Elbukni látszik Győr polgármesterének harca azért, hogy beleszólhasson abba, mit építenek a városban

Példátlan módon az egész városra változtatási tilalmat rendelt el tavasszal a győri fideszes polgármester, mivel úgy ítélte meg, hogy a városháza nem szólhat bele eléggé abba, mi épüljön a városban. A Kúria ugyan elkaszálta a senki szerint sem ideális megoldást, de az önkormányzatok csökkenő autonómiájának problémája továbbra sem oldódott meg.

Még az országos sajtót is megjárta a hír, hogy Dézsi Csaba András győri fideszes polgármester idén májusban gyakorlatilag az egész város területére változtatási tilalmat rendelt el – pedig hasonló jellegű vidéki hírek ritkán jutnak el fővárosi portálokhoz. Bár a lépés valami unalmas jogászkodásnak tűnik, mind az indoklás, mind az ezt követően előálló helyzet érdekes problémákra vet fényt:

jelesül arra, hogy az önkormányzatok mozgástere a Nemzeti Együttműködés Rendszerében annyira lecsökkent, hogy mindenféle trükkös – és sok szempontból káros – jogászkodás kell ahhoz, hogy egy város vezetése beleszólhasson abba, hogy mi épüljön az adott városban. És még ez sem működik.

Szerdán ugyanis a hírek szerint a Kúria elkaszálta az egész városra kiterjedő változtatási tilalmat. De hogy jutott ide ez a történet, mi a baja Győr polgármesterének az építési vállalkozókkal, és mi lehet a megoldás?

„Gigantomán építkezések”

Először egy kis előzmény: Borkai Zsolt nevét valószínűleg örökre a jachtos orgiával kapcsolja majd össze a történetírás, Győrön azonban a tizenkét évig a Fidesz színeiben polgármesterként tevékenykedő Borkai ennél azért mind pozitív, mind negatív értelemben nagyobb nyomot hagyott. Egyik öröksége – közösen Révi Zsolt egykori főépítésszel –, hogy a tízes évek konjunktúrjában sorra-másra épültek a mindenféle lakóparkok a városban, a városhatár közvetlen közelében, illetve egészen véletlenszerű foghíjtelkeken, belerondítva nem egyszer a már kialakult utcaképbe valami unalmas és drabális fehér kockaházzal.

A probléma ezekkel az építkezésekkel az volt az utólagos kritika szerint, hogy szuper, hogy lakások épültek, mert arra az izmos ipar miatt növekedő, munkahelyeket teremtő Győrnek szüksége volt, csak az infrastruktúra nem épült ki ezek mellé: nem megoldott a megnövekedett forgalom kezelése, kevés a parkolóhely, a gyakran komplett új negyedekben nem nagyon van orvosi rendelő, óvoda, bölcsőde, iskola, de gyakran még értelmezhető bolt és járda sem – a zöldfelületekről pedig akkor még nem is beszéltünk.

Ezt az álláspontot leghangosabban a Borkai utódjaként 2019 januárjában megválasztott, a várost alaposan felforgató, de szintén fideszes Dézsi Csaba András képviseli, aki már 2019 májusában leváltotta Révit, és a város négy területére változtatási tilalmat rendelt el. Eközben egész konkrétan „természetrablásnak” nevezte azt, ami elődje alatt folyt. Idézzük az önkormányzati lap tudósításából:

„Döbbenetes, hogy ezek a házak megépülhettek. Fontosnak tartom elmondani, hogy ennek a korszaknak vége. Ezt nem fogjuk Győrben megengedni. (...) Elvárom, hogy a felügyeleti szervek és a különböző hatóságok támogassák az elképzeléseimet, és a gigantomán, túlzsúfolt, közlekedési, parkolási és közműproblémákkal tűzdelt építkezések helyett a városfejlesztés normál ütemben, emberbarát módon folytatódjon a jövőben.”

A dolgok azonban talán nem úgy alakultak, ahogy Dézsi polgármester elképzelte, hiszen folyamatos pletykák szivárogtak arról, hogy egyes építkezési ügyekben radikálisan eltért az építéseket engedélyező megyei kormányhivatal, illetve a városháza véleménye. Ez része volt egy szélesebb konfliktusnak, ami Dézsi megválasztása óta közte és az eredetileg KDNP-s politikus, Széles Sándor által vezetett kormányhivatal között alakult ki, mivel az új győri polgármester ugyan folyamatosan cserélte le a Borkai-éra vezetőit, egy embert azonban végig megtartott: Csörgits Lajos időközben már lemondott, de más szerepkörben még a városnak dolgozó aljegyzőt,

aki feketeöves jogi zsonglőrként korábban Borkai, majd Dézsi elképzeléseit igyekezett jogilag koherens és legalábbis ideig-óráig védhető formába önteni.

A szélesebb konfliktus egyik jellemző alfejezete volt a covid alatti ingyenes parkolás, ami Győrben úgy volt, hogy nem volt: olyan táblákat helyeztek ki a szélesen értelmzett belvárosi zóna utcáira, amelyek kikötötték: bérlet nélkül csak napközben, 11 és 16 óra között lehetett az alapvetően fizetős, covid alatt ingyenes helyeken parkolni. 

Visszatérve a változtatási tilalomra: lépni kellett tehát valamerre, ha a város azt akarta, hogy az építési ügyekben nagyobb szavuk legyen, mint eddig.

Változtatási tilalom, amitől az összes építési vállalkozó menekül

A megoldás az lett, hogy a változtatási tilalmat bizonyos megkötésekkel az egész városra kiterjesztette a győri városvezetés májusban. A változtatási tilalomnak az lenne a lényege, hogy addig védjen egy területet, amíg az adott település kitalálja, hogy mit is szeretne vele pontosan, hogyan módosítja a terület státuszát a rendezési tervben, illetve hogyan módosítja adott esetben az építési szabályzatot.

A probléma ott van, hogy a polgármester elképzelése a teljes városra kiterjedő tilalom kapcsán nem az volt, hogy az építési szabályzatot kitalálják gyorsan, hanem az, hogy minden építkezésről külön kelljen tárgyalnia az építtetőnek a várossal, és így például a polgármester ki tudja hajtani azt az országos építési szabályoktól eltérő elvárását, hogy minden lakáshoz két parkolóhely épüljön a városban. A változtatási tilalom ilyen jellegű használatáról pedig már korábban kimondta az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenes.

Hogy illusztráljuk, milyen kemény lépés ez, álljon itt az 1997. évi LXXVIII. törvény vonatkozó szakasza arról, hogy mit nem lehetett csinálni a változtatási tilalom miatt május óta Győrben:

„telket alakítani, új építményt létesíteni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, továbbá elbontani, illetőleg más, építésügyi hatósági engedélyhez nem kötött értéknövelő változtatást végrehajtani nem szabad.”

Magyarul nemhogy új épületek nem épülhetnek anélkül, hogy külön mindenről tárgyalni kéne a városházával, de bármilyen értéknövelő felújítást, beleértve például a panelprogramot, egyéb energetikai korszerűsítéseket; illetve például a 3+3 milliós kormányzati támogatást is mind-mind külön le kellene egyeztetni a városházával, ahol azonban közel sem volt meg erre az apparátus.

Az Iparkamara helyi szervezetének belső becslése szerint összességében legalább évi 100 milliárd forint termelési érték fűződik a lakásépítésekhez a városban, ha beleszámoljuk nemcsak magukat az építési vállalkozókat, de az építőanyag-kereskedőket, darusokat, építkezéseken dolgozó kisvállalkozásokat is – olyan cégeket, amelyek mind a városban fizetik az iparűzési adót.

Dézsi egyébként előre nem, csak utólag kezdett egyeztetni a kamarával, ahol sok vállalkozó úgy érezte, hogy egyes, szerintük is átgondolatlanul dolgozó kollégájuk miatt az egész szektorra ráhúzta a rolót a polgármester. A tárgyalás a kamara és a városháza között egy darabig folyt, arról volt szó, hogy az építési vállalkozók kitalálnak valamiféle önszabályozást, a tárgyalások azonban információink szerint nem igazán vezettek sehova.

Több helyi építési vállalkozóval is beszéltünk az elmúlt hónapokban Győrben, és többen is úgy fogalmaztak, hogy a polgármester „ledobta az atombombát”. Sokan nem is bajlódtak azzal, hogy Győrben ruházzanak be, inkább elindultak a környező településekre, ahol nem kell hasonló változtatási tilalommal bajlódni, hiszen ha Győr nem is épülhet, az agglomeráció szívesen veszi fel azt a bővülést is, ami ott kiesik.

Elbukott a szabadságharc?

A kormányhivatal eljárást is kezdeményezett az ügyben, ami nem meglepő, hiszen egyrészről már májusban látszott, hogy jogilag sánta a történet; másrészt pedig az építkezések bármilyen jellegű befékezése teljesen szembemegy azzal, hogy a kormány mindenféle támogatásokkal serkenti az építőipart.

Szerdán pedig döntés is született:

a Kúria úgy határozott, hogy az önkormányzat változtatási tilalma ebben a formában nem jogszerű.

A részletes indoklás még várat magára, de az biztosnak látszik, hogy a Dézsi-Csörgits-tandem által kieszelt megoldás nem fog megállni. A legjobban talán az illusztrálja a faramuci helyzetet, hogy a változtatási tilalom mellett az LMP helyi elnöke, Jenei Ferenc is szót emelt. „Elkeserítő, hogy manapság ilyen trükközésekre van szükség ahhoz, hogy a győriek választott képviselőinek is legyen szava a várost érintő ügyekben” – fogalmazott. A Kúria döntésével pedig még a trükkös lehetőség is megszűnik.

Érdekes azonban, hogy közben az új rendszer első nagyberuházása úgy tűnik, hogy már sínen van: egy győri léptékben elég nagy, akár „gigantománnak” is nevezhető 1100 lakásos lakóparkprojekt kaphatja meg hamarosan a zöld utat. Az Ipari Parkhoz közeli telekre, elviekben az ott dolgozók lakhatási problémáinak megoldására tervezett projektben sok olyan elem érvényesül, amit Dézsi polgármester el akart érni a változtatási tilalommal, például a parkolóhelyek számával kapcsolatban, de az elmúlt napokban az is kiderült, hogy

a jelen tervek szerint jó esély van rá, hogy közel ezer fát is kivágnak a területen.

Még semmi sem biztos, és a városháza is inkább azt szeretné, ha a területen lévő erdő megmaradna valamilyen formában, mégis: jelenleg úgy tűnik, majdnem ugyanott vagyunk túlzsúfolt és természetromboló építkezések ügyében, ahol Borkai idejében voltunk; de még az önkormányzat autonómiája is ugyanazon a mély szinten maradt.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali