Pócs János udvarán beköszöntött a valóság

Fazekas Adrián

Szerző:
Fazekas Adrián

2021.08.22. 09:37

A nyugat meghatározó ügyeinek magyar nyelvre fordítása és az aktuális gumicsontjaik hazai közegbe ültetése hasznosabb és fontosabb, mint a minket közvetlenül, sok évtizede érintő problémákkal, mondjuk a romaintegrációval foglalkozni?

Az úgynevezett romaintegrációs stratégiákra elköltött sok tízmilliárd forintok totális eredménytelensége köszön vissza minden olyan alkalommal, amikor a Jászságban rendkívül elharapózott cigány-magyar együttélési problémák kerülnek hétről hétre a középpontba.

A nyár folyamán több ilyen eset is történt: két hónapja Jászapátiban egy ünneplő roma család kis híján meglincselt egy embert, mert a férfi a többszáz fős buli résztvevőire ráhívta a rendőrséget a hangoskodás miatt. Még a fideszes országgyűlési képviselőt, Pócs Jánost is megfenyegették. A konfliktus után egy hónap telt el és a politika máris rátelepedett a feszült helyzetre: a Mi Hazánk Mozgalom és a Betyársereg erődemonstrációt, a roma önkormányzat pedig ellentüntetést tartott szintúgy Jászapátiban.

Mostanra odáig fajultak a körülmények, hogy – Pócs János állítása szerint a júniusi esettel összefüggésben, amikor ő maga hívta ki a rendőrséget a dühös tömegre – a fideszes politikus saját udvarában támadtak rá a lányára és a lánya baráti társaságára néhány nappal ezelőtt.

Abban remélhetőleg politikai nézettől és véleménykülönbségtől eltekintve konszenzus van, hogy ezek a cselekedetek minden elemükben szégyenteljesek és elfogadhatatlanok, az pedig teljesen mindegy, hogy melyik párt politikusával történnek. Aki egy ilyen alapvető minimumot nem képes lefektetni és bármilyen okból is, de képes kárörömmel élni, az jobban teszi, ha nem foglalkozik közéleti ügyekkel.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fizikai erőszak ilyen szintű és gyakoriságú megjelenése Magyarország különböző térségeiben nem kontextus nélküli, erről pedig égetően szükséges beszélni.

Ma Magyarországon elképzelhetetlen, hogy valódi párbeszéd induljon a cigányság helyzetéről, a Jászságon belül és azon túl sem: ebben a propaganda, a személyes sérelmek és sok esetben az előítéletek egyaránt közrejátszanak.

A kormányzati akarat és irányvonal egyértelműen a közéleti diskurzusok minőségének leépítésén dolgozik. Ehhez minden erőforrás adott számukra a végeláthatatlan közpénztől a média jelentős részéig, a gépezet pedig jól láthatóan hatásos, hiszen a közbeszéd mostanra két szélsőséges narratíván kívül alig tud befogadni objektív, mérsékelt középutas véleményt.

Így történhet meg, hogy aki bátorkodik kritikát megfogalmazni a romaintegráció kétes működésével kapcsolatban, esetleg a romák személyes felelősségét is firtatja, azt könnyen a mi hazánkos turbómagyar szekta mellé helyezhetik, aki pedig arról beszél, hogy a romákkal kapcsolatos fennálló társadalmi problémák rendszerszintűek, amikről sok folyamat együttállása tehet, akkor „cigánysimogató”, aki nem látja a valóságot.

Szemléletes példa a valóság nem értésének, ahogy a 444 a történetről beszámoló cikkében megemlíti, hogy megkérdezték Pócstól, mi a jelentősége a származásnak, mivel a képviselő a Facebook-posztjában egyértelművé tette, hogy roma elkövetőkről van szó. A 444 ugyan beszámolt a romaellenes demonstrációról, az épphogy lincselésbe nem torkolló verekedésről és egyéb ügyekről is, tehát arról nincs szó, hogy a mainstream média ne lenne tisztában a helyi körülményekkel, de az összes darabka birtokában sem sikerült kirakni a puzzle-t.

Nem értik.

A cigány-magyar együttélés konfliktusokkal teli az egész országban, de Jászapátiban ez hatványozottan igaz, az elmúlt években számtalan alkalommal került a sajtó középpontjába a város, ráadásul olyan ügyek is akadtak bőven, amik mostanra annyira általános jellegűvé váltak, hogy országosan be sem számolnak róla.

Nem arról van szó, hogy elítélendőbb bármivel is, mert romák követték el, hanem arról, hogy egy olyan közegben, mint Jászapáti – ahol két tény köztudott, az egyik, hogy egy számottevő cigány kisebbség otthona, a másik, hogy a közbiztonság folyamatos válságban van –, a valósággal való szembenézés arculköpése lenne ezt elhallgatni, vagy nem beszámolni róla.

A kontextus teljes megértéséhez ez igenis hozzátartozik, hiszen ha nem ismerjük a probléma alapját és lényegtelennek tartjuk, hogy romákról van szó, megoldást sem fogunk találni.

Amennyiben valakinek morális aggálya van az elkövetők származásának közlését illetően és azon az állásponton van, hogy ez egy minden tekintetben lényegtelen információ, az a teljes kép megléte nélkül hogyan akarja megoldani a cigány-magyar kérdést? Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a származás, de még a szexuális orientáció is rendre kihagyhatatlan szalagcímeknek számítanak úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki média repertoárjából.

Általános világtrend és hatalmi érdek az érdemi viták ellehetetlenítése és a PC-identitáspolitika tölteléktémáinak fősodorban tartása. Érdemes lenne feltenni a kérdést:

a nyugat meghatározó ügyeinek magyar nyelvre fordítása és az aktuális gumicsontjaik hazai közegbe ültetése hasznosabb és fontosabb, mint a minket közvetlenül, sok évtizede érintő problémákkal foglalkozni?

Természetesen könnyebb összeugrasztani az embereket a focimeccsek előtti térdeléssel, non-binary WC-kel, kvótával és egyebekkel, majd ebből politikai előnyt kovácsolni, ráadásul tagadhatatlan, hogy társadalmi igény is van a háborúskodásra, de be kéne látni, hogy a valóság, amit rövidebb-hosszabb távon meg tud másítani a politika, nem fog kihagyni egyetlen alkalmat se, hogy a maga nyers valójában bekopogjon az ablakon.

Ezúttal egészen Pócs János udvaráig ment.

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek