A Dobrev mögé beálló Jakab az ellenzéki megújulás utolsó reményét veszi el

Az előválasztás első fordulója után világossá vált: Jakab Péter nem az a furfangos népmesei hős, aki addig alkudozik a gonosz sárkány Dobrev Klárával, míg végül egy váratlan fordulattal legyőzi. Ebben a történetben két sárkány állt össze, hogy felfalja a többieket – ez pedig csak akkor lehet érdeke a Jobbiknak és a DK-nak, ha hosszú távon is együtt terveznek mozogni.

Az előválasztás első fordulója kétharmadrészt a papírforma szerint végződött, hiszen az első két helyezést, az előre sejthető sorrendben Dobrev Klára és Karácsony Gergely szerezte meg. A bronzérem már hozott némi meglepetést, bár, aki odafigyelt az elmúlt hetek közvéleményének mélyáramlataiban bekövetkezett változásokra, azt nem ült a szék mellé attól, hogy harmadikként végül Márki-Zay Péter futott be Jakab Péter helyett.

A második és harmadik helyezett között – szintén előre borítékolhatóan – már meg is kezdődtek a tárgyalások, amelyek során egyelőre csak annyi dőlt el, hogy valamelyikük biztosan visszalép a másik javára. Hogy ki lép hátra, és ki marad a páston, illetve, hogy melyik felállás lenne a legjobb, arról már többen is megírták a véleményüket, és bizonyára sokat beszélünk még erről a következő napokban.

Aztán a második kör végéig még nyilván rengeteget lamentálunk azon, ki lesz végül az ellenzék közös jelöltje 2022-ben.

Csakhogy legalább ennyire fontos – ha nem fontosabb – kérdés, hogy milyen szövetség, győzelem esetén milyen kormánytöbbség fog a nyertes mögött állni. És ez az, amiről olyan túl sokat már nem kell elmélkednünk – sajnos.

Az előválasztásnak a közös kormányfőjelölt megtalálásán túl nem kevésbé jelentős funkciója lett volna az is, hogy tisztázza az összefogott ellenzéken belüli erőviszonyokat. Az, hogy a Fidesszel szemben hány, és melyik választókörzetben ki áll fel jövőre, jelentősen befolyásolja a résztvevő pártok majdani parlamenti képviselőinek számát, vagyis valós befolyását.

Ezt a háziversenyt már eleve torzította, hogy az országgyűlési választásokhoz hasonlóan – amelynek rendszerét nagyon is jogosan tíz éve kárhoztatja az ellenzék – képviselőjelöltekre csak egy fordulóban lehetett szavazni. Ebből a politika legelemibb logikája szerint következtek az alkalmi szövetségek, visszalépések.

Ám ahelyett, hogy a kisebb pártok egymással, vagy egy hozzájuk közelebb álló nagyobbal fogtak volna össze, a két legerősebb – és elvileg egymástól leginkább különböző – erő kötött paktumot: a Demokratikus Koalíció és a Jobbik.

Amennyire sajtóértesülésekből tudni lehet, emögött legalább annyira állt az MSZP és a Momentum körülményessége és megbízhatatlansága, mint Jakabék immáron minden értékelvűséget sarokba hajító könyörtelen hatalomtechnikai logikája.

Ám ekkor még sokan vigasztalhatták magukat azzal, hogy ez csupán ideiglenes taktikai szövetség, amelynek fő célja éppen az, hogy minél több olyan jobbikos jelölt nyerjen, akik nem köthetőek a 2010 előtti kormányzás felelőseihez. Csakhogy az első forduló után világossá vált:

Jakab Péter nem az a furfangos népmesei hős, aki addig alkudozik a gonosz sárkánnyal, míg végül egy váratlan fordulattal legyőzi. Ebben a történetben két sárkány állt össze, hogy felfalja a többieket.

A Jobbik elnöke a második körből való kihullása után nyíltan (még) nem sorolt be egyik állva maradt jelölt mögé sem. Ám szombati Facebook-posztját csak a legsúlyosabb szövegértési nehézségekkel küzdők nem tekintik a Dobrev Klára melletti állásfoglalásnak. Jakab ugyanis egy az egyben átveszi és lelkesen lóbálja a DK kommunikációs bunkósbotját, mely szerint Karácsony és Márki-Zay megállapodása „tisztességtelen”, hiszen a „tisztességes verseny” az lenne, ha mind a három jelölt nekifutna a következő fordulónak. Ezt az érvelést Jakabon kívül olyan figurák hangoztatják, mint a DK-s Czeglédy Csaba, vagy a DK alelnöke, Molnár Csaba.

Azon kár is mérgelődni, vagy gúnyolódni, hogy a legtöbb kölcsönös visszaléptetést jelentő alkut megkötő DK és Jobbik részéről mennyire hiteles most azon derpegni, ha egy kétfordulós választáson hasonló történik. (Sőt, éppen ez a kétfordulós rendszerek lényege, hiszen így a választók többségének bizalmát legalább a második körben el kell nyernie a győztesnek.) A politikában ennél nagyobb következetlenségeket, ennél pocsékabbul megfogalmazott érveket is láthattunk már.

A Jobbik sokakat megdöbbentő gesztusa Dobrev irányába azonban lényegesen több, mint egy taktikai hajtűkanyar, amelynek során a maradék elvek is kirepülnek a csomagtartóból. Ez egy hosszú távú stratégiai szövetség nyílt színi megvallása.

Az egyéni jelöltek száma, leosztása már eldőlt, Jakab most akár örülhetne az első blikkre egész jó eredményeknek, (amelyeket azért bőven árnyal, hogy valóban győzelemre esélyes körzetekről van-e szó, ahogyan arra Török Gábor rámutat), és lakonikus nyugalomban, csendben várhatná, ki mögé kell majd besorolnia.

A Jobbiknak akkor, és csak akkor érdeke, hogy üzeneteivel Dobrevet erősítse, ha úgy vélik, nekik az a legjobb, ha ő nyer. Márpedig ez csak akkor igaz, ha a két legerősebb ellenzéki párt hosszú távon is egymásra számít, együtt tervez mozogni.

Például az „összefogás” listájának kialakításakor, amelyre a közös kormányfőjelöltnek komoly befolyása lesz. S ha ő úgy dönt, hogy a tuti bejutó helyek kiosztásánál nem veszi figyelembe Jakab Péter vártnál lényegesen rosszabb első fordulós szereplését, nem hivatkozik arra, hogy a tényleges erőviszonyok megváltoztak, s így a Jobbiknak már kevesebb jár – nos, az a pártnak már színtiszta nyereség. Ezért megéri támogatni azt, aki erre ígéretet tesz – akkor is, ha Gyurcsány Ferenc neje az. A választóknak és az országnak viszont már nem olyan jó bolt ez.

A két legerősebb ellenzéki párt szoros kötelékben repülése ugyanis akkor is alaposan megköti majd a kezét a második forduló győztesének, ha nem Dobrev Klárának, hanem Karácsony Gergelynek, vagy Márki-Zay Péternek hívják. Ha a Fidesz ismét nyerni fog ’22-ben, akkor négy évig olyan ellenzéke lesz, amelynek már az Országgyűlésben is megkerülhetetlen, sőt, jó eséllyel legerősebb figurája Gyurcsány Ferenc lesz.

Ha pedig az ellenzék győz, akkor bárki is áll majd a kormánykeréknél (kivéve persze Dobrev Klárát), számolnia kell azzal, hogy egymással szorosan együttműködő első, és a másodtisztje a háta mögött bármely döntését felülírhatják, a legénység többsége pedig inkább rájuk hallgat.

A legszomorúbb az egészben az, hogy ez így messze nem volt szükségszerű. A Demokratikus Koalíció nem azért vált az ellenzék vezető erejévé, mert az ellenzéki szavazók többsége velük szimpatizál. Hanem azért, mert a többi ellenzéki erő, – akiket sokkal több köt össze egymással, mint Gyurcsányékkal – képtelenek voltak ellensúlyt képezni velük szemben. Ez – ahogy fentebb írtam – valószínűleg jelentős részben a kisebb pártok töketlenkedésének és mohóságának is köszönhető.

Ám végül mégis a Jobbik volt az, amely kirántotta a formálódó karanténból a DK-t, sőt olyan alkut kötött vele, amely az ellenzék vezető erejévé emelte őket. Ők tették legalább részigazsággá a Fidesz hazug propagandaszólamait az „ellenzéki Gyurcsány-show-ról”. Mert az nyilvánvalóan rágalom, hogy Karácsony Gergely, vagy pláne Márki-Zay Péter csupán a volt miniszterelnök bábjai.

De Gyurcsány és Jakab paktumának köszönhetően, ha meg is nyeri valamelyikük az előválasztást, már csak gúzsba kötve táncolhatnak a színpadon, úgy, hogy egyik oldalról a DK, másik oldalról a Jobbik támogatja meg őket, különben elesnek. Ha pedig valóban meg szeretnék újítani az ellenzéket, vagy kormányon tisztességesebb politikát akarnak követni, mint a 2010 előtti hatalom – nos, akkor a két oldalsó támasz már valóban Gyurcsány Ferenc intésére léphet el mellőlük.

Ennél a sorsnál minden hibájukkal és tévedésükkel együtt mindketten jobbat érdemelnének. Mi meg sokkal jobb előadást.