Zöld EP-képviselő az Azonnalinak: Nőni fognak a benzin- és a rezsiárak Von der Leyenék miatt

Nemrég fogadta el az Európai Parlament az uniós klímarendeletet, ami arra kötelezi a tagállamokat, hogy 55 százalékkal csökkentsék a széndioxid-kibocsátásukat 2030-ig. Annak ellenére, hogy a többség megszavazta, a zöldek nem elégedettek vele. Michael Bloss német zöld EP-képviselő elmondja, miért.

Április 21-én sajtótájékoztatón jelentette be két kollégája, hogy az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a tagállami szakminisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsának sikerült megállapodnia az európai klímarendeletben. Az EP egyik tárgyalója szerint a rendelet egy igazi „game changer”, ön viszont Twitterén kritizálta a végül elfogadott javaslatot, mert ön szerint az nem elég jó. Miért gondolja így?

Az uniós klímarendelettel azt szerettük volna elérni, hogy azzal teljesíteni tudjuk a párizsi klímaegyezményben vállaltakat. Ha megnézzük, hogy a rendelet milyen ambíciókat vállal, azok alapján a tudósok szerint 2 és 3 Celsius-fok között fog nőni az átlaghőmérséklet, miközben a párizsi klímaegyezményben azt vállaltuk, hogy jóval 2 fok alatt tartjuk majd az emelkedést, de mindenki törekszik arra, hogy inkább 1,5 fokon belül maradjunk.

Ahhoz, hogy ezeket a célokat teljesíteni tudjuk, az Európai Unió klímarendelete nem elegendő. Emiatt nem örültem a rendeletnek: legalább nekünk, európaiaknak teljesítenünk kéne a párizsi klímaegyezményt.

Egy korábbi magyar zöld EP-képviselő, Jávor Benedek nekünk korábban úgy fogalmazott, hogy szerinte a rendeletben megfogalmazott 55 százalékos széndioxidkibocsátás-csökkentés is elegendő ahhoz, hogy teljesítsük ezeket a célokat. 

Öt évvel ezelőtt valóban úgy gondoltuk még, hogy az 55 százalékos csökkentés elegendő ahhoz, hogy 1,5 fokon belül maradjunk, de 2018-ban az IPCC (az ENSZ által létrehozott Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – szerk.) új jelentést közölt, ami már azt mondja, hogy 65 százalékkal kellene csökkenteni a kibocsátást 2030-ig, ha ezt teljesíteni akarjuk. 

Mivel a múltban nem tettünk ennek eleget, emiatt a jelenben és a jövőben többet kell tennünk a klímáért.

Ez tudományos tény, a számokkal nem lehet varázsolni. Ha pedig a klímáról beszélünk, ragaszkodnunk kellene ahhoz, amit a tudomány mond nekünk.

Ön azt állítja, hogy a mostani rendelet csak 52,8 százalékos csökkentést ír elő, miközben a sajtótájékoztatón az EP jelentéstevői, a francia liberális Pascal Canfin és a svéd szociáldemokrata Jytte Guteland azt állították, hogy a rendelet csak a szövegezésében ír elő 55 százalékos csökkentést, valójában a tagállamok 57 százalékban állapodtak meg.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a rendeletet, akkor valójában nettó 52,8 százalékos vállalást ír elő, mert

az 57 százalékba beleszámolják azt a széndioxid-csökkentést, amit már korábban megkötöttünk.

A rendelet szerint ezeket kibocsátáscsökkentésnek könyveljük el, miközben ez nem valódi csökkentés. 

A rendeletről szóló EP-vitán azt mondta, hogy a párizsi klímaegyezményben foglalt célokat a jelenlegi rendelettel ön szerint nem lehet teljesíteni, viszont Guteland azt állítja, hogy az egyezményt integrálták a rendeletbe. Ha integrálták az egyezményt, akkor hogyhogy nem lehet elérni a benne foglaltakat?

A párizsi klímaegyezmény az egész világra vonatkozó számokat határozza meg. Tudjuk, hogyha a 2 fokos emelkedést el akarjuk kerülni, akkor az egész bolygón kell 55 százalékkal csökkenteni a széndioxid-kibocsátást 2030-ig, míg a 1,5 fokhoz még jobban kell csökkenteni a kibocsátást.

Ha Európai Unióban csak 52,8 vagy 55 százalékkal csökkentjük a kibocsátást, akkor a globális átlagot teljesítjük, de akkor azt feltételezzük, hogy az olyan országok, mint Kína, India vagy a fejlődő országok is ugyanolyan sebességgel tudják csökkenteni a károsanyag-kibocsátásukat, mint az EU, ami nem igaz. Ezekben az országokban még nő is a kibocsátás! 

Mi hatalmas kontinensként profitáltunk az ipari forradalomból, ezért nekünk gyorsabban kell csökkenteni, ez így méltányos. 

Emiatt mondják azt a tudósok, hogy az EU céljai nem elegendőek és nem kompatibilisek a párizsi klímaegyezményben foglaltakkal.

Ha Frans Timmermans azt mondja, hogy az EU a globális átlaggal csökkenti a kibocsátást és közben pénzt, technológiát és segítséget nyújtunk a fejlődő országoknak, hogy ők is ilyen ütemben tudják csökkenteni a kibocsátást, akkor ez rendben is volna, de ez jelenleg nem így van. Timmermans és a Bizottság azt mondja, hogy mi helyesen cselekszünk és támogatunk más országokat is, miközben ez a valóságban nincs így. Ezzel nem azt mondom, hogy ők gonosz emberek lennének és a pokolba fognak kerülni, csak azt mondom, hogy ragaszkodjunk a tudományhoz és a számokhoz.

Van az uniós klímarendeletnek olyan része, amivel elégedett, vagy ön szerint az egész úgy rossz, ahogy van?

Szerintem nagyon jó, hogy előírja egy tudományos tanács létrehozását, ami minden évben tanácsokat ad majd a Bizottságnak arról, hogy mit tegyünk, hogy a jó úton maradjuk. Ez az, amit én végig kértem, mert a klímáról nem lehet tárgyalni. Ezenkívül a széndioxid-kvótákról is elkezdtünk tárgyalni, ami jó dolog. Az EU majd előáll egy tervvel, hogy még hány tonna szén-dioxidot lehet kibocsátani.

Tegyük fel, hogy az EU 65 százalékkal csökkentené a kibocsátását, ahogy ön szeretné. Ezzel csak akkor menthetjük meg a bolygónkat, ha más nagy gazdaságok, például az USA és Kína is így tesz. Ha ők ennél kevesebbet tesznek, az EU gazdaságilag versenyhátrányba kerülne. 

Először is: az EU nem kerülne gazdaságilag hátrányba, mert a kibocsátáscsökkentés előnyös.

A kérdés az, hogy melyik nagy gazdaság lesz az első, ami klímasemlegessé válik, és ami kifejleszti a jövő technológiáit.

Az okos döntés az lenne, ha többet és gyorsabb ütemben fektetnénk be ezekbe, mert ezzel pont, hogy versenyelőnybe kerülnénk másokkal szemben, akik ugyanezt a célt akarják elérni!

Másrészt mindenkinek csökkentenie kell a kibocsátást – reméljük, mindenki épelméjű és ugyanígy látják.

Mindannyian egy közös csónakban evezünk, és nem tehetjük meg azt, hogy csak egymásra mutogatunk, hogy te nem csinálsz eleget, mert akkor nem mentjük meg a csónakot a süllyedéstől.

Ha azt akarjuk, hogy mindenki elvégezze a saját feladatát, nekünk is el kell végezni ezeket. 

Hogyan lehetne fenntartani a gazdasági növekedést közben?

Ha a számok felül közelítjük meg, akkor azt látjuk, hogy

minél többet teszünk a klímavédelemért, annál jobb a növekedésnek és annál több munkahelyet teremtünk, 

egyébként ezt mondja a Bizottság is. Ez nagyon egyszerű: sok pénzt kell befektetnünk zöld technológiákba, ami segíti a gazdaságot is. Tudjuk, hogyha több mint 60 százalékkal csökkentenénk a károsanyagkibocsátásunkat, az több mint egymillió új munkahelyet jelentene Európában.

Igen, de közben más munkahelyek pedig eltűnnének, például a bányászok nagyrésze elvesztené a munkáját.

Ez igaz, de a nyereség még így is nagyobb lenne a veszteségeknél.

A valódi kérdés, hogy miként segítsük az emberek képzését, hogy majd ezeken az új munkahelyeken tudjanak dolgozni, illetve hogyan kezeljük az átmenetet. Ezek a kérdések a legfontosabbak jelenleg.

De ha nem csak a számokat nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a társadalom egészét segítené a zöld átállás. Emellett hadd tegyem hozzá azt is, hogy minél többet várunk, annál rosszabb lesz az éghajlat, ami sokkal nagyobb kárt okoz a gazdaságnak, mint a kibocsátáscsökkentés.

Beszéljünk pár praktikus kérdésről. Mi a fontosabb és az európaibb? Minimalizálni a kibocsátást azzal, hogy adatvédelmileg kifogásolható appokon keresztül használunk közösen autókat és bicikliket, vagy törekedjünk az adatvédelemre és használjunk saját eszközöket, ami viszont növelné a kibocsátást? 

Nem vagyok biztos abban, hogy ez egy vagy-vagy szituáció. Szerintem a közösségi gazdaságban is lehetséges az adatvédelem, mert

ez nem hardver, hanem szoftver kérdése.

Nem gondolnám azt, hogy az egyik fontosabb lenne, mint a másik. A szép dolog benne, hogy ez a kettő kéz a kézben jár.

A különböző zöld programok elég változatosak az EU-ban. A nyugati tagállamok gyakran használt autókat és buszokat adnak el a keleti országoknak. A klímarendelet, illetve a Fit For 55 csomag ezeket megtiltaná. Nem tart attól, hogy ennek hatására most már nem Magyarországban és Romániában értékesítenék az autókat, hanem az EU-n kívül?

Az Európai Unió Green Dealje nagyon az EU-ra koncentrál, míg a külső dimenziók nincsenek teljesen kidolgozva. Fontos lenne arról is beszélni, hogy miként támogatnánk a környező országokat és Afrikát az átmenetben.

És hogyan támogatnák?

A Fit for 55 csomagban van egy importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus. Ennek lényege, hogy ha egy ország az Európai Unióban olyan energiát vagy terméket akar eladni, ami nem karbonsemleges, akkor arra adót vetünk ki. Ez nem egy valódi támogatás, de lényeges abból a szempontból, hogy motiválná az országokat, hogy legyenek zöldebbek. Emiatt is kellene támogatni ezeket az országokat a zöld átállásban.

Az Európai Unióban nagyon eltérőek a fizetések, Kelet-Európában sokkal több órát kell dolgoznia valakinek, hogy hibridautót vehessen, így például Magyarországon ezek nem jelentenek valódi alternatívát. Hogyan segítnék ezeket az országokat, hogy ők is hozzáférhessenek a zöldebb technológiákhoz? Vagy a szegények inkább ne is vezessenek?

Ez egy nagyon fontos kérdés!

Azonban először nem árt tisztázni, hogy a hibridautók senkinek sem jelentenek megoldást, mert néha több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a benzines autók.

A mobilitás egy nagyon fontos kérdés, de ezt nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig autót kellene használnunk. Az EU-nak nagy felelőssége van abban, hogy segítse a tömegközlekedést és beruházzon annak a fejlesztésébe – például azzal, hogy jobb vasúthálózatot alakítunk ki egész Európában és a tagállamokban is. Ezenkívül látjuk, hogy 2026 környékére az elektromos autók versenyképesek lesznek a benzines autókkal szemben, és még talán olcsóbbak is lesznek náluk.

