Emberkísérletbe kezdett a borszakíró: iható-e a Dankó?

Igen, az 500 forint alatti édesített vörösbor. Ercsey Dániel válasza a kérdésre: nem. Elmondta azt is, hogy miért.

Ercsey Dániel borszakíró egy ideje közszolgálati küldetést vállalt magára a Lecsengés nevű boros vlogon. Miután a legtöbb borszakíró leginkább a kisebb-nagyobb családi pincészetek 1500-2500 forint körüli alapborainál kezd el egyáltalán érdeklődni aziránt, hogy miről van szó,

ő vállaltan a 800 forint alatti polci árú tételeket kóstolja végig azt fürkészvén, hogy van-e köztük olyan, amire még ő is azt mondaná, hogy vállalható bor. 

Így kapott végül vállveregetést a BB egyik félédes muskotálya és a Törley egyik juhfarkja, így lett elküldve egy félédes tokaji cuvée a búsba, ázott lóhoz hasonlítva egy egri bikavér, megdicsérve egy alföldi borgyári rozé. A sorozat legfrissebb kiadásában a borszakíró az eddigi legkeményebb fába vette a fejszéjét, megkóstolta ugyanis a gimis házibulik édesített vörösborainak hazai sztárját, a bócsai Weinhaus-borgyár 450 forintért árult Dankó nevű termékét.

Ezekre jutott, miután megkóstolta:

• Színben fura, barnásba, téglásba hajló halvány rubinszín, át is látni rajta.
• Illatában hecsedlis, poros laktanyaszag. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor háromszáz izzadt férfi egy óriási vágtát követően lerázza magáról mindenét, közben pedig a szomszédnéni hecsedlilekvárt főz.
• Ízben hosszas gondolkodás után: kis turbórágó, kis túlérett meggy, kis céklásság, szolid oda nem illő répacukor.

Összességében tehát közel sem üti meg a mércét, a normális édes (tehát nem édesített, mint ez) vörösborokkal egy lapon semmiképp nem lehet említeni, és aki azokat kóstolta, az a büdös életben nem fog ráfanyalodni a Dankóra.

Természetesen ezek után kíváncsiak voltunk, hogy amúgy mik az eddig inkább a legdrágább hazai borokkal, azaz a tokaji aszúkkal kiemelten foglalkozó, számos nemzetközi borversenyen bíráló Ercsey tapasztalatai, miután a vlogon az eddig látottak alapján inkább lehúz 800 forint alatti borokat, mintsem felmagasztal. Mint a borszakíró az Azonnalinak elmondta, ez csak a látszat: „A forgatásban már előrébb tartunk, mint amit a kedves nézők látnak, szóval több bor alapján azt mondhatom, hogy igenis vannak iható, korrekt magyar borok 800 forint alatt. A találomra vásárolt borok legalább 40-45 százaléka ilyen volt.” 

Mint mondta, olyan visszajelzés érkezett a nézőktől, hogy a jó értékelést kapott bort megvásárolták, hiszen megengedhették maguknak:

„Először érzem életemben, hogy hatással vagyok a piacra, ami persze az adott piac állapotáról, nevezetesen a vásárlóerőről sokatmondó.” 

Ercseytől megtudtuk azt is, hogy nem a Dankó a csúcs/mélypont, miután a Dankó üvegpalackban van, és várnak rá bolti PET-palackos tételek is, ő ezektől kifejezetten tart. Viszont volt már rosszabb is, mint a Dankó, csak az még nem került adásba.

Arra a kérdésünkre, hogy amúgy milyen édes (tehát nem édesített, hanem a késői szüret, esetleg az aszúsodás miatt természetesen édes) vörösborokat ajánl, közölte: a hazai adottságok nem kedveznek ennek a kategóriának, szóval érdemes körültekintéssel vásárolni. Ő korábbi kóstolási tapasztalatai alapján három ilyen bort ajánl:

• egy félédes purcsint a tokaj-hegyaljai Basilicus pincétől,
• az egri Thummerer pincészet klasszikus édes vörös cuvée-jét, a Tréflit,
• valamint a műfaj egyik Kárpát-medencei legendáját, az arad-ménesi borvidéken dolgozó Balla Géza Kadarisszimáját.

És igen, a minőséget meg kell fizetni.