Tizenöt év után ismét a szociáldemokraták a legnépszerűbbek Németországban

Szerző: Techet Péter
2021.08.25. 20:00

Alig egy hónappal a német parlamenti választások előtt egyre szorosabb a küzdelem az első helyért. Miközben a Zöldeknek már gyakorlatilag le kell mondaniuk a második helyről is, és csak a harmadikra esélyesek, a szociáldemokraták folyamatosan jönnek fel. A legfrissebb felmérésben már leelőzik a CDU/CSU-t is. Ezzel megnyílhat az út egy CDU/CSU nélküli szociálliberális koalíció előtt.

Tizenöt év után ismét a szociáldemokraták a legnépszerűbbek Németországban

Amikor a német szociáldemokraták két társelnöke még 2020 augusztusában bejelentette, hogy ki lesz a kancellárjelöltjük (Olaf Scholz, jelenlegi alkancellár-pénzügyminiszter), még inkább csak megmosolyogta őket a többség, elvégre a párt akkor 12-13 százalék körül állt.

Az őszi választás sokáig a CDU/CSU és a Zöldek közötti küzdelemnek tűnt, és sokan már eleve temették az SPD-t,

amely az akkori jóslatok szerint el is búcsúzhatott volna a néppártiságtól, elvégre középpárti erőként versenyzett a liberálisokkal és a szélsőjobboldallal a harmadik helyért.

A szocdemek az első helyen

Ez azonban már a múlté. A CDU/CSU és a Zöldek folyamatosan zuhantak, Scholz pedig húzta fel a pártját, amely mostanra már le is előzött mindenkit.

Tavasz óta több, mint 10 százalékpontot javítva, az SPD ma 23 százalékkal – 2006 óta először egy felmérésben – a legerősebb német párt.

A CDU/CSU-t most 22 százalékra, a Zöldeket pedig 18 százalékra mérik.

A sikeres szocdem emelkedésnek egyetlen név az oka: Olaf Scholz. A jelenlegi alkancellár-pénzügyminiszter a legnépszerűbb kancellárjelölt, a németek 44 százaléka őt látná szívesen a kancellári poszton, miközben a CDU/CSU jelöltjét, Armin Laschetet csak 21, míg a zöld Baerbockot csak 16 százalék támogatná, azaz ezen két párt esetében még a választóik közül is vannak olyanok, akik nem a saját pártjuk jelöltjét támogatják.

Laschet jelöltsége kezdettől fogva vitatott volt, a nála jóval népszerűbb bajor kormányfővel és CSU-elnökkel, Markus Söderrel szemben csak azért tudta tavasszal megszerezni a kancellárjelöltséget, mert a nagytestvér CDU nem akarta végül azt átengedni a kisebb bajor testvérpártnak. Laschet azonban eleve csak abban bízhatott, hogy személyes népszerűtlenségét a CDU/CSU melletti stabilitásérv kiegyenlíti, de amint a tendencia mutatja: sokkal inkább az történik, hogy Laschet lehúzta a CDU/CSU-t, amely tavasszal még 26 százalék felett állt.

Olaf Scholz ezzel szemben egyszerre jelenti – a zöld Baerbock tapasztalatlanságával és túlságosan radikális ökoterveivel szemben – a stabilitást és a tapasztalatot (elvégre volt hamburgi polgármesterként vagy most pénzügyminiszterként már régi motorosnak számít), de közben

sikeresen tudja magát kormányzati szerepe ellenére is a 16 évnyi CDU-s uralom alternatívájaként beállítani.

Az SPD ezúttal nem követte el azt a hibát sem, mint négy éve, amikor Martin Schulz személyében nagy csinnadratta közepette jelentették be kancellárjelöltet, majd a kezdeti lelkesedés annyira elpárolgott, hogy Schulz alatt 2017-ben az SPD történelmének legrosszabb eredményét érte végül el.

Ezzel szemben Scholz a lassú építkezésben bízott, miközben azért már a kormányból is – például a kereszténydemokrata egészségügyi miniszterrel, Jens Spahnnal szemben – majdnem ellenzékiként viselkedett. A Scholz-kampány azonban nem bombasztikus – amilyennek négy éve Schulzét szánták –, hanem a tapasztalatot, a tettrekészséget hangsúlyozza.

Jelszava is az, hogy „megoldjuk” – ami egyszerre utal arra, hogy van tapasztalata, tud kormányozni, és jelzi azért: sok megoldandó feladat van, azaz ígér közben némi változást is.

Scholz csendesen növekszik – ahogy a közszolgálati ARD írta elemzésében: „a komoly unalmat” jelenti –, miközben Laschet körül folyamatosan a népszerűtensége, Baerbocknál meg személyes botrányai és pártjának ökoradikalizmusa miatt „áll a bál”.

CDU/CSU ellenzékben?

Amit tehát már most is sejthetünk: nem zöld lesz a kancellár, az ökopárt jelöltje, Annalena Baerbock dinamikusan és harmonikusan indult neki, de teljesen kifulladt mostanra, nem látni a párt fő irányvonalát, ahol meg látni – radikális ökoéletmód kikényszerítése –, ott visszaeshet hagyományos bázisára, a nagyvárosok jómódú, balliberális polgárságára, azaz a pártnak már azért is küzdenie kell, hogy a 20 százalék meglegyen.

Noha lehet, hogy ez csak harmadik helyre lesz elegendő, azért hozzá kell tenni: az is sejthető, hogy a német ökopárt történelmének legjobb eredményét fogja elérni.

Ha szeptember 26-án is – amint a legfrissebb felmérésben – az SPD fut be az első helyre, akkor Scholz vezetésével alakulhat egy olyan koalíció, amiben 16 év után nincs benne a CDU/CSU. A szokásjog szerint ugyanis a győztes pártot illeti a kormányalakítás joga (legalábbis első körben),

az SPD pedig ebben az esetben megpróbálkozhat a Zöldekkel és a jobboldali liberális Szabad Demokratákkal (FDP) összehozni egy olyan kormányt, amelyből tényleg kimaradnának a konzervatívok, a három párt együtt már 53 százalékon áll.

Hogy ki lesz a kancellár, azt majd a liberálisok eldöntik

Ennek azonban van egy feltétele: a liberális FDP akarata. A jobboldali polgári alakulat – különösen lockdown- és adóellenességével – nagyon jó eredményre számíthat, vélhetően többet fog kapni, mint négy éve, most éppen 12 százalékra mérik őket. Azaz

királycsinálóvá válhat, ha a kérdés az, hogy a CDU/CSU és a Zöldek, vagy az SPD és a Zöldek mellé álljon be partnerként.

Christian Lindner, a párt elnöke már megüzente: ő Armin Laschet CDU-elnököt akarja kancellárnak, elvégre akkor ketten tudják lenyomni a Zöldeket. Egy Scholz vezette szocdem-zöld-liberális koalícióban ugyanis az FDP-t tudnák a partnerei lenyomni. De egyrészről ha az SPD az első, akkor neki jár először a kormányalakítási megbízás, másrészről az FDP lehet, hogy többet is tudna kicsikarni Scholzból, elvégre a szocdem politikus csak a liberálisok segítségével lehet kormányfő.

Lindner perszer érzi, hogy ő lesz a királycsináló, ezért jelenleg mindkét irányba lő. Miközben Laschetet gyenge kampánnyal vádolja és azzal, hogy nem utasítja eléggé helyre a Zöldek javaslatait – az FDP ekként a Zöldek legkeményebb ellenfeleként vonulhat a kampányba –, Scholznak is beszólt: Lindner szerint Scholz csak azért szárnyal a felmérésekben, mert sikeresen tudta eddig eldugni az SPD baloldalát.

Az, hogy ki lesz Németország új kancellárja, tehát leginkább a liberálisoktól függ. Annak kérdése azonban, hogy ki kaphat majd elsőként kormányalakítási megbízást, egyre nyitottabb. Márpedig ha végül Scholz lesz ez, akkor az FDP-nek nem lehet legalább a tárgyalásokra nemet mondania, mert különben a CDU/CSU függelékeként tűnnének csak fel. Ettől persze lehet, hogy Lindner – mint 2017-ben – feláll a tárgyalásoktól, de a Zöldektől akkor se szabadulna, elvégre akár Scholz, akár Laschet lesz a kancellár, a liberálisok mellett mindkettőjüknek a Zöldekre is szükségük lesz. Ráadásul

a Zöldek is mondhatják azt: csak egy szocdem kancellárt fogadnak el, ebben az esetben pedig az FDP-nek más kormányrakerülési útja, mint a szociálliberális koalíció nem maradna,

elvégre a CDU/CSU-val közösen (mégha Laschet is lenne végül az elsö helyezett) semmiképpen nem jönne ki a többség.

NYITÓKÉP: Olaf Scholz az SPD-s párttagkönyvével / Olaf Scholz, Facebook

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek