Így reklámozd ingyen a téged kritizáló sajtót polgármesterként

Míg Borkai Zsolt a horvát tengerparton, az ismert körülmények között töltötte szabadidejét, utódja, a sok téren unortodox győri polgármester, Dézsi Csaba András a vele kritikus újságíróknak tesz szívességet.

Gimnáziumban egy osztályba jártam Pintér Bencével. Akkor még nem sejtettem, hogy egy tiszteletlen, füllentős, arrogáns, kiképzett provokátor lesz belőle, aki magát független újságírónak adja ki Győrben. Már csak azért sem, mert én magam is ilyen voltam.

Olyannyira, hogy a részben egy általam írt uniós pályázatból, saját rizikómra finanszírozott 1500 példányszámú Alternatíva nevű havilap miatt az akkori, azóta már elhunyt KDNP-s alpolgármester az azóta a Nemzeti Pedagógus Kart vezető iskolaigazgatón keresztül iskolaidőben behívatott az irodájába, hogy arról értekezzen: lehetne akár hitről, papokról, lelkészekről is írni ebbe az újságba, és egyébként is, magyar érzelmű vagyok-e. Különösebb jelentőséget az esetnek nem tulajdonítottam:

örültem, hogy ilyen prominens olvasóink vannak.

Azt mindenesetre már akkor sem értettem, hogy az igazgató miért vállalkozott a postás szerepére, és miért tekintette az iskola az alpolgármester irodájában töltött léleképítő időt igazolt hiányzásnak, holott nem kaptam igazolást a polgármesteri hivataltól arról, hogy hol voltam, és miért nem magyarórán. Azt viszont évekkel később ennek köszönhetően már annál jobban értettem, milyen tulajdonságok alapján lett Horváth Péter a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.

Ahogyan Győr mostani polgármestere, Dézsi Csaba András viselkedését is értem, aki a nyári közepi uborkaszezont és szabadságolásokat pannonhalmi bortúra, szigetközi kajakozás, a Fertő-tó körbekerekezése vagy mondjuk dunacsúni raftingolás helyett arra használja, hogy odapörköljön mindenkinek, aki valamennyire az útjában áll. Most éppen Pintér Bence, az Azonnalinak a szülővárosába visszaköltözött szerzője, a szombathelyi alapítású Ugytudjuk.hu győri kiadásának szerkesztője lett erre kinézve, mégpedig nagyon látványosan azért, mert komolyan veszi azt, amiről korábban egy csomót írt, hogy

az ún. polgári Magyarország meg az ehhez szükséges olvasható, a feladatát komolyan vevő sajtó majd akkor valósul meg itthon, ha azt az alapoktól, vidéken kezdik el újraépíteni. 

Dézsi polgármester ugyanis a fejébe vette, hogy valahogy megpróbálja hitelteleníteni a vele kritikus helyi médiát, ezért miután számos alkalommal Rosszultudjuk.hu-nak becézi az általa elvileg nem is olvasott lapot, most kirakott egy Facebook-posztot, amiben mindenféle politikai bértollnoknak nevezte Pintér Bencét, majd kis idő után törölte ezt. Az Ugytudjukon (borzalmas 'hosszú ú' nélkül leírnom, de mit tegyek, ez a neve) a törölt poszt kapcsán aztán született egy válaszcikk arról, hogy Dézsit zavarja, hogy olyan ügyekről is írnak, amik a városházának kényelmetlenek, az ilyen szintű újságíróalázás pedig kontraproduktív, mire Dézsi újra kirakta a Pintérről szóló posztját, finomítva. 

A választási eredményekből talán rémlik, hogy Budapest nem egyenlő Magyarországgal, mégis, a budapesti szerkesztésű országos lapok továbbra is főleg budapesti témákkal foglalkoznak, javarészt budapesti ügyeket görgetnek, és nem azért, mert ne lenne (mert van) szándék és ambíció a vidéki sztorikra, hanem egész egyszerűen azért, mert azokhoz rengeteg pénz, tehetséges újságíró és a helyi viszonyok felméréséhez, megértéshez szükséges idő kell. 

Ezért óriási kincs minden rendes vidéki lap a Debrecinertől a Szabad Pécsen át az Ugytudjukig és az ugyancsak szombathelyi Nyugat.hu-ig azok olvasó-támogatóitól az őket finanszírozó tulajdonosaig bezárólag: mert ha ezek nem lennének, vagy ha ezek is csak MTI-közleményeket és a városházán leokézott anyagokat raknának az olvasóik elé, tényleg csak kormányhatározatokban létezne a médiapluralizmus. Persze nem kell, hogy mindenkinek tessenek ezek a lapok, nekem is vannak emberi-szakmai kifogásaim néha velük kapcsolatban, ahogy minden bizonnyal másoknak meg az Azonnalival van, de ez csak azt jelenti, hogy

ezekben az újságokban ún. újságírás folyik, ezeket a lapokat önálló gondolatokkal rendelkező emberek írják és szerkesztik, nem pedig algoritmusok, copypaste-szakmunkások vagy épp sajtóelhárító osztályok.

Én például az Ugytudjuk győri cikkeit olvasva jutottam arra az álláspontra, hogy Dézsi Csaba Andrásnak van igaza a színház lebontásának ügyében, és eleve onnan követem továbbra is, hogyan próbálkozik a győri polip csápjainak levágásával a polgármester. Azért őket olvasom, mert a városházi sikerpropaganda totálisan egyoldalú és érdektelen, az Azonnalitól cikket lopó elfideszesített megyei napilaptól már annak munkatársai is menekülnek, a kritikus kérdéseket megfogalmazni képes újságírók és az ezáltali önreflexió hiánya pedig olyan cikkekhez vezet, mint amikor a győri fideszes megyeelnök a saját lapjában úgy csinált magából hülyét, hogy mindenféle visszakérdezés nélkül arról értekezett, Nyugat-Európa azért van lemaradva hozzánk képest, mert ott a mai napig monarchiák vannak.

Az ilyen cikkeket és lapokat nem olvasni szokták, hanem röhögni rajtuk.

Ezt minden bizonnyal Dézsi is tudja. Miután a vele kritikus újságírót hitelteleníteni próbáló posztja semmi konkrétumot, bizonyítékot, csak sima vagdalkozást és mindenki számára átlátszó, unalmas politikai bullshiteket tartalmaz azon az előző rendszerből ismert hozzáálláson túl, hogy ne lehessen csak úgy önszerveződni, azt érdemes ismét a fideszes függetlenmédia-ellenes narratívából való kikacsintásként értelmezni. A polgármester ugyanis nem negligálja a vele kritikus sajtót, mint Rogán Antal, hanem épp ellenkezőleg: Facebook-posztban még reklámozza is azt.

Pintér Bence helyében örülnék. Az előző polgármester az ő cikkeinek bújása helyett valami egésszel mással töltötte a szabadidejét.

Hozzászólnál? Vitáznál? Írj!