Tényleg orbáni állapotokat csinált Kurz?

Július közepén befejezte a munkáját a korábbi bécsi jobboldali kormány korrupciós és személyzei ügyeit vizsgáló bizottság. Noha eredetileg csak az Ibiza-videóra koncentráltak volna, a vizsgálatok során főleg Sebastian Kurz néppárti kancellár maga és emberei kerültek egyre inkább előtérbe. Miközben pénzügyminiszterénél házkutatás is volt, Kurz ellen hamis tanúzás miatt indult nyomozás. A jogi kérdések majd bíróságon dőlnek el, de kérdéses, mit tudott politikailag elérni a vizsgálóbizottság. És lehet-e összevetni a magyar helyzettel az osztrákot?

Az ismert Ibiza-videó 2019 májusában robbant ki. Ekkor jelent meg az a felvétel, amelyet még 2017 nyarán forgattak, és amelyen Heinz-Christian Strache (akkor még csak az FPÖ elnöke, az év végére már osztrák alkancellár is) egy kamuoligarchának arról álmodozott, hogy annak pénzén vehetné meg a legnagyobb osztrák bulvárnapilapot.

A videónak közvetlen jogi következménye nem lett – politikai azonban annál inkább. Először maga Strache lépett vissza, majd amikor Sebastian Kurz az FPÖ-s belügyminiszter távozását is követelte, az FPÖ eleve kilépett az ÖVP mellől a kormányból, ezzel szétesett a színtisztán jobboldali ÖVP-FPÖ-kormány. A 2019 őszi parlamenti választásokat Kurz ismét megnyerte, de nem a jelentősen meggyengült FPÖ-vel, hanem a bécsi parlamentbe visszakerült, balliberális Zöldekkel alakított új kormányt.

Strache politikai karrierje gyakorlatilag véget ért az Ibiza-videóval.

Miután 2019 nyarán kiderült, hogy a pártja által a fizetésén felül kapott pénzeket magánkiadásokra költötte, végül az FPÖ is elhatárolódott tőle. A politikust 2019-ben kizárta az FPÖ, amelynek 2005 óta volt elnöke. Strache ugyan a 2020 őszi bécsi tartományi választásokon egy saját listával megpróbált visszatérni, de ezt nem koronázta siker. Noha az eljárások jelenleg is zajlanak ellene – az egyik ügyben, ahol megvesztegetés és hivatallal való visszaélés a vád, már bírósági szakaszba jutott az ügy –, de ez nem akadályozza meg abban, hogy még mindig a visszatérését tervezze.

A parlamenti vizsgálóbizottság Strache helyett Kurz felé fordul

Mindazonáltal 2020 elején felállt egy parlamenti vizsgálóbizottság is, amelynek okát az Ibiza-videó adta – de nem maga a videó, hanem Strache ottani mondatai arról, hogy mennyire megvásárolható az osztrák politika (különösen a két jobboldali párt, az ÖVP és az FPÖ).

A bizottság neve is ennek megfelelő lett: „a türkiz-kék [ÖVP-FPÖ] kormány feltételezett megvásárolhatóságát vizsgáló bizottság”.

Az ÖVP kezdettől fogva akadályozta a létrejöttét és működését, sokszor éppen az alkotmánybíróságnak kellett beavatkoznia, hogy folytatódhassék az érdemi munka. A bizottság munkájára azonban az is rányomta a bélyegét, hogy elnöke a parlament néppárti elnöke, a Kurz-szövetséges Wolfgang Sobotka lett.

Miközben az ÖVP abban reménykedhetett, hogy a bizottság legfeljebb az FPÖ-re lehet majd veszélyes,

a kivizsgálandó ügyek miatt folyamatosan néppárti politikusok, ráadásul egyre inkább Kurz környezetéből kerültek a célkeresztbe. A bizottságban az ellenzék – a szociáldemokraták, a liberálisok és az FPÖ – jól együtt tudott működni,

elvégre az FPÖ-nek is az volt az érdeke, hogy az ÖVP-re lőjenek. Az ÖVP-vel kormányzó Zöldek pedig – akik egyben az igazságügyi minisztert is adják – saját korrupcóellenességük és a koalíciós lojalitásuk között őrlődtek, ami sokat ártott a párt tekintélyének.

Mi derült ki?

A fő kérdéssé az vált, hogy milyen módon osztogattak posztokat az ÖVP-FPÖ-kormány alatt, valamint mennyiben fonódott össze az osztrák politika gazdasági érdekekkel. Ennek kapcsán derült fény többek között arra, hogy

• Christian Pilnacek, jelenleg felmentett igazságügyi minisztériumi szekcióvezető, aki a büntetőügyekért volt felelős, együttműködött néppárti politikusokkal, azoknak iratokat játszott ki, ezzel szabotálva a büntetőeljárásokat.
• Gernot Blümel, néppárti pénzügyminiszter kapcsán felmerült a gyanú, hogy illegális pártadományt fogadott el a Novomatic szerencsejáték-cégtől, az ügyben februárban még házkutatást is tartottak a miniszternél; a házkutatás eredményességét jelentősen csökkentette, hogy Blümel felesége még a nyomozók megérkezése előtt gyorsan a babakocsiban magával vitte férje személyes laptopját, amit így nem tudtak lefoglalni (a mobilját viszont igen).
• Thomas Schmid, az osztrák vagyonkezelő mostanra már visszalépett vezetője vélhetően nem szakmai alapon, hanem Kurz-cal és Blümellel fennálló jóviszonya miatt kaphatta meg az állást. Minekután nemcsak Blümel, de Kurz és Schmid mobilját is a korrupciós államügyészség lefoglalta, előjöttek azon SMS-ek, amelyekben Kurz arról biztosítja Schmidet, hogy„megkapsz mindent, amit akarsz”, Blümel pedig azt írja neki, hogy ne féljen semmitől, mert „a családhoz tartozol”.
• Kurz azonban tagadta, hogy akarta és támogatta volna Schmid kinevezését. A kikerült SMS-ek azonban ennek ellenkezőjét látszanak bizonyítani, éppen azért nyomozás indult Kurz kancellár ellen hamis tanúzás miatt (a parlamenti vizsgálóbizottságok előtti meghallgatásokra ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint egy bírósági tanúkihallgatásra). Kurz azonban azt mondta: tudatosan bizonyosan nem akart hamisat állítani – ami azért fontos, mert a bűncselekményt csak egyenes szándékkal lehet elkövetni. A kancellár azonban már most bejelentette: ha a nyomozást vádemelés is követné, nem fog akkor sem visszalépni a kancellárságtól.
• Kurz ellen amúgy egy újabb feljelentés is érkezett a korrupciós államügyészségre kényszerítés büntette miatt. Arról van szó, hogy a kikerült SMS-ek szerint Kurz 2019-ben nyomást akart gyakorolni a katolikus egyházra, mert az kritizálta a menekültellenes politikáját. Az SMS-ek szerint Kurz Schmidet elküldte az osztrák püspöki konferencia titkárához – aki pálinkával akarta leszerelni Schmidet –, hogy fenyegesse meg a katolikus egyházat: ha nagyon ugrálnak, akkor majd ugranak az állami támogatások és adókedvezmények.

Ki lépett vissza? Kurz is vissza fog?

Ha az eredményességet a visszalépések kapcsán nézzük, akkor persze kijelenthető, hogy a bizottság, valamint a korrupciós államügyészség nem tudott politikailag sokat elérni (és jogilag is egyelőre csak legfeljebb nyomozások zajlanak). Három visszalépés volt:

• Christian Pilnacek nem önszántából távozott, mert őt felmentette a zöld igazságügyi miniszter;
• Wolfgang Brandstetter alkománybíró visszalépésre kényszerült, miután kikerültek a magánlevezései Pilnacekkel, amiben Pilnacek rasszista és szexista megjegyzésekkel gyalázta az osztrák alkotmánybíróság afrikai származású egyik tagját, Brandstetter pedig mindezt nem utasította határozottan vissza;
• valamint a nagyobb halak közül Thomas Schmidnek végül tényleg fel kellett adnia az osztrák állami vagyonkezelő vezetését.

Noha az ellenzék többször szorgalmazta Blümel pénzügyminiszternek és Kurz kancellárnak is a távozását, a bizalmatlansági indítványok mindig elbuktak. Blümellel szemben nem csak a házkutatáshoz vezető illegális pártfinanszírozási gyanú volt a kritika, de az is, hogy miniszterként hátráltatta a vizsgálóbizottság munkáját, amennyiben is nem adott át minden iratot. Ezt még azután is megtagadta, hogy az alkotmánybíróság erre felszólította. Végül Alexander Van der Bellen államfőnek kellett az alkotmánybírósági döntésnek érvényt szerezni.

De utána is kiderült, hogy Blümel az iratokat olyan módon titkosítva adta át, hogy azok gyakorlatilag a vizsgálóbizottság számára használhatatlanok voltak. Kurz kancellárt a bizottság amúgy egyik utolsó júliusi ülésén ismét meghallgatta, de itt az ÖVP-s képviselők egyrészről két óráig banális kérdésekkel húzták az idöt, másrészről ügyrendi kérdésekkel gátolták, hogy az SPÖ és az FPÖ képviselői érdemben kérdezhessenek, a liberális Neos képviselője pedig nem is kapott szót.

A bizottság mandátuma július 15-én járt le, az ellenzék sokban elégedetlen maradt, mert szerintük az ÖVP végig akadályozta az érdemi munkát. A bizottság vége aztán különösen kaotikusra sikeredett azzal, hogyaz egyik FPÖ-s politikus koronavírusosan ment el a záróbüfére, ahol sikeresen többeket megfertőzött a tagok közül.

Eleve nem kellett volna záróbüfét tartani, de mégiscsak Bécsben vagyunk, azaz valami kis fogadás nélkül még egy bizotttság munkája se fejeződhet be.

Az ÖVP-s kéviselők szerencséje az volt, hogy a záróbüfére az FPÖ csak az ellenzékieket – azaz a szociáldemokratákat és liberálisokat – hívta el.

Mi következik most?

A vizsgálóbizottság munkájának vége persze nem jelenti a jogi eljárások végét. Mindazonáltal sokak számára

a bizottság éppen arra volt jó, hogy rámutasson: Kurz környezetében mennyiben veszik komolyan a jogállamot, és mennyire haveri alapon megy a posztok osztogatása.

Hogy mindez büntetőjogi felelősséget is megalapoz-e, még kérdéses.

Politikai értelemben ugyan Kurz veszített népszerűségéből, de továbbra is az ÖVP a legnépszerűbb párt (34-35 százalékkal). Ráadásul az elegédetlenségből nemcsak a szociáldemokraták és különösen a mostanra már 10 százalék fölé emelkedett liberálisok profitálhattak, de az FPÖ is, amely új elnöke, Herbert Kickl miatt eleve az egyik legélesebb Kurz-kritikussá vált (nem csak az említett ügyekben, de a járványpolitikában is).

Az, hogy a kormány azonban továbbra is egyben van, sokban összefügg azzal, hogy a Zöldek nem mernek robbantani, elvégre a járvány miatt egyelőre legtöbb ígereteiket a klímapolitika terén nem tudták megvalósítani, azaz ha előrehozott választások jönnének, elég nagy bajban lennének. Azonban

vannak olyan feltételezések, hogy Kurz megint előrehozott választásokba – 2017 óta egy harmadikba – menekülne az esetleges botrányok elől.

Már-már majdnem kampányolva járja jelenleg Ausztriát, és a politikus bízhat még mindig karizmájában. Az ÖVP számára azonban az lehet csak gond, hogy jelenleg a Zöldeken kívül senki nem akarna – még az FPÖ sem – összefogni velük, azaz hiába nyernének, nehézkes lenne egy új koalíciót összehozni. Még az FPÖ elnöke, Kickl is azt vetette inkább fel, hogy szélsőjobboldali pártja a szociáldemokratákkal, Zöldekkel és liberálisokkal alkosson egy Kurz-ellenes kormányt. Egy ilyen kormányt azonban csak a Kurz elleni ellenszenv tartana össze. Kurz pedig azért bizhat abban, hogy az FPÖ ellenzékben nagyhangú, deha felmerül megint annak lehetősége, hogy kormányzati szerephez juthat, akkor Kickl is tudná mérsékelni magát. Kickl jelenlegi harsánysága maga is inkább már kampányolásnak tekinthető.

Magyarországi állapotok?

Peter Pilz, a Zöldek egykori politikusa, aki 2017 és 2019 között egy saját párttal ült bent a parlamentben (jelenleg pedig a ZackZack baloldali-bulváros tényfeltáró online úságot vezeti), a múlt héten jelentetett meg egy könyvet, amiben azzal vádolja Kurzot, hogy rezsimet épít, és egyre inkább orbáni vonások jellemeznék.

A könyv túl sok újdonságot nem tartalmaz – az egyetlen új, bár bizonyíték nélküli állítása, hogy a korrupciós államügyészség tagjai egy ideig attól tartottak, hogy Kurz az ügyészségen keresztül (Ausztriában ez két külön szervezet) letartóztatná őket. A könyv inkább egy vádirat a „Kurz-rezsim” ellen (ahogy Pilz nevezi a Kurz-kormányt). Noha szerinte Kurz nem fogja azért olyan módon leépíteni a demokráciát, mint azt Orbán tette Magyarországon, a volt politikus szerint az osztrák kancellár arra készülhet, hogy egyfajta irányított demokráciát teremtsen, ahol gyakorlatilag leválthatatlanná válik. A személyzeti kinevezések vagy egyes médiatermékek (különösen a Kurier és Kronen napilapok) feletti kurzi kontroll ezt a célt szolgálnák Pilz szerint.

A volt politikus szerint Kurz különösen az igazságügyet – a bíróságokat és az ügyészségeket – akarná megrendszabályozni. Szerinte Kurz nyilatkozatai, valamint Blümel azon tette, hogy alkotmánybírósági felszólításokat vesz semmibe, azt bizonyítanák, hogy Kurz az osztrák jogállamiságot akarná aláásni. Kurz valóban nemrég is élesen betámadta az ügyészséget, amikor egyes ügyészeket gyakorlatilag a katolikus egyházon belüli pedofil papokhoz, magát pedig a pedofil papok által bántalmazott gyerekhez hasonlította. Szerinte ő azzal, hogy birálja az ügyészeket, nem tesz mást, mint azok, akik meg az egyházon belüli pedofíliára mutatnak rá.

Peter Pilz a könyve végén felteszi annak kérdését is, hogy Kurz az osztrák Orbán-e, és fennáll-e annak veszélye, hogy a magyarországihoz hasonló autoriter tendenciák Ausztriában is megerősödnek. Azt ő is elismeri, hogy Kurz és Orbán nem összehasonlítható – főleg, hogy Ausztriában működik az ügyészség, éppen ezért támadja Kurz azt, valamit Kurznak eleve semmi esélye alkotmányozó többséghez jutnia –, de arra figyelmeztet, hogy

jól teszi Európa, ha Bécsre és Budapestre néz, mert a két Duna-parti fővárosban „a nacionalista jobboldal tartja főpróbáját”.

Tényleg Magyarország lehet Ausztria?

Noha a pilzi nézet különösen az osztrák ellenzéki körökben terjedt el – Bécsben többen már osztrák Orbánként beszélnek Kurzról magánbeszélgetésekben –, de ez inkább osztrák belpolitikai túlzás. A két ország között jelentős különbségek vannak:

• Ausztriában van működő ügyészség, igazságszolgáltatás és alkotmánybíróság, amelyek ma is a kormány kontrolljaként funkcionálnak, elvégre elképzelhetetlen lenne Magyarországon, hogy a Polt Péter-féle ügyészség tartson házkutatást mondjuk Varga Mihálynál, nyomozást indítson Orbán Viktor ellen, vagy a magyar alkotmánybíróság – közösen az államfővel – izmozzék a kormánnyal.
• Emellett Ausztriában van objektív közszolgálati média, ahol Kurzot vagy Blümelt rendszeresen izzasztják az újságírók, a médiának pedig csak egy kicsiny része áll ÖVP-s kontroll alatt (és ezen lapok se hasonlíthatóak össze a fideszes revolvermédiával).
• Mindemellett Ausztriában már csak az arányos választási rendszer miatt is gyakorlatilag egyetlen párt egyeduralma nem elképzelhető, azaz Kurz egyedül nem tudna kormányozni – és azért még egy FPÖ is kontrollt jelentene az ÖVP mellett.
• Ráadásul Kurzot még a saját pártján belül is azért szokták kritizálni, az ÖVP nem egy Fideszhez hasonlatós kicsi, egyszemélyi irányítású párt, hanem számos érdeknek, erös személyiségnek a pártja, amelynek eleve több, mint félmillió tagja van a nyolcmilliós Ausztriában. Ellentétben a Fidesszel, nem ritka, hogy ÖVP-s politikusok kibeszélnek a pártból, akár az Azonnalinak is.
• És ami talán a legfontosabb: Ausztriában olyan súlyú és összegű ügyekből lesz botrány, amelyek Magyarországon talán még az ellenzéki sajtót se ráznák meg.

Nem valószínű, hogy másfél éves majdnem államválságot eredményező ügy lenne Magyarországon abból, ha kiderülne, hogy valamely állami cég élére azért lett valaki kinevezve, mert jóban van Orbán Viktorral. De más ügyekben is egészen más a mérték. Strache például 12 ezer eurós feltételezett megvesztegetés miatt ül a vádlottak padján.

Azaz különösebben nem fenyeget az orbanizáció veszélye nyugati szomszédunknál.

Ami kiderült, azt azért eddig is tudták az osztrák polgárok: a politika nem transzparens, és a posztokat sokszor haveri alapon osztogatják.

De ahogy a vizsgálóbizottság egyik neosos referense az Azonnalinak mondta: a végén úgyis csak annyi lesz, hogy Strache elviszi a balhét.

NYITÓKÉP: Karl Nehammer belügyminiszter és Sebastian Kurz kancellár a tavaly novemberi bécsi terrortámadás után azon terrorelhárítókkal, akik leszerelták a támadót / Sebastian Kurz, Facebook