Noha Németország jól áll az átoltottság terén, a német politikai, gazdasági és médiaelit negatív társadalmi nyomásgyakorlással akarja rávenni a németeket arra, hogy minél nagyobb arányban oltassák be magukat.
Németországban lassan a 20. század legsötétebb korszakát idéző hangulatba kezd átalakulni az ott sem kötelező covid elleni oltásokról szóló közbeszéd. Noha az oltásokkal kifejezetten jól haladnak (a németek több mint 50 százaléka mindkét dózist megkapta már, holott ott nincs annyiféle vakcina, mint itthon), vezető német politikusok és tudósok az őszre kacsintgatva arról kezdtek el beszélni, hogy hogyan kellene még több embert rávenni arra, hogy beadja magának valamelyik oltást. A magyar kormány egyik megoldása, miszerint vásárolnának esetleg a géntechnológiás oltások mellé a konzervatívabb polgárokat is megnyugtatni képes, hosszú évtizedek óta használt elölt vírusos vakcinát (Sinopharm, Valneva), valamiért nem jön szóba, a magyar kormány tavasszal már kipróbált másik megoldása, az állami-társadalmi nyomásgyakorlás annál inkább.
A gyakran egysíkú németországi médiakörnyezetet látva egy ideje németországi kiadással jelentkező svájci Neue Zürcher Zeitung ezeken szörnyülködve arról ír: alapvetően rossz az a politikai stratégia, amely egy járvány alatt felszámolja az állampolgár és az állam közötti bizalmat. Mint írják:
természetesen legitim kritizálni az oltást megtagadók szolidaritásának hiányát, ám ez a morális ítélet nem lehet alapja politikai stratégiának.
Szerintük a politikának ilyenkor megbízhatóan és következetesen kell döntéseket hoznia, ami persze nehéz lesz az eddigieket látva: „A legőszintébben a politikai kommunikáció következetlenségében lehetett bízni a járvány alatt. A maszkhordásra vonatkozó ellentmondó javaslatokkal, az AstraZeneca oltóanyaga körüli bizonytalanságokkal, a végül megbukott húsvéti szünettel. A legfatálisabb azonban az, hogy a politika láthatóan minden új naptári hónapon meglepődik (...).”
Emellett az sem ártana a NZZ szerint, ha szemmagasságban beszélnének a polgárokhoz, megértve és komolyan véve azok esetleges aggodalmait. „Ám ahelyett, hogy azt feltételeznék, hogy a népesség kétkedő része mindezt racionális alapon teszi, a német szövetségi kormány gyakran manipulatív kommunikációs stratégiákhoz folyamodott.” Felidézik azt a magyar sajtóban akkor egyedül az Azonnalin megírt esetet, amikor kiderült: a német belügy konkrétan leszólt a tudósoknak, hogy csináljanak már valami elrémisztő forgatókönyvet, amivel igazolni lehet a szigorú lockdownt. De az NZZ-cikk szerzője, Pauline Voss szerint
az is manipuláció, amikor Angela Merkelék heteken át szándékosan nem döntenek egy drasztikus intézkedésről, csak sulykolják az esti híradókban, hogy arra mennyire szükség lenne a járványhelyzet miatt.
Ám ehelyett – folytatja a lap – Németországban az „oltatlanok” csoportjával újabb körrel bővül a társadalom által kirekesztettek klubja, tovább mélyítve a társadalmi megosztottságot. Ami ebben a legrosszabb, az az, hogy mindez azokat is érinti majd, akik egészségügyi okokból nem oltathatják magukat be: őket az oltást megtagadóktól legfeljebb csak úgy mellékesen említik meg. Ez egy újabb ok, hogy ezt a retorikát abbahagyják, írja az NZZ. A zürichi napilap nem először kritizálja a német moralizálást, meg eleve járványkezelést: egy hete arról írtak, Németország történelemkönyvének nem épp a szabad országról szóló lapjaira kerülnek majd fel az oltatlanok diszkriminálásáról szóló kormányzati mondatok.
NYITÓKÉP: A németek büszkék a mondatra, ami német alaptörvény kezdete: Az emberi méltóság érinthetetlen. A képen a frankfurti bíróság épületén látható. Fotó: Dontworry / Wikimedia Commons
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.