A bolgár belpolitikai válság legnagyobb kárvallottja Észak-Macedónia lehet

Idén harmadjára is parlamenti választásokat tartanak Bulgáriában, miután két választás nem volt elég, hogy sikerüljön bármilyen pártnak kormányt alakítania. Azonban a bolgár politikai válságnak a legnagyobb károsultját nem Bulgáriában kell keresni, hanem a szomszédban.

Mint arról az Azonnali részletesen beszámolt, a tavalyi kormányellenes tüntetések miatt Bulgáriában a belpolitikai válság vált az új normává: idén már kétszer tartottak parlamenti választásokat, azonban mivel egyik blokk sem tudott többséget felmutatni a parlamentben egyik után sem,

november 14-én ismét parlamenti választásokat tartanak, idén már a harmadikat.

Jelenleg ugyanis kvázi három erőtér van a bolgár politikában:

• Van a 2020-as tüntetések miatt megbukó Bojko Boriszov exkormányfő és pártja, a GERB, ami a tüntetések miatt elvesztette koalíciós potenciálját – egyik párt sem szeretne összeállni a korrupciós vádakkal terhelt 2009 és 2021 között hatalmon lévő jobbközép párttal.
• Vannak a 2020-as tüntetésekből kialakult protesztpártok, akiknek a legfőbb jelszavuk a „maffiaállammal” való leszámolás volt, azonban közöttük kisebb-nagyobb ideológiai ellentét is fennáll. Legnagyobb ilyen párt a Sztaniszlav „Szlavi” Trifonov műsorvezető és énekes vezette centrista-populista „Van egy ilyen Nép”, az urbánus, jobbközép Demokratikus Bulgária, illetve az „Egyenesedj fel! Maffia, takarodj!” nevét immáron „Egyenesedj fel! Bulgária, jövünk!” névre cserélő balközép párt.
• Ott van aztán a GERB történelmi ellenfele, a Bolgár Szocialista Párt, akik sem a GERB-bel, sem a protesztpártokkal nem tudnának összeállni, hiszen a korrupcióellenességet a zászlajára tűző protesztpártok a szocialistákat az 1946-1989 között működő kommunista rendszer örökösének tekintik.
• Illetve a három blokkon kívül ott van a korábban királycsinálónak számító Jogokért és Szabadságokért (DPSZ) nevű, a török és roma kisebbség érdekeit támogató párt. Azonban korábbi elnökük, Ahmed Dogan egy ellentmondásos figura, mivel pártjával mindig úgy helyezkedett, hogy a politikai alkuk során megkerülhetetlenné váltak. Velük a protesztpártok szintén nem állnának össze, sőt: a Demokratikus Bulgária a második választások után a kormányalakítási kísérletek között bejelentette, hogy egy olyan kormányt nem támogatnának, amelynek tagja a DPSZ. 

Rumen Radev szociáldemokrata elnök hiába ajánlott fel három pártnak is kormányalakítási kísérletet a legutóbbi, júliusi választások után. Szlavi Trifonovnak nem sikerült elfogadtatnia szakértői kormányát: Trifonov úgy gondolta átvágni a gordiuszi csomót az első választás utáni kormányalakítási kísérletek bukásából tanulva, hogy a koalíciós tárgyalások helyett egy külső, a saját szájíze szerint összerakott szakértői kormány mögé kérte a parlament támogatását, de ez csúfos kudarcot vallott. A GERB nagyon hamar visszaadta a lehetőséget, míg a szocialisták szintén kénytelenek voltak bedobni a törölközőt, miután senkivel sem sikerült megállapodniuk. 

Így a november 14-én az elnökválasztáson újrázásra készülő Rumen Radev elnök kénytelen volt feloszlatni a parlamentet és újabb parlamenti választásokat kiírni, hiszen három kormányalakítási kísérlet bukása után automatikusan új választásokat kell tartani a bolgár alkotmány szerint. Mivel ha az elnökválasztást és a parlamenti választást nem egy időben tartanák, az 60 millió levába kerülne, azaz közel 10,7 milliárd forint pluszköltséggel járna, ezért a két választást egy időben fogják megtartani. 

De miköze mindehhez Észak-Macedóniához? 

Mint azzal az Azonnalin többször is részletesen foglalkoztunk, Észak-Macedónia régóta EU-tagjelölt, azonban ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalásokat megindíthassák, az EU mindegyik tagállamának egyhangú beleegyezése szükséges.

Észak-Macedónia esetén pedig korábban két tagállam is vétózott: Görögország az ország neve miatt blokkolta a tárgyalások megkezdését, mivel Athén attól tartott, hogyha Macedóniát beveszik az EU-ba, Szkopjénak területi igényei lehetnek a már EU-tag görögök északi, Szaloniki központú Makedonia nevű tartományára. Földrajzilag ugyanis ezt az egész régiót Makedóniának nevezik, beleértve Bulgária délnyugati részét is.

