Az afganisztáni kivonulás is bebizonyította, alapvető szükséglet egy közös EU-s sereg

Bede Ábel

Szerző:
Bede Ábel

2021.08.23. 07:08

Az Egyesült Államok alapvetően csak a saját érdekei mentén fog beavatkozni a közvetlen szövetségi rendszerén túl, így ha Európa a saját érdekeit akarja érvényesíteni, azonnal el kell kezdeni felépíteni a közös sereget.

Az elmúlt héten az egész nemzetközi sajtó a meglehetősen félresikerült afganisztáni kivonulástól volt hangos. Borzalmas képek jöttek a közép-ázsiai országból, a modern közösségi média hatására gyakorlatilag valós időben nézhettük végig, ahogy a radikális iszlamista tálibok elfoglalják az egész országot, és hogyan próbálnak az afgánok kétségbeesetten elmenekülni a biztos elnyomás, sokak számára pedig biztos halál elől.

Az elbénázott kivonulás alapvetően több kérdést is felvet, többek között azt, hogy egyáltalán ki kellett volna-e vonulni, vagy hogy tulajdonképpen mit csinált az amerikai titkosszolgálat hírszerzés gyanánt, hiszen három nappal azelőtt, hogy Kabul elesett, még a vészjósló hírek is arról szóltak, hogy a táliboknak legalább három hónap kell, hogy eljussanak az afgán fővárosig – és ez valószínűleg nem a sajtónak eljuttatott nyugtatás volt, hiszen

ha tényleg tudták volna az amerikaiak és NATO-szövetségeseik, milyen hamar érnek el a fővárosig a tálibok, valószínűleg nem az utolsó pillanatban, fejvesztve kezdték volna evakuálni az embereiket. 

Európai és magyar szempontból viszont egy fő tanulsága van az esetnek, amiről még nem sok szó esett: ez pedig az, hogy ismét bebizonyosodott, hogy ahhoz, hogy az EU és ezzel együtt Magyarország külpolitikai érdekei legalább minimálisan érvényesüljenek, elengedhetetlen, hogy felépítsünk egy közös EU-s hadsereget.

Az EU-s hadsereg ötlete egészen az unió őstörténetéig nyúlik vissza. Az ötvenes években, amikor a második világháború utáni békét akarták tartósítani a felek, az első ötlet egy közös sereg bevezetésére volt célozva, azonban akkor a franciák nem rajongtak az ötletért, nehogy ezen keresztül Németország megerősödjön.

A másik ok, amiért az EU-s seregnek nem is kellett akkor megalakulnia, az az, hogy tulajdonképpen nagy szükség nem volt rá. A hidegháborúban az Egyesült Államok előszeretettel avatkozott be olyan régiókban, ahol közvetlen érdekeltsége nem volt, annak érdekében, hogy a kommunizmus terjedését a mindenkori elnök stratégiájától függően megállítsa vagy visszaszorítsa. Az USA a hidegháborús győzelme után is megtartotta ezt a szokását, így tulajdonképpen továbbra sem volt szüksége Európának a közös seregre, hiszen lehetett arra számítani, hogy szomszédságában az USA valamilyen szinten majd beavatkozik, ahogy az például a délszláv háborúban meg is történt.

Az afganisztáni kivonulással azonban úgy tűnik, véglegesen új korszak következik be a geopolitikában, amihez elengedhetetlen, hogy az EU stratégiailag autonóm szereplővé váljon.

Mikor az összeomlás után egy sajtótájékoztatón Joe Biden amerikai elnök elkezdte magyarázni a kivonulás okait, két kulcsmondat volt, amit fontos megjegyezni.

  1. Az egyik, amikor többször hangsúlyozta, hogy a háború rengeteg amerikai áldozatot követelt, így azért vonultak ki az amerikaiak, hogy több élet ne vesszen kárba.
  2. A másik pedig az, amikor kerek-perec kimondta, hogy nem áll többé nemzeti érdekében az Egyesült Államoknak, hogy Afganisztánban legyen.

Mindkettő érv azt jelenti, hogy az amerikai intervencionalista korszaknak tényleg vége: az nem csak egy átmeneti szünet volt Trump elnöksége alatt. A kulcsmozzanat itt az, hogy már nem tekinti az intervencionalizmust az Egyesült Államok nemzeti érdeknek, amin lehet vitatkozni, viszont a lényeg az, hogy az amerikai lakosság sem támogatja többé (az afganisztáni kivonulást egy hónapja még 69 százalék támogatta, és noha most ugyan lecsökkent 49 százalékra, ha már kevesebb tragikus kép érkezik az országból, vélhetően valamennyire ismét visszaemelkedik), így, amíg a közvélemény így marad, valószínűleg a hivatalos álláspont is ez lesz, már csak praktikus szavazatszerzési célból is. 

Ez azért baj, mert ezzel olyan esetekben, amikor Európának egy ügy valahol a világon alapvetően érdeke, Amerikának pedig nagyjából látszólag mindegy, már nem lehet az Egyesült Államok katonai beavatkozására számítani. Az afganisztáni eset pont ilyen volt: az amerikaiakat gyakorlatilag nem fogja érinteni az országból induló menekülthullám (igaz, ha indul is, szakértők szerint lényegesen kisebb lesz, mint a 2015-ös volt), viszont Európát igen, így innen egyáltalán nem volt mindegy, hogy destabilizálódik-e a helyzet az országban vagy nem.

Most nincs sok értelme újrajátszani a 2015-ös menekültvitát, mert abba már a múltkor is teljesen beleőrült az egész magyar társadalom, de leegyszerűsítve:

ha valaki nem akarja, hogy menekültek érkezzenek Európába vagy Magyarországra, akkor itt az ideje nekik is kampányolniuk a közös seregért, hiszen ha lenne az EU-nak ilyenje, dönthetett volna úgy, hogy ott marad segíteni az afgán csapatokat,

ezzel tovább stabilan tartani a helyzetet, megelőzve egy lehetséges menekültválságot. Mert lett volna jelentős hadereje. Így viszont teljesen a NATO kegyelmére volt utalva, ahol a döntő szava mégiscsak az USA-nak van.  

Jelenleg az Európai Uniónak nincs mozgástere arra, hogy a külpolitikai érdekeit érvényesítse. Ezzel kapcsolatban a legjobb kritika talán az Is EU concerned? Twitter-oldal létezése, ami bemutatja, amit az EU külpolitika gyanánt csinál: kiadogat aggódó nyilatkozatokat, ha bármi történik. A Fidesz is jogosan kritizálja az EU-s külpolitikát, mert valóban súlytalan, viszont az ő részükről ez képmutató, hiszen már a mostani béna rendszert is szabotálják és vétózgatják (igaz, pár nemzetközi konferencián Orbán már coming outolt egy közös EU-s seregért).

Mivel elsőszámú szövetségesére, az Egyesült Államokra szomszédságában és a közeli térségekben nem számíthat, ideje az EU-nak radikálisan felpörgetnie a külpolitikai integrációját, hogy közös sereget és kompetens politikusokkal közös külpolitikát építsen ki, hogy így az EU-s tagállamok érvényesíteni tudják geopolitikai érdekeiket a világpolitikában.

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Bede Ábel

Durhamben tanult történelmet alap- és mesterszakon. Szereti Európát, a művelődéstörténetet és a vizuális kultúrát. A brit politika függője.

olvass még a szerzőtől
Bede Ábel

Durhamben tanult történelmet alap- és mesterszakon. Szereti Európát, a művelődéstörténetet és a vizuális kultúrát. A brit politika függője.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek