Az újságírás szégyene, ami vasárnap este miniszterelnök-jelölti vita címén az ATV-n történt

Petróczi Rafael

Szerző:
Petróczi Rafael

2021.09.13. 10:10

A politikusok tették, amit tenniük kellett az ATV által szervezett miniszterelnökjelölt-jelöltek közötti vitában: bullshiteltek, kampányszlogeneket és untig ismert programpontokat puffogtattak – míg az ATV és Simon András ahelyett, hogy a munkájukat végezték volna, szemérmetlenül hitet tettek az ellenzéki összefogás mellett.

„Ma este olyat látunk, amilyen nem volt még Magyarországon” – ezzel a címmel harangozta be az Index azt a vitának nem igazán nevezhető izét, amibe torkollott az előválasztáson a 20 ezer szignót összeszedni tudó ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelöltek első nyilvános együttes szereplése.

És tulajdonképpen teljesen igaza volt az Indexnek:

olyat még valóban sosem láttunk, hogy öt olyan politikusnak, akik Magyarország vezetésére vállalkoznak, ennyire nyilvánvalóan nyalják ki a hátsóját „riporterkedés” címén.

Mert ne legyen kétségünk: a vasárnap esti ATV-s miniszterelnökjelölt-jelölti vita arról szólt, hogy Simon András hogyan tudja „pártatlanul” mind az öt jelölt-jelölt csúnyábbik felét nagyjából ugyanolyan mértékben nyelvével illetni.

Mert vitának azt nem lehet nevezni, amikor a miniszterelnökjelölt-aspiránsok arra használnak fel bő másfél órát, hogy a többnyire üres, untig ismert kampányszövegeiket puffogtassák Polt Péter börtönbe zárásról, az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról, a korrupcióellenes ügyészségről, a Tiborcz-adóról, az oligarchák vagyonának zárolásáról, a fideszes káderek eltávolításáról, meg persze arról, hogy az egészségügynek, az oktatásnak, a kkv-knak és természetesen az istenadta népnek kell adni a pénzt.

Persze ezeken túl elhangzott néhány konkrétabb dolog is, például az iskolákban a kötelező tananyag csökkentéséről és a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazhatóságáról (Jakab Péter részéről), az euró bevezetésének szükségességéről és a járóbeteg-ellátás centralizálásáról (Márki-Zay Péter), a négynapos munkahétről és a szektorsemleges egészségügyi finanszírozásról (Fekete-Győr András), az adómentes minimálbérről és az önkormányzati fenntartású iskolarendszer visszavezetéséről (Karácsony Gergely) – de ezek többségükben olyan untig ismert programpontok voltak, amik nem igazán okozhattak senkinek sem meglepetést, vitát meg pláne nem. (Csendben jegyzem meg, Dobrev Klára neve nem véletlenül maradt ki a felsorolásból, ő aztán tényleg semmi érdemit nem nyújtott a negédes mosolyával elmondott kampánypropagandáján túl.)

Ami nem is csoda: a miniszterelnökjelölt-jelölteknek egyszerűen nem az volt az érdekük, hogy itt éles konfliktusokba menjenek bele,

tudják jól (vagy legalábbis ezt vélelmezik), hogy az ellenzéki választók sokasága inkább azt vágyik látni lassan tíz év, valamiért ellenzéki politizálásnak nevezett balfaszkodás után, hogy ezek az emberek végre tényleg megértek a feladatra, komolyan gondolják az összefogást, és így jó szívvel rájuk lehet bízni majd az országot

– amit nem az szolgál, ha a miniszterelnökjelölt-jelöltek látványosan egymásnak mennek, akárcsak az ország számára valóban fontos szakpolitikai kérdésekben. A vita kialakulása ellen hatott az is, hogy míg az egyéni választókerületekben a helyi ügyekben azért bőven lehet olyan részletkérdéseket találni, amikben – összefogás ide vagy oda – fel lehet fejteni a jelöltaspiránsok közötti különbségeket (ezt bizonyítja nap mint nap a Partizán, az egyes helyi médiumok, és egyelőre kevésbé professzionális módon a Tabumentes Egyesület csapata is), addig országos szinten a közös programalkotásnak hála valóban nehéz vitás pontokat találni.

Éppen ezért előre tudható volt, hogy a szereplők a valódi vita helyett jószerivel a kampányszövegeiket fogják felmondani. És pont ez az, amit biztosan tudott előre az ATV és Simon András is:

ők mégis azt választották, hogy a szakmaiságukat sutba vágva az élére állnak a dolognak, és érdemi kritika nélkül, kedvesen még fel is kínálják a médiájukat arra, hogy mindenki annyit bullshiteljen, amennyit csak nem szégyell.

És itt nemcsak azokra az álkérdésekre gondolok, amikre önmagukban állva, érdemben reflektálatlanul ajándék bonbonként harap rá a politikus – hogy mit gondol erről meg arról, hogyan kéne ezt meg azt csinálni –, amikre olyan kampányszövegeket tud a rutinosabbja lenyomni – márpedig itt minden résztvevő ilyen volt –, hogy csak na. 

Nem, itt arról is szó van, hogy

az ATV és Simon András jószerivel még a látszatát sem próbálta fenntartani annak, hogy valódi vitát akarnak csinálni, és lecsapják a magas labdákat, amiket a miniszterelnökjelölt-jelöltek tálcán kínáltak. 

Csak hogy a két legszembetűnőbb példát említsem: amikor Dobrev Klára jogilag teljesen értelmezhetetlenül és védhetetlenül arról értekezik, hogy ki kell mondani az Alaptörvény alkotmányellenességét, ha nem lesz az ellenzéknek 2022-ben kétharmada, és hogy amúgy a kétharmad nélkül is szembe kell menni a kétharmados többséget igénylő törvényekkel – ezt érdemi kritika nélkül egyetlen, magára valamit adó újságíró sem engedheti el a füle mellett. Simon András megtette.

Az meg, hogy egy riporter végig, hosszú percekig hagyja, hogy a vita gyakorlatilag egyetlen tényleges vitájában a szocialista Tóth Csabáról és a zuglói parkolási ügyekről Fekete-Győr András és Jakab Péter mutatóban kicsit egymásnak essen, és meg sem próbálja erről megszólaltatni a korábbi zuglói polgármestert, az MSZP által is támogatott miniszterelnökjelölt-jelöltet, Karácsony Gergelyt, azt pedig nem lehet másnak nevezni, mint az újságírás szégyenének.

A politikusok tehát tették, amit tenniük kellett: bullshiteltek, kampányszlogeneket és többségében untig ismert programpontokat puffogtattak – míg az ATV és Simon András ahelyett, hogy a munkájukat végezték volna, szemérmetlenül hitet tettek az ellenzéki összefogás mellett.

Belefájdul a szívem, ha belegondolok, hogy egy partizános vita – ahol még az alufóliasisakos DK-s Varga Zoltán is rákényszerül arra, hogy Debrecen környezetvédelméről összetett, értelmes mondatokat mondjon – mennyire másképp nézett volna ki.

Hogy a vasárnap esti ATV-s produktum mennyire nem az volt, mint amit a nevében állított, kiválóan példázza az a Simon András-i mondat, ami a már bő egy órája tartó „vita hevében” hangzott el:

„Közeledünk a vita felé!”

Egy klasszikust idecitálva: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként, régi motoros azonnalis újságíró, 2018 júniusától tagja a szerkesztőségnek. Ha nem éppen cikket ír (és nincs járvány), nagy eséllyel egy metálkoncerten tombolja ki magából a hazai közélet fáradalmait.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek