Öt új fertőzött, négymillió ember lezárva: így néz ki az ausztrál járványkezelés belülről

2021.08.12. 20:14

Az elmúlt hetekben az egész világ figyelmét felkeltette Ausztrália, ahol egyre szigorúbb intézkedéseket hoznak a koronavírus delta variánsának terjedése miatt. Sydneyben lassa két hónapja élnek az emberek vesztegzár alatt, a fővárosban, Canberrában pedig augusztus 12-én vezettek be lockdownt egy darab új fertőzött miatt. De hogyan néz ki mindez belülről? Ausztráliában élő olvasónk elmondja!

Öt új fertőzött, négymillió ember lezárva: így néz ki az ausztrál járványkezelés belülről

Az egész világ figyelmét felkeltette, hogy Ausztráliában a koronavírus az angol adatok szerint fertőzőbb, ám kevésbé halálos delta variánsa miatt egyre drasztikusabb lezárásokat vezetnek be.

Augusztus 12-én például az ország fővárosában, Canberrában egy hétig tartó lockdownt rendeltek el, mert találtak egy új fertőzöttet – az elsőt az elmúlt egy év alatt.

Így Canberrában most egy héten keresztül csak munka, bevásárlás, orvosi ellátás céljából vagy oltás miatt lehet elhagyni a lakásokat, illetve bezártak a nem létfontosságú üzletek és az iskolák, az éttermekben és vendéglátóhelyeken csak elvitelre lehet vásárolni, és ismét kötelező az utcán maszkot viselni.

De Ausztrália más városaiban és államaiban is gyakoriak a lezárások. Mivel az Egyesült Államokhoz hasonlóan Ausztrália is föderális állam, az ausztrál járványkezelés nem teljesen egységes: a szövetségi kormány mellett a hat állam, sőt, még az önkormányzatok is meghatározhatnak különböző szabályokat, ha a járványhelyzet úgy kívánja a döntéshozók szerint. 

A különböző intézkedések bevezetése úgy működik, hogy a fent meghozott döntéseknél a jogalkotási hierarchiában lejjebb lévő hatóságok nem vezethetnek be enyhébb szabályozásokat, csak ha arra lehetőség nyújt a törvényi keret (például alacsonyabb fertőzöttségi szint miatt). Az ausztrál általános beutazási tilalmat például értelemszerűen sem a hat állam, sem a különböző városok nem írhatják felül, de arról már az államok saját maguk dönthetnek, hogy egy másik államból miként lehet beutazni.

Egyetlen kivételt a munkaügyben történő utazás jelenti, bár ez sem minden esetben: külföldi állampolgárok például csak nagyon nehezen utazhatnak be, és minden Ausztráliába érkezőnek a negatív teszt ellenére is kötelező 14 napos karanténba kell vonulnia. Ugyanakkor vannak olyanok, akiknek ennél többet kell a külvilágtól elzártan élniük:

az ausztrál olimpiai kontingens 16 tagjának 28 nap kötelező karantént írtak elő, aminek nem igazán örültek a sportolók.

A lezárásokról általában helyi, de inkább állami szinten döntenek: ha nő a regisztrált fertőzöttek száma, akkor az önkormányzat vagy az adott állam is elrendelhet teljes lezárást, ami egy héttől kezdve akár több hónapig is eltarthat, ha közben nem sikerül megtörni a vírus terjedési láncát.

Sydneyt például már hét hete zárták le, és ez legalább augusztus 28-ig így is marad. Még katonákat is bevetnek, hogy segítsék a rendőrség munkáját a házi karanténok betartása érdekében.

Sydneyben jelenleg nem lehet elhagyni a lakást, csak orvosi ellátás, beváráslás, edzés, oktatás vagy munka céljából – utóbbi kettő is csak abban az esetben, ha azt online nem lehet megoldani –, de edzeni is csak ketten, ugyanabból a háztartásból mehetnek ki a szabadba, míg bevásárolni egy háztartásból egy ember mehet naponta, és tíz kilométeren belüli boltba lehet csak menni.

Ezenkívül kötelező a maszk mindenhol, a koronavírus megjelenése óta pedig először vezetik be az ún. „single bubble-t” Sydneyben – az egyedül élő emberek megnevezhetnek egy másik egyedül élő embert, akivel találkozhatnak – azonban mások nem fogadhatnak egyáltalán vendéget otthonaikban, a szabadtéren pedig csak nagyon különleges esetekben lehet gyülekezni – például munkaügyek vagy temetés miatt.

A város három részén emellett úgy döntöttek, hogy az emberek maximum csak öt kilométer távolságra hagyhatják el otthonaikat. Ezt egyébként az egyik kerület polgármestere kifogásolta is: Joe Awada szerint ennél jóval célzottabb lezárásokat kellene bevezetni, és kifogásolta, hogy

három külváros miatt összesen 200 ezer embernek rendelték el a lockdownt.

A lockdown soha nem érhet véget

A lockdownok pedig még egy ideig bevett gyakorlat részét fogják képezni, ugyanis a jobbközép liberális miniszterelnök, Scott Morrison még július végén jelentette be, hogy

amíg nem érik el a 70 százalékos átoltottságot, addig a szövetségi és az állami kormányok lockdownokat vezethetnek be,

míg az utazásnak addig lőttek, amíg a társadalom 80 százaléka meg nem kapta a teljes védettséget jelentő mindkét oltását.

Ugyanakkor azt előre jelezték, hogyha elérték a 70 százalékos átoltottságot, akkor ezek a könnyítések csak az oltottakra vonatkoznak majd – tehát az oltatlanok számára még mindig előírhatnak lockdownt vagy kijárási korlátozást. Újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, reméli, hogy 2021 végére elérhetik a 70 százalékos átoltottságot. 

Utóbbira egyébként jó esély van, ha csak az oltási kedvet nézzük: egy nemrég publikált közvélemény-kutatás szerint az ausztrálok 89 százaléka beoltatná magát, azonban az oltási kedv a vakcinák számát nem tudja követni:

jelenleg mindössze 14,4 millió adag vakcina érkezett, ami a 25,36 milliós lélekszámú társadalom 27,8 százalékának elegendő

– a világ 38 legfejlettebb gazdaságából ez mindössze a 37. helyre elegendő (míg a teljes védettséggel rendelkezőknél már a kicsivel előkelőbb 35. helyen állnak jelenleg). A Guardian számításai szerint a jelenlegi trendeket figyelembe véve november 14-én érhetik el a 70, míg december 4-én a 80 százalékos átoltottságot.

A szigetországban leginkább a brit-svéd fejlesztésű Oxford/AstraZeneca vakcináit használnák, azonban a gyártó kapacitásproblémái miatt sokáig nem érkezett belőle elég – Ausztrália emiatt még az EU-t azzal is megvádolta, hogy szándékosan tartja vissza az Ausztráliába tartó AstraZeneca-vakcinákat –, emellett még a Pfizer-BioNTech mRNS-alapú vakcinája érhető el. 

De hogy néz ki belülről az ausztrál járványkezelés? Milyen érzés úgy élni, hogy bármikor bevezethetnek lockdownt, ha találnak pár új fertőzöttet? Ausztráliában élő olvasónkat, Andrást kérdeztük meg erről.

Hetente változó korlátozások, szabálykövető társadalom 

András már több mint öt éve él Ausztráliában, gyerekkori álma volt, hogy az óceán közelébe költözzön. Jelenleg az ország második legnagyobb városában, a Victoria államban található Melbourne-ben él családjával.

Szerinte a legnagyobb probléma a járványkezeléssel, hogy a döntéshozók nem tudják eldönteni, mit is kellene csinálni, és „össze-vissza kavarnak mindent”:

egyik héten lockdownt vezetnek be, másik héten pedig feloldják azt – majd ha ismét találnak egy ferztőzöttet, megint lezárnak mindent. Ez változik hétről hétre.

A kötelező maszkhordással Andrásnak nincs gondja, de a lezárásoknak olyan formában nem látja értelmét, hogy azok formája hetente változik, és már egy új fertőzött megtalálása esetén is bevezetnek súlyos szigorításokat. 

Andrásék környéke például már ötödik napja van lezárva, mert Melbourne-ben ismét nőtt a fertőzöttek aránya augusztusban: augusztus 5-én és 6-án is 6-6 új fertőzőt találtak, majd az azt követő napon már 29-et, amiért a munkáspárti Daniel Andrews polgármester lezárást rendelt el a továbbra sem csökkenő esetszámok miatt – a hétnapos csúszóátlag szerint nő a fertőzések száma. Az aktív esetek száma abszolút értékben azonban még mindig nagyon alacsony:

a 6,7 milliós lélekszámú Victoria államban jelenleg 137 aktív esetet tartanak számon, amiből ketten szorulnak kórházi kezelésre.

Melbourben ennek ellenére augusztus 11-én bejelentették, hogy további egy hétre meghosszabbították a lockdownt, miután az államban 20 újabb fertőzöttet találtak.

„Komolyan kell venni minden járványt, de szerintem az ausztrálok túlzásba viszik. Amit itt csinálnak, az már a lónak nagyon a másik fele”

– mondja András. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az ausztrálok elfogadják ezeket a döntéseket, nagyon szabálykövetőek, mivel nagyon jellemző rájuk a „no worries-kultúra” – egyszerűen elfogadják azt, ami van.

Szerinte azonban alapvetően kéne változatni ezen a felfogáson, és másképp kéne viszonyulniuk a politikusoknak és a társadalomnak is a járványhoz.

„Most döntsük el, hogy mi van. Ha komolyan kell venni, és a koronavírus apokalipszisnek számít, akkor nincs apelláta, be kell vezetni a kötelező oltást és rákényszeríteni arra az embereket. Ha pedig nem, akkor pedig miért kell lezárni mindent öt új fertőzött miatt?”

Az Ausztráliában élő magyar férfi úgy véli: nemcsak a politikusok viszik túlzásba, hanem az emberek is az egész járványt.

„Az ausztrálok alapvetően szabálykövetőek. Ezért van az, ha maszkot kell viselni, akkor ha nincs rajtad maszk, úgy néznek rád, mint a rohadt almára, ha pedig az a határozat, hogy nem kell maszkot viselni, akkor pedig az a természetes”

– szemléltette az ausztrálok hozzáállását András.

Ő nem is igazán hallott arról, hogy az ausztrál emberek tüntetnének a lezárások ellen, ugyanakkor a sajtóban többször is cikkeztek arról, hogy páran nemtetszésüket fejezik ki a szabályok ellen. Melbourben legutóbb például a lockdown meghosszabbítása után alig pár tucat ember ment el tüntetni, hogy kritizálják Daniel Andrews polgármester járványügyi döntéseit, de a demonstráción több rendőr volt, mint tüntető.

Mennyire viselik meg az ausztrálokat a lezárások?

Andrástól azt is megkérdeztük, hogy az ő személyes életét mennyire befolyásolja az, hogy folyamatosan változnak a szabályok. Szerinte alapvetően nincs sok különbség, amikor elrendelik a lockdownt, és amikor kevesebb korlátozás van érvényben, hiszen ezt leginkább csak a maszkok kötelező előírásán, illetve a szolgáltatások bezárásán lehet érezni.

„Minden ugyanúgy megy tovább: mindenki eljár dolgozni, az élelmiszerboltok is nyitva vannak. Ezenkívül teljesen minden ugyanolyan, mint a járvány előtt. Én még azzal sem találkoztam, hogy a rendőrök megbüntettek volna valakit azért, mert mondjuk nem viselt maszkot az utcán”

– mesélte el tapasztalatait a Melbourben élő András, majd szemléltetésként elmesélte, hogy

 a szupermarketekben a forgalom például ugyanakkora, mint a koronavírus-járvány előtt volt.

András szerint leginkább az iskolák bezárása jelent problémát, hiszen ha a szülőknek dolgozniuk kell menni, valakinek továbbra is vigyáznia kell a gyerekekre, hiába van jól kidolgozva a digitális oktatás.

Ha a szülők vagy a barátok nem tudják megoldani a gyerekek felügyeletét, akkor kénytelenek bébiszittert fogadni, akik egy teljes napra akár kétszáz ausztrál dollárt, azaz mintegy 45 ezer forintot is elkérhetnek.

Szerinte a gyerekek alapvetően elvannak ezzel, ugyanakkor kicsit unatkoznak, mert a közös terekben most nem tudnak találkozni a barátaikkal, pedig alapvetően szeretnek iskolába járni. Így az egyetlen megoldás az, ha a szülők hétvégente elviszik a gyerekeiket a barátaikhoz, hogy legalább így tudjanak egy kis időt együtt tölteni és játszani.

András ugyanakkor bizakodó: szerinte az ausztrál társadalom 70, 80 százalékát is be lehet oltani – bár szerinte akkor is „őrület”, hogy addigis pár új fertőzött miatt többmilliós városokat zárnak le.

„Az az őrület, hogy egy hétig lezárnak mindent, aztán megint kinyitják. Egy négymilliós városban találnak mondjuk öt fertőzöttet és megint lezárják az egész várost és az államot, ez őrültség. Amíg nem lesz 70-80 százalékos az átoltottság, úgyis lesznek fertőzöttek”

– fogalmazott nekünk a Melbourne-ben élő András.

A 25,5 milliós Ausztráliában egyébként jelenleg 6 072 aktív esetet tartanak számon, közülük 70-en szorulnak kórházi ellátásra.

NYITÓKÉP: Szinte üres utca egy ausztrál városban még 2020 májusában. FOTÓ: Ed Dunens / Flickr

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi operatív vezetője

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek