Nem Szlovákia győzte le Magyarországot a pápalátogatással, hanem egy másféle politika az orbánizmust

Renczes Ágoston

Szerző:
Renczes Ágoston

2021.09.13. 15:11

A pápa szlovákiai országlátogatása jelentős részben Zuzana Čaputová sikere, akinek a populista férfiak dominálta pártpolitikában is érdemes lenne kipróbálnia magát.

Vasárnap lezajlott Budapesten az Eucharisztikus Kongresszus Ferenc pápa részvételével tartott zárómiséje, előtte pedig a pápa találkozott Orbán Viktorral is. A találkozó annak ellenére jött létre, hogy sokan látták volna szívesen, ha Ferenc ignorálja a magyar miniszterelnököt.

Felszínesen nézve azt, amit a kormánypárti média az utóbbi években lerendezett a pápa ellen, nem is lett volna különösebben meglepő, ha ez tényleg bekövetkezett volna, de a diplomácia nem a nyílt sértődésekről szól, és valószínűleg a pápa és a miniszterelnök találkozása a Vatikán részéről soha nem is volt kérdéses.

Szerencsére a pápa ittléte alatt olyasmi sem történt, amit Illés Áron lerajzolt a legutóbbi Tsúfos Tükörben. Bár ha a sajtóklubos bácsikban lenne egy fikarcnyi következetesség, akkor vasárnap egy rendes Békemenettel reagáltak volna a migránssimogató demens vénember látogatására,

de hát nem következetesség van ott, hanem póráz, amit a Főni elvtelen opportunizmusának megfelelően az aktuális érdeke mentén enged lazábbra vagy ránt szorosabbra.

Hogy most szorosabb volt a póráz, annak csak örülhetünk, annak viszont továbbra sem, hogy egyáltalán van ez a póráz, meg a hozzá tartozó zsíros jutalomfalatok.

Szlovákia legyőzte volna Magyarországot?

A pápa a rövid budapesti látogatása után még vasárnap Pozsonyba utazott, hogy kezdetét vegye a szerdáig tartó szlovákiai országlátogatása.

Sokan összevetették Ferenc Magyarországon és Szlovákiában töltött/töltendő idejének hosszát – pár óra szemben három teljes nappal –, és volt, aki egy kicsit túl is értelmezte azt. Stumpf András az egyébként kiváló háttérelemzését azzal kezdi, hogy Szlovákiában a magyar diplomácia fölött aratott győzelemként értékelik, hogy a pápa náluk ilyen hosszú időt tölt szemben a magyarországi pár órával, Reichert János szerint pedig ez egyenesen egy „letaglózó magyar kudarc”.

Szlovák részről valóban hatalmas diplomáciai siker a pápalátogatás, magyar részről már szélesebb az értelmezési skála:

  • lehet ez is siker, hiszen a pápák maguk helyett követet szoktak küldeni a Eucharisztikus Kongresszusra, Budapestre viszont személyesen a pápa jött;
  • és persze lehet kudarc is, hogyha már Ferenc eljött Budapestre, nem marad egy rendes országlátogatásra.

Természetesen Szlovákiában is megemlékeztek erről a különbségről, és ott is diplomáciai sikerként értékelik a pápalátogatást,

ezt azonban nem a magyar-szlovák ellentét keretében értelmezik, és ha ünneplik is a diplomáciai sikert (már pedig ünneplik), azt önmagáért teszik, nem azért, mert többet értek el, mint a magyarok.

A magyar kudarc meg akkor tűnhet letaglózónak, ha Szlovákiát kevesebbnek, gyengébbnek látjuk, körülbelül a fényes sikereket hozott klasszikus tizenkilencedik századi magyar kultúrfölénynek megfelelően. Lendüljünk már túl ezen!

Az viszont nagyon valószínű, hogy a Vatikánt nem hagyja hidegen a magyar kormány kereszténységre hivatkozva gyakorolt gyűlöletpropagandája az éppen aktuális elképzelt ellenséggel szemben, és a Ferenc pápa és Orbán közötti világnézetbeli különbség valóban lehet az oka a magyarországi látogatás rövidségének.

Ha a szlovákiai látogatás hossza a magyarországihoz képest értelmezhető valamilyen keretben győzelemként, akkor pont

az Orbán-féle politika fölött győzedelmeskedett egy egészen másfajta politika, az, amit Zuzana Čaputová szlovák elnök képvisel,

de ez sem valamiféle univerzális, hanem csak egy konkrét, speciális helyzetben aratott győzelem.

Miben más Čaputova?

Bár a pápa szlovákiai látogatásában – mint az Stumpf András írásából szintén kiderül – nagy szerepet játszottak a Vatikán legmagasabb köreiben és pápa közelében lévő szlovák egyházi személyek, Szlovákiában

legalább ennyire Zuzana Čaputová sikerének látják Ferenc háromnapos szlovákiai országlátogatását.

Ferenc pápa ugyanis alapvetően Čaputová meghívását elfogadva érkezett Szlovákiába; több kommentár szerint a korábban ügyvédként környezetvédelmi ügyeket vivő Čaputová tett nagyon pozitív benyomást a környezetvédelmi kérdésekkel is aktívan foglalkozó pápára.

Zuzana Čaputová egyébként is különleges színfoltja a politikának: ebben a férfiak dominálta műfajban aratott szinte a semmiből nagyon látványos sikert, amikor 2019-ben nagy fölénnyel megnyerte az elnökválasztást.

Már a kampánya is szokatlan volt: egyáltalán nem támadta az ellenfeleit, és leginkább arról beszélt, hogy milyen országot szeretne. Ezzel párhuzamosan ellene egészen kemény és helyenként gusztustalan kampány folyt, az őt ért hazug vádakra általában nagyon tömör cáfolatokkal reagált anélkül, hogy az védekezésnek tűnne.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez az elegáns és méltóságteljes politizálás hogyan működne a parlamentben, ezért szívesen látnám, ha 2024-ben Čaputová is átlépne a pártpolitikába – és nem hasalna olyan csúnyán el, mint elődje, Andrej Kiska, akinek a pártja, a jobbközép-liberális Za ľudí (Az Emberekért) alig jutott be 2020-ban a parlamentbe, Kiska ki is lépett belőle, a párt meg hosszú agónia után az előző héten szétszakadt.

Čaputovának új pártot sem kellene alapítania, hiszen elég lenne visszalépnie az elnökválasztáson őt indító Progresszív Szlovákiába.

A PS legnagyobb sikere pont Čaputová elnökké választása volt,

és a párt egy évvel későbbi hatalmas kudarca – 2020-ban nem jutott be a parlamentbe – pedig legalábbis részben annak volt köszönhető, hogy nem tudott felmutatni egy Čaputovához mérhető személyiséget (Čaputová az elnökké választása után kilépett a pártból).

Pedig 2019-ben még úgy tűnt, hogy a PS lesz az a párt, amit felemel a Kuciak-gyilkosság utáni felháborodási hullám, és a PS válik a kormányváltó erők fő vezérévé – mindenki jobban járt volna, ha ez a feladat nem az azóta már bukott miniszterelnök Igor Matovičra hárul.

A pápa szlovákiai országlátogatása mindenesetre Zuzana Čaputová eleganciájának és méltóságának újabb nagy sikere az elnökké választása után,

és nagyon nagy szükség lenne arra is, hogy az ilyen politikusok megjelenjenek végre a populista férfiak dominálta pártpolitikában is.

Ezt a cikket és még sok minden mást már hajnalban a postafiókjukba kapták az Azonnali hírlevele, a Reggeli fekete feliratkozói. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről!  Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek