Nagyon kiakadtak a baloldali polgármesterek Macron menekültes nyilatkozatán

De Macront ez most annyira nem is érdekli, mivel inkább a szélsőjobboldallal kell versenyeznie.

Miután az amerikaiak Afganisztánból való kivonulását követően elesett Kabul, az ország fővárosa, a tálibok pedig átvették a hatalmat, Emmanuel Macron francia elnök hétfőn tévéadásban szólította meg a franciákat. Az afganisztáni krízis kapcsán beszédében két fontos pontot emelt ki: 

1. Egyfelől Franciaország továbbra is teljesíti a saját kötelezettségét, vagyis monitorozza az afganisztáni helyzetet, az arra rászoruló afgán menekülteknek pedig segítséget nyújt,
2. mindezt viszont szigorú ellenőrzés alatt, feltételekhez kötve képzelné el Macon, ezt a határozott óvatosságot pedig azzal indokolja, hogy a tálibok elől menekülni kényszerülő emberek egyre nyomorúságosabb helyzete remek táptalaja lehet az emberkereskedelemnek és a terroristahálózatoknak.

A franciaországi baloldali politikusok egyből szétszedték Macron beszédét, szerintük ugyanis

szégyenteljes az államfő bevándorlás-kritikussága, és habár a menekültek befogadása alapvetően kormányzati hatáskör, a baloldal feltétel nélkül nyújtana menedéket a tálibok elől Franciaországba menekülő polgároknak.

Marseilles-ben, valamint több, zöldek által irányított városban is, úgy mint Strasbourg, Tours, Grenoble, Lyon és Bordeaux, Macron kijelentései után felszólaltak a városvezetők, és leszögezték: 

kérdés nélkül kiállnak az afgán menekültek teljeskörű védelme mellett. Így kedd óta sok baloldali, Macrontól eltávolódó polgármester jelentkezett be azzal, hogy készen áll az afgán menekültek befogadására a régiójában. Nem meglepő módon a zöldek és egyes NGO-k vezetői is protestálnak a baloldali polgármesterek mellett.

• Matthieu Orphelin korábbi macronista politikus azzal vádolta Macront, hogy nem veszi észre, álláspontjával összemoshatja a menekültügyet és az illegális bevándorlást. 
• Dominique Sopo az SOS Racisme nevű civil szervezet elnöke egyetértve mindezzel kihangsúlyozta, hogy „az afgánok a háború, az elnyomás és a halál elől menekülő emberek” és nem pedig az „illegális migráció előfutárai”. 
• Yannick Jadot zöld EP-képviselő és elnökjelölt szerint megdöbbentő, hogy Macron szerint „a tálibok poklából menekülő nők, férfiak és gyermekek mindenekelőtt fenyegetést jelentenek Franciaország számára”.
• Martine Aubry Lille szocialista polgármestere sokkolónak találta, hogy Macron összekapcsolta a halálos veszély elől menekülni kényszerülő embereket az illegális bevándorlással. 
• Eric Piolle Grenoble zöld polgármestere egyenes úgy fejezte ki magát, hogy „Emmanuel Macron az afgán tragédiára adott válasza egyszerűen szégyen az ország számára”.
• De úgyszintén óriási a felháborodás a szélsőbaloldali, Jean-Luc Mélenchon vezette La France insoumise képviselői körében is: Adrien Quatennens nemzetgyűlési képviselő például azzal vádolta Macront, hogy Franciaországot kaszkadőr szerepbe kényszeríti, míg a feminista Clémentine Autain, valamint Eric Coquerel pedig szimplán az aljas jelzővel illették az államfő álláspontját.

Erre reagálva az Elysée-palota, vagyis az elnöki hivatal azt nyilatkozta kedden az AFP francia hírügynökségnek, hogy

nincs mit szégyellni, mert Franciaország az egyike azon országoknak, amelyek a legtöbb afgánt fogadják be, és amelyek a legtöbb védelmet nyújtják nekik.

A kormány alapvetően igazságtalannak nevezte a kritikákat, Gerald Darmanin belügyminiszter kedden a Twitteren egyenesen illetlennek minősítette a baloldal hisztijét, majd hozzátette, Franciaországban 2018 óta számszerűsítve is az afgánok a menedékjog elsőszámú haszonélvezői.

2018 óta folyamatosan nő az afgán menekültek száma Franciaországban.

A Menekültek és Hontalanok Védelme Francia Hivatalának (OFPRA) adatai alapján az ország évente mintegy 10 000 menedékkérelmet kap az afgán bevándorlóktól. Míg ez a szám 2018-ban csak 5500, addig 2019-ben viszont már 6244, 2020-ban pedig már 7494, ami ekkor közel az egynegyedét (33 204) adta a francia bevándorlók összességének. Napjainkban pedig minden bizonnyal hatalmas megugrásra lehet majd számítani.

A francia kormány is kitart amellett, hogy a nemzetközi közösség közös érdeke, hogy előre meghatározott módon, megszabott feltételek mellett és koordináltan kezeljék a közelgő menekültválságot.

Mindezt nemcsak a szomszédos országok, így tehát Afganisztán és a tranzitországok vonatkozásában értik, hanem valamiféle olyan nemzetközi megállapodást javasolnak a helyzet megoldására, amiből minden európai állam, így Franciaország is kivehetné a részét.

Menekültügy? Illegális bevándorlás?

Mindenesetre az afganisztáni tálib hatalomátvétel elől menekülő emberek befogadásáról szóló diskurzus egyre hevesebb vitát szül a bal- és jobboldali pártok között. Míg a jobboldal szigorúbban és határozottabban lépne fel a közelgő menekülthullám megfékezése érdekében, emiatt a francia válságkezelést rendkívül kevésnek látják, addig a preventív narratívával szemben a baloldal viszont pont amiatt távolodik el egyre inkább Macrontól, mert már így is túlságosan radikálisnak tartják az államfő irányvonalát. 

Ezért a két oldal közötti egyensúlyozó szerepet betöltő Macron most úgy tűnik, hogy végül a két szék közül a földre ült, kénytelen egyszer és mindenkorra felhagyni ezzel politikájával.

Toulouse polgármesterét, a La France Audicieuse-ben politizáló Jean-Luc Moudenc-et ugyancsak meglepték a több francia nagyváros polgármestereinek nyilatkozatai az afganisztáni menekültek befogadásáról, mivel szerinte

még nem állnak rendelkezésre információk a menekülthullám súlyosságáról, valamint a menekültpolitika alapvetően állami, nem pedig önkormányzati feladat.

De alapvetően sem csatlakozott minden város a baloldali mozgalomhoz.

Nizza volt sarközysta vezetője, a most szintén a jobboldali La France Audicieuse-ben politizáló Christian Estrosi velük szemben például kerek-perec kijelentette, hogy

a város „nem áll készen arra, hogy menekülteket fogadjon be”.

Estrosi ezt részben azzal magyarázta, hogy hiányzik az európai együttműködés a kérdésben, azonban azt is hozzátette, hogy

a Nizzát az elmúlt években megrázó terrortámadások miatt sem hajlandó erre.

Az eddigi adatok alapján azonban már eddig is több mint 200 embert fogadott be Franciaország. Kedd késő délután 45 kabuli menekült, szerda este pedig 25 francia és nagy többségben ismét afgán menekültek érkeztek a párizsi Charles De Gaulle repülőtérre, miután Franciaország evakuálta őket Kabulból a tálibok elől. Ezen túl több afganisztáni mentőjáratot is terveznek a franciák. 

A baloldal pedig a tettek mezejére lép, szervezi a menekültek tényleges befogadását.

• Toursban a városháza már kérte a szociális munkások segítségét az üres lakások beazonosításában, amiket most afgán családoknak rendeznének be. 
• Lille-ben Martine Aubry is konkrét lépésekkel állt elő: augusztus eleje óta figyeli az afganisztáni krízist, hogy minél hamarabb megszervezze a menekültek elszállásolását. 

„Sikerült beszereznünk a veszélyben lévő afgán emberek neveit. Augusztus eleje óta felvettem a kapcsolatot a Külügyminisztériummal. Örömmel fogadtuk, hogy ma 5 család és művész érkezik hozzánk, Lille-be." – nyilatkozta Martine Aubry szocialista polgármester a Franceinter napilapnak adott csütörtöki interjújában 

Ziccer, amit kár lenne kihagyni: jóformán kötelező jobbra húznia a korábban bevándorláspárti Macronnak

A korábban bevándorláspárti, ma viszont már mindkét oldalon rekord népszerűtlen Macron kétségkívül a megosztott jobboldalon próbál támogatókat szerezni magának.

Az illegális bevándorlás tematizálása ezért minden bizonnyal a 2022-es elnökválasztás miatt válik most fontossá.

Félő ugyanis, hogy a franciák egyre nagyobb százaléka (főleg a jobboldaliak) érzi mostanra úgy, hogy Macron valójában a szélsőségesen liberális, multinacionális érdekek kiszolgálója, szemben a francia nemzeti érdek védelmezésével, amit a jobboldal és szélsőjobboldal, mint legnagyobb ellenfél felhasználhat Macron ellen '22-ben.

Chloé Morin a Jean Jaurès Alapítvány politológusa a Le Monde-nak adott interjújában azt firtatta, hogy az elnök hozzállása valójában nem is meglepő:

„Emmanuel Macron ugyanis minden kétséget kizáróan arra törekszik, hogy a jobbra tolódott politikai súlypont középpontjába helyezze magát, ezzel pedig meggátolja a szélsőjobboldal térnyerését." – mondta a szakértő.

Az elnökválasztás tehát jóformán kötelezi az államfőt, hogy felvállalja a keményvonalas bevándorláspolitikát, amit eddig egyébként jóformán csak Gérald Darmanin belügyminiszter képviselt.

Macron célja tehát, hogy tematizálja az eddig még széttöredezett jobboldal agendáját annak érdekében, hogy kivédje a szélsőjobboldal szavazatszerző támadásait.

Az elmúlt időszakban Macron többször próbát tett a támadási felülete mérséklésére: kiállt az iszlám radikalizmus megfékezéséért, vagy éppen az ugyancsak entikai, vallási és kulturális különbségeket kárhoztatva a társadalmi kohézió megerősítését tűzte ki célul.

Ahogyan korábban a radikális iszlamizmussal felvett harca, az illegális bevándorlás megfékezésének esetében is hasonló tendenciák mutatkoznak a jobb-bal vitában: míg a jobboldal már megkésettnek véli Macron vészfékét, addig a baloldal tart az esetlegesen megerősödő diszkriminációtól. 

Úgy tűnik, hogy a taktika ebben az esetben (is) az elnöknél visszafele sül el. 

Macron 2020 őszétől vette fel tudatosan indította meg az iszlám szeparatizmus elleni harcot, és most is törekszik arra, hogy a Nemzeti Tömörülés alól kihúzza a migrációellenesség és iszlamofóbia biztonságpolitikai szőnyegét. A népszerűségének növekedése helyett sokkal inkább a radikális párt megerősödését látjuk, mivel az iszlám tematika kommunikációs kiemelése egyben a Nemzeti Tömörülés kiemelését is eredményezte.  

Maga a macroni narratíva egy rég-új választói jelenség, amire a berlini Társadalomtudományi Központ (WZB) hívta fel a figyelmet. Cseke Bence, nemzetközi kapcsolatok elemző a Messzelátó blogban pedig ki is fejti, hogy ilyenkor

„a középpárt – a jobboldali szavazatok megkaparintása érdekében – minél inkább igyekszik a radikális jobboldal retorikáját és törekvéseit tematizálni, tehát magáévá tenni, azzal végeredményben saját erősödése helyett inkább az adott ügyeket korábban is „birtokló” politikai pártok felértékelődését éri el". 

– figyelmeztet Cseke Bence. 

A legfrissebb, még július eleji közvélemény-kutatások ezzel együtt az elnök minimális előnyét mutatják:

Macron és Le Pen kerülnének be a második fordulóba, előbbi 24, utóbbi 22 százalékot szerezve.

Rajtuk kívül labdába még Xavier Bertrand, a republikánusoknak a pártelit által nem kifejezetten kedvelt jelöltje rúghat, őt 16 százalékra mérték. Az inkább Le Penre veszélyes szélsőjobboldali publicista, Éric Zemmour 5 százalékon, a újbaloldali Jean-Luc Mélenchon 10 százalékon, a zöld Yannick Jadot 7 százalékon, Anne Hidalgo szocialista párizsi polgármester pedig csupán 7 százalékon áll.

Ki ütheti ki Macront? Olvasd el Techet Péter elemzését!

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron / Facebook