Nem a változást, hanem az új Merkelt keresik a német választók

Szerző: Bukovics Martin
2021.08.30. 13:35

Az első igazi kancellárjelölti vita a szociáldemokrata Olaf Scholz győzelmét hozta. A politikusét, aki különösebben meg sem szólalt, senkit nem támadott, és mindössze annyit ígért: minden jóra fordul.

Nem a változást, hanem az új Merkelt keresik a német választók

Noha napokkal ezelőtt a Bild bulvárlap frissen gründolt tévéje is szervezett kancellárjelölti vitát, igazi és első vitának az RTL és az ntv hírtévé által szervezett vasárnap esti műsor számított, azon ugyanis nem két, hanem az ország történetében először három kancellárjelölt esett egymásnak.

A Németországban szokatlanul hektikusan változó közvélemény-kutatási számok alapján ugyanis pillanatnyilag mind a pillanatnyilag vezető szociáldemokrata pénzügyminiszter-alkancellár Olaf Scholznak, mind az Észak-Rajna-Vesztfália tartományt irányító jobbközép CDU/CSU-s Armin Laschetnek, mind a zöldpárti Annalena Baerbocknak van esélye a győzelemre szeptember 26-án.

A tiltáspárti zöld oltáspárt

A legkönnyebb helyzetben utóbbi volt A VITÁN. Az utóbbi évtizedet ellenzékben eltöltő, a járvány alatt a merkeli járványkezelést udvariasan nem kritizáló, ám a klímaváltozás médiabeli tematizációját és a nagy, hagyományos néppártok szavazóbázisának lassú szétesését ügyesen kihasználó Zöldek kancellárjelöltje láthatóan érezte, hogy a magát Németországban családi adóként pozícionáló RTL közönségének mire van szüksége:

nem egyszer emlegette a gyerekek jövőjét, érzelmektől fűtve előadva a vélhetően sokak által előre átnézett, szóról szóra kitalált mondandóját.

A 110 perces vitán eleinte a CDU/CSU-SPD-kormány Afganisztán-politikáját kritizálta (mondván azok inkább félrenéztek, amikor ki kellett volna menteni az afgán szövetségeseiket a tálibok elől), a járványkezelés kapcsán bizonyos foglalkozási körökben kötelező oltást és legalább 80 százalékos teljes átoltottságot sürgetett (ehhez elég közel áll Németország), és felrótta ellenfeleinek, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem során nem akarnak semmit sem betiltani – ez a csak tiltáspártként csúfolt Zöldek kancellárjelöltjétől kifejezetten szerencsétlen húzás volt.

Baerbock zöldpolitikusként nyilván nem túl meglepő módon a klímaváltozás témájában hatott a legfelkészültebb jelöltnek, egyben ez adta meg neki a lehetőséget is arra, hogy az eddigi nagykoalíció két politikusát, Scholzot és Laschetet egymás mellé rakva magát a tényleges változás embereként állítsa be – egyébként inkább a CDU/CSU jelöltjét, Armin Laschetet támadta többször.

Az alkancellár már Merkel székébe képzeli magát

Olaf Scholz, a szociáldemokrata kancellárjelölt a vitán már kicsit úgy viselkedett, mintha ő lenne a kancellár, Laschet és Baerbock pedig a kihívói – igaz, erre minden oka meg is van, hiszen az elmúlt éveket Merkellel együtt végigkormányzó, tőle jelentősen balrább álló pártja immáron átvette a vezetést, a kancellárjelöltek versenyében pedig eleve messze ő áll a legjobban.

A hűvös északnémet habitusa, már-már robotokhoz hasonló kiszámíthatósága miatt eleve Scholzomatnak csúfolt politikus ennek megfelelően rendíthetetlen nyugalommal, rövidre zárt válaszokkal, szinte csendben vett részt a vitában.

Pénzügyminiszteri szigorát elővéve arról beszélt, az adócsökkentés ideje nem most fog eljönni, a klímaváltozás kapcsán arról, hogy az ipart is be kell vonni a folyamatokba, a járvány kapcsán azt mondta, a jelenlegi oltottsági adatok már elegek ahhoz, hogy újabb lockdownokra ne kerüljön sor, saját magáról pedig azt hangsúlyozta, hogy ő a változás és a jelenlegi politikai irányvonal ötvözete. Az SPD pártbeli ranglétráját végigjárt politikus egyszer még – igaz, a moderátorok kérésére – Annalena Baerbockot is megdicsérte: érthetően azért, mert a középpárti státuszba felemelkedő Zöldek nélkül a középpártiságba zuhant SPD-nek nem nagyon lesz esélye újra kormányra kerülni. 

A rajnai főnixmadár

A hetekkel ezelőtt még biztos befutóként kezelt Armin Laschet ellenben tőle eddig nem látott módon kifejezetten támadó volt – persze nem annyira, mint mondjuk a zöld Baerbock, csak annyira, hogy az a joviális rajnai politikustól mindenki számára feltűnő legyen.

Erre szüksége is volt, a CDU/CSU-nál ugyanis még a jelölt lecserelése is felmerült azt követően, hogy a német média heteken át napirenden tartotta azt a felvételt, amin a nyári áradások után az áldozatok kártérítéséről és megsegítéséről gondterhelt arccal nyilatkozó államfő mögött Laschet a háttérben össze-vissza röhögcsél valamin. Noha a sajtóban rendre felmerül, hogy maga Laschetnek is sok a kampány, és visszakívánja magának inkább a tartományi miniszterelnökséget – jelenlegi felelős posztjáról Karácsony Gergelyhez hasonlóan ő sem tervez lemondani addig, amíg az ország vezetése nincs a kezében –, a vitában erre rácáfolt.

Miután a jobbközép új stratégiája a törzsszavazók magukhoz láncolása és potenciális partnerük, a túl nagyra növő, a kormányzást az SPD-vel és a Zöldekkel is elképzelni tudó, azaz a CDU-t akár ellenzékbe küldő polgári-liberális FDP támadása lett, érdemes megnézni a vasárnap este sajtóvisszhangját: a balliberális Spiegel és a Süddeutsche Zeitung nagyjából a vita vesztesének kiáltotta ki a szerintük egy CDU-shoz képest kínosan viselkedő Laschetet, míg a konzervatív Neue Zürcher Zeitung megdicsőült győztesként, kifejezetten bátor kampányolóként emlegeti, azaz a Merkel-párt valamit elkezdett jól csinálni.

A vitában Laschet lényegében a Merkel előtti CDU jól ismert, kisembereket megszólító, stabilitást és megbízhatóságot hangsúlyozó paneljeit vette elő: bár a világ változik, mi teszünk azért, hogy ez senkit ne érintsen annyira rosszul, amennyire érinthetné, vagy ahogy az MSZP 2006-os kampánydala énekli: én nem állítom, hogy megállítom az esőt, de az ernyőt föléd nyitom.

A járvány kapcsán a szabadságjogok fontosságát a három jelölt közül egyedüliként emlegető Laschet legjobb húzása az volt, amikor a kilencvenes évek CDU-jának propagandáját felmelegítve elővette a német jobboldalon állandósult félelmet egy piros-vörös-zöld kormánytól, azaz azon – ma ismét lehetséges – lehetőséget, hogy a kommunista, részben nyugatnémet újbalos hippikből álló, részben pedig a keletnémet utódpártot is tartalmazó Die Linke is kormányzati tényező legyen. Miután a Linke elutasítja a NATO-t és kifejezetten oroszbarát külpolitikát sürget, ezért a párt még a Zöldek köreiben is vörös posztónak számít – ám noha a sorok közül jól kiolvasható módon elhatárolódtak tőle, sem Baerbock, sem Scholz nem utasította el Laschet kérdésére határozottan és világosan azt az opciót, hogy esetleges egy tisztán baloldali, progresszív kormányt alakítsanak.

Ezzel mindenki jól járt: a Zöldek és az SPD mozgástere nem szűkül a választás után, Laschet pedig riogathat tovább a Linkével az ilyesmire fogékonyaknak.

Celebek helyett politika a kereskedelmi tévéken

Miközben Magyarországon médiavezetők és újságírók is arról beszélnek, hogy a bulvárosodás/bulvárosítás termel csak bevételt nekik, a német RTL és az ntv hírtévé vezetői valami egészen másról számoltak be a német választási kampány hajrájában: a nézőiket hirtelen nagyon érdekelni kezdte a politika. Az, hogy ők rendezték meg az első tévévitát a három jelölt között, ugyancsak erre utal – a következőt egyébként két hét múlva, a köztévék rendezik.

Mint a Spiegel írja, a kereskedelmi tévék a legjobb nézettségű esti sávokról költöztetik el az addigi műsorokat és celebeket, hogy mindenféle híradós és háttérműsoros különkiadásokban politikusoknak és a különböző pártok programjairól beszélő szakértőknek adják át ott a terepet – és hogy hitelesebbnek tűnjenek, a komolyabb köztévékről csábítanak át műsorvezetőket. Akad olyan is, hogy inkább a műsorok közbeni reklámszünetet is elhagyják, hogy

ezzel jelezzék: a pénznél nekik a társadalmi tőkéjük és médiatermékük relevanciája sokkal fontosabb.

Az RTL-es vita után, egy gigantikus hosszúságú reklámblokk előtt mindenesetre a csatorna kedvenc celebjei értékelték a politikusokat, hogy megállapítsák: a zöld Annalena Baerbock szerepelt a legjobban. A tévé által megrendelt gyors közvélemény-kutatás a vitán magát inkább meghúzó szocdem Olaf Scholz győzelmét, a zöld Baerbock második és a jobbközép Laschet harmadik helyét hozta – nem csoda: a scholzi visszafogottságban köszönt vissza leginkább az, amit a németek megszoktak és megszerettek Angela Merkelben.

Ha valakit érdekel, itt visszanézheti a vitát:

NYITÓKÉP: Tobias Koch / CDU, Facebook

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek