Hiba a Fidesztől az EU-ból való kilépést pedzegetni: nem leszünk nettó befizetők az évtized végére

Szerző: Renczes Ágoston
2021.08.19. 07:50

Egyre gyakrabban hallani a kormánypárt képviselőit az EU-ból való kilépés mellett érvelni, még a pénzügyminiszter Varga Mihály is megpendítette ennek lehetőségét, mert szerinte Magyarország az évtized végére az EU nettó befizetője lesz, és úgy már nem biztos, hogy megéri bentmaradnunk. Utánajártunk, hogy ez előfordulhat-e, és hogy tényleg nem éri-e meg akkor is EU-tagnak lenni.

Hiba a Fidesztől az EU-ból való kilépést pedzegetni: nem leszünk nettó befizetők az évtized végére

A magyar kormány régóta vív retorikai harcot Brüsszel ellen, amit a vele szemben állók az EU bomlasztásaként értelmeznek, a magyar kormány viszont a Brüsszellel szembeni harc ellenére magát EU-pártinak mondja, és a saját álláspontja szerint nem bomlaszt, hanem az unió reformját sürgeti. Mindenesetre az uniós mainstreammel való gyakori szembefordulás miatt

sokakban felmerült egy huxit lehetősége, vagyis Magyarország távozása az unióból.

Orbán Viktor politikáját és szándékait nemcsak a vele szembe helyezkedők értelmezik így, a Brüsszel-ellenes retorika a magyar kormánypártok prominensei és elkötelezettejei között is van, ahol már kilépéspártiságba váltott. Fritz Tamás kormánypárti politológus a Magyar Nemzetben a kilépés előnyeiről ír, de közjogi méltóság, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, is nyilatkozott már úgy, hogy

ha 2021-ben lenne népszavazás Magyarország uniós tagságáról, akkor nemmel szavazna.

Erre kérdezett rá az ATV egy augusztus eleji interjúban Varga Mihály pénzügyminiszternél is, aki azt mondta: 2021-ben igennel szavazna, de

számításaik szerint az évtized végére Magyarország már az EU nettó befizetői közé fog tartozni, ami miatt „a kérdés új nézőpontot kaphat”, különösen „ha a brüsszeli támadások az értékválasztás miatt folyamatosak lesznek”.

Varga Mihályt a kormány józanabb tagjai közé szokás sorolni, megnéztük hát, hogy van-e realitása annak, amit mondott: hogy nettó befizetők leszünk az évtized végére. De egyáltalán mennyire fontos az EU nyújtotta előnyök között, hogy nettó haszonélvezők vagyunk? Vagy Varga Mihálynak ez a kiszólása egy kilépés melletti, alakuló kommunikációs stratégiába illeszkedik?

Nem igazán számít, hogy befizetők vagy haszonélvezők vagyunk

„Harmadrendű kérdésnek kellene lennie, hogy azt a relatíve kis közös költségvetést, ami a GDP egy százalékára rúg az unió egészében, a tagok milyen arányban finanszírozzák, és „a nap végén” a befizetéseknek és az országonkénti visszaosztásoknak mi az egyenlege” – mondja az Azonnalinak Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi jegybankelnök.

Elsőrangú ügy viszont Bod szerint a félmilliárd lakosból álló EU piacához való hozzáférés. A közgazdász Norvégiát – amivel épp huzakodik a magyar kormány – hozza fel példaként: Norvégia nem tagja az EU-nak, mégis hozzájárul az EU felzárkóztatási alapjaihoz, miközben nem kap vissza pénzt az EU-büdzséből. A skandináv állam pontosan azért finanszírozza önként az Európai Uniót, mert

tudja, hogy egy ilyen hatalmas piacra való kedvezményes belépés és a bennmaradás jó a norvég gazdasági szereplőknek. De jó az EU-nak is.

Ez nem nulla összegű játék, ahogy általában a kereskedelem, az önkéntes cserén alapuló piacgazdaság sem az; ha valaki nyer, abból nem következik, hogy a másik ugyanannyit veszít – magyarázza Bod Péter Ákos, hozzátéve, minél nagyobb egy piac, annál jobb a gazdasági szereplőknek. A fogyasztóknak mindenképpen, mert az erősebb verseny féken tartja az árakat, serkenti a fejlődést.

A közgazdász ezért nevezte harmadlagos ügynek, hogy egy tagország nettó befizető-e vagy nettó kedvezményezett, „de ha már felmerült a kérdés”, Bod kifejtette az Azonnalinak, hogy mit is jelent az egyiknek, illetve a másiknak lenni.

De legyünk inkább nettó befizetők

A közös költségvetés bevételei részben olyan tételekből állnak – magyarázza a közgazdász –, amelyek nem függnek össze a fejlettséggel, ilyenek például a vámbevételek, amelyeket ott szednek be és utalnak az EU számlájára, ahol belép az áru az EU területére: lehet, hogy Triesztben, lehet, hogy Budapesten, de lehet, hogy Rotterdamban vámolják el a kínai terméket.

A befizetések nagyobb része viszont a fejlettségtől függ.

A tagországok egy képlet alapján juttatnak az EU költségvetésébe az áfabevételeikből, és persze a gazdagabb országok a nagyobb fogyasztásuk miatt az átlagnál többet utalnak. Az EU-büdzsé legnagyobb bevételi tételét pedig a tagországok bruttó nemzeti jövedelme (GNI) szerinti hozzájárulás teszi ki:

az átlagnál tehetősebb országok tehát viszonylag nagy arányban állják a számlát, az átlagnál kevésbé fejlettek, mint hazánk vagy Bulgária, relatíve keveset kötelesek utalni.

Az uniós költségvetés kiadási, költési részénél pedig érvényesül egy nagyon erős szolidaritási elem: a kevésbé fejlett régiókat támogatásban részesítik. Sajnos az EU 20 legszegényebb régiója közül négy magyarországi, akár az egy főre jutó GDP-t, akár az egy főre jutó GNI-t tekintjük. (A GDP az itthon előállított javak összessége, függetlenül attól, hogy azt hazaiak vagy külföldiek állították elő, a GNI a hazaiak által előállított javak összessége függetlenül attól, hogy itthon vagy külföldön állították elő.) A magyar átlag is jóval az uniós átlag alatt van – mutat rá Bod.

„Ezért én igen boldog lennék, ha tíz éven belül Magyarország nettó befizetővé válna. Ez azt jelentené ugyanis, hogy addigra mi lennénk az osztrákok” – fogalmaz a közgazdász, hozzátéve, hogy a növekedési trendek alapján ez a következő tíz évben aligha következik be.

Ha van mögötte valami, az nem a fejlettség, hanem a politika

Reális esélye Gerőcs Tamás közgazdász szerint sincs annak, hogy az évtized végére, a következő uniós költségvetési ciklus elejére Magyarország nettó befizetője legyen az uniónak. Azt, hogy nettó befizetők legyünk, Gerőcs szerint kétféleképpen érhetnénk el:

  • ha az unió megreformálná a kohéziós politikát, a régiós-területi alapú strukturális kifizetéseket;
  • vagy ha a magyar régiók felzárkóznának az uniós átlaghoz.

Az utóbbinak Gerőcs szerint sincs semmi jele; a legpozitívabb forgatókönyv szerint is legfeljebb kicsit csökkenhet ezeknek a régiónak az elmaradottsága az uniós átlaghoz képest. Mint Gerőcs fogalmaz: „Jelenlegi ismereteink, gazdasági tendenciák és történelmi örökségünk alapján a következő tíz évben az átlagos uniós fejlettségi szintet nemhogy meghaladni, sem elérni, de még megközelíteni sem fogjuk.”

A kohéziós politika megváltoztatásával sem kell számolni a következő években. Most indult be az új uniós költségvetési ciklus – emlékeztet rá a közgazdász –, tehát ez 2027-ig biztosan nem várható. Hogy azt megelőzően és utána milyen politikai alkuk lesznek, azt Varga Mihály sem tudhatja, de ha lesznek is változások, azokra Magyarországnak Gerőcs szerint egyébként sem lesz túl sok ráhatása, azokat elsősorban a nagy a befizető országok alakítják majd.

Varga sokkal technokratább figura, mint hogy vaktában furcsákat mondjon

– figyelmeztet rá Gerőcs, aki szerint a pénzügyminiszter nyilatkozata kínál egy olyan olvasatot is, hogy ha Magyarország mégis nettó befizetővé válna, azt csakis valamilyen politikai szituáció idézhetné elő.

Ilyen politikai szituáció lehet Gerőcs szerint az, hogy

valamiért nem jutunk hozzá bizonyos támogatásokhoz, miközben a közös költségvetéshez továbbra hozzá kell járulnunk.

Gerőcs szerint – hangsúlyozva, hogy ez teljesen hipotetikus felvetés – az is előfordulhat, hogy Varga nem is a teljes költségvetésre utalt, hanem valamilyen konkrét kifizetésre, fizetési konstrukcióra. Most indul majd be az unió covidválság miatti helyreállítási alapja – emlékeztet rá Gerőcs –, amihez nagyon problémás a jelenlegi magyar viszony. Az alap két részből, támogatásból és hitelből áll; a hitelrészt Magyarország nem kérte, a támogatásrészre vonatkozó magyar tervet pedig nem fogadta el az Európai Bizottság, így egyelőre onnan sem érkezik pénz.

A közösen felvett hitelt az EU közös kötvénykibocsátással és pénzpiaci finanszírozással fogja törleszteni – mondja Gerőcs –, és ahhoz az egyes tagállamoknak is hozzá kell majd járulniuk, attól függetlenül, hogy a hitelt lehívják-e vagy sem.

Ilyen értelemben a magyar befizetés egy része majd ennek a hitelnek a törlesztésére megy, miközben a hitelt nem hívjuk le.

Abban a hipotetikus esetben, ha valamilyen vita eszkalációja miatt a helyreállítási alap támogatási részét sem kapnánk meg, kialakulhatna egy olyan negatív szcenárió, hogy Magyarország hozzájárulása pozitív, vagyis befizetővé válna – mondja Gerőcs, hozzétéve, hogy ez is csak a helyreállítási alapot tekintve lenne igaz, hiszen a többi kohéziós pénz viszonylag automatikusan érkezik.

Nem lehet érv a kilépés mellett

Az az ostobaság kategóriájába tartozik – mondja Bod Péter Ákos –, amire sok brit is hivatkozott a brexit kapcsán, de máshol is fel-felmerült: akik évek óta nettó befizetők, rosszul jártak: „Örüljenek annak, ha fejlettségük, gazdasági erejük alapján a fejletlenebb országokhoz képest fajlagosan többet fizetnek be a büdzsébe, és mélyen elmaradott régiók híján nem fognak részesülni a felzárkóztatási támogatásból”.

A tehetős társadalmak, az átlag feletti nemzeti jövedelmet termelő gazdaságok nem is szorulnak uniós támogatásra: a tehetősség ugyanis egyebek mellett jobban feltőkésített vállalatokat és bankokat, stabil alapokon nyugvó intézményeket jelent. Így pedig jó esélyekkel indulnak a piaci versenyben az unió félmilliárdos piacán – mutat rá a közgazdász, hozzátéve, hogy másfelől a kevésbé fejlettek országoknak is vannak előnyszerző lehetőségeik a másokénál alacsonyabb bérek és az uniós átlagnál alacsonyabb árak révén.

Gerőcs Tamás a legnagyobb nettó befizető, Németország példáján magyarázza el, miért éri meg így is az EU tagjának lenni.

A német adófizetőknek elég sok pénzük megy be a közös költségvetésbe, Németország mégsem akar kilépni

– mondja a közgazdász, kiemelve, hogy az EU gazdasági hasznát nem is a költségvetéssel vagy az újraelosztástól lehet mérni.

A német vállalatok az EU piacán belül hatalmas jövedelmet generálnak a német költségvetésnek, a német nemzeti jövedelem nagyja exportból származik – magyarázza Gerőcs. Németország a világ második legnagyobb exportőre, a körülötte lévő piacokon is exportnagyhatalom; amennyi pénz befolyik a német vállalatok könyveibe és azon keresztül a német költségvetésbe, ahhoz képest eltörpül az a pénz, amit Németország befizet az uniós költségvetésbe – mutat rá a közgazdász. Az uniós közös piacból sokkal több hasznot húznak a centrumországok és az ő vállalataik, mint amennyivel ezt kompenzálniuk kell a költségvetésen keresztül.

Az azonban Magyarországra is igaz, hogy nem a közös költségvetésen múlik, hogy megéri-e vagy sem az unió tagjának lenni – hívja fel rá a figyelmet a közgazdász. A magyar gazdaság szervesen beépült ezekbe az értékláncokba, így az a vízói, hogy

ha mi már nettó befizetők vagyunk, akkor ki kellene lépnünk az EU-ból, Gerőcs szerint teljesen abszurd.

Ha kilépnénk, itt összeomlana minden, az egész magyar külkereskedelem, foglalkoztatás; a magyar GDP jelentős hányadát multinacionális cégek termelik meg, ők a legnagyobb foglalkoztatók, és ezek többségében német feldolgozóipari cégek.

Az egész orbáni gazdaságpolitika részben ezek kiszolgálásáról szól

– mondja a közgazdász –; ezeknek a cégeknek Magyarország unióból való kilépésével sokkal kevésbé érné meg itt maradni, a termelésük egy részét Gerőcs szerint biztosan elvinnék. Az, hogy Magyarország az EU tagja és ennek a belső egységes piacnak a része, garantálja, hogy idejön a német tőke, amitől a magyar gazdaság és a magyar állam is olyan mértékben függ, hogy ehhez képest az uniós költségvetés, illetve az, hogy befizetők vagy haszonélvezők vagyunk-e, másodlagos.

Hogyan érintené ezt az egészet, ha az EU bővülne a Nyugat-Balkánnal?

Az Azonnali azon felvetésére, hogy ha a nyugat-balkáni országok is csatlakoznának az EU-hoz, az lejjebb húzná az uniós jövedelmi átlagot, így Magyarország közelebb kerülne a nettó befizetői státuszhoz, Bod Péter Ákos azt mondja, hogy valóban formailag javulnának jövedelmi mutatóink, plusz kevesebb jutna nekünk a rászorultsági alapú támogatásból: „Ez esetben az áldozathozatalra kész magyar nép, amelyik az európai ügyekben tájékozott és naprakész, még inkább rajta tartaná a szemét, hogy az adóforintjait hogyan költik el Észak-Macedóniában, vagy éppenséggel a szomszéd megyében.”

Ha az EU bővülne a nyugat-balkáni országokkal, az nemcsak a statisztikákat rendezné át – folytatja a közgazdász komolyra fordítva a szót. A bővítés nekünk egyúttal azt is jelentené, hogy

a magyar cégek és magyar vállalkozók ezekre a piacokra lényegileg mint hazai piacokra termelhetnének.

Ezáltal a termelési volumenüket meg tudnák növelni, és így itthon is versenyképesebbé, költséghatékonyabbá válnának – legalábbis megnyílna számukra ennek az esélye.

A szélesebb körű kereskedésből, tőkemozgásokból származó előnyökre tekintettel az sem lenne komoly hátrány, ha nettó befizetőkké válnánk – mutat rá Bod. A mai tagoknál kevésbé tehetős balkáni országok felvételével automatikusan emelkedne a magyar egy főre jutó jövedelem, de ez csak a statisztikai hatás. Bod annak örülne igazán, ha

azért válna belőlünk nettó befizető, mert fejlettségben utolértük és meghaladtuk jelenlegi uniós tagországok átlagát

– de „addig még rengeteg víz lefolyhat a Dunán”. Gerőcs Tamás szerint, mivel a nyugat-balkáni országok nagyon kicsik, az ő csatlakozásukkal nem sokkal kerülnénk közelebb az uniós átlaghoz, de az is csak egy számviteli trükk lenne, ami nem változtatna a tényleges fejlettségünkön.

Hiba a Fidesztől, lehetőség az ellenzék számára

De vajon tényleg a kilépés melletti kommunikációt készíti elő a Fidesz, és ebbe illeszkednek Varga Mihály gondolatai is arról, hogy nettó befizetőként nem érné meg tagnak lenni? Róna Dániel politológus, a 21 Kutatóközpont igazgatója nagyon hosszú ideig úgy gondolta, hogy

a Fidesz az euroszkeptikus retorikájával csak politikai kommunikációs célokat követ, de nem gondolja komolyan a kilépést,

mert az neki sem érdeke és Magyarországnak sem érdeke. A Fideszhez közeli oligarchák részben az EU-ból gazdagodtak meg – mutat rá a politológus, aki még mindig hajlik efelé a magyarázat felé, de száz százalékig már nem biztos benne.

Sok olyan dolgot csinál a Fidesz, amit Róna korábban elképzelhetetlennek tartott: a legutóbbi ilyen a szexuális kisebbségek ellen irányuló, általuk gyermekvédelminek nevezett népszavazási kezdeményezés. Róna úgy látja, hogy ez a kérdés az embereket nem igazán érdekli, a mindennapi gondjaikhoz nem kapcsolódik, a Fidesz a szavazókat nem fogja tudni sikeresen mobilizálni vele, csak a saját híveit, nem lesz akkora hatása, mint a migráns-témának, amivel táborokon átnyúlva tudnak szavazókat szerezni.

„A Fidesz esetében nagyon nehezen lehet kizárni bármit. Nagyon kevés határ van, amit nem akarnak vagy tudnak átlépni, olyan döntéseket is hoznak, ami nemcsak az országra károsak, hanem a Fidesz saját érdekeire is. A Fidesz népszerűsége nem fog emelkedni a népszavazási kezdeményezéstől, az EU-ból való kilépést pedig még nehezebb lenne lenyomni a lakosság torkán” – mondja a politológus az Azonnalinak.

Ugyanakkor az EU-ban egyre inkább politikai-jogi feltételekhez kötik a támogatást, amiknek a Fidesz nem akar megfelelni, ez is egy fontos érv amellett, hogy fontolóra vegyék a kilépést – mutat rá Róna: „Az biztos, hogy Fricz Tamás nem írná le a pártlapban, amit leírt, és Varga Mihály pedig nem nyilatkozta volna, amit nyilatkozott, ha ezt a lehetőséget nem vennék komolyan fontolóra.” Szerinte

lehetséges az is, hogy a Fidesz teszteli a reakciókat.

Róna úgy gondolja, hogy egy EU-ból való kilépés melletti kommunikációs kampányban a Fidesz sokkal inkább alapozna szimbolikus ügyekre, mintsem olyan gazdasági kérdésekre, mint az, hogy nettó befizetői vagy haszonélvezői vagyunk-e az EU-nak: „Azt még talán inkább el lehet hitetni az emberekkel, hogy az unió a magyarok értékrendszerétől eltérő irányba megy, hogy mások az EU értékei, mint azt, hogy a tagságunk gazdaságilag ráfizetős.”

A politológus úgy látja, az uniós tagság nagyon magas hazai támogatottsága is

elsősorban az anyagi megfontolásokon alapul – az emberek tudják, hogy onnan jön a pénz, és a kilépéssel rengeteg munkahely megszűnne –, nem pedig az emberek ideológiai meggyőződésén.

Ezért abban az esetben, ha a Fidesz tényleg ki akarná léptetni Magyarországot az EU-ból, Róna szerint inkább olyanokat mondana, hogy az EU-tagoknak kötelező befogadni a migránsokat meg a melegpropaganda árasztja el ezeket az országokat.

Az ellenzéki pártok figyelmét és erőforrásait érthető módon az előválasztások kötik le – mondja Róna –,

de óriási politikai ziccert hagynak ki, hogy nem próbálják nagy volumenű hirdetésekkel azt üzenni a választóknak, hogyha Orbánra voksolnak, akkor azzal az EU-tagságot veszélyeztetik.

A politológus szerint fordított esetben a Fidesz ezt biztosan megtenné, ők ennél jóval kisebb kommunikációs hibákra is le szoktak csapni.

NYITÓKÉP: Európai Tanács, 2020

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek