Fekete-Győr András nemcsak miniszterelnök-jelöltként, hanem pártelnökként is megbukott

Bede Ábel

Szerző:
Bede Ábel

2021.10.04. 09:21

A Momentum jelöltjei egyáltalán nem szerepeltek rosszul az előválasztáson, ezért egyértelmű, hogy a szavazóknak nem a párttal, hanem személyesen a vezetőjével van bajuk. Fekete-Győr András sem a Momentum szavazóit, sem a bizonytalanokat nem tudja megszólítani, így noha közösségszervezési képességei vitathatatlanok, alkalmatlan egy középpárt vezetésére.

Fekete-Győr András borzalmasan szerepelt az előválasztáson. Ez nagyjából általánosan elfogadott tény, még maga a pártelnök is elismerte a Partizánban, hogy eredménye „pocsék”. Ettől függetlenül azért érdemes a számokkal kontextusba helyezni, hogy mégis mennyire bűnrossz a teljesítménye.

Önmagában a 3,5 százalék körülbelül olyan arány, mint amit a Momentum még sokkal kisebb pártként a 2018-as országgyűlési választásokon kapott. Ez azt jelenti, hogy ha még nem is erősödött volna a párt azóta, Fekete-Győrnek már sokkal többet kellett volna kapnia, és ha hozzátesszük, hogy a Momentum a legrosszabb közvéleménykutatási eredményei szerint is 6 százalékon van, még egyértelműbb a kudarc.

Ami még szintén mutatja Fekete-Győr rossz teljesítményét, hogy egyértelmű, hogy még a Momentum szavazók sem voltak hajlandók szavazni rá. Ez abból is látszik, hogy a párt jelöltjei összesen a második legtöbb szavazatot kapták, egészen pontosan 129 313-at, ami az összes képviselőjelöltre leadott szavazatok több, mint húsz(!) százaléka.

Jogos lehet a felvetés, hogy nem igazságos ezt a szavazatszámot összevetni Fekete-Győr teljesítményével, hiszen több momentumos jelöltet más pártok is támogattak. Hogy kiküszöböljük ezt a problémát, érdemes megvizsgálni a Budapest 1-es választókerületet, ahol a Momentum jelöltje, Gelencsér Ferenc egyedül szállt harcba az inkumbens Csárdi Antallal, akit minden más párt támogatott (a teljesség kedvéjért tegyük hozzá, hogy Gelencsért még támogatta az MMM).

Gelencsér itt ugyan kikapott, de egyedül öt párt ellen mindenképpen erősnek számító, 40 százalékos eredményt ért el (ez a trendeket látva annyira nem meglepő, Budán elég erős volt a Momentum). Ugyanebben a kerületben Fekete-Győr 4,7 százalékot kapott, ami azt jelenti, hogy

a Momentum szavazóknak majdnem csak a tizede volt hajlandó leszavazni a pártelnökre.

Ez megint csak azt bizonyítja, hogy a párt alapvetően nem népszerűtlen, de a vezetőjük nagyon is az.

Fekete-Győr szerint azt üzenték neki a választók, hogy neki még tanulnia kell, de ez egy teljesen fals értelmezés, ahhoz túl rosszul szerepelt. Egy jó miniszterelnök-jelöltnek, akinek esélye van miniszterelnöknek lenni, egyszerre kell a saját támogatóit száz százalékosan maga mögött tudnia és képesnek lenni arra, hogy a bizonytalanokat meggyőzze. Mindkettő elengedhetetlen ehhez.

Fekete-Győr András nem népszerű még a Momentum-szavazók körében sem

Ha csak az egyikkel lenne probléma, igaza lenne a Momentum elnökének, simán lehetne dolgozni önmagán, de

Fekete-Győr pozíciója éppen azért tarthatatlan, mert mindkettőtől mérföldekre van: a saját szavazói alig 10 százaléka akar rá leszavazni,

és még az ellenzéken belüli bizonytalanokat sem képes egyáltalán meggyőzni, nem hogy a kormány és ellenzék között vacillálókat. Tehát a két céltól annyira messze van, hogy csak az egyiket feltornázni beletelne egy teljes politikusi „életciklusba”, ha egyáltalán lehetséges. Ezt az elutasítottságot egész egyszerűen nem tudják megoldani azzal, hogy Fekte-Győr valami pozíciót kap egy esetleges kormányban 2022-ben, mert egész egyszerűen túl messziről indul. 

Ettől függetlenül Fekete-Győr András érdemeit nem kell elvitatni. Sokan próbáltak a 2010-es években felépíteni egy önállóan működőképes progresszív középpártot és vallottak kudarcot, gondolhatunk például az Együttre, de tulajdonképpen Fodor Gábor Liberálisaira is. Az, hogy a Momentumnak ez sikerült, abban Fekete-Győrnek nyilvánvalóan tagadhatatlan érdemei vannak.

De attól még, hogy valaki jó közösségszervező, egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas megtenni a következő lépést, és győzelemre segíteni egy pártot. A Momentum láthatóan egyhelyben toporog 2019 óta, és nem képes előrelépni. Márpedig a pártnak előbb-utóbb muszáj előrelépni, mert ha egy középpárt egy ideig nem előre megy, akkor előbb-utóbb hátra fog, a kispárti státuszba, ahogy ez az LMP-vel meg is történt. Most nem teljesített rosszul a Momentum, de nem fér bele, hogy a pártot még sokáig visszahúzza a vezetője. Ha jobb miniszterelnök-jelöltet választanak, akkor talán még jobban teljesítettek volna, és még több megcélzott körzetet behúznak.

Nemcsak a kampány során, a tárgyalóasztalnál is legyőzték Fekete-Győrt 

A másik dolog, amiben Fekte-Győrnek felelőssége van, és egy kicsit talán kevés szó esett róla mostanában, az az, hogy

a Momentumot ismét legyőzte tárgyalásban és rafinált politizálásban mind az öt másik párt.

– az LMP eléggé leszerepelt, de ha Ungár Péter és Keresztes László Lóránt pár százalékkal jobb eredményeket hoz, simán nyerhettek is volna és jobban működhetett volna a „kevés helyen indulunk, de abba mindent belefektetünk” taktikájuk.

A Momentum az önkormányzati választások után megint elkövette ugyanazt a hibát, hogy totálisan alulmaradt a tárgyalásokon. Most szinte úgy tűnt, hogy azért, mert előválasztás van, úgy gondolják, nem is kell senkivel megállapodni, és túl későn kapcsoltak, mikorra már mindenki megtette ezt.

Lehet azt mondani, hogy nem akartak dealeket kötni, hanem tényleg megmérettetni magukat, csak mivel mindenki más igen, ezért ez nem egy reális politika. Ráadásul eleinte a támogatottságának köszönhetően, ha okosan alakítanak szövetségi rendszereket, simán beelőzhették volna a DK-t a Jobbiknak tett ajánlattal, és akár kialakíthattak volna egy DK-ellenes Új Pólus szövetséget az újgenerációs pártokkal, visszaszorítva a pártot, amit az ellenzéki szavazók többi része utál. Azzal, hogy ezt nem tették meg, pedig csak pont az lett a vége, hogy a DK megerősödött. Ha ezért a baklövésért a tárgyalói nem hajlandóak vállalni a felelősséget, a vezetőnek azért illene, már csak azért is mert ez zsinórban másodjára történt meg.

