Miről kellene tárgyalniuk az országoknak az ENSZ klímacsúcsán?

Október 31-én kezdődik az ENSZ 26. klímacsúcsa Glasgowban. A két hétig tartó tárgyalás célja nem kicsi, hiszen az országoknak meg kéne állapodniuk, hogy milyen konkrét lépéseket tesznek azért, hogy betartsák a párizsi klímaegyezményben vállaltakat. De mi a probléma a jelenlegi vállalásokkal? Miért fontos a mostani klímacsúcs? És kinek kéne a legtöbbet tenni a klímaváltozás mérsékléséért? Elmagyarázzuk!

Október 31-én kezdődik Glasgowban az ENSZ 26. klímacsúcsa (COP26), ahol közel kétszáz ország magas rangú képviselői és nemzetközi szervezetek gyűlnek össze, hogy a klímacélok teljesítéséről tárgyaljanak, 

mivel a hat évvel ezelőtt megkötött párizsi klímaegyezmény alapján vállalt kibocsátáscsökkentések nem alkalmasak arra, hogy a klímaváltozás hatásait a kritikus 1,5-2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés alatt tartsák.

Ezt bizonyította az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) augusztus 9-én nyilvánosságra hozott újabb jelentésének első része, amiben például megállapították, hogy az emberiség által kibocsátott széndioxid a felelős „egy megváltozott, kevésbé stabil bolygóért”, a globális felmelegedésért és a klímaváltozásért.

A legújabb klímamodellek szerint pedig a másfél fokos átlaghőmérséklet-emelkedés még a legideálisabb forgatókönyvben is elkerülhetetlen, így a valódi kérdés az, hogy milyen szinten tudjuk majd stabilizálni az új klímánkat. (A jelentésről bővebben ebben a cikkünkben foglalkoztunk.) 

Így a mostani kéthetes klímacsúcsnak alapvetően két, az évek alatt a klímaváltozásról szóló tárgyalásokon megrekedt dologról kellene elsősorban szólnia:

• megállapodni, hogy az országok miként osztanák el a kibocsátás-csökkentést;
• illetve ehhez megteremteni a pénzügyi feltételeket. 

Még a párizsi klímaegyezményben vállaltakat sem teljesítjük

A párizsi klímaegyezményt hiába fogadták el az államok, és indultak el beruházások a tisztább energia felé, azonban ennek a mértéke jóval kevesebb, mint kellene. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) október 20-án kiadott jelentése szerint

a fosszilis tüzelőanyagok használata nemhogy csökken, hanem nő, miközben mind a másfélfokos, mind a kétfokos átlaghőmérséklet-növekedéshez jelentősen csökkenteni kéne ezek használatát.

A jelentés azt állapította meg, hogy a jelenlegi trendek alapján 2030-ra kétszer akkora lesz a fosszilis tüzelőanyagok használata, mint ami az ideális lenne a 2050-es klímasemlegességi cél eléréséhez, és az országok által bejelentett célok a valóságban egyáltalán nem teljesülnek – például a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót magába foglaló G20-ak a kínai koronavírus-járvány kitörése óta több pénzt fektetnek fosszilis tüzelőanyagok használatába, mint tiszta energiákba.   

A legtöbb olaj- és gáztermelő cég 2030-ig, de még az után is többnyire növelné a kibocsátást, miközben a jelentés szerint drasztikusan és azonnal kéne csökkenteni ezek használatát, mivel ez egyáltalán nem áll összhangban az országok által vállalt célokkal. Hasonló következtetésre jutott a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szintén októberben publikált jelentése is, amelyben leírták, jelenleg körülbelül 3,46 billió euró, azaz jelenlegi árfolyamon nagyjából 1 246 billió forintnyi beruházás hiányzik a klímasemlegességi célok eléréséhez.

Az IEA igazgatója szerint az országok jelenleg a pandémiából felállva egy ökológilag fenntarthatatlan gazdasági helyreállítási pályán vannak, és ha nem változtatnak az ebből következő kibocsátás mértékén és nem fektetnek többet megújuló energiába, akkor 2050-ig nem érjük el a klímasemlegességet – azaz, hogy az emberiség annál több széndioxidot nem bocsát ki, mint amit a természet le tud kötni – , mindössze csak a célok 40 százalékát. 

Az IPCC a 2018-as ún. különjelentésében (szokták 1,5 fokos jelentésnek is nevezni) azt állapította meg, hogy 2030-ra a jelenlegi kibocsátást a felére kellene csökkenteni globálisan, de 

az ENSZ legutóbbi jelentése szerint 2030-ig nemhogy csökkenni, de 16 százalékkal még nőni is fog az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke.

Az ENSZ azt vizsgálta, hogy a párizsi klímaegyezményt aláíró 191 ország egyenként pontosan milyen célokat és konkrét terveket nyújtottak be, és ez alapján jött ki, hogy hiába nő a megújuló energiák használata és válik hatékonyabbá az energiafelhasználás, a kibocsátáscsökkentés mértéke bőven elmarad az ideálistól, de még a minimumtól is.

Ha pedig nem a trendeket, hanem a vállalásokat vizsgáljuk, az ENSZ szerint az évszázad végére 2,7 Celsius-fokkal nőhet az átlaghőmérséklet,

ami bőven meghaladja a 1,5-2 fokot.

A G20-ak kezében a jövő

A jelenlegi klímacsúcs egyik legfontosabb kérdése, hogy a G20-ak hajlandóak-e a párizsi klímaegyezményben vállaltakat teljesíteni – hiszen jelenleg ettől is elmaradnak –, illetve meg tudnak-e állapodni a jelenlegi terveiknél ambíciózusabb kibocsátáscsökkentésben.

A G20-ak vállalása azért is fontos, mert

a G20-tagok felelősek az üvegházhatású gázok kibocsátásának 75 százalékáért, és ha csak ennek a 19 országnak és az EU 27 tagállamának sikerülne elérnie 2050-re a klímasemlegességet, akkor a klímamodellek szerint 1,7 százalékon tudnánk tartani a felmelegedés mértékét.

A World Resources Institute és a Climate Analytics szeptember 16-án megjelent tanulmánya szerint emellett fontos, hogy a G20-ak a fejlődő országokat is támogassák a klímacélok teljesítésében, hiszen nélkülük nem teljesíthető a párizsi klímaegyezményben lefektetett 1,5-2 fokos klímacél – mint arra a Másfélfok klímaváltozással foglalkozó szakportál rámutat, a 2009-ben vállalt, majd a 2015-ben a párizsi klímaegyezményben megerősített, a G20-ak által vállalt évi 100 milliárd dollárnyi befizetések (jelenlegi árfolyamon közel 31 billió 138 milliárd forint) a klímaalapba eléggé elmaradtak:

miközben 2020-ra már 500 milliárd dollárnak kellett volna összegyűlnie, becslések szerint mindössze 79,6 milliárd áll rendelkezésre,

és úgy tűnik, csak 2023-ra lesz meg az 500 milliárd, ami jelenlegi árfolyamon 155 billió 686 milliárd forint.

Így a korábbi vállalások mellett a G20-aknak többet kellene tenniük, hogy a párizsi klímaegyezményben vállalt klímacélokat teljesíteni tudjuk, amihez fel kellene pörgetni az energiaszektor átalakítását, a kibocsátás csökkentését és az ezeket finanszírozni hivatott befektetéseket.

Két hét múlva kiderül, hogy ehhez van-e elég akarat.

De pontosan mit is tartalmaz az IPCC idei jelentése és milyen lenne az élet a Földön, ha nem tartjuk 1,5-2 fok alatt az átlaghőmérséklet-növekedést? Elmagyarázzuk! És hogyan érné el Magyarország a klímasemlegességet 2050-ig? Annak is utánajártunk!

NYITÓKÉP: SD-Pictures / Pixabay