Egy tesztoszteron-túltengéses orosz Tintin akciózik Szentpétervár utcáin, mi meg örömmel nézzük

Szerző: Renczes Ágoston
2021.08.15. 17:10

ZIL és Audi A6, barokk és high-tech. Szemkápráztató kontrasztokkal operáló, pofátlan, de nagyon szórakoztató kliséhalmaz az orosz Guy Ritchie netflixes képregényfilmje, a Grom őrnagy és a pestisdoktor.

Egy tesztoszteron-túltengéses orosz Tintin akciózik Szentpétervár utcáin, mi meg örömmel nézzük

Igor Grom a szentpétervári rendőrség civilruhás őrnagya. Mindig egyedül dolgozik, nem feltétlenül tartja be a szabályokat, legfőbb eszköze a nyers erő, és rendszeresen olyan dolgokat művel, ami miatt a főnöke ki akarja rúgni – a kollégái fogadásokat kötnek, megtörténik-e végre –,

a film elején például egy ZIL teherautóval felszántja a szentpétervári Ermitázs múzeum előtti Palota teret.

Mire ez megtörténik, már túl is vagyunk egy mozgalmas és látványos akciójeleneten, amiből többek között kiderül, hogy Igor Grom hasonló elméleti alapon bunyózik – előre átgondolja, hogy melyik mozdulatának milyen következményei lesznek –, mint a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes, Robert Downey Jr. alakításában. A Guy Ritchie-párhuzam egybként az egész filmre igaz: a Grom őrnagy stílusával és dinamikájával is az angol rendező filmjeit idézi.

Klasszikus kalandok

Emiatt az első dolog, ami feltűnik a filmben, hogy az leginkább egy pofátlan kliséhalmaz. Az emiatti bosszankodást azonban feledteti, hogy a Grom őrnagynak tényleg van stílusa,

ami egyszerre felel meg a hollywoodi trendeknek és mégis üdítően kelet-európai.

Az első hallásra kissé körülményes cím – Grom őrnagy és a pestisdoktor – az ifjúsági kalandregények és képregények hangulatát idézi; a Tyihon Zsiznyevszkij alakította micisapkás, barna bőrdzsekis, kék farmernadrágos Gromban van valami franciás, pontosabban belgás:

olyan, mint egy tesztoszteron-túltengéses, antiszociális Tintin, akinek ugyan kutyája nincs, de az öklével mindent megold.

Másrészt pedig Grom őrnagy figurája nagyon hasonlít a karrierjét csúfosan lezárni kényszerült Armie Hammer szovjet ügynökkarakterére, Ilja Kurjakinra az Az U.N.C.L.E. emberéből – nocsak, megint egy Guy Ritchie-film –, még a micisapka és a dzseki is stimmel, na meg az elszántság és a problémamegoldás eszközei is.

Miután Gromot a Palota téri kaland után ismét nem rúgják ki a rendőrségtől, egy különös sorozatgyilkos nyomába ered, aki 

high-tech harci öltözetben, fején a tizenhetedik századi pestisdoktorok madárcsőrszerű maszkjával szolgáltat igazságot,

megtizedelve ezzel Szentpétervár gazdag, korrupt elitjét; a meglehetősen látványos módszerekkel történő kivégzéseket pedig feltölti egy új, orosz közösségi oldalra, ami innovatív módon lehetetlenné teszi a felhasználók kilétének felfedését és a feltöltött tartalmak kontrollálását.

A pestisdoktor igazságosztása, amit ő a város megtisztításának nevez, ily módon tömegekhez jut el és híveket toboroz neki, akik bandákba verődve kezdenek önbíráskodásba a városban. Mivel Szentpétervár utcáin eluralkodni látszik a káosz, a rendőrségre megérkezik a moszkvai fejes rendet csinálni, aki természetesen nem igazán jön ki Grommal, miközben az őrnagy meg kénytelen a nyakába akasztott, csetlő-botló újoncot, Dmitrijt – őt Alekszandr Szetejkin játsza – is patronálni, és feltűnik egy oknyomozó-blogger jócsaj, a Ljubov Akszjonova alakította Julija is.

Kliséhalmaz, amit végül nem unsz meg

Mint látható tehát, a film a legklasszikusabb toposzokból építkezik, a karakterek pedig – pont ahogy a Tintinben – épp csak nagy vonalakban felskicceltek. Ez alól kivétel a főgonosz, akinek árnyalt motivációi vannak, a személyisége szolgáltat pár közepesen izgalmas fordulatot, ezek vizuális megjelenítése azonban idegesítőre, fölöslegesen grandiózusra és film stílusától elütőre sikerült – ahogy maga a rommá CGI-ozott főcím is.

A témából adódó súlyosabb kérdéseket – lehet-e egy ellenőrizhetetlen közösségi oldal a szabadság záloga, mint azt megalkotója, a Szergej Gorosko alakította, idealista-filantróp Razumovszkij hiszi; milyen hatással van a frusztrált tömegekre az igazságszolgáltatásnak beállított erőszak – a film épp csak annyira villantja fel, hogy legyen tőle egy kis súlya.

A több mint kétórás játékidő indokolatlanul hosszúnak tűnik, és

ahogy a történet halad előre kiszámítható fordulataival, úgy veszít a varázsából és a dinamikájából.

De mindezekkel együtt is jó nézni ezt a hollywoodi profizmussal összerakott popcorn-mozit, és az élmény nem utolsósorban annak köszönhető, hogy

a film egyik főszereplője maga Szentpétervár.

Az európai nagyvárosok mindig jól mutatnak a mozivásznon (vagy a képernyőn), az amerikai típusú akciójelenetek is sokkal jobban néznek ki az ilyen városok utcáin és ez természetesen igaz Oroszország legeurópaibb városára is. Plusz pont jár Grom lepusztult, redvás legénylakásáért, amiből egy hatalmas szecessziós ablakon keresztül nyílik kilátás a nagyvárosra.

A Néva-parti metropolisz barokk grandiózusságát a fontos szerepet játszó Razumovszkij techguru high-tech toronyháza és innovációs központja ellenpontozza, no meg a szentpétervári rendőrség Audi A6-osai – amik elsőre tájidegennek tűnnek, de az ottani zsaruk tényleg ilyeneken járnak – pedig a szovjet ZIL-ekkel alkotnak jó kontrasztot.

Kelet-európai képregényfilm

A Grom őrnagy és a pestisdoktor képregényfilm, és ilyen minőségében üdítő a Marvel-DC-dömpinghez képest, ugyanis teljesen más élményt nyújt,

földhözragadtabb és elegánsabb is a szuperhősös amerikai társainál.

Grom őrnagy egyébként egy elég szerteágazó orosz képregényes univerzum egyik karaktere, a pestisdoktoros sztori pedig, amin a film alapul, az egyik első, 2012-es Grom-képregény volt – ez pedig korábbi, mint a 2015-ös Az U.N.C.L.E. embere, így ha van összefüggés Ilja Kurjakin és Igor Grom között, akkor

Guy Ritchiék vehettek ihletet az orosz képregényből, és nem az oroszok Az U.N.C.L.E. emberéből.

A Grom őrnagy és a pestisdoktor egyébként nem is az első Grom-film: 2017-ben már készült egy félórás akció-rövidfilm Grom őrnagy címmel – más rendezővel és más főszereplővel, de hasonló lendülettel és látvánnyal –, a mostani film első pár perce ennek a rövidfilmnek az újrafeldolgozása és egyúttal tisztelgés is előtte.

A kliséhalmaz tehát nem is feltétlenül a film íróinak róható fel, hiszen a cselekmény váza és fő elemei már az alapul szolgáló képregényben is benne voltak. Mindenesetre sikerült őket olyan eleganciával filmre adaptálni, hogy

a rendezőt, Oleg Trofimot, akinek ez a második munkája, nyugodt szívvel nevezhetjük az orosz Guy Ritchienek.

Bízzunk benne, hogy erre a címre a következő filmjevel is rászolgál majd. A Grom őrnagy befejezése mindenesetre előrevetíti a folytatást.

NYITÓKÉP: Major Grom: Csumnoj Doktor / Twitter

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek