Újabb jobbközép kihívót kapott Macron: a párizsi régió elnöke is indul az elnökjelöltségért

Valérie Pécresse is bejelentette, hogy beszáll a francia Republikánusok elnökjelöltségéért zajló versenybe. Azonban még az sem biztos, hogy egyáltalán lesz előválasztás, ha azonban külön elindul mindkét eddigi jelölt, az a párt rituális öngyilkossága lenne.

Megvan az egyelőre még esetleges francia Republikánus Párt előválasztásának második hivatalos jelöltje is: a nem túl karakteres, de erős szociális elkötelezettséggel bíró felső-franciaországi régióelnök, az egyébként a pártot 2017-ben otthagyó Xavier Bertrand után a liberálisnak számító Valérie Pécresse csütörtökön a Le Figarónak adott interjúban bejelentette: szintén indul a francia elnökjelöltségért.

„Be vagyok oltva a jobboldal megosztottsága ellen” – utalt egy meglehetősen aktuális megfogalmazással a Republikánusok kardinális problémájára Pécresse, akit júniusban elsöprő fölénnyel választottak újra a párizsi régió elnökévé.

Pécresse 5 éves vezetése alatt a párizsi régió sokak szerint látványosan jobbra tolódott, az elnökjelöltről néhány névtelenséget kérő republikánus mégis úgy nyilatkozott még 2020-ban, hogy semmiben nem más, mint Macron, azaz mögé felesleges lenne felsorakozni.

Pécresse valóban liberálisnak számít a konzervatívok között: a Sarkozy alatt felsőoktatási-, majd költségvetési miniszterként szolgáló Pécresse 2017-ben kilépett a republikánus pártból és megalapította a Libres! (Szabadok!) nevű mozgalmát, ami gyakorlatilag a Macronból valamilyen okból kiábrándult liberális jobboldalnak szeretne gyűjtőmozgalma lenni.

Pécresse tehát Bertrandhoz hasonlóan „külsősként" indul a republikánus előválasztáson, ha egyáltalán megtartják azt. Egyelőre még az sem garantált, hogy egy egységes jelöltet tud indítani a mérsékelt francia jobboldal, noha a Republikánisok számára

két jobbközép jelölt indulása lényegében rituális öngyilkosság lenne 

 – magyarázta az Azonnalinak Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő. A jobboldali szavazótáboron belül nagyon nagy az átjárás, könnyen elaprózódhatnak a szavazatok, a Republikánusok szavazatait könnyen vihetik Macronék, s akár a radikálisabb jobboldali jelöltek is, és azokból is rögtön van már kettő: Marine Le Pen mellett Eric Zemmour szélsőjobboldali publicista is indul.

Ki rántja hamarabb félre a kormányt?

Az egységes jobbközép jelölt állításának tehát nagy a tétje, azonban még korántsem biztos, hogy meg tudnak egyezni. A legerősebbnek mért konzervatív elnökjelölt, 

Xavier Bertrand ugyanis gyakorlatilag zsarolja a pártot:

ha nem állnak be mögé a Republikánusok, külön indul és akkor mindenki elvérzik – teszi hozzá Soós. A párt viszont nem lelkesedik azért az ötletért, hogy Bertrand legyen az elnökjelöltjük, a Nicolas Sarkozy alatt munkaügyi miniszterként szolgáló politikusnak kifejezetten rossz a viszonya a pártvezetéssel. Munkastílusa miatt már minisztersége alatt sem szerették, ezt tetézte, hogy 2017-ben kilépett a Republikánus Pártból. Most sem a párt tagjaként, csak annak támogatásával akar indulni az elnöki posztért.

A szakértő azt is hozzáteszi: a Republikánus Párt, amely hagyományosan olyan erős jelölteket támogatott, mint De Gaulle, Pompidou, Chirac vagy Sarkozy, nem feltétlen tartja ideális jelöltnek az elit által lenézett, csak vidéki biztosítási ügynökként emlegetett Bertrand-ot:

„Itt tehát valójában egy olyan helyzetről van szó, mint amikor két autós megy egymással szemben az úton és arra várnak, ki rántja hamarabb félre a kormányt.”

Azt viszont nem tartja logikusnak, hogy Bertrand legyen az, aki hamarabb inog meg. A párton belül közutálatnak örvendő politikus valójában nem tud veszíteni a játékon: ha belemenne az előválasztásba, jó eséllyel veszítene, így viszont még reménykedhet abban, hogy a jobbközép tábor elaprózódásától tartó pártelit félrerántja a kormányt.

A szakértő szerint Pécresse környezetéből úgy tudni, azért jelenthette be, hogy indul, hogy egyfajta ellensúlya legyen Bertrand-nak és ne engedje, hogy lendületet vegyen és elhúzzon. Persze nem Valérie Pécresse lesz az egyetlen aki hivatalosan is bejelenti, hogy indul republikánus elnökjelöltségért: mint ahogy korábban megírtuk, már 2020-ban is úgy látszott, legalább hárman fognak indulni a versenyben, de valószínűleg több induló is lesz. Ezek közül a három legesélyesebb

• Xavier Bertrand, akit 18 százalékra mértek,
• Valérie Pécresse, aki jelenleg 14 százalékon áll,
• és a republikánus párt volt elnöke, „a kemény jobboldalt” képviselő Laurent Wauquiez, aki 13 százalékkal jelenleg a harmadik helyen áll a rangsorban.

Előválasztás rossz szájízzel

Soós Eszter Petronella rámutat: az előválasztás nem része a republikánus párt kultúrájának, sőt, annak egyenesen rossz az emléke. A hagyományosan erős politikusokat támogató párt először 2017 során szervezett nyílt előválasztást. Az év azonban történelmi vereséggel zárult a párt számára:

1958 óta először nem került be a második fordulóba a jelöltjük.

Az előválasztáson megszavazott François Fillon exminiszterelnök körül ugyanis a kampány során egy meglehetősen nagy korrupciós botrány bontakozott ki: kiderült, hogy az elnökjelölt felesége összesen 680 ezer eurót (több mint 245 millió forintot) keresett egy nem létező parlamenti asszisztensi állásban. Az ügy miatt azóta elsőfokon 5 év börtönre ítélték Fillont.

Soós Eszter rámutat, hogy az ügy azért volt kifejezetten kellemetlen a párt számára, mert kirobbanásakor nem válthatták le Fillont, hiszen az előválasztás miatt erős legitimációval rendelkezett, ez a jelöltválasztó módszer tehát kifejezetten rossz szájízt hagyott maga után.

A republikánus párt esélyei

Franciaországban 2017 óta átfordult a nemzeti szintű politika logikája, a hagyomáyos jobb-bal vita helyét átvette a globális-lokális törésvonal – mondja a szakértő. Szerinte ez azonban a fordulat két nyertesének, Emmanuel Marcronnak és a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülést képviselő Marine Le Pennek határozottan megéri. Sőt:

Macron és Le Pen de facto szövetségesek abban, hogy két oldalról darálják fel a hagyományosan kormányzó pártokat.

Mint ahogy az Azonnali is megírta, napjainkra a jobbközép beszorult Macron elnök retorikai progresszívizmusa és Marine Le Pen nacionalizmusa közé. Soós szerint ez valójában azt jelenti,

a hagyományos pártok nehezen tudják meghatározni, hogy mi szükség van rájuk.

„Ma egy republikánus szavazó könnyen teszi fel magának a kérdést: ha éppen szélsőkonzervatív vagyok, miért ne szavaznék Le Penre, aki erősebben képviseli ezt, mint a republikánusok, ha meg éppen a liberális oldal felé hajlok, akkor Macrontól egy csomó mindent megkaptam, amit még Sarkozy sem tudott megcsinálni” – szemlélteti a problémát a szakértő. Szerinte egy dolog tudná a szocialistákat és a republikánusokat megmenteni: ha találnának egy erős, második fordulóba jutásra alkalmas elnökjelöltet, erre azonban a szakértő kevés esélyt lát.

„Pedig ha a republikánusok találnának egy olyan jelöltet aki meg tudná közelíteni Le Pent népszerűségben, akkor máris egy totálisan más meccsről beszélnénk”

– mutat rá Soós Eszter Petronella.

NYITÓKÉP: Jacques Paquier / Flickr