Nagy bajt jelezhet a politikában, ha a Kutyapártnak el kell kezdenie komollyá válni

Juhász Péter

Szerző:
Juhász Péter

2021.08.19. 07:52

Az eddig se volt kétséges, hogy ezt a pártot a magyar politika betegsége hívta életre, de a népszavazási kérdésekkel kapcsolatos fellebbezésük az eddigi talán legerősebb vészjelzés, különösen az ellenzék számára.

Augusztus 16-án, egy keddi napon megjelent egy poszt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Facebook-oldalán, melyben beszámoltak arról, hogy a Kúriánál támadják meg a kormány által kezdeményezett népszavazás kérdéseit hitelesítő NVB-határozatokat, egész pontosan az ötből négyet. A teljes jogi érvelést meg lehet találni a Kutyapárt Facebookján, de általánosságban elmondható, hogy bár hosszú és jogi nyelven íródott beadvány, mégis rendkívül precíz és érthető, abszolút komolyanvehető írás. 

Pedig a többség által az MKKP-ról alkotott eddigi kép két fő eleme általában az volt, hogy egyrészt ez egy ilyen vicces társaság, másrészt viszont az, hogy ezek csak hülyéskednek, nem kell őket komolyan venni, ez nem egy igazi párt. Nyilván korábban is akadtak olyanok, akik közelebbről követték őket és láttak bennük lehetőséget, de az ő számuk egyrészt kisebb volt, másrészt magának a pártnak a tevékenysége is hagyott teret a róluk korábban kialakult általános nézet megmaradásának. Emiatt is érhette derült égből villámcsapásként a közvéleményt a Kutyapárt lépése, amit az is jól mutat, hogy

röviddel a bejegyzésük után a Momentum és a TASZ is hirtelen rájött, meg kellene támadni a népszavazást.

Én korábban is próbáltam az MKKP-ra pártként tekinteni és egy olyan csoportnak tartottam őket, amely szabadelvű, civil cselekvési vágyra épít, kreatív és szatirikus megnyilvánulásokkal áll szemben az egész magyarországi „mainstream” politikai elittel. Ez a leírás, a 2022-es választás előtti erőviszonyokban is nagyjából megállja a helyét, a Kutyapárt egy vérbeli harmadik utas párt, amely önállóan kíván indulni, sajátos, ötletes koncepciója mentén kampányol, de nem határolódik el teljesen későbbi kormányzati együttműködéstől. Volt, hogy támogatottságukat magasabbra mérték az MSZP-énél, de mérték őket jóval a bejutási küszöb alá és fölé is. Illetve, ahogy az egy harmadikutas pártnál megszokott, vádolták őket azzal is, hogy szavazatokat visznek el és kollaborálnak a Fidesszel.

Van azonban ennek a pártnak más jelentősége is. Számomra mindig is úgy tűnt, hogy az MKKP-t a magyar politikai élet és a társadalmi diskurzus betegsége hívta életre, ez kézenfekvő is, hiszen egy görbe tükröt tartó, rendszeresen ironikusan megnyilvánuló kezdeményezésről beszélünk. Ez egy paródia, ami szembesít minket azzal, hogy igen, ez a párt abszurd, de a mindennapi politika gyakorlata is van annyira szürreális, hogy ez a viccpárt nem lóg ki belőle. Emiatt az, hogy a pártjuk mennyire népszerű, mennyire képes a magyar politika részévé válni és mennyire tolja el magát a valódi politikai cselekvés felé, egy jó mércéje annak, hogy a politikai élet milyen állapotban van.

A népszavazással kapcsolatos kezdeményezésük után elmondható, hogy a Kutyapárt egyre jobban, a politika pedig sajnos egyre rosszabban.

Egy viccpárt nyilvánvalóan ott tud működni, ahol erre a politikai kultúra általános állapota teret ad. Amennyiben a mindennapi politizálásban hajmeresztő események zajlanak, arra egy ilyen párt lesz a reakció. Szerepének egyre jelentősebbé válása pedig folyamatosan közvetíti a politika általános állapotának romlását. Ugyan önkormányzati szinten már voltak hasonló esetek, azért új fejlemény, hogy eljutottunk oda, hogy a viccpárt a viccet – legalábbis egy komoly politikai cselekvés erejéig – fel kellett, hogy adja. Úgy érezték, hogy kénytelenek átvenni a kezdeményezést a „profi” politikától, ez pedig nagyon rossz üzenetet közvetít a politika és a többi politikai párt működéséről.

Különösen fontos ez a vészjelzés az ellenzéki politizálás számára, hiszen bár a Kutyapárt maga is ellenzéki párt és így a kormánypárt ellenpólusa, harmadik utas alternatívapártként mégis az egyesült ellenzék eredményességére lehet képes elsősorban hatást gyakorolni.

Teheti ezt például azzal, ha lecsap egy olyan labdát, amelyet egyértelműen az ellenzéki politikusoknak kellett volna. Az ellenzék egyik visszatérő kritikája az Orbán-kormányzattal szemben pont a nyilvánosság, a politikai és közjogi mozgástér folyamatos szűküléséről és az erősen átpolitizálttá vált alkotmányos intézményekről szól. Rengetegszer hallhatjuk, hogy az említettek miatt az ellenzéki politikusok nem képesek arra, hogy ellássák egyik elsődleges alkotmányos funkciójukat, nevezetesen a mindenkori kormány tevékenységének kontrollját.

Mégis mindezen kijelentéseik ellenére, sikerült összehozniuk azt, hogy miután a szexuális kisebbségeket megbélyegző irányba módosított pedofilellenes törvényt és az azt követő népszavazási kezdeményezést, az összes lehetséges kül- és belföldi fórumon hangosan elítélték, magával a népszavazással – amelyről bármely jog iránt érdeklődő ember számára lerí, hogy probléma lehet vele – elfelejtettek foglalkozni. Tették ezt ráadásul úgy, hogy július 21-én a Momentum szakpolitikusa még Facebook-bejegyzésben tett közé rövid jogi összefoglalót arról, miért fogja elutasítani az Nemzeti Választási Bizottság a kormány népszavazási kérdéseit…

A politikai életben létező véleménybuborékok, a hozzájuk tartozó identitáspolitikai kiállások, az identitáspolitikai harc és közben az előválasztással kapcsolatos szervezkedés itt kis híján fölékerekedett a mindennapi politika fizikai valóságának.

A Kutyapárt lépése híján az ellenzék lehetséges, hogy simán végigasszisztálta volna az újabb megalázását egy értéket képviselő jogintézménynek, a népszavazásnak. Egy olyan intézménynek, amellyel a 2004-es kettős állampolgársági és kórházprivatizációs népszavazás óta egyre nagyobb mértékű tiszteletlenséggel bánik a politika és használja fel választói mobilizációra vagy kampányolásra. Persze nem kizárt az sem, hogy tévedek az ellenzékkel kapcsolatban, hiszen mint írtam, az utolsó utáni pillanatban végül a Momentum is megtámadta a kezdeményezést. Számomra azonban ez a lépés inkább máshogy beszédes.

Lehet, naiv vagyok, de szerintem az alkotmányos rendszer részei értéket képviselnek, amiket a politikusoknak védeniük és használniuk kell, amikor a választókat képviselik és feladatukat ellátják.

Ezeknek az intézményeknek elsődlegeseknek kell lenniük az egyébként nyilvánvalóan nagyon fontos előválasztási kampánnyal, előválasztási dealekkel, küzdelmekkel és identitáspolitikai kiállásokkal szemben, mert ha a politika valódi értékeiről ezekbe az alternatív terekbe kerül át a politikusok cselekvése, az rendkívül káros hatással lehet az egyébként egész társadalmat érintő politikai diskurzusra és hosszútávon teljesen hiteltelenítheti azt.

Ezúttal a Kétfarkú Kutya Párt, amit már fentebb a magyar politika állapotjelzőjeként jellemeztem, küldött egy egyértelmű jelzést, hogy valamit máshogy kellene csinálni. Sajnos, ami történt, azt egy rövid Facebook-komment az MKKP posztja alól remekül adja vissza; a jogállamot ezúttal egyedül egy „viccpárt” nem tekintette viccnek. Ezzel pedig adtak egy leckét a nagypolitikának és talán minden eddiginél közelebb kerültek ahhoz, hogy ’22-ben bejussanak a parlamentbe.

A teljesítményük alapján ez nem is biztos, hogy baj lenne.

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Juhász Péter
Juhász Péter vendégszerző

Egyetemi hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek