A túlfogyasztás napja nem mementó, hanem a fogyasztói társadalom örömünnepe

Miért kell fél év ahhoz, hogy annyi felesleges kacatot vásároljunk, hogy elhasználjuk a Föld egy év alatt újratermelődő erőforrásait? Példát vehetnénk másokról, akik tudják, hogy miként is lehet valaki mintapolgár a fogyasztói társadalomban.

Idén is megcsináltuk! 

Nehéz volt, de mindannyian a célról a szemünket egy pillanatra le nem véve, a félretett forintjainkat gondosan beosztva üldöztük vágyainkat. Jöhet az új tévé, az autó, de az eldobhatós pohárban lévő reggeli kávénkat és teánkat is sikerült megvenni minden nap.

Pénzt és energiát nem kímélve téptük le naponta a műanyagzacskót, hogy belerakjuk a többezer kilométerről érkező termékeket, és az új telefonon is gyorsabban fut az Insta, hogy azonnal megoszthassuk mindenkivel, hogy

milyen mintapolgár, igazi fogyasztói kapitalisták vagyunk mi!

Voltak persze olyanok, akik jobbak voltak a többieknél: például ha mindenki úgy élne, mint Katarban, már február 9-én letudtuk volna az egész évre elegendő erőforrásaink felhasználását, de Luxemburgról (február 15.), az Egyesült Arab Emírségekről (március 7.) és az Egyesült Államokról (március 14.) is példát vehettünk volna, míg Indonéziával valamit kezdeni kell, mert ők csak december 18-án fogyasztanák el a Földet. 

Mi, magyarok nem vagyunk jó fogyasztói kapitalisták, hiszen a mi fogyasztásunkkal csak június 8-án fogytak volna el a Föld egy év alatt újratermelt erőforrásai,

bár így is másfél hónappal jobbak voltunk az átlagnál, mindezt ráadásul óriási hátrányból csináltuk meg, hiszen valakiknek kompenzálnia kellett azt idehaza, hogy a magyarok háromnegyede uniós szinten szegénynek számít.

De ez így nem mehet tovább!

A fogyasztói társadalom lényege a fogyasztás, nem a takarékoskodás. A GDP-t is az dobja meg, ha a benzint nem gondosan használjuk fel, hanem minél többet veszünk belőle, és ehhez minél nagyobb autót veszünk. Mégis miért jönnek Magyarországra az autógyárak, ha nem azért, hogy autót gyártsanak? És mégis ki vegye meg őket, a németek? Na ugye.

Igazi mintapolgárok akkor lennénk, ha a marketingesekre hallgatva minél többet vásárolnánk belőlük,

és azonnal el is használnánk a beléjüktankolt benzint, hiszen anélkül a világ jobbá tételéért küzdő olajipari cégek nem tudnak bővülni, nem tudnak új munkaerőt felvenni, és a megkérdőjelezhetetlen Nagybetűs Növekedés is megrekedne, ha nem fogyasztanánk még többet.

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy milyen vacak is az élet, ha nem tudunk költekezni: otthonról kevésbé pörög a GDP, ha közben leáll a gyár, ami milliószámra gyártja a PET-palackokat, hogy aztán a munkamegosztás jegyében a megvásárlása után egy kis idővel a zöld aktivisták szedhessék azt ki az óceánból – ha sietnek, még a felszínén találják majd őket. 

A mai nap egy mementó. Noha nem azért, mert ezzel magunk pusztítjuk két kezünkkel a bolygónkat, miközben egyik kezünkben a nejlonzacskó, másik kezünkben pedig az okostelefonunk, hogy online rendeljünk még több terméket otthonainkba, hanem mert nem használjuk ki azt a fogyasztói potenciált, amire képesek lehetnénk.

Ennek a napnak az üzenete és a célja egyszerű: jövőre jobban oda kell figyelnünk a reklámokra, hiszen nem véletlenül találkozunk velük mindenhol, a képernyő előtt ülve vagy a dugóban araszolva az út szélén. 

A marketingesek sokat dolgoztak azon, hogy nekünk ne kelljen azon gondolkodnunk, hogy

csak akkor vagyunk valakik, ha az egyéves telefonunkat rögtön egy újra cseréljük,

és a többiek is csak akkor néznek ránk elismerő tekintettel, ha minél újabb receptúrájú egészségtelen, cukrozott italokat szürcsölgetünk úton-útfélen.

Persze vannak, akik azt mondják, hogy a reklámok üzeneteivel pont ellentétesen kellene viselkednünk, de hát ők nem értik meg, hogy a gazdaság csak a Nagybetűs Növekedéssel működik, és hívő kapitalistaként nekünk nincs más dolgunk, mint költekeznünk és kritizálni azokat, akik a Nagybetűs Növekedést olyan hülyeségek miatt áldoznák fel, mint a fák vagy az állatok.

Miért kéne rájuk hallgatnunk? Az emberen kívüli élőlények populációja az elmúlt 40 évben átlagosan 60 százalékkal csökkent (lúzerek), míg a fák a GDP-t növelő betonozás elől veszik el a helyeket. Tényleg ezzel a kisebbséggel kellene foglalkoznunk?

Ezért arra kérek mindenkit: legalább ma gondolja át, hogy mit tehetne még inkább a Nagybetűs Növekedésért! Hogyan tudna még többet beleadni a fogyasztói társadalom részeként, hogy a jövőben ne alázzanak meg minket a dánok, akik már március 26-án letudták az egész éves munkájukat a fogyasztás terén.

És mindenki vásároljon legalább egy olyan terméket, amiről régen azt gondolta, hogy mekkora hülyeség, miközben milyen jól nézne ki a szekrény alján egy eldugott dobozban, és amit érdemes lenne akár a világ másik részéről is megrendelni!

Mert egy magára valamit adó ember számára igenis fontos, hogy a szekrény alján is jól nézzenek ki a dolgok!