Az ellenzéknek most kéne felkarolnia a Velencei-tó ügyét

A kormánynak egyelőre nem ér 40 milliárdot a kiszáradó tó megmentése, a némileg megfoghatatlan megfigyelési botrány után pedig ez lehetne az ellenzék új témája. Amit igazán nem kéne pár Facebook-közleménnyel elintézni.

Ha augusztus, akkor uborkaszezon, és kifejezetten igaz ez az idei uborkaszezonra, amikor is kiderült, hogy a kormány legnagyobb örömére senkit, talán az ellenzéki pártokat sem érdekli már a két hete kirobbant megfigyelési botrány. Ráadásul a Magyar Közlönyben is megjelent az a kormányhatározat, mely szerint példás a magyar korrupcióellenes fellépés, a médiában érvényesül a valódi pluralizmus, a civilek meg köszönik szépen, nagyon szabadok.

Szóval, ha nincs több kérdés, kedves nép, akkor lehet menni vissza lángost zabálni és fröccsözgetni, a keresztrejtvény mellé pedig pont kitölthetitek a nemzeti konzultációt is – nem baj, ha kicsit naptejes lesz a lap széle, elfogadjuk.

Ha viszont már lángos, naptej és vízpart, akkor beszéljünk egy kicsit a Velencei tóról is, ahol a téma idén már nem is annyira az, hogy milyen drága lett a strandkaja,

hanem inkább a nyár eleji felmelegedés okozta brutális halpusztulás, no meg az, hogy az idénre a vízfelülete 44 százalékát elveszítő tóból egyáltalán marad-e valami.

Én sose szerettem szegény Velencei-tavat, amiről nem annyira a tó, semmint inkább az intenzív emberi jelenlét, a túlépítettség, túlhasználás és túlbetonozás tehet. Tulajdonképpen erős szimbólum is lenne, ha a tavon való nyerészkedésnek egyik napról a másikra egy teljes kiszáradás vetne véget.

Ez persze – reméljük – nem fog megtörténni, de a Válasz Online kiváló oknyomozása, és a szabadstrand-ellenes gárdonyi önkormányzattal hadakozó lokálpatrióta civilek víztöltős akciója rávilágított, hogy a Velencei-tónál komoly gond van: Agárdnál július végén 84 centiméteres mélységet mért a vízmérce, holott elvileg már 135 centiméternél be kéne avatkozni a vízszintcsökkenés ellen. Kéne, de pénz, az nincsen rá – a vízutánpótlás biztosításához szükséges negyven milliárdot a kormány nem adja meg, sőt, Kovács Zoltán nemzetközi államtitkár szerint „a problémát nem lehet hirtelen felindulásból, egyszerre megoldani”.

Ökológiai katasztrófa, tömegével pusztuló halak, hirtelen elpárolgó vízfelület, szabadstrandok helyett egyre több helyen fizetős partszakaszok, tehetetlen kormány. Mire is akarok célozni ezzel?

Arra, hogy ez egy olyan ügy, amit az ellenzék hülye, ha nem üt addig amíg forró.

A Velencei-tóban mindenki talál valamit 

Mészáros Lőrinc milliárdjaival, de akár a Pegasus-üggyel szemben itt szimbolikus ügyről van ugyanis szó: mondjuk háromszáz milliárd forint ugyanolyan absztrakt, mint egy kémszoftver, a Velencei-tavat viszont több millió magyar ismeri, és biztos vagyok benne, hogy a többségük szereti is. Abban is biztos vagyok, hogy egy Velencei-tavat védő politikai narratívát sokkal könnyebb lenne az ellenzéknek felépíteni, mint a kormánynak elénk festeni a gyerekeinket megrontó LMBTQ-lobbisták (alapvetően kultúridegen) rémét.

És – a Fudan után – ismét egy olyan ügyről beszélhetünk, amiben mindenki megtalálhatja a saját nünükéjét, kezdve az ökológiai katasztrófán aggódó LMP-től és Párbeszédtől a fizetős strandok kérdését a nagypolitikába emelő DK-n át a Magyar Vidék megmentésén iparkodó Jobbikig.

Ehhez képest azt látjuk, hogy az ellenzék – főleg közösen – nagyon rég állt már ki valamiért.

Valami ellen annál inkább, de sokszor még az olyan ölükbe pottyant, aranytojást tojó ügyeikkel, mint a Pegasus-botrány, sem tudtak mit kezdeni: az egész megfigyelési balhét a múlt hétfői, elhanyagolható méretű tüntetés után levették a politikai napirendről. Elengedett ügyekből pedig sohasem lesz narratíva. Persze, lehet arra hivatkozni, hogy a magyarok többsége nem látott még kémszoftvert, de feleolyan karakán sulykolással, mint ahogyan a kormány „hadakozik” a genderlobbi ellen, már lehetett volna belőle országos ismertségű narratívát építeni.

Egy másik Velencei-tavi ügy mutatja meg: lehet ügyeket éveken át napirenden tartani

A sulykolás erejét persze a Fidesz már évtizedek óta ismeri, és a mesterévé is vált. Hogy mennyire, azt talán pont egy másik, Velencei-tóval kapcsolatos ügy mutatja meg: Sukoró. A tizenhárom éve szintén a nyári ubiszezonba berobbanó sukorói telekcserén éveken át csámcsogott az akkor még ellenzékben ülő Fidesz.

Ott kiszáradásról és halpusztulásról szó sem volt – „csupán” arról, hogy az állam rendkívül kedvezőtlen feltételekkel cserélte volna meg a tulajdonában álló értékes, Velencei-tavi telket egy jóval nagyobb, de értéktelenebb albertirsai-pilisi területtel. Ebből mai szinten már röhejes, 1,2 milliárdos kár érhette volna az államot, már ha sikerül nyélbe ütni a Gyurcsány-kormány által propagált üzletet, és valóban felépül a végül meghiúsult sukorói kaszinóváros, a King’s City.

Bár az üzletből olyannyira nem lett semmi, hogy már a rövidesen hivatalba lépő Bajnai-kormány is vizsgálódni kezdett miatta,

fideszes berkekben Sukoró, vagy a „sukorózás” a szoci éra korrupciójának hivatkozási alapja lett még a 2010-es kormányváltás után is.

A témát Budai Gyula, a Magosz (Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének) akkori szövetségi igazgatója, a kormányváltás utáni elszámoltatási kormánybiztos vitte a hátán, aki manapság már csak anyázós Facebook-bejegyzésekkel tengeti napjait az elszámoltatás helyett.

Persze Budai az ATV-nek adott idei interjújában is elismeri, hogy elszámoltatási munkája azért nem volt a legnagyobb sikersztori – a fő „trófeát”, Gyurcsány Ferencet például nem is sikerült rács mögé juttatni –, de a Sukoró-ügyre büszke, azt az „elszámoltatás zászlóshajójának” titulálta. Lehet is, hiszen bár se Gyurcsány, se Bajnai felelősségét nem sikerült megállapítani, azért az ügyet sikerült áttételesen egészen 2017-ig a napirenden tartani, amikor is börtönbe vonultak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetői Sukoró miatt. De, ami még ennél is fontosabb: politikailag a szocikra hosszú évekre sikerült rásütni a „sukorózás” vádját.

Summa summarum, ez az a kitartás, ami kellene a politikai napirend formálásához – és ez a kitartás, amit az ügyek között ide-oda kapkodó ellenzék jelenleg nem tud felmutatni. Közös fellépés nélkül pedig

így lesz hamarosan a lassan elpárolgó Velencei-tóból is egy olyan ügy, amit pár dühös közleménnyel le is lehet tudni, és aztán el lehet felejteni.

Hozzászólnál? Vitáznál? Írj!