Az atomra mint zöldenergiára építene Macron harmincmilliárd eurós terve

Mindössze hat hónappal az elnökválasztás előtt Emmanuel Macron elnök előállt a francia állam nagy tervével a vidék és az ipar fejlesztésére. Elveszett, 1945 utáni dicsőséget ígér az elnök óriási állami beruházásokkal. De mit lehet ebből megvalósítani?

„Egyszerre kell megvívnunk az innováció és iparosítás csatáját!” – fogalmazott Emmanuel Macron francia elnök október 12-én, azután, hogy ő és pártja, a Republique en Marche bejelentették, hogy Joe Bidenék után

ők is grandiózus, 30 milliárd eurós államiinfrastruktúra-fejlesztést terveznek be France 2030 néven – ráadásul neve ellenére az összes beruházás nem 2030-ig, hanem összesen 5 év alatt valósulna meg.

Hat hónappal a 2022-es francia elnökválasztások előtt mindez azt jelenti, hogy hosszú évtizedek után először Franciaország újra nyílt célként tűzi ki az ország iparának, nagyüzemi mezőgazdaságának, kutatási és fejlesztési szektorának óriási arányú megújítását és feltőkésítését, olyan mértékben, hogy az képes legyen az ország helyét visszaállítani a kontinens vezető hatalmaként.

A bejelentésre nem véletlenül kicsivel a német választások után kerül sor. Ott ugyan még a koalíciós tárgyalások tartanak és elhúzódnak, egy dolog azonban máris teljesen bizonyos: Angela Merkel kancellár, aki 2005 óta, tizenhat éven keresztül volt Európa meghatározó alakja, visszavonul.

Macron pedig éppen erre a helyre pályázik – méghozzá sürgősen.

A France 2030 program részleteiről még keveset tudni. A legnagyobb feltűnést azonban nem is az apróbetűs részek keltették egyelőre a tervvel kapcsolatban, hanem egy az elnök által publikált, a tervet népszerűsítő videó, amely a francia nacionalizmus hagyományos toposzaira és elemeire épült föl: van itt minden: Les Trente Glorieuses (az 1945 és 1975 közötti felívelő gazdasági-jóléti korszak) dicsérete, a nagy francia kutatók (Pasteur és Curie) magasztalása, Charles de Gaulle és Georges Pompidou (jobboldali) elnökök, mint előképek.

Egyetlen szóval a terv, amelynek értelmében a francia gazdaság fejlesztését a privát cégektől és a pénztőkétől egy új fejlesztőállam venné át, egyben kulturális üzenetet is hordoz: a francia dicsőség ezúttal nem katonai, hanem gazdasági téren érkezik vissza egy mellőzött korszak után.

Le rêve est possible. pic.twitter.com/a1vjZagnpH

— Emmanuel Macron (@EmmanuelMacron) October 12, 2021

Az elnök egyenesen úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban: „van reményünk arra, hogy Franciaország és Európa sorsát végre a kezünkbe vegyük, ehhez azonban nem nosztalgiára van szükség”. Beszéde ugyanakkor éles vágás volt jelenleg legerősebb, szélsőjobboldali ellenfelei, Marine Le Pen és a függetlenként induló Eric Zemmour felé is. Zemmour, aki még Le Pennél is radikálisabb programot hirdetett meg a francia muszlimok asszimilálására, és Orbán Viktort is dicsérte, retorikáját kétségkívül nagy arányban éppen a nosztalgiára építi.

És ugyan a Macron-féle France 2030 részleteit még csak ezután tervezik nyilvánosságra hozni, Macron láthatóan a franciák nagy, huszadik századi nosztalgiáját új tartalommal kívánja feltölteni: a nagyhatalmi státuszról álmodozó törzsszavazókat annak visszaszerzésének ígéretével igyekszik majd minden bizonnyal saját szavazói közé csábítani, ehhez pedig a koronavírus-járvány utáni, Franciaország által lehívható EU-s helyreállítási alapok lehetnek segítségére.

Az atom a jövő?

Egy ilyen program, ami lényegében párhuzamos, infrastruktúra-felújítási, a digitális mezőgazdaság, a gyógyszerészeti és természettudományos kutatás, járműipar és űrkutatás fejlesztését is felölelné, valóban az eredetileg tervezett, főleg a munkahelyteremtés miatt fontosnak tartott amerikai, 3,5 billió dolláros programhoz hasonló lehet.

Erről a hivatalos tájékoztatásból annyit lehet tudni, a 30 milliárd euróból

• 4 milliárdot kapna 2030-ig az energiaszektor fejlesztése;
• 2 milliárdot kapna a francia élelmiszeripar;
• 3 milliárd jutna az egésszégügyi rendszer fejlesztésére;
• 2 milliárdot kapna az űrkutatás és mélytengeri kutatás;
• és előre meg nem határozott összeget kapna majd az ígéretek szerint a kulturális szektor is.