Ezt a vitát végül Szkopje és Athén úgy simította el, hogy a macedónok egy népszavazással szentesítve Észak-Macedóniára változtatták nevüket, ami után Athén már sem az EU csatlakozási tárgyalások megkezdését, sem az ország NATO-tagfelvételét sem akadályozta (végül Szkopje 2020. március 27-én csatlakozott is az észak-atlanti szövetséghez). 

Azonban miután Szkopjénak és Athénnak sikerült elsimítania a névvitát, Szófia lépett elő újabb vétóval, akik a név helyett a macedón nyelvvel nem voltak elégedettek.

Leginkább azért, mert a macedónok ragaszkodnak ahhoz, hogy a macedón nyelv egy önálló entitás, míg a bolgárok csupán a bolgár nyelv egy dialektusaként látják azt, ugyanis a macedón és a bolgár nyelv eléggé hasonlít egymásra, megértik egymást, és történelmi átfedések is vannak a két népcsoport között (A bolgár-macedón vita hátterével, a kulturális, történelmi és nyelvi kérdésekből adódó nézeteltérésekkel ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesebben).

Azonban Bulgáriában már május 12-e óta csak ügyvivő kormány van, hiszen a 2021. áprilisi választások után a korábban hatalomban lévő Bojko Boriszov és pártja, a GERB hiába nyerte meg a választást, 75 mandátumával bőven elmaradt a parlamenti többséghez szükséges 121 mandátumtól. Az ügyvivő kormány pedig nem dönthet például az Észak-Macedóniával szembeni EU-s csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos vétóról.

Elképzelhető, hogy csak 2022-ben dönt Szófia Szkopjéről 

Visszatérve a bolgár politikai válságra: november 14-én újabb parlamenti választásokat tartanak, ahol a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint változott a pártok támogatottsága,

ugyanakkor a legnagyobb esély még mindig a megosztott parlamentre van.

Ugyan Trifonovék támogatottsága csökkent (júliusi 23,8 százalékpontos eredményről 15,7 százalékpontra), de a másik két protesztpártból a Demokratikus Bulgáriáé nőtt (12,5 százalékpontról 16,5 százalékpontra), míg az Egyenesedj fel! Bulgária, jövünk! stagnál (5 százalékpontról 4,5 százalékpont).

Eközben a GERB támogatottsága továbbra is csökken (23,2 százalékpontról 21,6 százalékpontra), a szocialisták támogatottsága nő (13,2-ről 15,7-re), míg a DPSZ stagnál (10,6-ről 11 százalékpont).

A szélsőjobboldali-populista, nacionalista és irredenta Feléledés támogatottsága nő,

a legutóbbi választáson 2,97 százalékot szerző pártot jelenleg 4,3 százalékra, azaz a 4 százalékos küszöb fölé mérik.

A macedónok pedig nem igazán örülhetnek, ha a Feléledés bejutna a parlamentbe, ugyanis a párt a Nagy-Bulgáriaban eszményt nyíltan képviseli, azaz területi igényeket fogalmazna meg Görögország, Törökország, Szerbia felé, míg Észak-Macedóniát teljes egészében magának követelné az 1878-ban kötött, orosz-török háborút lezáró San Stefanó-i béke, illetve a második világháború alatt kötött területszerzési megállapodások alapján.

Így jelenleg úgy tűnik: továbbra is megosztott parlamentre lehet számítani. Egy bolgár politológus, Georgi Kirjakov az Euractivnak úgy fogalmazott, hogy szerinte a novemberi választásokat egy újabb választás követheti 2022 elején, és

amíg nincs Bulgáriának kormánya stabil parlamenti támogatottsággal, addig Észak-Macedónia sorsáról továbbra sem fognak tudni dönteni Szófiában, így elképzelhető, hogy egészen 2022-ig húzódik az egész ügy.

Az Euractivnak név nélkül nyilatkozó EU-s diplomata szerint a bolgár belpolitikai válság akadályozza az uniós bővítést, ami alássa a térségben az EU tevékenységét.

Ugyanakkor ha lesz is kormány a november 14-i választások után, a bolgár-macedón ellentétet nehéz lesz elsimítani: hiába csak a Feléledés az egyetlen párt, ami nyíltan a Nagy-Bulgária eszményt támogatja,

a legtöbb párt álláspontja a kérdésben – mint azt Milanov Viktor Balkán-kutató az Azonnalinak korábban elárulta – a mérsékelten szélsőségestől a szélsőséges álláspontig terjed”.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali