Miért nyugdíjprémium, és miért nem hallgatói prémium?

A politikusoknak sokkal egyszerűbb ingyen gyógyszert, ingyen utazást, magasabb nyugdíjat ígérni, mintsem dolgozni azon, hogy a fiatalabb korosztály számára egy párt vonzó alternatívát tudjon mutatni. Egyszerűbb, és szigorúan politikai értelemben kifizetődőbb, amin változtatunk kellene.

Kifejezetten örvendetes látni Bencsik János pártjának, a Polgári Válasznak az eddigi munkásságát és politikáját, a hallgatói prémium és úgy általánosságban a fiatalokért való kiállás, a gerontokráciával való szembefordulás is üdvözítő dolog, melyről úgy érzem, beszélnünk kell.

2020 tavaszán a koronavírus-járvány első hullámánál gondolkoztam el azon igazán, hogy abban

az igen szorult gazdasági-társadalmi helyzetben a kormány miért a 13. havi nyugdíjat jelentette be az intézkedések között, és miért nem például albérlet támogatást a legsebezhetőbb 18-35 év közötti korosztálynak.

Miért nem a huszonéves felszolgálókat, pultosokat vagy épp egyetemistákat támogatták akkor, amikor jó eséllyel az ő bevételeik csappantak meg igazán, míg a nyugdíjakat nem befolyásolták a lezárások. PhD-hallgatóként azon is lamentálhatnék, hogy miért havi 140 000 forint az ösztöndíj (melyből elviekben meg kellene élnem, és nem nagyon szabadna dolgoznom, köszi, de éhen halnék), vagy az egyetemisták szemét miért szúrják ki pár ezer, maximum pár tízezer forintos ösztöndíjakkal.

A mainstream politika miért fordult el a fiataloktól, és miért az idősek kegyeiért versenyez?

Az ok egyszerű. Egyrészről a politikát ma már a demagóg populizmus és az elvtelenség uralja, másrészről amíg az én korosztályom jelentős része szavazni sem nagyon hajlandó, addig az idősek jóval nagyobb arányban járulnak az urnákhoz.

Egy 2018-as kutatás szerint, melyet Boros Tamás és Laki Gergely szerzett, a 18-29 év közötti korosztály 20 százaléka biztosan nem venne részt egy most vasárnapi választáson, további 10 százaléka pedig valószínűleg nem menne el. Ezzel szemben a 60 év felettiek körében 15 százalék a biztosan és további 8 százalék a valószínűleg távolmaradók aránya. Eközben a 30 alatti választópolgárok száma csupán a szűk kétharmada a 60 év felettiekének. Tehát a 30 év alattiak nemcsak relatív létszámuk miatt egyre érdektelenebbek a politika számára, hanem azért is, mert az összes korcsoport közül a legkevésbé mobilizálható réteg.

A fiatalok hátat mutatnak a politikának, aminek hatására a politika is hátat mutat a fiataloknak, ami egy ördögi kör.

Sokkal egyszerűbb ingyen gyógyszert, ingyen utazást, magasabb nyugdíjat ígérni, kimenni a piacra politikus-simogatósat játszani, mintsem dolgozni azon, hogy a fiatalabb korosztály számára egy párt vonzó alternatívát tudjon mutatni. Egyszerűbb, és szigorúan politikai értelemben kifizetődőbb.

Orbánék politikájára (és egyébként vélhetően az ellenzéki összefogásé is ilyen lenne) jellemző, hogy minden döntést politikai haszonszámítás mellett hoz meg: 2020 tavaszán osztottak, szoroztak, és úgy látták, hogy a 13. havi (vagy 53. heti?) nyugdíj bejelentése több szavazót hoz, mintha mondjuk albérlettámogatást vagy magasabb ösztöndíjakat ígértek volna a 18-35 év közötti korosztálynak.

A számítás pedig szinte biztosan helyes, a nyugdíjasokat lehet mobilizálni a választásokra, világnézet szerint mindkét oldal számíthat a maga idős szimpatizánsaira, míg a fiatalokra már kevésbé, őket ez az egész nem nagyon érdekli, ami – teszem hozzá – súlyos hiba. Az én környezetemben is rengeteg teljesen apolitikus ember él, amit persze megértek, ha valaki próbál kivonulni a mostani politikai életből, és inkább netflixezéssel tölteni az idejét, azonban a politika akár tetszik, akár nem, hatással van az életünkre. Homokba dughatja a fejét a korosztályom, azzal csak annyi fog változni, hogy a fejük felett fognak döntéseket hozni, róluk.

Ha mi nem nyitunk a politika irányába, ha mi nem kezdjük el magunkat aktivizálni, akkor továbbra is maradni fog a gerontokrácia, továbbra is a nyugdíjasok kegyeiért fog szinte az összes párt versenyezni,

hogy aztán a mi adóforintjainkból vásárolják meg Erzsébet-utalvánnyal, nyugdíjprémiummal vagy különböző szeretetcsomagokkal őket.

Bencsik Jánosék kezdeményezése üdítő, és már-már unikális a magyar politika sivár, demagóg hétköznapjaiban, tisztelem, hogy egyedüliként, mert a 13. havi nyugdíj ellen szavazni (félreértés ne essék, a tisztességes élet minden idős honfitársunknak jár, azonban a covid miatti gazdasági válság őket érintette a legkevésbé, nem őket kellett volna először menteni, vagy maximum csak azokat, akik létminimum alatti nyugdíjakat kapnak), és

örülök, hogy végre van egy párt, amelyik ténylegesen megpróbál kiállni a fiatalok és az egyetemi hallgatók mellett.

Az már más kérdés, hogy pont akikért dolgozik, ők lesznek lusták/nemtörődömök/kedvtelenek 2022 áprilisában felkelni a laptop elől, és elsétálni párszáz métert a szavazóhelyiségig.

Hozzászolnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!