A sci-fi, amiben már tavaly körüljárták a Pegasus-botrány minden dilemmáját

Cory Doctorow tavalyi technothrillerében nem csak az derül ki, hogy akárhol és akármikor lehallgatnak, hanem az is, hogy milyen módon lehet fellépni ez ellen.

Úgy tűnik, Cory Doctorow mindig egy lépéssel a jövőben jár. Tavaly tavasszal magyarul is megjelent Radikálisok c. kisregénygyűjteményében például a kitörő világjárvány közepén olvashattunk egy olyan világ gazdag bunkerlakóiról, ahol szintén egy világjárvány tombol, de volt olyan novella is, ami témájában a George Floyd-tüntetéseket vetítette előre.

Tavaly ősszel pedig trilógiává bővült a Kis Testvér című sorozata, ami 2008-ban indult, és ami éppen arról szól, hogy hogyan próbálják állami és félállami aktorok megfigyelni a lakosságot. Az első két könyv még a fiatal felnőtteknek (young adult) szólt, a tavaly megjelent harmadik,

az Attack Surface azonban már egyértelműen a felnőtteknek próbálta elmagyarázni, hogyan is élünk manapság a megfigyelési kapitalizmusban.

Mivel a kémkedési botrány közepén Magyarországon is alaposan kiderült, hogy Cory Doctorow valójában nem a jövőnket, hanem a jelenünket látja át kíméletlen pontossággal, arra gondoltam, hogy itt az ideje ajánlani ezt a könyvet.

Slovstakia népét megfigyelik

Bár trilógiáról beszélünk, az Attack Surface bőven olvasható az első két könyv ismerete nélkül: tudom, mert én is így olvastam. A kapcsolódási pont a főszereplőnk, Masha, aki egy nagyon tehetséges hacker, és az első két könyvben egyfajta antagonistaként szerepelt, és nem is tért át teljesen a világos oldalra.

Annyira nem, hogy a regény kezdetén még mindig egy árnyékban kavaró biztonsági cégnek dolgozik, és az a dolga, hogy a saját állampolgárai megfigyelésére alkalmas eszközöket telepítsen diktatúrák és féldiktatúrák számára. Masha azzal próbálja kompenzálni lelkiismeretét, hogy ezzel párhuzamosan titokban az adott országok civil erőit megpróbálja arra oktatni, hogy hogyan szerveződjenek úgy, hogy kikerüljék az állami megfigyelést.

Amikor azonban hazatér az USA-ba, kiderül, hogy az egyik civil mozgalom élére került gyerekkori barátját pont azok a megfigyelőszoftverek és állami megbízásból dolgozó biztonsági cégek fenyegetik, amelyeken ő is dolgozik.

Ráadásul legutóbbi megbízatása során az is kiderült, hogy az egyszerű megfigyelés mellett ezek a szoftverek másra is képesek: a legutóbbi, egyébként fiktív kelet-európai diktatúrában (Slovstakia) telepített programjával például az önvezető autókkal működő taxirendszert a lakosság ellen fordította a kormányzat, mikor csúnyává váltak a tüntetések.

Masha nemcsak munkáltatójával, de saját múltjával is szembekerül, miközben menekülőre fogja, és megpróbálja elérni, hogy legalább közvetlen barátait sikerüljön megmentenie az elnyomás és erőszak elől, ami az okostelefonjukon keresztül mindenhová követhetné őket – de ha közben még pár sötét biztonsági céget és politikust is megbuktat, az sem fogja zavarni.

Azt hitted, sci-fi, aztán

Tavaly ősszel olvastam/hallgattam végig Doctorow új könyvét, aminek egy részét Masha múltja és belső vívódása, másik részét az aktuálisan folyó történet, harmadik részét viszont az adja, hogy Docotorow részletekbe menően elmagyarázza az olvasónak nemcsak azt, hogy pontosan hogyan tudnak minket lehallgatni,

de a szerző azt is részletesen leírja, hogy milyen eszközökkel tudunk védekezni a lehallgatás ellen.

Eléggé komolyan veszi ezt a való életben bigtech-ellenes aktivista Doctorow, és valaki csinált is egy külön oldalt csak arról, hogy a könyvben szereplő/elhangzó technológiai dolgok pontosan micsodák, fejezetenként gyűjtve. Masha és barátai ebben a könyvben két hét alatt többször cserélnek telefont, mint mások egész életükben, és még úgy is nehezen tudnak csak elbújni az őket megfigyelő privát és állami szereplők elől, hogy velük van az ember, aki ezeket a megfigyelőrendszereket részben tervezte, és pontosan tudja, hogyan működnek.

Persze azt már tavaly ősszel is éreztem, és az elmúlt évtized megfigyelési botrányait figyelembe véve nem is volt meglepő, hogy amiről Doctorow ír, az nagyrészt nem sci-fi, hanem a valóság – leszámítva az embereket gyilkoló drónautó-flottát.

Az ember agya mégis nehezen fogadja be, hogy a 0-24-ben kezében lévő, életét sok szempontból megkönnyítő okostelefonnal gyakorlatilag az 1984 világát valósítottuk meg, ráadásul önként és dalolva.

Aztán kinyitod másnap az internetet, és kiderül, hogy a kormányod bizony tényleg lazán lehallgatja a saját állampolgárait ilyen módszerekkel.

A techguruk megváltása

Doctorow több interjúban is arról beszélt, hogy konkrét célja volt ezzel a könyvvel. Azt tapasztalta, hogy rengeteg számítógéppel, számítógépes biztonsággal foglalkozó embert indított el a pályáján a Kis Testvér-sorozat első két kötetet; de azt is látta, mikor ezekkel az emberekkel beszélt, hogy közülük sokan kötöttek ki pont azoknál a cégeknél, amelyek ellen harcolni kéne.

Szóval az Attcak Surface oktató jellege mellett felhívás az állami és privátszférában dolgozó nerdeknek, hogy gondolják át, mihez is asszisztálnak pontosan,

mivel Docotorow szerint hiába minden Szilícium-völgyi kincstári idealizmus, a végén úgyis az lesz a vége, hogy a kódod segítségével valakinek a személyes adataival kufárkodik majd a céged, vagy egyenesen megfigyel másokat, mert erről szól most már jó pár éve a biznisz.

Nem tudom, hogy ilyen vonalon célt ér-e a regény, az biztos, hogy mezei felhasználóként nagyon tanulságos, bár nem mondom, hogy elkezdtem használni a Masha által használt módszereket a telefonom levédésére. Az viszont biztos, hogy Docotorow nagyon élvezhető és olvasmányos formában tárja elénk mindezt, ügyesen egyensúlyozva az arányokkal.

Ajánlom tehát a könyvet, és azon belül is kifejezetten a hangoskönyvet, amit az Amazon piacot uraló Audible-jével több okból hadilábon álló Doctorow közösségi finanszírozásból (267 ezer dollárt szedett rá össze!) készített saját maga, és amit Amber Benson olvas fel. A szerző oldalán lehet megvásárolni.

Olvasnál valami jót? Könyves Kálmán segít!