Sohasem lesz gyors lengyel kilépés az EU-ból, a kisodródás jóval nagyobb veszély

2021.08.31. 07:08

Lengyelországban nemrég az Alkotmánybíróság egyik döntése kimondta, a jobboldali kormány igazságügyi reformja területén az Európai Bíróság döntései nem alkalmazhatóak. Mi történik valójában a lengyel parlamenttel és bíróságokkal? Maciej Taborowskit, az ország helyettes ombudsmanját kérdeztük.

Sohasem lesz gyors lengyel kilépés az EU-ból, a kisodródás jóval nagyobb veszély

A lengyel alkotmánybíróság egyik frissen vitatott döntése szerint a lengyel igazságszolgáltatás-szervezésre vonatkoztatva nincs elsőbbsége az EU-s jognak. Mi történt ebben az ügyben valójában Varsóban?

Onnan kell kezdenünk, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt 2015-ös hatalomra kerülése óta folyamatosan folytatja az „igazságügyi reform” politikáját. Lényegében arról van szó, hogy a kormányzat mindenáron átjárókapukat akar építeni a végrehajtói és bírói hatalom között. Az első ilyen átjárókapu a lengyel legfelsőbb bíróságnál történt, amikor megváltoztatták a bírók kinevezésének a módját.

Azért, hogy a bírói kinevezés fölötti ellenőrzést megszerezzék, a Lengyel Bírói Nemzeti Tanács összetételét kell megváltoztatniuk, ez a szervezet felelős a bírók kinevezéséért. Úgy kell megváltoztatniuk mindezt, hogy a kormányzó többség előnyt élvezzen a tanácsban a szavazásokon.

Maciej Henryk Taborowski (Łódź, 1978) jogász, a Varsói Egyetem rendes tanára, a Lengyel Tudományos Akadémia európai jogi kutatóintézetének munkatársa. Szakterülete az európai jog, ebben a témában több mint száz tudományos publikációt jegyez, többek között a Common Market Law Review, a Columbia Journal of European Law, a Praxis des Internationalen Privat- Und Verfahrensrechts (IPRax) nemzetközi folyóiratokban is, a németországi Max Planck Intézetben és az Oxfordi Egyetemen is kutatott. Folyékonyan beszél angolul, németül és hollandul. 2019 májusa óta Lengyelország egyik helyettes ombudsmanja.

Maciej Henryk Taborowski (Łódź, 1978) jogász, a Varsói Egyetem rendes tanára, a Lengyel Tudományos Akadémia európai jogi kutatóintézetének munkatársa. Szakterülete az európai jog, ebben a témában több mint száz tudományos publikációt jegyez, többek között a Common Market Law Review, a Columbia Journal of European Law, a Praxis des Internationalen Privat- Und Verfahrensrechts (IPRax) nemzetközi folyóiratokban is, a németországi Max Planck Intézetben és az Oxfordi Egyetemen is kutatott. Folyékonyan beszél angolul, németül és hollandul. 2019 májusa óta Lengyelország egyik helyettes ombudsmanja.

Fotó: Iustitia Oddział Warszawski, Facebook

Az új bírók a kormánypárthoz kötődő emberek?

Talán inkább a múltjuk kötődik a kormánypárthoz, tehát mindenképpen a körükből jönnek, főleg az Igazságügyi Minisztériumból. Ezek a bírók mind, nyíltan is kifejezték, hogy támogatják a PiS „igazságügyi reformját”, ezért is lettek a Nemzeti Tanács tagjai. 

Ezért csupán két dolgot tehetnek: az egyik, hogy folyamatosan változtatják meg az alkotmánybíróság összetételét, mostanra ez ott tart, hogy már mind a tizennégy alkotmánybírót a jelenlegi kormány jelölte ki, az utolsó „régi” bíró egy hónapja ment nyugdíjba.

A mostani bírók közül is sokan professzionális bírók persze, de ugyanakkor nagyon is közel állnak a hatalmon lévő kormányhoz. Ez kifejezetten látványos a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi kamarája esetében. A kinevezések megváltoztatása mellett a PiS adja az elnököt, Andrzej Dudát is, tehát a kinevezéseknél sincs felettük kontroll, egy az egyben az ő jelöltjeik kerülnek be a legfelsőbb bíróságba.

Be akarták vezetni Magyarország mintájára azt is, hogy lejjebb szállítsák a legfelsőbb bírák nyugdíjkorhatárát, szerencsére azonban ebben az ügyben az Európai Bizottság és az Európai Bíróság sikeresen avatkozott be, tehát ebből nem lett semmi. De még így is: a legfelsőbb bíróság tagjainak mostanra mintegy fele, és két új bírói kamara: a különleges- és  közügyek, és a fegyelmi kamara tagjai is kizárólag az új kormányjelöltekből állnak.

Már csupán pár hónap tehát, és valószínűleg mindenhol többsége lesz a kormánynak a legfelsőbb bírói testületekben.

Az újonnan kinevezett bírók pedig szépen-lassan feltöltik majd a többi, alsóbb szintű ítélkezési posztot is, a jelenlegi igazságügyminiszter kinevezettjei pedig máris a bírói tanácsok elnöki posztjainak többségét birtokolják. Ha viszont a bírók által feldolgozandó ügyekre és a munkáik terheire gondolunk, kimondhatjuk, hogy az egész egy katasztrófa. A reform után a bírósági ügyek átfutási ideje mintegy 6-9 hónappal megnövekedett. Nincs tehát más logikus magyarázat a bevezetésére, mint hogy a kormány így akarja megváltoztatni a bírói testület összetételét.

A fegyelmi bírói kamara intézménye kapcsán született egy ideiglenes döntés az Európai Bíróságon, amit a lengyel alkotmányíróság nem fogadott el, ebből lett a probléma, Donald Tusk, az ellenzéki Polgári Platform régi-új vezetője ennek kapcsán fejtette ki, szerinte ez felveti a polexitet, azaz Lengyelország távozását az Európai Unióból. Hogyan kapcsolódik ide ez az egész és mennyire reális ez a Tusk-féle félelem?

Az Európai Unió 2009-ben elfogadott alapszerződésének 19. cikkelye kimondja, hogy „az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során”, ah_É.logyan azt is, hogy a tagállamoknak hatékony bírósági védelmet kell nyújtania azokban az ügyekben, amit az EU-s jog érint. Ha ezt az Európai Bíróságra vonatkozó cikkely hatékony bírósági védelemre vonatkozó részét megnézzük, akkor azt látjuk, hogy része a szerződés 2. cikkelyben kifejezett jogállamiság alapértékének.

Ez az uniós jog egyik legfontosabb alkotmányos alapelve is egyben.

Az Európai Bíróság elé kerülő, összes, vonatkozó lengyelországi ügy a 19-es cikkely érvényesülésével kapcsolatos, vagy éppen az Európai Alapjogi Charta ehhez szorosan kapcsolódó, 47-es cikkelyével, ami a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szól. Nemrég megszámoltuk: az Európai Bíróság előtt a lengyel kormány eddig tizenegy ilyen ügyet veszített el, és további ilyenek jönnek majd az Európai Emberi Jogi Bíróságon is Ez azt jelenti, hogy ha a lengyel kormány maradéktalanul elfogadná ezeket az ítéleteket, akkor az igazságügyi reform, amelyet fentebb leírtam, egyszerűen ellehetetlenül. Így tehát a kormány azt a megoldást választotta, hogy a kérdéses fegyelmi kamara egyik tagjelöltje végül az alkotmánybírósághoz fordult, itt a 15 tagból 14-et már a jelenlegi kormány nevezett ki, egy ezzel kapcsolatos kérdéssel, az alkotmánybíróság pedig kimondta az Európai Bíróság ítéleteivel kapcsolatban, hogy a lengyel bíróságoknak igazságügyi szervezési kérdésekben nem kell követniük a 19-es cikkely követelményeit.