Megértem, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy új autót vegyen, míg a használt piaccal problémák vannak. Ezért gondolom azt, hogy a legigazságosabb megoldás a tömegközlekedési rendszereink fejlesztése és támogatása.

Említette az elektromos autókat mint alternatívákat, viszont azok akkumulátorokkal működnek, ami egy teljesen új problémát okoz: ha egy akkumulátort végleg elhasználunk, nem tudjuk újrahasznosítani őket, és még mérgező anyagokat is tartalmaznak.

Valóban. Ha egy autóban használt akkumulátor a kapacitásának már csak a 60-70 százalékán működik, akkor autókban már nem tudjuk használni őket, viszont például energiatárolásra még lehet őket használni. Ezenkívül létezik az akkumulátoroknak az újrahasznosítása, igaz, jelenleg még sok erőfeszítést és energiát igényel, de lehetséges.

Egy másik kérdés, hogy hogyan tudunk környezetbarátabb akkumulátorokat gyártani, és csökkenteni a mérgező összetevőket. Ugyanakkor az akkumulátorok fejlesztése még nagyon az elején jár, de már így is sokat fejlődtek az elmúlt években. Úgy gondolom, hogy a jövőben képesek leszünk minimalizálni mérgező anyagokat bennük.

Közben az energiafogyasztás évről évre nő a világon. Ezt a keresletet hogyan lehet kielégíteni a fosszilis energiák nélkül? A megújuló energiákkal termelt áramot ugyanis jelenleg nem tudjuk tökéletesen tárolni.

A megújuló energiáknak a tárolására több megoldás is létezik. Például az elektromos autókat nem mindig használjuk, és azokat hozzá lehet csatlakoztatni az elektromos hálózathoz, így pedig az autók akkumulátoraival tárolhatjuk a fel nem használt elektromosságot. Ha pedig nincs elég elektromos energia, akkor az akkumulátorról vissza tudják vezetni a hálózatba.

Ez például Kaliforniában már működik, ahol az áramszolgáltatók fizetnek az elektromosautó-tulajdonosoknak, hogy az autóikat energiatárolásra használhassák.

Ezenkívül az olyan nagy energiafogyasztású gyárak, mint például az acél- és alumíniumgyárak nagyon sok energiát használnak fel, de erre nincs mindig szükségük, emiatt ezek a gyárak működhetnének akkor, amikor a legtöbb energiát állítjuk elő. Emellett pedig fontos lenne, hogy minél több zöld hidrogént gyártsunk, hogy az olyan nagy energiafogyasztású iparágak, mint a vegyipar vagy az acélipar inkább ezeket használják. A hidrogént pedig tudjuk tárolni.

Igen, de ezek a technológiák elég drágák, nem mindenki engedheti meg őket magának. Nem minden ember tud elektromos autót venni, hogy így tárolják az energiát.

Nagyon fontos az energiahatékonyság, hiszen a legjobb energia az, amit nem használunk fel. Az Európai Unió koronavírus-mentőcsomagja például sok pénzt nyújt, hogy az épületeket energiatakarékosabbá tegyük. Ezek egyrészt új munkahelyeket hoznának majd létre, és segíti az embereket, hogy később kevesebb rezsit fizessenek.

Több ilyen win-win szituációt kellene kialakítanunk, és támogatnunk ezeket.

De a kelet-európai országokban sokan tisztában vannak vele, hogy nekik is sokat kell tenniük az ügy érdekében, például emiatt sokan telepítenek napelemet. Fontos, hogy támogassuk ezeket a beruházásokat, amik idővel olcsóbbak is lesznek.

Azt hogyan érné el, hogy a „klímaszámlát” ne a fogyasztók, hanem a nagy cégek fizessék meg?

Jelenleg van egy átmenet a klímasemlegesség felé, viszont az valóban fontos kérdés, hogy ennek milyen elosztási költségei lesznek.

Az Európai Bizottság jelenleg nagyon üzletközpontú, és úgy gondolják, hogyha segítjük a cégek zöldítését, akkor ők magukkal hozzák a fogyasztókat is.

A Bizottság nemrégiben javaslatot tett, hogy a közlekedés és a fűtés kapcsán széndioxid-piacot hozna létre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nőni fognak a benzin- és a rezsiárak, így végül az emberek, a fogyasztók fogják azt megfizetni. (A széndioxid-piac lényege, hogy meghatároznának egy bizonyos mértékben a széndioxid-kibocsátást, és a cégek vásárolhatnak kvótát – a szerk. Erről bővebben itt és itt lehet olvasni.)

Ez szerintem egy problémás megközelítés, mert különösen az embereken kéne segítenünk.

Ehelyett szerintem szabályozni kéne, például az autógyártóknak előírhatnánk, hogy egy bizonyos időponttól kezdve csak elektromos autókat gyárthatnak, így ezt a beruházást a gyártóknak kellene megcsinálni. Azt látjuk, hogy különösen a konzervatívok mindent a piaccal és kvótákkal oldanának meg, miközben szerintem inkább szabályozni kellene, és csak abban az esetben kellene létrehozni ilyen piacokat és kvótákat, ha azoknak van értelme.

Sokat beszéltünk már a széndioxid-kibocsátásról, viszont nem ez az egyetlen dolog, ami a klímaváltozásra negatívan hat. A túlfogyasztás napja idén július 29-re esett, azaz elfogyasztottuk a Föld egy év alatt megtermelt erőforrásait. Ez a nap évről évre egyre hamarabbra esik, miközben egyre több szemetet termelünk és egyre nagyobb az energiaigény. Nem tudnánk megmenteni a Földet úgy, hogyha csak csökkentjük a fogyasztásunkat?

Mint már korábban mondtam, a legjobb energia az, amit nem használunk fel. Az energiahatékonyságnak kell mindig az első helyen lennie, míg a másik fontos kérdés, hogy miként tudnánk hatékonyabban felhasználni az erőforrásainkat.

Az Európai Unióban már dolgozunk azon, hogy megtiltsuk a cégeknek, hogy elpusztítsák a terméküket, ha valamilyen okból a vásárló elállt a vásárlástól.

Elég szürreális, hogy új dolgokat teszünk tönkre, csak mert valakinek nem kellett. 

Emellett mi fontosnak tartjuk a javításhoz való jogot. Minden terméket úgy kellene gyártani, hogy azt meg lehessen javítani! Persze még így is nagyon sok a megválaszolandó kérdés. Például a mezőgazdaságban a termőföldek 70 százalékát hústermelésre használják, ami nagyon sok károsanyag-kibocsátásért felelős, ezen változtatnunk kell.

Ha már szóba került a mezőgazdaság, ön szerint hány euróba kellene kerülnie egy marhahúsnak, hogy az – ahogy a németek fogalmaznak – umweltgerecht, azaz igazságosabb legyen a környezettel szemben?

(Nevet.) Nem vagyok mezőgazdasági közgazdász, hogy meg tudjam mondani, hogy mennyibe kéne kerülnie a marhahúsnak. Azt sem akarom mondani, hogy az emberek ne egyenek többé húst, viszont fontos kérdés, hogy milyen minőségű húst eszünk, hiszen a saját testünkről van szó.

Nekünk az Európai Parlamentben törvényhozóként feladatunk, hogy egy igazságos mezőgazdaságot hozzunk létre. A legtöbb hús Németországban azért tud olcsó lenni, mert a munkásokat kihasználjak, és nem keresnek annyit, amennyit megérdemelnének. A jövőben arról kell beszélnünk, hogy az egész mezőgazdaságot hogyan tudjuk úgy megváltoztatni, hogy sokkal hatékonyabban működjön.

NYITÓKÉP: Genevieve Engel / © European Union 2019 – Forrás : EP