Három jó hiphoplemez a legkeményebb kánikulához

Nyolcadik kerületi arcbamászós újhullám, amerikai oldschool és tizenötéves rapsláger a tömegmédia hazugságairól: nyári hiphopajánló!

Az Azonnali hóvégi mindenajánlója, a Fasza Dolgok régi formájában megszűnt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy néhanapján ne kívánkozna ki belőlünk, hogy mit olvasunk, hallgatunk, eszünk vagy iszunk éppen. Technóról és metálról, olasz mozgalmi zenékről gyakran van szó az Azonnalin, rapről és hiphopról annál kevesebb. Most mutatok három jó lemezt azoknak, akiket érdekel az ilyesmi!

1. Az új: Beton Hofi – comic sins

Harminc éves kor fölött belekezdeni a rapszakmába kockázatos dolog egy olyan mezőnyben, ahol sokan már tizenkilenc évesen kiégnek.

Beton Hofi, vagyis a korábban diplomáciai rendezvényeken és kézimeccseken szpíkerkedő Schwarcz Ádám pont ezt csinálta meg,

tökéletes debütáló mixtape-jével.

A nyolcadik kerületi identitásra és a budapesti éjszaka pillanataira építő szlengek, hibátlan flow, a magyar újhullámos producerek színe-java: nálam már most az év mixtapeje (ez ugye olyasmi a hiphopban, mint a lemez, csak nincs mögötte különösebb koncepció, inkább számgyűjteménynek lehetne nevezni).

Ezt hallgasd róla mindenképp: POWERBANK2, FRUIT NINJA, BALKAAN FREESTYLE.

2. A régi: NKS – *****

Egy 2006-os lemez abból a korból, amikor azon ment a flexelés, ki tud minél hülyébb és nyakatekertebb rímeket kitalálni bólogatós beatekre. Az NKS viszont nem csak ebben ment nagyot 2006-ban, arra is képesek voltak, hogy mondanivalót rakjanak a szövegek mögé. Nem Kantra meg Nietzschere kell persze gondolni, olyasmikről van szó, hogy a lakótelepen van az igazi valóság a tömegmédia helyett, meg hogy idegesítő a világunkban a rengeteg betűszó.

Egy lemez abból a korszakból, amikor még nem a Facebook és az Amazon, hanem a TV2 meg az RTL volt az undergroundban a főellenség.

Ezt hallgasd róla mindenképp: Oh La La, Piros körben 18.

3. Az amerikai: J. Cole – The Off-Season

Sokan vannak, akik szerint régen a rapzenében is minden jobb volt: nem kellett mindent autotune-olni, a szövegeket lehetett érteni, és nem széteffektelt dobgépek meg bemotyogott töredékszavak jelentették a coolfaktort. Szerintem mondjuk ez nem igaz, kifejezetten kedvelem a Soundcloudos-motyogós vonalat is, de J. Cole lemeze az oldschool pártján állóknak is tökéletes hallgatnivaló, kemény társadalomkritikával megfűszerezve.

Ezt hallgasd róla mindenképp: 9 5 . s o u t h, a p p l y i n g  p r e s s u r e, p r i d e . i s . t h e . d e v i l.

NYITÓKÉP: Lemezborítók a zenészek FB-oldalairól / Azonnali-montázs