Az alkotmánybíróságot tehát itt arra használták, hogy kizárhassák a lengyel ítélkezési gyakorlatból az összes, Európai Bíróság által hozott, kedvezőtlen ítéletet, tehát nem kell bántani a reformokat. Az ítélet amúgy a lengyel alkotmány 90-es cikkelyére hivatkozik, annak nemzetközi szerződések ratifikációjára vonatkozó tételeit az ítélet úgy értelmezi, hogy ezeket a kompetenciákat a lengyel törvényhozás sohasem ruházta át az Európai Bíróságra, tehát a 19-es cikkely az ilyen államszervezési kérdésekre szerintük ilyen módon nem vonatkozik. De ez lényegében azt is jelenti, hogy

az alkotmánybíróság nem tett mást, mint kizárta a bírói függetlenség európai jogi alapkövetelményét a lengyel jogrendből.

Hasonlóan érveltek az Európai Emberi Jogi Bíróság elé került XERO FLOR-ügyben is, itt a lengyel alkotmánybírák egyszerűen kimondták, hogy az ítéletével a strasbourgi bíróság túllépte a hatáskörét és az alkotmánybíróság összetételére vonatozó ítéleteik nem alkalmazhatóak. Ezek után Mateusz Morawiecki miniszterelnök ugyanilyen céllal benyújtott július 21-én egy alkotmánybíróság felé tett javaslatot, amelyben annak megállapítását kéri, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6-os cikkelye a tisztességes tárgyaláshoz való jogról nem egyeztethető össze a lengyel törvényekkel.

Szóval egyrészt az EU-s alapszerződésekkel és az Európai Bírósággal, másrészt a nem EU-s strasbourgi Emberi Jogi Bírósággal szemben is ugyanígy érvelnek?

Igen.

De ha jól értem, akkor az a médiaértelmezés, hogy általában kimondta az alkotmánybíróság, hogy az EU-s jog nem írhatja felül a nemzetállami jogot, nem helyes és nincs is alapja?

A probléma egészen más. Ez az ítélet, és talán Morawiecki folyamodványa után a következő is, az 1997-es lengyel alkotmány hamis olvasatából indult, vagy indulna ki. Egyáltalán nincs ütközés ugyanis ilyen bírósági ügyekben az EU-s jog és a lengyel jog között. A bírói függetlenség elvét az EU-s jognak, az Európai Emberi Jogi Bíróságnak, és a lengyel törvényeknek ugyanúgy kell védenie.

Amikor ezt az alkotmányt 1997-ben elfogadták, eredeti jogalkotói szándék volt, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6-os cikkelyét érvényesítse, és így is tett. Ami az egészben abszurd, hogy ez az ítélet lényegében azt jelenti, hogy a bíróság szerint a lengyel törvényi sztenderdek minőségben elmaradnak az európai sztenderdektől, ezért az EU-s jog nem alkalmazható itt.

Így az alkotmánybíróság ítélete azt is jelenti, hogy a lengyeleknek a saját alkotmányuk kevesebb védelmet biztosít, mint az EU-s jog.

Ha emberi jogi vonalra gondolunk, ez gyakori probléma Strasbourg számára, például Oroszország felé nincs semmiféle valós eszközük arra, hogy ezt orvosolják, vagy kijavítsák. De az EU-ban van. Szóval itt jön be a lényegi polexit kérdése: ha a lengyel alkotmánybíróság tovább tart majd ebbe az irányba, és továbbra is figyelmen kívül hagyja az EU nemzetek fölöttiségének ezen alapelemeit, akkor az az ellentmondás áll föl, hogy a nemzetek fölötti EU-s jog gyakorlati végrehajtója, a lengyel bírósági rendszer nem alkalmazza az EU-s jogot az EU-n belül, egy tagállamban.

Egy olyan tagállam azonban, ami a szupranacionális jogot nem alkalmazza, nem mondható ennek a szupranacionális szervezetnek, esetünkben az EU-nak, a gyakorlati tagjának. Ez az, amit a polexit gondolata jelent,

nem az lesz, mint Nagy-Britanniában, hogy a 50-es cikkelyt élesítik és nyíltan kilépünk, hanem szépen-lassan, észrevétlenül elvitorlázunk az EU jogi rendszerének határain túlra.

Hogy mi következik azután, hogy ez megtörtént, még nyitott kérdés. Ez nem egy nyílt kilépés, inkább egy folyamat. Egy lehetséges forgatókönyv a háromosztatú unió: vannak az országok, amik az eurózóna tagjai, lesznek a további tagállamok, azután lesznek olyan országok, mint Lengyelország, Magyarország, Bulgária vagy talán még Románia is – mert ezekből az országokból is sok ilyen jogi eset van –, amiknek a jogrendjében az EU többi tagállama már nem fog bízni.

Tehát lassú és észrevétlen kilépés lesz?

Olyan zóna alakul ki, ami jogilag nem megbízható, és ezért ezeknek a tagállamoknak a polgárait lassacskán megfosztják az uniós tagság minden előnyétől.

Először jönnek a pénzbüntetések: az Európai Bizottságnak rengeteg eszköze áll rendelkezésre arra az esetre, ha Varsó tényleg nem akarja az Európai Bíróság ítéleteit végrehajtani.

Még a mostani, ideiglenes európai bírósági végzés be nem tartása is igen gyorsan vonhat ilyen büntetést maga után. Azután ott a koronavírus-helyreállítási alap is, ahol a bíróságok függetlensége feltétel, és egyszerűen nem kapod meg a pénzeket. Azután van szabályozás az ilyen esetekre a többi EU-s pénz felfüggesztésére is.

Szankciók egész zuhataga lehet minderre a brüsszeli válasz,

súlyos összegeket fogunk fizetni, ami meg fog látszani a költségvetésen. A lengyel bíróságok ítéleteit más tagállamok nem fogják elismerni, már van is erre példánk.

Mely tagállamok nem ismertek el lengyel ítéleteket?

Az Európai Bíróság úgynevezett LM-tesztjét, ami egy másik tagállam ítélete esetén az európai elfogatóparancs szempontjából vizsgálja, van-e súlyos, rendszerszintű probléma a jogrendszerükben, minden EU-tagállam alkalmazza: Lengyelország esetében az LM-teszt általános értékelése minden esetben negatív. Ez jól rámutat arra a rendszerszintű problémára, ami a lengyel igazságszolgáltatásban fennáll: a belé vetett bizalom az európai elfogatóparancsok kezelésénél lényegében nem is létezik, a teszt második felében már egyéni körülményeket is vizsgálnak egy-egy kiadatási esettel kapcsolatban, így azért még előfordul, hogy Lengyelországnak is kiadnak valakit más EU-s tagállamból.

Amennyire én tudom, eddig egy olyan eset volt Hollandiában, hogy egy lengyel állampolgár kiadatását Lengyelországnak megtagadták, és egy ugyanilyen Németországban, Karlsruhéban is. Ami még ennél is nagyobb gond, az az, hogy mindez a teljes lengyel jogrendben való nemzetközi bizalmat is jelentősen aláássa, ennek pedig az unió belső piacára is súlyos hatása van. Az EU-s jogok a tagállamok független nemzetállami bíróságainak kell mindenhol alkalmaznia, és enélkül például üzletelni is nehéz, így a jogrendszerben fennálló bizalomdeficit az államélet más területeire is átsugározhat.

NYITÓKÉPJarosław Kaczyński PiS-elnök / FOTÓ: PiS, Facebook

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.
Facebook
Twitter

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek