Egyszer Manhalter, másszor Jámbor: mi az oka az előválasztásos közvélemény-kutatási számok közötti különbségeknek?

Minden kutatóintézetnek megvan a maga „bejáratott” megrendelői köre, és valóban, ha egy párt vagy politikai szervezet és egy kutatóintézet közötti együttműködés sikeresen alakul, gyakran működnek együtt a jövőben is.

Noha hivatalosan csak pár napja kezdődött a regisztráció az előválasztásra, az elmúlt hónapokban már két közvélemény-kutatás eredménye is nyilvánosságra került a Józsefváros nagyobb és Ferencváros egy kisebb részét magába foglaló Budapest 6. egyéni választókerületének előválasztási esélyeseiről.

• A Závecz Intézet felmérése és az IDEA Intézet május 12-én publikált elemzése szerint Manhalter Dániel, a DK jelöltje 32 százalékkal vezet Demeter Márta, az LMP és a Jobbik jelöltje előtt. Ugyanez az elemzés a Szikra Mozgalom által jelölt, a Párbeszéd és az MSZP által is támogatott volt Mérce-főszerkesztő Jámbor András népszerűségét 11 százalékon mérte.
• Ezzel szemben egy július 28-i Republikon Intézet-mérés szerint Jámbor már 4 százalékponttal vezeti a kerületi népszerűségi listát Demeter Márta előtt, míg Manhalter Dániel mindössze a szavazatok 15 százalékát kapná.

Mi lehet az oka a két kutatás eredményei közötti ellentmondásoknak?  

Számos ok magyarázhatja az eltéréseket, és ezek közül sok gyakran el is hangzik a nyilvános diskurzusok során. Egyrészt az intézetek által alkalmazott kutatási eljárások és a kutatások időpontjai eltérőek. Azaz, míg a Republikon 800 főt kérdezett meg telefonon június 25 és 28. között, a Závecz telefonos kutatása 2021. április 19. és április 21-e között készült 1754 fő körében. A mintanagyságok közötti különbség és az eltérő időpont már önmagában elegendő volna ahhoz, hogy egymástól szinte teljesen független eredményre jussanak a kutatások. Noha az összesített pártpreferenciák becsléséhez egy 800 fős minta is elegendő lehetne, az 1754 fős mintanagyság a szűkebb társadalmi/szavazói csoportok részletes vizsgálatát is lehetővé teszi.

Az április és június között történt politikai események pedig Jámbor népszerűségének növekedését okozhatták (elsősorban a Fudan Egyetem elleni tüntetésen való szerepvállalása). Ezen idő alatt, az előválasztás tényleges elrajtolásáig a DK-s Manhalter és az LMP-s Demeter Facebook-aktivitsuk alapján főként utcai fórumokon szerepeltek, érdemileg azonban nem hasonlítható a kampánytevékenységük Jámboréhoz.

Mindkét kérdőívet telefonon kérdezték le, így ez a módszertani elem érdemi különbséget nem magyaráz az eltérő eredmények között. Fontos azonban megjegyezni, hogy a telefonon keresztül folytatott lekérdezés – noha a magyar lakosság jelentős része rendelkezik vezetékes- vagy mobiltelefonnal – a társadalom csak egy szűk rétegéhez jelent hozzáférést.

A random tárcsázott telefonszámok ugyanis gyakran olyanok, melyek vagy senkihez nem tartoznak, vagy géphang veszi fel őket, vagy nem elérhetők.

A telefonjukat rendszeresen használó emberek – bármilyen furcsán is hangozhat elsőre ez az állítás – a társadalom egy speciális, egyébként nem is olyan könnyen elérhető szeletét alkotják. Közéjük tartoznak többek között az idős, otthon élő nyugdíjasok, az elfoglalt üzletemberek, a vállalkozók, az irodai alkalmazottak, a háztartásbeliek. De még közülük sem biztos, hogy aki felveszi a telefont, az hajlandó válaszolni egy akár párperces kérdőívre is. Éppen ezért a telefonos közvélemény-kutatásokban az idős nők és férfiak még mindig felülreprezentáltak, márpedig ők jellemzően a nem idősekétől jelentősen eltérő politikai preferenciákkal, attitűddel és véleménnyel rendelkeznek.

Mindezek mellett persze fontos megemlíteni, hogy a másfél éve tartó járványhelyzet jelentősen megváltoztatta az emberek otthon töltött idővel, illetve telefonhasználattal kapcsolatos szokásait. Való igaz, hogy jelentősen többen tartózkodnak manapság otthon, mint 2020 márciusa előtt, és a rugalmasabb munkaidő következtében vélhetően többen nyitottabbak a telefonos megkeresésekre. Azonban az előbb bemutatott érvek mindezek ellenére érvényesek maradnak.

Van egy gyakran hangoztatott érv, miszerint az egyes intézetek „egyik” vagy „másik” politikai erő „szolgálatában/megbízásában” állnak. Nyilvánvalóan bizonyos szinten ez is helytálló, hiszen

minden kutatóintézetnek megvan a maga „bejáratott” megrendelői köre, és valóban, ha egy párt vagy politikai szervezet és egy kutatóintézet közötti együttműködés sikeresen alakul, gyakran működnek együtt a jövőben is.

Ez a trend az 1960-70-es évek USA-jában kezdődött, és a politika alaplogikájával való ellentmondás lenne, ha nálunk nem ez volna érvényben. De mint a fentebbi okfejtéssel szerettem volna rámutatni, az eredmények közötti különbségek magyarázatát számos egyéb tényezőben is érdemes keresni.