Mindezekből az összegekből az ígéretek szerint Macronék már 2022-ben elköltenének összesen 3-4 milliárd eurót, elkezdődne két óriási elektromos járműveket gyártó gigagyár felépítése is például, és a tömeges hidrogénüzemanyag-gyártás beindítását is tervezik.

A program saroktpontja várható módon az ország legfontosabb energiatermelő szektorának, az atomenergiának a fejlesztési stratégiája,

hiszen köztudott az is, hogy több országgal egyetemben Franciaország EU-s szinten éppen az atomenergia tiszta energiaként való elismeréséért lobbizik, például Magyarország kormányával együtt.

Erről csak annyit árult el a bevezető beszédében, a kevésbé kockázatos, és leginkább korszerű, kis nukleáris reaktorok és az alacsony szénhidrogén kibocsátású repülőgépek gyártása minden bizonnyal a járműipari innováció két legfontosabb iránya lesz majd.

A valódi probléma – ahogyan arra a balközép Libération cikke is felhívta a figyelmet – azzal van, hogy Macronnak valójában a költségvetésben erre a kilencéves programra elég kevés fedezete lenne az EU-s pénzeken kívül.

Emlékeztetnek ugyanis, éppen ezzel párhuzamosan kezd megvalósulni a francia kormány azon terve is, amely alapján már több, vagyonát offshore cégekben tartó francia milliárdos vállalta: ismét legalizálja és hazahozza azt, miután a kormányzat a borsos vagyonadót egyszerűbb, 30 százalékos, egykulcsos osztalékadóval váltotta föl. Az intézkedés természetesen a leggazdagabbaknak éri meg, akik ugyan többet is adóznak, de így az eddigieknél jóval több pénzt törvényesen meg is tarthatnak maguknak.

Le Pen szerint előbb a kisembereket kellene megmenteni

Pedig éppen ez az a sarkos pont ami a France 2030-terv finanszírozásában is fontos szerepet játszik: a nemzeti adóbevétel. Az ugyanis eddig világos, hogy az EU-s lobbitevékenység ellenére Macron innovatív atomenergia-elképzeléseit sem a Next Generation alap, sem pedig az Európai Zöld Megegyezés nem támogatná, mint tiszta energiaberuházást, erre mindenképpen az állam saját forrásait kellene elkölteni.

Ráadásul úgy, hogy legalább az egyik komoly rivális, Marine Le Pen a Le Figaroban véleménycikkben reagált is Macron bejelentésére, a saját zöld terveiről beszámolva. Az általában szélsőjobbos nézeteiről ismert Nemzeti Tömörülés-elnök itt kifejtette, a zöld energia, és a klímacélok elérése fontosak ugyan, de a 2019-es sárgamellényes tüntetések – amelyek éppen az üzemanyagot sújtó szénhidrogén-adók miatt törtek ki – megmutatták, mindezt nem lehet a kisebb pénztárcájú polgárokkal kifizettetni, ezért komplex rezsicsökkentési tervvel állt elő.

„Már De Gaulle tábornok bebizonyította – írja Le Pen – hogy a nagymértékű francia energiaszuverenitás lehet csupán a záloga annak, hogy az azt sújtó adók, és az energiaárak mérsékeltek maradhassanak”. Ezért ő inkább az adórendszer gyökeres átalakításával kezdené a dolgokat.

Elmarasztalta Macront azért is, hogy adópolitikája, és szabadkereskedelmi egyezmények nyomán részben importenergiára való átállása folytatta az elnököknek azt a sorát, amivel „elkótyavetyélték” a De Gaulle által kiépített önnfenntartó energiaipart.

Ezért azután az elnökjelölt hiteltelennek is tartja a most meghirdetett programot.

Ezzel a kritikájával nincs is egyedül. Korábban Anne Hidalgo párizsi polgármester – akit most a francia Szocialista Párt szerény maradékai jelöltek az elnöki posztra – is arról beszélt, hogy Macron terveiből és elképzeléseiből látványosan hiányzik a zöld gazdaságra való átállás egyik legfontosabb eleme, a kisemberek adóterheinek a mérséklése, és a nagyipar, valamint a leggazdagabbak megadóztatása.

Mindezzel együtt viszont a France 2030 terv egyértelmű kísérlet arra, hogy – miközben átmentené Macron legfontosabb neoliberális részeredményeit a francia gazdaságpolitikában, azért még így is csatalkozzon a fejlesztőállamok azon sorához, amelyek a covidválság utáni korszakban megpróbálják visszaszerezni az állam kezdeményező szerepét a legtöbb nemzeti össztermékért felelős iparágazatokban – és így az ellenőrzést is a termelés fölött.

Harmincmilliárd euró ugyan ebben szerény összegnek látszik, Macronék reményei szerint viszont mind szimbolikusan, mind pedig a valós gazdasági teljesítmény alapján is töbszörösét hozná a konyhára az, ha gyorsan – és például a Joe Bident akadályozó kongresszusi patthelyzet nélkül – a cselekvés útjára lépnek.

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron, Twitter