Fekete-Győr egy dologgal takarózhat, ez pedig a két vitán nyújtott teljesítménye, ami valóban nagyon erős volt. Viszont ott valószínűleg éppen azért tudott jól szerepelni, mert nem magáról, hanem a pártjáról beszélt, aminek a jelöltjei okosan felépítettek egy működő narratívát magukról. Ez a narratíva az volt, hogy ők képviselik az Új Pólust az ellenzékben, és ők azok, akik nem viselik el a 2010 előtti korrupciót sem. Ezzel a jó kampányfogásukkal pedig meg tudták tartani egy kicsit az „ellenzék ellenzéke” szerepet is úgy, hogy beépültek az összefogásba, ami például az LMP-nek nem sikerült, de a Jobbik is egyre kevésbé mondhatja el magáról.

A probléma ezzel az, hogy míg a jelöltjeik versenyében az esetek nagy többségében ők voltak egyedül, akik ezt a protest-mondanivalót tudták képviselni, addig a miniszterelnöki versenyben Márki-Zay Péter például ugyanezt mondta, és mivel Fekete-Győr a kampányában semmi mást nem tudott állítani a világról, ezért pusztán az „antikorrupciósság és antidékásság” tulajdonságában tudták összehasonlítani a szavazók a két jelöltet.

Ebben a műfajban pedig simán nyert Márki-Zay, aki sokkal több integritást és kompetenciát tudott felmutatni, és ezért nyílt és koherens konzervatív-liberalizmusa ellenére még azok a balliberálisok vagy baloldaliak is leszavaztak a hódmezővásárhelyi polgármesterre, akiknek nagyon fontos a rendszerellenességük, attól függetlenül, hogy pár gazdasági kérdésben nem értenek egyet Márki-Zayjal.

Hogyan tovább, Momentum?

Van egy hosszútávú ok is, amiért Fekete-Győr Andrásnak le kell mondania. Az pedig az, hogy még ha működött volna is csak a korrupcióellenes és DK-kritikus üzenetek, pusztán erre felépíteni egy országos pártot hosszútávon nem lehet, pláne majd abban a későbbi időszakban, amikor a Momentumnak már reális esélye lenne vezető kormányszerepet vállalni, hiszen addigra a NER már nem lesz.

A Momentumnak lassan el kell gondolkoznia  mit is állít a világról és nyíltan felvállalni azt, mert pusztán a „mi legalább nem ők vagyunk”-taktika hosszútávon nem működhet.

Fekete-Győr a Partizán interjúban jól láthatóan a legegyszerűbb, „mit gondolsz a világról?” kérdésekre sem tudott válaszolni, így erre nyilvánvalóan teljességgel alkalmatlan lenne.

Vannak a párt balszárnyán bőven karakteresebb személyek, mint például Donáth Anna vagy Soproni Tamás, akiknek világos világnézetük van, képviselnek valamit, és ha jobban ki tudnának bontakozni, tudnának karakteres ideológiát is szolgálni a Momentum számára.

Azért sem árt balliberális irányba elmenni jobbliberális helyett, mert a jobbközepet Márki-Zay Péter MMM-je valószínűleg el fogja foglalni a jövő Magyarországának politikai palettáján, főleg annak fényében, ha Karácsonnyal kötött dealje nyomán már 2022-ben is lesz frakciója. Másrészt pedig az már most látszik, hogy a következő évtizedek gazdasági konszenzusa jóval balrább lesz attól, amit a nyolcvanas és kétezertízes évek között megszokhattunk, így a liberálisoknak is valószínűleg ott lesz keresnivalója.

Fekete-Győr András nagy érdeme, hogy felépített egy progresszív középpártot Magyarországon, de ha fontos neki a közösség, amit épített és elő szeretné segíteni, hogy a projektje továbbfejlődjön, lemond az elnökségről és átadja a stafétabotot egy olyan embernek, aki világnézetileg is képvisel valamit, és képes megszólítani először legalább a párt saját szavazóit, majd pedig a bizonytalanokat is. 

Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj!

Bede Ábel

Durhamben tanult történelmet alap- és mesterszakon. Szereti Európát, a művelődéstörténetet és a vizuális kultúrát. A brit politika függője.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek