan sérült és nem csak fejjátékra alkalmas – középcsatárt, tovább nyesegetni a selejtet (bár ebben jó munkát végeztek már nyáron is), és persze visszatérni a gyökerekhez – hú, de közhelyes ez–, újra megtalálni a proaktív focit, a Barcelona-stílust.

A Koemannál nyilván többet kockáztató Xavi ugyan még csak a gyengus katari ligában bizonyított, de játékosként is csillogtatott edzői erényeket, tehát megelőlegezhetjük neki, hogy képes lesz rá, és már ez félsiker.

Mert igaz: gyakran tartalom nélkül, de lesz stílus. Szarból ő sem tud várat építeni, és remélhetőleg szélvészgyorsan megérteti – mit megérteti, szerződésébe foglaltatja –, hogy a következő két-három szezon átmeneti év, mert ez van, ez a realitás.

Két-három év múlva talán nyerhetünk egy Ligát, majd újabb három-négy év elteltével akár a BL-ben is elődöntözhetünk. Laporta anyagilag remélhetőleg kihúzza a csődből a klubot, az ezen a téren megtett első lépések bizakodásra adnak okot (Messi is ennek lett az áldozata), és egy-két éven belül klasszisok racionális vásárlására is lesz elegendő pénz, plusz a fiatalok is beérnek.

Bízom-e Xaviban? Igen, bízom, mert vele legalább visszakapjuk a Barça-stílust, viszont senki ne várjon a Pep-érára emlékeztető szárnyalást. Ez a Barça régesrég nem az a Barça, már a 2015-ös BL-győztes sem az volt, és ezt nem ártana, ha az összes drukker, igazi vagy hungarokatalán, az agyába vési. Persze ettől még simán nyerhetünk pár év múlva BL-t, de most nagyon mások még a prioritások. Elment négy-öt év, azt kéne valahogy helyretenni, visszatalálni a nullára, és onnan tervszerűen építkezni.

Ha tetszik Laportának, ha nem, Xavi az átmeneti évek meghatározó, nagy alakja lehet.

NYITÓKÉP: A Barcelona stadionja, a Camp Nou. FOTÓ: Johannes Falke / Wikimedia Commons (CC BY-SA 3.0)

Kömlődi Ferenc
Kömlődi Ferenc állandó szerző

Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.