Választói adatgyűjtést szolgáló szavazásimitáció az előválasztás ott, ahol csak egy jelölt indul

Önmagában a tény, hogy egy előválasztáson, ami definíciószerűen előírja több jelölt versengését, előfordulhat akárcsak egy helyen, nemhogy 11-ben, hogy egyetlen jelölt neve szerepeljen a szavazólapon, az finoman szólva is bohózat, és az előválasztás szellemiségének megcsúfolása.

Pár napig még rá lehet pihenni az elkövetkező hetek kavalkádjára, már ami az előválasztást illeti.

Ugye pont egy hete startolt az aláírásgyűjtés az előválasztási jelöltek számára (igaz, négy civil jelölt eleve már a rajtvonalnál elhasalt frakcióbefogadó nyilatkozat híján), ahol az egyéni jelölteknek 400, a miniszterelnök-jelölteknek 20 ezer szignót kell összegyűjteniük ahhoz, hogy hivatalosan is választhatóak legyenek.

Azért mondom, hogy most még lehet pihenni, mert ha az ember eltekint a Zuglóban, Kecskeméten és az ország sok más pontján zajló kitelepülésektől és pultozó politikus/aktivistabrigádoktól, akkor szeptember 6-ig tulajdonképpen semmi más nem fog történni – akit nem érdekel az egész csinnadratta, az nemes egyszerűséggel elfordíthatja a fejét, és mehet tovább békével.

Szeptember 6. után azonban ez meg fog változni: nemcsak az utcai kampány fog a tetőfokára hágni a szeptember 18-26. közötti első fordulót megelőzően, hanem egyéni és miniszterelnök-jelölti viták tömkelege fog ránk zúdulni – a fokozódó kampánytól meg már aligha fogunk tudni szabadulni egészen október 11-ig, a miniszterelnök-jelölti második forduló végéig.

Addig is, amíg elkezdődik az igazi kampányőrület, érdemes lehet kicsit trenírozni magunkat az ellenzék által „a demokrácia ünnepének” hazudott eseményre,

ahol a körzetek több, mint 10 százalékában csak imitálják azt, hogy előválasztás történik.

Ami történik, ne legyen kétségünk, az előválasztás megcsúfolása

Ugye az előválasztás gondolata abban a szellemiségben fogant meg az ellenzéki oldalon (legalábbis ezt mondták), hogy elszúrtuk egyszer 2014-ben, 2018-ban másodszor is, három a magyar igazság, ha 2022-re ahelyett, hogy mi próbálunk a választók számára szexi jelölteket állítani, inkább előbb válasszák ki az emberek maguk, hogy nekik ki a szexi, és akkor máris meghaladtuk a négy meg nyolc évvel ezelőtti teljesítményünket.

Igen ám, csakhogy ebből is az lett – ami igazából egyáltalán nem meglepő –, hogy a politikusok, mint négy meg nyolc éve, most is szépen bevonultak a füstös szobákba eldönteni, hogy előszűrve a jelölteket eldöntsék, ki lehet egyáltalán szexi: ebből lett a tavaszi-nyári nagy egymásra javára történő támogatási és visszalépegetési hullám.

Természetesen valid érv, amit sokan mondanak, hogy de hát pont azáltal lesz szoros a verseny, hogy az adott választókerületben kevésbé esélyes jelöltek besorolnak két-három valóban erős jelölt mögé, valódi, kiélezett versenyt teremtve ezáltal, ahogy azt is el lehet fogadni, hogy az előválasztásokon más országokban is lépegetnek vissza a jelöltek, felszólítva követőiket valamely versenyben maradt jelölt támogatására.

De olyan előválasztás azért sosincs, ahol a választás szabadsága abban áll, hogy egyetlen jelöltre szavazhatsz.

Magyarországon most ez is meg fog történni: 11 helyen, a 106 választókörzet 10,38 százalékában egy jelöltre lehet majd behúzni az ikszet (merthogy a pártok – igaz, logikus politikai érvek mentén – meg fogják tartani itt is az egyéni jelölti előválasztásokat).

A pártok persze azt hangoztatják, hogy 45 körzetben két, 50-ben pedig három vagy több jelölt között is lehet majd választani, de

maga a tény, hogy egy előválasztáson, ami definíciószerűen előírja a több jelölt versengését, előfordulhat akárcsak egy helyen (nemhogy 11-ben), hogy egyetlen jelölt neve szerepeljen a szavazólapon, az finoman szólva is bohózat, és az előválasztás szellemiségének megcsúfolása.

