A bányászbalhé, ami megbénítja a visegrádi együttműködést

Szerző: Illés Gergő
2021.09.28. 07:02

Addig romlott a héten a cseh-lengyel viszony, hogy a lengyel kormányfő azért bojkottálta Orbán demográfiai csúcsát, mert azon ott volt a cseh kollégája is. A háttérben azonban egy sokkal komolyabb probléma áll: mihez kezdjen Lengyelország a környezetszennyező szénbányáival, ha egyszer azok tízezreknek adnak munkát?

A bányászbalhé, ami megbénítja a visegrádi együttműködést

Illusztris vendégekkel zárult le pénteken IV. Budapesti Demográfiai Csúcs, ahol az európai közvélemény többek között Orbán Viktortól, Aleksandar Vučić autokrata szerb elnöktől, Milorad Dodiktól – a Boszniai Szerb Köztársaság volt elnökétől –, no meg az uniós pénzek elcsalásával már harmadszor is meggyanúsított cseh üzletember-kormányfőtől, Andrej Babištól tudhatta meg, mi fán is terem a népesedéspolitika.

A konferencián elhangzottakat részletesen tárgyalta a hazai sajtó, a fent említett négy vezető pedig még egy közös nyilatkozatot is aláírt arról, hogy

„elkötelezik magukat, hogy hatékony családpolitikával segítik a gyermekvállalást, a fiatalok családtervezési céljainak megvalósulását, ösztönzik a méltányos béreket, a munkát biztosító munkaalapú gazdaság fejlesztését.”

Egy aláírás viszont fájóan hiányozhatott a kormánynak: a Budapesttel a családpolitikai ügyekben – is – szövetséges lengyel kormányfőé. A családügyi dzsemborin ugyanis eredetileg Mateusz Morawiecki is tiszteletét tette volna, az utolsó pillanatban viszont mégis lemondta a részvételt, és „csak” családügyi miniszterét küldte maga helyett Budapestre.

Mindez persze nem azért történt, mert a magyar és lengyel kormány hirtelen hátat fordított volna egymásnak, a lengyel kormányszóvivő sietett is leszögezni, hogy nagyra értékelik a családügyi nyilatkozatot, melynek tartalmával egyet is értenek.

A lengyelek vitája Csehországgal van, de leginkább az Európai Bíróság hétfői ítéletével, ami a cseh-német-lengyel hármashatár mellett fekvő Turów lignitbánya azonnali bezárására kötelezte Varsót,

ennek elmaradása esetén pedig Lengyelországnak napi félmillió eurót – 178 millió forintot – kell befizetnie a közös uniós kasszába. A lengyel kormánypárti berkekben jól értesült konzervatív hírportál, a wPolitycze szerint emiatt annyira megromlott a cseh-lengyel viszony, hogy Morawiecki egész egyszerűen nem akart Babiš mellett mutatkozni Budapesten, sőt, egyes híradások szerint Varsó még a visegrádi együttműködés miniszterelnöki szintű értekezletein is szüneteltetné a jelenlétét.

De miért is mérgesedett el ennyire a cseh-lengyel viszony egy bánya miatt?

Eddig zöldült a „fekete háromszög”?

Az Érchegység mentén elterülő cseh-német-lengyel határvidéket sokáig csak „fekete háromszögnek” hívták, nem véletlenül. A környék rendkívül gazdag a nyersanyagokban – bányásztak itt ezüstöt, nikkelt, rezet, uránt, de legfőképp barnakőszenet – emiatt a XX. századra az Érchegység fontos bányászati központtá vált. Igazán nagyszabásúvá ugyanakkor a kommunista hatalomátvételt követő nehéziparosításokkal vált a helyzet.

A határvidék mindhárom új kommunista állama erőltetett tempóban bővítette a – többségében külszíni fejtéssel működő – szénbányákat.

Csehszlovákiában egyenesen Most városának középkori óvárosát rombolták porig a 60-as években, hogy annak a helyén ki tudják bővíteni a helyi lignitbányát

– a régi Mostból mára egyetlen utca maradt, a várost pedig öt kilométerrel „arrébbköltöztették”, vagyis panelházakból építették újra.

A 80-as évekre a fekete háromszögben pedig valóságos ökológiai katasztrófa bontakozott ki: a barnakőszén égetése miatt felszabaduló kén-dioxid miatt Észak-Csehország iparvidékén a csehszlovák átlag kétszeresére emelkedtek a légzőszervi megbetegedések, az egyre gyakoribb savas esők pedig rengeteg fát pusztítottak ki. Miroslava Blažková, az észak-cseh iparváros Ústí nad Labem egyetemének geológusprofesszora emlékeztetett, a súlyos légszennyezést leginkább a fiatalok szenvedték meg, súlyosan megugrott például a gyermekhalandóság is a régióban.

A fekete háromszöget végül a rendszerváltás „mentette meg”. A nehézipar leépült, sok környezetszennyező bánya is bezárt – noha mindez leszakadó régiókat, szociális válságot és magas munkanélküliséget eredményezett, a fekete háromszög az elmúlt évtized közepére már korántsem volt annyira fekete, Blažková szerint inkább sötétzölddé vált.

Míg azonban a határ cseh oldalán végbement egy erőteljes revitalizáció, a Dél-Lengyelországban hagyományosan erős szénbányászat a rendszerváltás után sem roskadt meg.

2017-ben a lengyel áramtermelés csaknem 80 százaléka szénből származott, a bányászati szektor pedig csaknem 90 ezer bányásznak, és további 90 ezer bányászattal foglalkozó cégekben dolgozó munkavállalónak ad kenyeret.

Nem csoda, hogy mikor a lengyel kormány tavaly meglebegette az egyre veszteségesebb szénbányák bezárását, a bányászlobbi felől érkező tiltakozáshullám miatt inkább gyorsan vissza is vonták a terveket.

A határig terjeszkedik a bánya, elfogy a talajvíz

A többi dél-lengyelországi szénbányával ellentétben Turów esete ugyanakkor speciális: mivel a bánya és a hozzá tartozó – egy 2007-es WWF-jelentés szerint Lengyelország legszennyezőbb erőművének kikiáltott – szénerőmű közvetlenül a cseh és lengyel határon mellett fekszik, a bánya pozitív hatásaiból (a szénből) a csehek és németek nem részesülnek, miközben a bánya okozta környezetszennyezés őket is érinti.

Csehországnál azonban a biztosítékot végül az csapta ki, amikor a bányavállalat bejelentette, hogy 15 hektárral, egészen a cseh határig kibővíti a bánya külszíni fejtési területét, a lengyel környezetvédelmi miniszter tavaly pedig egészen 2044-ig engedélyezte a kitermelést a Turów-bányában. A bányához közel fekvő cseh falvak lakosai ugyanis nemcsak a nagy zajra és a légszennyezésre panaszkodnak a bánya és az erőmű miatt, hanem arra is, hogy a határ túloldalán folyó kitermelés miatt évente egyre csökken a talajvízszint.

Emiatt a határtól csupán egy kilométernyire lakó Uhelná lakosai attól tartanak, egész egyszerűen elfogy majd az ivóvizük.

Ezért kezdeményezett eljárást a cseh kormány a bánya bővítése ügyében eljárást Lengyelország ellen. Bár mind a cseh, mind a lengyel fél sokáig állította, hogy tárgyalásos megoldást szeretnének, a bilaterális egyeztetések végül nem vezettek eredményre, így a pert Csehország az Európai Bíróság hétfői döntésével meg is nyerte. Eszerint félmillió eurós bírságot fizet Lengyelország minden egyes nap a közös uniós kasszába, ameddig Turówban le nem állítják a kitermelést.

Egy tollvonással nyírná ki a régiót a bányabezárás

Ugyanakkor a lengyel álláspontot is könnyű megérteni: Turówban évente 28 millió tonna barnakőszenet termelnek ki, az erőmű pedig – amelyre az Európai Bíróság ítélete nem terjed ki – a teljes lengyel energiatermelés hét százalékát adja.

A hétfői ítélet után Piotr Müller lengyel kormányszóvivő sietett is leszögezni, hogy a döntést nem fogadják el, a bányászat pedig megy tovább.

„Az Európai Bíróság ítéletei nem veszélyeztethetik a tagállamok alapvető biztonságát. Az energiabiztonság pedig pontosan ide tartozik” – mondta Müller, aki a döntést aránytalannak tartja.

Még súlyosabb lenne a bezárás hatása a határmenti lengyel régióra, állítják a határmenti lengyel bányászváros, Bogatynia lakosai: a környéken ugyanis a bánya a legnagyobb munkaadó, ahogyan a bányavállalat által fizetett iparűzési adó tartja el a kisvárost is. „A bánya nélkül mi mindannyian halálra vagyunk ítélve” – mondja a helyi bányászszakszervezet vezetője, kiemelve, hogy az egész várost a bánya melletti erőmű látja el energiával. Ha a bánya leáll, akkor márpedig leáll az erőmű is. „Mindenki lakása a hőerőműre van rákötve, ha az leáll, akkor mi itt megfagyunk” – fejtegeti a szakszervezeti vezető.

Egy másik helyi amiatt aggódik, hogy a bányabezárással rengeteg bányász maradna állás nélkül.

„Hiteleket vettek fel, házakat építettek, most pedig elvesztik a munkájukat…a törlesztőrészleteket nem tudják fizetni, a végrehajtó elveszi a házukat, és minden parlagon marad. Senki nem fog itt élni, csak a nyugdíjasok és a tolvajok”

mondja a Marek néven bemutatkozó helyi bányász.

Régóta hűvös a viszony

Ha Lengyelország nem fizeti ki a napi félmilliós büntetést, annak kikényszerítéséért az Európai Bizottság lesz felelős – akár azon az áron is, hogy a büntetést a lengyeleknek járó uniós támogatások összegéből vonja le. Csakhogy – érvel a lengyel kormányszóvivő – a büntetés az uniós közös kasszába menne, vagyis

hiába nyerte meg Csehország az ügyet, ha a pénz nem közvetlenül a cseheknek jár majd, hanem az EU-nak.

Ezért reménykedik most Prága abban, hogy a lengyeleknek sokkal inkább érdeke a megegyezés, mintsem, hogy Brüsszelnek fizessék a napi félmilliós sápot. „Ez nem a pénzről vagy a kompenzációról szól, hanem a technikai feltételekről, amelyekről meg kell egyeznünk a bányászat folytatása előtt” – szögezte le Richard Brabec cseh környezetvédelmi miniszter. A csehek leginkább azt szeretnék, ha Varsó fedezné a határ cseh oldalán az ivóvízellátás bővítését, valamint a bányászat környezetterhelő hatásairól is rendszeres információt követelnek.

A lengyel kormánypárt viszont inkább a cseh választási kampánynak tudja be Prága keménykedését: Bartosz Kownacki kormánypárti képviselő magabiztosan állította, hogy Turów ügye a cseh választások után rövidesen megoldódik. Egy, a Wirtualna Polska által megszólaltatott, névtelenül nyilatkozó lengyel kormánytag úgy fogalmaz, „meg tudjuk fizetni a lengyel állampolgárok felé irányuló, abszurd és igazságtalan követelések pénzügyi költségeit”. A tisztviselő szerint itt már nem pusztán politikai, hanem szociális vitáról beszélhetünk, ami „nemcsak munkahelyek ezreiről, de az energiabiztonságunkról és az iparunk egy erős részéről szól”.

Visegrádi együttműködés ide vagy oda, a háttérben már egy jó ideje hűvös a cseh-lengyel viszony.

Mikor tavaly Lengyelország óriási tiltakozások közepette tovább szigorított abortusztörvényén, Varsó éles hangon kérte számon a cseh egészségügyi minisztert azért, mert a csehek kidolgoztak egy törvényjavaslatot, amely tisztázza, hogy külföldi állampolgárok hogyan végezhetnek abortuszt Csehországban. A lengyelek szerint a cseh törvényjavaslat „abortuszturizmushoz” vezet, rontja a cseh-lengyel kapcsolatokat, és lehetővé tenné a lengyel állampolgároknak, hogy megszegjék a saját hazájuk törvényeit.

Egyelőre viszont az sem látszik, hogy Prága és Varsó kapcsolata hogyan állhatna vissza a régi kerékvágásba a nemzeti-konzervatív lengyel kormány már a populista Andrej Babiš kormányával sem találja az összhangot. Ám amennyiben az októberi cseh parlamenti választásokon az urbánus-zöld és a konzervatív-liberális ellenzék szerez többséget, akkor még kevesebb esély lesz arra, hogy a csehek is érdekeltek legyenek a Varsóval való konfliktus feloldásában.

BORÍTÓKÉP: A Turów-szénbánya, háttérben pedig a hozzá tartozó szénerőmű. Petr Vodička / Wikipedia (2021)

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek