Összeférhetetlenség miatt támad egy alkotmánybírót a kormánymédia, a Kúria elnökénél ugyanez nem zavarta őket

A kormánynak kedvező AB-döntésekhez olykor különvéleményt fűző Czine Ágnest a rektorhelyettesi pozíciója miatt tartják összeférhetetlennek. Csakhogy az azóta a Kúria élére kinevezett Varga Zs. András is előtte két évig egyszerre volt dékán és alkotmánybíró.

„Nem összeegyeztethető, hogy valaki egyszerre legyen az Alkotmánybíróság tagja, és egy egyetem rektorhelyettese. Márpedig Czine Ágnes, a Károli Gáspár Református Egyetem élén álló szakember esetében ez merült fel” ­– írja a kormánypárti Magyar Nemzet napilap. A névtelen, szerző nélküli cikk kiemeli, hogy a 2014-ben az Alkotmánybíróság tagjává választott Czine tisztsége mellett maximum tudományos vagy oktatótevékenységet folytathat, más keresete nem lehet.

Az összeférhetetlenség kapcsán azt is szemére vetik, hogy 2019 októbere óta összeadva mintegy 67,5 millió forint megbízási díjat és jutalmat vett fel rektorhelyettesi feladataiért.

Azonban azt a cikk már nem említi, hogy a Kúria szintén januárban kinevezett elnöke, Varga Zs. András előtte 2014 szeptemberétől kezdve egészen 2020 októberéig úgy volt alkotmánybíró, hogy közben 2013 szeptemberétől egészen 2016 augusztusáig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja is volt.

Tehát 2014-es hivatalba lépésétől 2016 őszéig egyszerre látta el mindkét feladatot.

Egy korábbi, az Alkotmánybíróság weboldalán elérhető 2014-es vagyonnyilatkozata alapján ezzel havi bruttó 896 ezret keresett, ez később havi bruttó 830, majd 629 ezerre csökkent. Az évek alatt neki kifizetett összegek egy korábbi közérdekű adatigénylés adatai szerint meghaladják a 36 millió forintot.

Annak idején az Alkotmánybíróság pusztán tudomásul vette, hogy Varga Zs. úgynevezett csökkentett dékáni feladatokat lát el, és nem döntött az összeférhetetlenségről. Alkotmánybíróként Varga Zs. jellemzően nem ment szembe a kormánnyal, és egyik szószólója volt az alkotmányos identitás alkotmányjogi megérvelésének, ami jogi eszköz lehet az EU-jog kötelező érvényének és elsőbbségének kikerülésére egyes területeken. Beszédes az is, hogy az egykori dékánt az Alkotmánybíróságról úgy ejtőernyőztették a Kúria élére, hogy a rendesbírói szervezetben egyetlen napot sem bíráskodott.

Felmerül a kérdés, hogy a kormánymédiát mi kezdte el zavarni Czine Ágnes személyében. 

Czine Ágnest 2014 szeptemberében választotta alkotmánybíróvá a fideszes kétharmad, korábban büntetőbíróként dolgozott, büntetőjogi témából doktorált is. Azon kevés alkotmánybírók közé tartozik, aki ennek ellenére

néhány politikailag fontos döntésben szembement az AB kormánynak kedvező többségével.

Például amikor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem alkotmányellenes a hajléktalanság kriminalizálása, csupán alkotmányos követelmény, hogy csak akkor lehessen megbüntetni egy hajléktalant, ha az adott időpontban elhelyezhető lett volna szállón, Czine különvéleményben amellett érvelt, hogy a hajléktalanság se nem tevékenység, se nem mulasztás, márpedig büntetőjogi vagy szabálysértési felelősséget ilyenekre lehetne alapítani. Felvetette azt is, hogy legalább vizsgálni kellett volna, hogy arányos-e, hogy szabálysértésként konkretizálta a jogalkotó a hajléktalanság tilalmára vonatkozó alkotmányos tilalmat – amelyet egyébként korábban pont egy AB-döntést felülírandó írtak az alkotmányba.

Különvéleményt fogalmazott meg abban az emlékezetes ügyben is, amikor a Jobbik alkotmányjogi panasszal élt amiatt, hogy az Állami Számvevőszék több, mint félmilliárd forintra bírságolta a pártot pár hónappal a 2018-as választás előtt amiatt, hogy listaár alatt béreltek plakáthelyeket Simicska Lajos cégétől a „ti dolgoztok, ők lopnak” kampányukhoz. Ezt a panaszt az AB elutasította: önmagában nem találta azt problémásnak, hogy az Állami Számvevőszék döntései ellen nem létezik jogorvoslat (ez egyébként egy olyan szabályozási rés, amely a Fidesz-kormányok előtt is fennállt).  Czine azonban – más alkotmánybírókhoz hasonlóan – nem szavazta meg a többségi indokolást, hanem különvéleményben

amellett érvelt, hogy értelmezési csűrcsavarásokkal márpedig nem orvosolható az a jogalkotói mulasztás, hogy egy állami szerv, az ÁSZ kötelező érvényű döntései ellen nincs hová fellebbezni.

A Stop Sorosként elhíresült törvénycsomagról szóló AB-döntéshez is különvéleményt fűzött Czine, itt azonban már vegyesebb a kép. A Stop Sorost ugye a kormányzati kommunikáció szerint azért kellett elfogadni, hogy megállítsuk a „Brüsszel által befogadni parancsolt migránsáradatot”, és mivel a menedékjog megadásának eljárási garanciáiról EU-s jogszabály is rendelkezik, az EU-s és a nemzeti jog viszonya is felmerült ezügyben. Ebben pedig Czine meglehetősen EU-barát álláspontot fejtett ki a különvéleményében, ugyanis úgy érvelt: ezt nem hierarchiaként, hanem a jogrendszerek egymás mellett éléseként kell értelmezni, és a magyar alkotmány szabályait EU-jog-konform módon kell értelmezni. Viszont konkrétan azon, akkor frissen az alkotmányba írt rendelkezés kapcsán, amely kimondta, hogy nem jogosultak menedékjogra a biztonságos harmadik országon keresztül érkezett menedékkérők, Czine már szigorúbb álláspontot képviselt a többségi indokolásnál.

Míg az AB ezt úgy értelmezte, hogy ez az alkotmányos rendelkezés megengedi, hogy a parlament törvényben mégis lehetővé tegye az ilyen személyeknek a menedékjog iránti kérelmet, Czine szerint ez az értelmezés ellentétes az alkotmányozói akarattal.

CÍMLAPKÉP: Az Alkotmánybíróság épülete. Fotó: Thaler Tamas / Wikimedia Commons (CC-BY-SA-4.0)