Akkor legalábbis, ha ezt előválasztásnak hívjuk. Sokkal inkább illene a 11 körzetben megrendezett eseményre a „pusztán választói adatgyűjtést szolgáló szavazásimitáció” megnevezés – noha ugyanis maga a választás titkos, a maximumra pörgetett ajánlásgyűjtés és kampány, ne legyen kétségünk, ezekben a körzetekben tényleg semmi mást nem szolgál.

Haladt-e az ellenzéki politikai kultúra előrébb?

Maga az előválasztás viszont érdekes lesz abból a szempontból, hogy a jövőben mire számíthatunk: eddig sikerült fenntartani azt a látszatot, hogy az ellenzék egy big happy familybe forrt össze, ahol ugyan vannak viták, de az előválasztással ezeket le lehet majd rendezni.

És eddig pont ez az ígéret volt az, ami megemelte némileg az ellenzéki politikai kultúra színvonalát: senki nem akar túl látványosan kiakadni addig, amíg nem látja az előválasztási eredményeket. Amint azonban ezek ismertek lesznek, úgy kíváncsi leszek, a vesztesek mennyire lesznek képesek méltósággal viselni a vereségüket.

Ez lesz a lakmuszpapírja annak, hogy az ellenzéki politikai kultúra valójában olyan sokat fejlődött-e, mint azt az érintettek hangoztatják – és erre az első jeleket már szeptember 26-án este meg fogjuk kapni, amikor az egyes pártok arcainak a kamerák elé kell állniuk értékelni az első forduló eredményeit.

Külön érdeklődéssel fogom figyelni az összefogásból amúgy is sokszor kibeszélő momentumos Fekete-Győr András reakcióját, ha nem jut majd be a miniszterelnök-jelölti második fordulóba.

A Jobbik válhat a legmeghatározóbb erőközponttá az előválasztást követően

Másrészről szeptember 26-án látni fogjuk azt is, hogy az ellenzéken belüli frakciók előreláthatólag milyen erősek lesznek a 2022-es kampányban és valószínűleg a parlamenti választást követően is. Ekkor fog eldőlni, hogy ki lesz az a bizonyos erősebb kutya, aki ugye…

És itt közel sem csak azt kell majd elemezni, hogy az egyes pártok egyéni jelöltjei hány körzetben nyertek, vagy hogy kik és milyen eredménnyel jutottak be a miniszterelnök-jelölti második fordulóba, és kik maradtak le róla: valakinek a veresége ugyanis nem feltétlenül fogja jelenteni, hogy ő és pártja objektíve nézve vesztett.

És itt lesz nagy szerepe az előválasztási visszalépegetések során kialakult belső ellenzéki szövetségi rendszereknek, amiknek meghatározó szerepük lesz például abban, hogy milyen is lesz majd az a közös ellenzéki lista.

Ebben a tekintetben a legegyértelműbb az MSZP és a Párbeszéd szövetsége: az MSZP támogatja mind a 9 induló párbeszédes jelöltet, ahogy a Párbeszéd is megteszi ezt vice versa az előválasztáson induló 41 szocialista jelölttel. (Egyébként a legtöbb, más jelölő szervezet által indított jelöltet a Párbeszéd támogatja, összesen 92 támogatást adnak, ennek 44,57 százalékát teszik ki az MSZP-s indulók).

Tehát minden egyes szocialista egyéni győzelmmel a Párbeszéd pozíciói is javulni fognak majd, és ez persze a másik oldalról is igaz: a párbeszédes győzelmek a szocialistákat ugyanúgy erősíteni fogják.

A másik ilyen erőközpont az összefogáson belül egyértelműen a Jobbik körül alakult ki, ráadásul ők egyszerre három irányból is biztosították magukat: egyrészt szoros kapcsolatot hoztak létre a DK-val, másrészt az LMP-vel, harmadrészt pedig a Márki-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországa Mozgalommal (MMM).

Az összesen 40 darab DK-tól jövő támogatásnak több, mint a felét, 21-et a jobbikos jelöltek kaszírozták be – ezzel a DK az összes, 46 jobbikos jelölt 45,65 százalékát támogatja. De még szembeötlőbbek ugyanezek az adatok az LMP-nél:

a zöld párt által adott 74 darab támogatás több, mint 54 százaléka a jobbikosoké – szám szerint 40 Jobbik-jelölt örülhet az ő támogatásuknak, ami az összes jobbikos jelölt csaknem 87 százalékát (!) teszi ki.

Piszok jó taktikát folytattak Jakab Péterék az MMM-mel is: noha Márki-Zay Péter nagyban hangoztatta, hogy a Momentum az egyetlen párt, ami komolyan gondolja az elszámoltatást, és a Jobbik – noha nagy lépéseket tett efelé – még mindig nem képviseli a polgári értékrendű embereket, az előválasztási statisztika mégis a Jobbik felé billen. Az MMM összesen 72 támogatást ad az előválasztáson, ennek 45,38 százalékát a Jobbik élvezheti – összesen 33 jobbikos jelöltet támogatnak Márki-Zayék. Ez a 46 jobbikos jelölt 71,74 százalékát fedi le. Ezzel szemben az 56 momentumos induló csupán 17 darab támogatást (az összes MMM-es támogatás 23,61 százaléka) kapott a hódmezővásárhelyi polgármester szervezetétől, ami a momentumosoknak csupán 30,36 százalékát teszi ki.

Ezzel a Jobbik kezdő pozíciója tekinthető a legerősebbnek: nemcsak hogy a saját, döntő többségben vidéken induló jelöltjeinek jó szereplésében bízhat, de a DK-LMP-MMM-tengelyen történő sikereknek is örülhet.

(A Jobbik egyébként Budapesten és Pest megyében csupán jelöltjei 15,22 százalékát indítja, ezzel ő a legvidékibb ellenzéki párt, közvetlenül utána jön az MSZP, ami jelöltjeinek 19,51 százalékát indítja a fővárosban és Pest megyében, míg ezzel átellenben a Párbeszéd és az LMP van, ami jelöltjeinek 44,44 százalékát ezen a területen futtatja meg.)

Mellékes minierőközpont alakult ki az előválasztási alkudozások során a hat párton kívüli ellenzék (az MMM, a Pálinkás József-féle Úi Világ Néppárt, a civilszervezetek által indított, illetve a függetlenként induló jelöltek) és az LMP között: az előbbi szereplők összesen 42-szer jelölték meg a hat párt közül valamelyik frakcióját, hogy ők oda (is) beülnének a 2022-es győzelmük esetén – ezek 40,48 százaléka, összesen 17 darab az LMP-nél landolt.

Ugyanakkor a hat párton kívüli ellenzék jellemzően olyan helyeken indul, ahol a jóval nagyobb erőforrással rendelkező pártok jelöltjei az ellenfeleik, és csupán néhány olyan körzet van (például a Budapest 6. számú választókerület Jámbor Andrással vagy a Csongrád-Csanád 4-es választókerület Márki-Zay Péterrel), ahol reálisnak tűnik az ő győzelmük, amiből így az LMP is profitálhatna, nemcsak hogy informálisan, hanem formálisan is a frakciójába kívülről érkező képviselőkkel.

Aki pórul járt: a Momentum

A kakukktojás egyértelműen a Momentum az összefogós csapatban, aminek a legkevésbé sikerült beágyaznia magát az ellenzéki összefogásba: az 56 momentumos jelölt legerősebb támogatója az MSZP és a Párbeszéd – mindketten 20-20 momentumos jelölt mögé soroltak be, ami viszont még így is csak Fekete-Győrék jelöltjeinek 35,71 százalékát teszik ki. Ráadásul ezek akkor sem kiugró értékek, ha a fenti két szereplő összes adott támogatásával vetjük össze: a 20 momentumos támogatás a Párbeszéd összes támogatásának 21,74, az összes szocialista támogatásnak pedig 34,48 százalékát adja ki.

Tegyük hozzá mindehhez, hogy egyedül Pálinkás József Új Világ Néppártja az, amely még a Momentumnál is kevesebb más jelöltet támogat az előválasztáson: az előbbi 34, az utóbb 19 helyen állt be más jelöltek mögé.

És akkor itt köszön vissza objektíven az, amit pletykaszinten már régóta rebesgetnek: az összefogás leginkább különutas pártjának nem sikerült túlságosan megkedveltetnie magát a többiekkel, és – hacsak jelöltjei nem nyernek nagy tömegével az előválasztáson –

a Momentum lesz a leginkább hátrányos helyzetben akkor, amikor az előválasztást követő pozícióharcok megkezdődnek az ellenzéken belül.

Ennek valószínűleg látni fogjuk az eredményét nemcsak a közös ellenzéki lista, hanem akár még a 2022-ben felálló összefogáskormány összetételében is.

Ismerős a szöveg? Ha nem, az azért van, mert még nem jár neked az Azonnali háromszori hírlevele, a Reggeli fekete! Iratkozz rá fel, és akkor legközelebb már reggel 7-kor képbekerülsz! Vitáznál a szerzővel? Feel free!