A túlfogyasztás nem a kapitalizmus bűne, hanem a tiéd

Vági Márton

Szerző:
Vági Márton

2021.07.30. 08:20

Ami az (új)baloldalon kapitalizmuskritika, az valójában a kapitalizmus melletti legfőbb érvek egyike: bőség van.

Karóczkai Balázs némileg szatirikus kapitalizmuskritikájára kívánok válaszolni és néhány állítását cáfolni. Nem mindet, ugyanis van igazság abban, amit ír, de úgy gondolom, a megközelítés téves. Egyetértek azzal, hogy nem kell évente új telefont venni, hogy nem kell minden terméket gondosan műanyagzacskóba csomagolnunk a boltokban, és háromforintos hajgumikat sem kell feltétlenül Kínából rendelni, hogy brutálisan környezetszennyező módon kiszállítsák számunkra hajókon.

Azonban egyáltalán nem gondolnám azt, hogy a fogyasztás élből rossz lenne, ahogy azt sem, hogy a (túl)fogyasztás a kapitalizmus bűne lenne. Véleményem szerint a kapitalizmus nem más, mint a lehetőségek tárháza. Hála a kapitalizmusnak dönthetünk. Dönthetünk különböző típusú árucikkek között, vehetünk helyit, rendelhetünk Kínából, vásárolhatunk fair trade terméket, vásárolhatunk környezetszennyező, természetet károsító például pálmaolajból készült dolgokat. Vitathatatlan, hogy a cégek által kondicionálva vagyunk, és mindenki, aki a piacról él, szeretne hasznot, ugyanakkor a végső döntés a miénk, és egyedül a miénk.

Kell egy újabb telefon? Kell olcsó ázsiai termék? Kell ennyi kaja a boltból? Kell ennyi hús? Szükségünk van egy új kabátra, vagy jó lesz még a tavalyi?

Ami az (új)baloldalon kapitalizmuskritika, az valójában a kapitalizmus melletti legfőbb érvek egyike: bőség van.

Amíg az emberiség ezer és ezer éven át szenvedett a hiánytól, szenvedett attól, hogy nem volt elégséges mennyiségű élelem és egyéb termék, addig a modernkori kapitalizmus ennek vetett véget. A világ nagyrészén az emberek könnyen és kényelmesen férhetnek hozzá különböző javakhoz, az elmúlt évtizedekben soha nem látott mértékben csökkent a szegénységben élők és az éhezők száma – ilyen szempontból a Föld még soha nem volt annyira jó hely, mint most.

Amíg például 1981-ban a bolygó lakosságának 42,2 százaléka élt extrém szegényégben, majd 1990-ben pedig a 35,9 százaléka, addig 2015-re, kevesebb mint három évtized alatt 10 százalékra csökkent a legszegényebbek aránya a lakosság körében.

Beszédes: a szegények aránya világszerte.

Beszédes: a szegények aránya világszerte.

Fotó: Világbank

Eközben egyre tovább élünk, egyre kevesebb gyerek hal meg, egyre kevesebb a szegény ember a földön, az éhezés következtében pedig ma már kevesebben halnak meg, mint a kóros elhízás miatt. 1980 és 2016 között körülbelül 5,8 millió ember halt bele az éhezésbe. Ezzel szemben az 1920-as években 16 millióan, az 1930-as években 12 millióan, az 1940-es években 18,6 millióan, de még az 1960-as években is elhunyt 16,5 millió ember éhezésben. Ne feledjük, hogy ezt leginkább a kommunistáknak, antikapitalistáknak, marxistáknak köszönhetjük, gondolván a 30-as évek holodomorjára, vagy a 60-as évek Mao-féle Kínájára. Az is egyértelműen látszik, hogy

ahogy minél több helyen bukott meg a szocializmus, úgy csökkent radikálisan az éhezők száma a földön.

Azért tudunk egyáltalán túlfogyasztani, mert a kapitalizmus megteremtette ennek a lehetőségét azáltal, hogy emberek milliárdjait emelte ki a nyomorból, a nélkülözésből, az éhezésből. És való igaz, ha a kapitalizmus helyett például a marxizmus eszméit követné az emberiség túlnyomó többsége, akkor egészen biztosan nem kéne tartanunk a túlfogyasztástól, igaz, semmilyen fogyasztástól sem. Mert amíg a kapitalizmus megadja a lehetőséget számunkra arra, hogy döntsünk, akarunk-e fogyasztani, ha igen, miből és mennyit, addig a marxizmus esetében szó sem lehet döntésről, ott az emberek örülhetnek, ha éppen nem halnak éhen.

Ettől még persze lehetne észszerűen fogyasztani, lehetne mindezt fenntartható módon, sőt: úgy is kellene. Azonban ez azon egyén felelőssége, aki két sajtburger között telepakolja az Ali-kosarát haszontalan műanyag szeméttel. Ugyanis senki sem kényszeríti őt erre.

Meg akarjuk menteni a bolygót? Hát viselkedjünk felelősségteljesen, figyeljünk oda, hogy miből, honnan és mennyit vásárolunk, azonban ne a kapitalizmust hibáztassuk azért, ha mi ismét túl sok terméket vettünk meg a boltból.

Hozzászólnál? Vitáznál? Írj!

Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől
Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek