Migránsokkal vív hibrid háborút Lukasenka az EU ellen

Irakiakat reptet Belaruszba, ahonnan továbbküldi őket Litvánia felé. És bár az EU csütörtökön megnyert egy fontos csatát, fel kell készülni arra, hogy a belarusz diktátor hosszú távon is menedékkérőkkel zsarolja majd Európát.

Augusztus 9-én lesz az elcsalt belarusz elnökválasztás egyéves évfordulója. Egy éve a belaruszok lényegében az országot évtizedek óta uraló Aljakszandr Lukasenkáról tartottak „népszavazást”.

A hivatalos eredmények bár Lukasenka négyötödös győzelmét hozták ki – míg a legkomolyabb ellenzéki jelöltnek, Szvjatlana Cihanouszkajának csupán 10 százalékot adtak –, az egyes, kiszivárgott szavazóköri eredmények egészen más képet mutattak. A folytatás ismert:

az interneten terjedő, sorozatos választási csalások és a hivatalos „eredmények” ellen már a választás éjjelén óriási tömegtüntetések indultak,

melyet a Lukasenkához hű karhatalmi szervek először vérbe fojtottak, majd a tömeg méretét látva egy időre hátrahőköltek.

Az ezt követő tüntetéssorozat hozott euforikus pillanatokat – láttunk Lukasenkát kifújoló gyári dolgozókat, háborítatlanul vonuló többszázezres tömeget Minszk utcáin, és röhejbe fulladó titkosszolgálati próbálkozásokat arra, hogy a tüntetéssorozatot a nyugat ármánykodásaként állítsák be.

Tavaly ősz közepére azonban hamar felülkerekedtek a tüntetőkön a rohamrendőrök és a Lukasenka-hű erők, azóta pedig Belarusz már sokkal kevésbé szolgál euforikus hollywoodi forradalmi pillanatokkal, semmint inkább nyomasztó egyéni tragédiákkal.

Gondoljunk csak a Belaruszba akarata ellenére majdnem hazatoloncolt belarusz olimpikonra – aki végül szerencsésen Varsóban kötött ki –, a májusban Minszk felé eltérített Ryanair-gépre, vagy éppen az Ukrajnából belarusz emigránsokat segítő aktivistára, Vitalij Sisovra, akit kedd reggel egy fára felakasztva találtak meg az ukrán hatóságok – bár a körülmények még tisztázatlanok, Sisov barátnője szerint kizárt, hogy párja öngyilkosságot követett volna el.

Sisov esete pedig csak még morbidabbá válik, ha belegondolunk, hogy a belarusz köztévén már „Júdás-érdemrend” néven hónapok óta fut egy olyan műsorblokk, ahol ismert ellenzékiek – Belarusz „árulóinak” – fotói mellé helyeznek akasztófakötelet. A műsor előképe a Nagy Péter cár által kibocsájtott, akasztott embert ábrázoló Júdás-érdemrend, melyet a cár a nagy északi háborúban a cári erők helyett a svédekkel szövetségre lépő Ivan Mazepa kozák hetmannak szánt „ajándékul”.

Ilyen felfokozott hangulatban pedig már szinte észrevétlenné válik, hogy az elmúlt hetekben

Lukasenka intenzív hibrid háborút visel az Európai Unió, pontosabban annak egyik tagállama, a Lukasenkát legélesebben kritizáló Litvánia ellen.

A belarusz-iraki turizmus furcsa fellendülése

A Ryanair-gép emlékezetes, minszki eltérítése után az Európai Unió kemény, szektorális szankciókat jelentett be Belarusz ellen. A szankciók hírére a belarusz külügy azonban sokatmondóan reagált: felfüggesztették az EU-val kötött, az illegális bevándorlás elleni szerződést, Lukasenka pedig dacosan ki is jelentette:

„Ezelőtt mi állítottuk meg a drogokat és a migránsokat. Most majd maguk fogják megenni, megfogni őket.”

Ezt követően a semmiből Európa felé igyekvő közel-keleti migránsok kezdtek feltűnni a belarusz-litván határon. Vilnius hamar sosem látott illegális migrációs nyomással nézett szembe – Ingrida Šimonytė miniszterelnök beszámolója szerint csütörtökig már 4110 illegális migránst tartóztattak le a határon, míg tavaly egész évben 81-en próbálták meg a határsértést.

Csak szerdán 321 illegális határátlépőt azonosítottak, vagyis egy nap alatt a 2020-as határsértők négyszeresét.

A belarusz-litván út sosem számított a közel-keleti menedékkérők fő tranzitútvonalának Nyugat-Európa felé, az illegális határátlépések megugrása mögötti prózai magyarázat pedig egész egyszerűen az, hogy Lukasenka közel-keleti bevándorlókkal zsarolja Európát.

A bevándorlók jó kétharmada ugyanis Irakból érkezik, Irak nemzeti légitársasága pedig júliusban indította újra a koronavírus miatt ideiglenesen leállított Bagdad-Minszk-járatot. A kapcsolat olyannyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy a legutóbbi időkben már heti négyszer fordultak járatok a két főváros között, sőt, hétfőn Baszra, Szulejmánijja, Erbíl és Nedzsef is feltűnt az Iraqi Airways Minszk felé repülhető kapcsolatainak listáján.

Litvánia hamar kapcsolt:

• A 679 kilométer hosszú belarusz-litván határszakaszon drótkerítést kezdett emelni. Azt a litván miniszterelnök is elismerte, hogy a kerítést nehéz lesz lenyomni az unió torkán – elvégre is, mikor 2015-ben Magyarország próbálkozott hasonlóval a déli határon, azt Jean-Claude Juncker „rossz üzenetnek” és „nem hosszútávú megoldásnak” nevezte. Nem úgy a litván esetben, mikor Ylva Johansson belbiztonsági uniós biztos jelen helyzetben „jó ötletnek” nevezte a kerítésépítést, persze kifizetni ahogyan a magyar kerítést, úgy ezt sem fogja az unió. A munka még korántsincs készen: jelenleg csak körülbelül 140 kilométeren van kész a határzár.
• Vilnius és az EU is aktívan tárgyalt az irakiakkal, hogy állítsák le a járatokat. Ebben pedig az unió csütörtökre tudott szemmel látható eredményt elérni, legalább tíz napra, augusztus 15-ig felfüggesztették ugyanis az Iraqi Air Minszkbe tartó járatait. Az irakiakkal július közepe óta folyamatosan tárgyaló Litvánia ezzel leginkább időt nyert, végleges megoldást viszont a kerítés felépüléséig nehéz lesz találni.
• Kedd óta a litvánok már automatikusan visszapasszolják a határon átkelő migránsokat. Teszik ezt azzal az indoklással, hogy Belarusz – ahonnan a menedékkérők érkeznek – már „biztonságos országnak” számít, így a Minszkbe érkező irakiaknak nem kell Litvániába szökniük, hogy menedékjogot kérjenek. Ezt tetézi, hogy a litván menekülttáborokban egyszerűen elfogyott a hely.

Embertelen diplomáciai pingpong – emberekkel

Úgy tűnhet tehát, hogy az idő nem Lukasenka kezére játszik, aki csak ideig-óráig tudta fegyverként használni a közel-keleti bevándorlókat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a diktátornak ne lennének még kártyák a kezében.

Az egyiket már ki is játszotta – röviddel a litvánok illegális bevándorlókat visszafordító döntése után bejelentette a lett, litván, lengyel és ukrán határszakaszok teljes lezárását. „A labda az ő térfelükön pattog. De addig a pontig eljutni, hogy embereket öljenek vagy félholtakat dobjanak át a területünkre… nos, lehet őket náciknak, meg mindennek hívni” – mondta a belarusz diktátor.

Utóbbi kijelentésével arra utalt, hogy a belarusz hatóságok szerint a litván oldalról egy súlyos állapotban lévő iraki menedékkérőt fordítottak vissza Belarusz felé, aki „a határőrök karjaiban halt meg”. Litvánia a vádakat provokációnak, Grimm-meséknek nevezte.

A határ lezárása a gyakorlatban annyit jelent, hogy hiába fordítja vissza Litvánia a menedékkérőket, őket – noha van érvényes belarusz vízumuk

– a belarusz határőrök már nem engedik vissza az országba. Ezzel könyörtelen csapdahelyzet jön létre – a litvánok az újonnan érkezőket nem fogadják be, ahogyan Belarusz sem.

Vilnius eközben a belarusz határőröket azzal gyanúsítja, hogy a migránsokat ők viszik ki közvetlenül a határra, majd onnan szélnek eresztik őket Litvánia felé. Bizonyítékul közzé is tettek egy, a Frontex által rögzített videofelvételt, melyen az látható, hogy migránsok egy csoportját kíséri a határra egy, a belarusz határőrség által használt terepjáró.

Ha az iraki út bezárul, majd jönnek máshonnan

Lukasenka kezében van azonban egy még erősebb kártya is – az, hogy nem csak Irakból szeretnének sokan Európába jutni, hanem a világ minden tájáról. Hiába hálálkodik ugyanis egyelőre Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter Iraknak a repülőjáratok felfüggesztéséért, azt a litván kormány is tudja, hogy

Lukasenka bármelyik pillanatban kinézhet egy másik, jobb sorsra érdemes országot, ahonnan többezer Európába tartó menedékkérőt passzolhatna át a litvánoknak.

Miután Belarusz egy sor afrikai országgal és Pakisztánnal is vízumliberalizációba kezdett, fennállhat a veszélye annak is, hogy ezentúl iraki helyett pakisztáni vagy afrikai bevándorlók szivárognak majd Európába Belaruszon keresztül. Landsbergis külügyminiszter szerint a jelenlegi ütem szerint nyár végére akár tízezer illegális határátlépést is regisztrálhatnak, a helyzet pedig súlyosbodhat is, ha a beígért vízumliberalizáció után valóban elindulna egy Iszlámábád-Pakisztán légi kapcsolat.

Vilnius tehát az iraki bevándorlók kérdésében egy csatát ideiglenesen megnyert – de könnyen lehet, hogy fel kell készülni arra, hogy Lukasenka hosszú távon is illegális bevándorlókkal zsarolja majd az Európai Uniót.