Amikor még Orbán állította, hogy lehallgatják: öt „magyar Watergate” a rendszerváltás után

A Pegasus messze nem az első eset, hogy egy magyar kormány lehallgatási ügybe keveredik. Összeszedtük a rendszerváltás óta kirobbant öt legfontosabb ilyen botrányt. Azonnali-lista!

Ismét lehallgatási botránytól hangos a magyar sajtó, miután az izraeli NSO nemzetközileg terjesztett Pegasus kémeszközéről kiderült: megfigyelhettek vele mintegy 300 magyar telefonszámot, amik független újságírókhoz, ügyvédekhez, aktivistákhoz és Gémesi György ellenzéki polgármesterhez köthetőek. A közvetett bizonyítékok a Direkt36 nyomozása alapján a megfigyelést a magyar kormányhoz kötik.

Bár most hatalmas a botrány,

a rendszerváltás óta egyáltalán nem példa nélküli, hogy különböző, vagy legális és féllegális, pártállami múlttal rendelkező szereplők, vagy pedig politikai pártok keveredtek megfigyelési ügyekbe.

Sőt, a Harmadik Köztársaság politikai életének mintegy az alaphangját is ezek az esetek, nagy figyelmet kapó botrányok és a nyomukban keletkező sajtótájékoztatók, nemzetbiztonsági bizottsági meghallgatások adták meg.

Összeszedtük az eddig fölmerült legfontosabb botrányokat.

1. „Igaz, ami igaz: lehallgattunk!” – a Dunagate

A rendszerváltásról mindenki ismeri Antall Józsefnek, az első 1990 utáni, szabadon választott magyar miniszterelnöknek az állítólagos mondását: tetszettek volna forradalmat csinálni! A valóság persze, mint mindig, ennél prózaibb. Az általában a kádári Magyarországon a pártállam biztonsága (korabeli nyelvezettel a demokratikus államrend) felett polgári vonalon őrködő BM III-as főcsportfőnökség különböző osztályai ugyanis biztosították azt,

hogy ha tetszettek is volna szüleink és nagyszüleink forradalmat kirobbantani, mégsem tetszettek volna.

Minderre az átmenet meggyorsításának és a csontvázak szekrényekből való kihullásának kezdőpontja, az 1989-1990-es Dunagate-ügy szolgált bizonyítékul.

Ugyan a Pegasust most megint sokan elkezdték magyar Watergate-nek nevezni, ez csak a történeti emlékezet rövidségére utalhat, ugyanis a az angol „víz” szó helyett Dunával behelyettesítve a név már foglalt.

Lehet, hogy voltak olyanok, akik még jóformán ki sem józanodtak az örömmámorban úszó 1989 szilvesztere után, amikor 1990 január 5-én két rendszerváltó párt, az SZDSZ és a Fidesz sürgős sajtótájékoztatót hívott össze. Ezen bejelentették, feljelentést tesznek az akkor MSZMP-sből már MSZP-ssé váló Németh-kormány belügyminisztere, Horváth István ellen, mivel birtokukba jutott iratok szerint a BM prominens ellenzéki képviselőket figyeltetett meg titkos körülmények között.

A sajtótájékoztatón Magyar Bálint úgy fogalmazott: „Könnyen lehet, hogy a magyar Watergate-ügy első szálai vannak kibontakozóban”.

Elmondta továbbá, az érvényben lévő törvények megszegésével, technikai lehallgatással és beépített ügynökökkel még 1989 decemberi jelentések is káderek birtokába juthattak a demokratikus ellenzék állmapárti megfigyeléséről.

Másnap a legtöbb sajtótermék pártállástól függetlenül Magyar Bálint szavai nyomán kész tényként kezelte a „magyar Watergate” kitörését, ahogyan arról Révész Béla történész és politológus Beszélőbe írt, 2004-es cikkeiben beszámolt.

Az MSZP választmánya pedig, 1990 január 6-án csak annyit reagált az ügyre, ők semmiféle törvénytelenséget nem követtek, és törvénytelen megfigyelésekre az állambiztonság akkor még sértetlen Kádár-kori állományának sem adtak utasítást.

A kulcsszó már akkor is az volt: ha történt is valami, az törvényesen történt.

Később az is kiderült, a filmanyag és a dokumentumok azután kerültek az ellenzékhez, hogy egy III/III-nál dolgozó elhárítótiszt, Végvári József kiszivárogtatta azokat. A Fekete Doboz videófolyóirat felvételén már nyilvánosság elé is álló Végvári ezt azzal magyarázta, erkölcsileg nem értett egyet azzal, ahogyan

a BM a békés átmenet biztossá válása után, tehát a köztársaság 1989 október 23-i kikiáltását követő hetekben, a megfigyelési operatív- és munkadossziék tömeges bezúzásába kezdett bele nyomdákban.

Végvári jóvoltából a filmesek még egy ilyen zúzdába is bejutottak, sőt, a megsemmisítésre odaszállított dokumentumokba is belenézhettek.

A botrány homlokterébe végül Horváth István belügyminiszter, és névrokona, a BM belső elhárításért felelős III/III-as csoportfőnökségét vezető rendőr vezérőrnagy, Horváth József került. Horváth József volt az végül, aki a keresztkérdésekre a legőszintébb válasszal szolgált, amikor a megfigyelésekről indított büntetőügyben tett vallomásában végül úgy nyilatkozott, nem lát párhuzamot a Watergate-tel mert itt hozzájuk egy saját „bajtársuk” (értsd: Végvári) tört be:

„(…) a Duna-gate-nek viszonylag gyorsan sikerült felkavarni a magyar közvéleményt. Az viszont a kutyát sem izgatta, hogy itt, nálunk, egy kicsit torz a »gate«. Nem mi törtünk be valahová – bár csináltunk mi már ilyet! –, hanem hozzánk törtek be, hogy megszerezzék féltve őrzött titkainkat. Itt, nálunk, nekik akadt önkéntesen kínálkozó (?), köztünk bajtársként élő ügynök, aki lehetővé tette a behatolást. Vagyis tőlünk raboltak el féltve őrzött anyagokat, melyeket viszont – igaz, ami igaz – mi különböző eszközöket (pl. telefonlehallgatás) felhasználva készítettünk.”

A Duna-gate nyomán végül Horváth István belügyminisztert az 1990-es szabad választások előtti pár hónapra a jóval tisztább pedigréjű Gál Zoltán váltotta, elindult egy hosszadalmas vizsgálat és büntetőügy is.

Valódi, széleskörű felelősségre vonásra azonban éppen a sok elpusztított dokumentum okán persze nem került sor 1990-ben sem.

Egy dolog azonos volt azonban: a sajtó által már januárban összerakott eseménytörténetet a későbbi, részletes vizsgálat és büntetőper nagyban árnyalta, finomította, időnként módosította is.

Később azonban előkerült Horváthnak egy 1989 novemberében írt feljegyzése is, amelyben már egyenesebben megfogalmazta, milyen taktika rejlett az állambiztonság látszólagos enyhülése mögött Nagy Imre és társai újratemetése után:

„Lényeges, hogy saját eszközeinkkel segítsük elő, hogy az operatív helyzet a konszolidáció felé mozduljon, mert a politikai vezetés jelenleg sajnos nem tud kellő súlyú hatást gyakorolni a társadalmi folyamatokra”.

Horváth István egy augusztusi interjújában beszámolt a III/III. átalakításának folyamatairól, ahol véletlenül azt találta mondani, az ellenzékiek megfigyeléséről minden fizikai és komputeren tárolt adatot töröltek, és többé nem használják ellenük ezeket a módszereket.

Mindezt plasztikusan cáfolta a Duna-gate, ami arra is fényt derített, hogy a pártállam és az utódpárt kommunikációjával szemben 1990-ig – és feltehetően még utána is –, az 1989 előttihez hasonló módon, más pártok ellen felhasználta a belügyi belső elhárítás erőforrásait.

Arra, hogy kiderüljön, az 1990 után állambiztonságiból (tehát az uralkodó pártapparátus politikai ellenfeleinek üldözőiből) nemzetbiztonságivá (tehát papíron és törvény szerint az országot és polgárait fenyegető veszélyek elhárításáért felelősökké) alakult polgári szakszolgálatok a poltikai természetű akciókkal sem hagytak föl, csak hét évet kellet várni.

2. A Nyírfa-ügy

A Horn-kormány delelőjére már kialakult az új szakszolgálati biztonsági strutkúra Magyarországon, amit immár új törvény is szabályozott: míg a katonai elhárításért és hírszerzésért továbbra is a honvédelmi miniszter felelt, a polgári szolgálatokat – éppen a Duna-gate után – a Németh-kormány a nyugat-európai országok gyakorlatának megfelelően leválasztotta. Intézményesen külön szervezetbe rakták a hírszerzésért felelős Információs Hivatalt, a III/II-es és a III/III-as csoportfőnökség feladatait pedig a Nemzetbiztonsági Hivatal vette át.

A változás egyik legfontosabb eleme, hogy az összes munkatárs kikerült a rendőrség hivatalos és fedett állományából, és új státuszt kaptak: polgári titkosszolálgati, hivatásos állományú dolgozók lettek.

További fontos változás volt, hogy az összes polgári szakszolgálat törvényes felügyeletét leválasztották a belügyminisztériumról, külön tárca nélküli miniszterük lett.

1997 márciusában azonban éppen az akkor hivatalban lévő szakminiszter, Nikolits István került bajba, amikor ismét óriási sajtóvihar járta be Magyarországot.

A Népszabadság, az akkor még liberális Magyar Hírlap és a Mai Nap címlapon hozta: hat országgyűlési képviselőt figyelt meg az Információs Hivatal.

A cikkekben később a nevek is kikerültek, főleg kormánypárti politikusokról volt szó: Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter, Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, Bajor Tibor és Kiss Gábor szocialista honatyák és Tölgyessy Péter akkor már az SZDSZ-t otthagyó, független képviselő megfigyeléséről szóltak a hírek.

A botrány kirobbanása után az Egyiptomban nyaraló Nikolits lóhalálában hazautazott, és menten sajtótájékoztatót hívott össze, ahol az újságírók nagy megrökönyödésére az üggyel kapcsolatban közölte:

minden igaz, de félreértik a helyzetet.

Majd közölte, az IH egyik legfontosabb feladata az ország ellen szervezett bűncselekmények (drog- és fegyverkereskedelem) elleni küzdelem volt, ennek keretében valóban alakítottak a híszerzők egy apró akciócsoportot, akik törvényellenes eszközöket használtak, és túllépték a hatáskörüket, de nem az IH vezetőinek parancsára, hanem saját szakállukra.

Ezek az illegális tevékenységek – közölte a Magyar Narancs korabeli cikke szerint Nikolits – kimerültek jó pár, információgyűjtő kocsmai beszélgetésben, ezzel kapcsolatban volt belső vizsgálat, a felelősöket megbüntették, szóval semmi gond.

Ugye nincs is kérdés? – nézett föl ezek után a miniszter, majd rövid úton be is rekesztette a tájékoztatót.

Az első cikkekre végülis mindez kielégítő magyarázattal szolgált. Azonban néhány héttel később ismét felrobbant az ügy, amikor kiderült, Kiss és Bajor képviselőket nem megfigyelték, hanem besúgóként ők adtak át információkat Bajáról, Tölgyessyről és Gálról a hírszerző-szupercsapatnak.

Szó volt még a cikkekben „Kojakről”. Amennyire utólag össze lehet rakni, ő az IH-nak az a munkatársa volt, aki hagyományos, tartótiszti hatáskörben a két informátort a hivatal emberivel összekötötte.

A két kapcsolat közül az egyik, Kiss „Páter” fedőnéven a nyilvánvalóan a kormány tagjaira információkat gyűjtő állami hivatal ügynöke lett, míg Bajor Tibor egyszerű informátorként, tehát lazább kapcsolatként szerepelt.

Később kiderült, a különítmény drog- és fegyvervonalon 1995 őszén eljutott bizonyos céghálókhoz, amellyel kapcsolatban eljutottak Gál Zoltán parlamenti elnök, Pintér Sándor volt budapesti rendőrfőkapitány (jelenlegi belügyminiszter) és Valenta László, az ORFK akkor már távozott gazdasági főigazgatója érdekeltségeihez.

A korabeli sajtóinformációkból annyi világosodott ki, hogy az Információs Hivatal miniszteri felügyelete olyan gyenge volt, hogy több olyan gyanúsított is felmerült, aki a Nyírfa-dossziét politikai okokból Nikolits miniszter tudta nélkül, de feltételezések szerint a miniszterelnök, Horn Gyula tudtával össze tudta állítani (később olyan információk is megjelentek, hogy Hornról is volt a különítménynek dossziéja).

A Nyírfa-ügy kirobbantása – a Magyar Narancs a korban szokásos, álneves, riportja szerint – a polgári szolgálatokért felelős miniszter helyettesének, Somogyi Istvánnak (a nyolcvanas évek legendás kémtisztjének) állhatott érdekében, hiszen az ügyet végül az Információs Hivatal élén bekövetkezett, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága által felügyelet „rendrakás” követte.

A Nyírfa-ügy kirobbanása előtt egy évvel egyébként a hivatal akkori vezetője és újjászervezője, Kocsis Kálmán (aki amúgy a később fontos Czukor József későbbi AH-főigazgató mentoraként is számon van tartva) kiadta az utasítást, hogy innentől minden nyírfás anyagot a saját íróasztalára kér. Nem sokkal ezután azonban Nikolits és Somogyi éppen őt váltották le, majd a botrány kirobbanása után a műveleti vezető Földinek is mennie kellett.

(Kocsisról amúgy, ahogyan azt Dezső András felfedte, egy később CIA-s kettős kémkedéssel gyanúsított volt hírszerző, Nagy János álnéven, Londonban kiadott regényében azt állítja, ő győzte meg Boross Pétert, az első titokminisztert, hogy mentse át a régi embereket, akik eleget tudnak már a KGB-ről ahhoz, hogy ellenük küzdjenek. Később a regényben Dadry néven emlegetett Kocsisról azt írja, viszonyt kezdett a régi budapesti, amerikai rezidens CIA-főnök feleségével, amikor azonban ez kiderült, az amerikaiak úgy értékelték, Dadry be akart férkőzni a Cégbe, ezért elfordultak tőle.)

Kocsisról a korabeli hír az volt hogy az Antall-kormány titokminiszterének, Boross Péternek az „embere”, ezzel magyarázták azt is, hogy főleg szocialista fejesekre dolgozott rá a csoport.

A Nyírfa-ügyből végül feljelentés és per lett. 1998-ban Orbán Viktor, nem sokkal első miniszterelnökké válása után drámai hangon jelentette be, hozzájutott olyan adatokhoz, amelyek szerint az előző kormány idején törvénytelenül, közpénzből, titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az akkori ellenzék egyes tagjait, hozzátartozóikat.

Nem fogjátok elhinni, hogy akkor Orbán Viktor hogy nevezte az egész botrányt: kis magyar Watergate-tel gyanúsította meg az MSZP-t.

Mint később kiderült, a Nyírfa-dosszié keretében az ukrán-magyar-román határon „akkoriban zajló, törvénytelen gyakorlatokat” (csempészet, olajozás) felderíteni volt hivatott az Információs Hivatal Nyírfa-akciója, ami után annak műveleti vezetőjét, Földi László alezredest a hivatal állományából el is távolították.

Manapság viszont már ő is NER-közeli, radikálisan internetellenes biztonságpolitikai szakértőként tért vissza. Az Orbán által citált ügyben végül az ügyészség nem emelt vádat, mert nem talált alapos gyanút sem. A Nyírfa-dossziéról pedig máig nem tudjuk, milyen mértékben volt tényleg a nemzetközi bűnszervezetek magyarországi tevékenysége elleni akció, és mennyiben Horn politikai akciója, hogy terhelő adatokat gyűjtsön bizonyos politikusokról.

A korszak remekműnek épp nem nevezhető, egyik első privát készítésű akciófilmje, a Kamarás Ivánt, Stohl Andrást és Dobó Katát is felvonultató Európa Expressz azonban nyilván inkább azt sugallta 1997-ben, hogy az alvilág sötét erői ellen küzd a belügy óriási erőkkel:

3. Csányi a pácban: az UD Zrt. ügye

A kétezres évek csak ideig-óráig telhettek el újabb, robbanásszerű botrány nélkül. Az UD Zrt. ügye már jól mutatta, a szakszolgálatokról egyre inkább az időközben megizmosodott, az államhoz még mindig ezer szállal kötődő privát cégek felé terelődik át sok politikailag motivált vagy vitatható megfigyelési botrány.

2008-ban, az akkor éppen már története végét járó MDF-et elnökként Dávid Ibolya uralta, aki bár 1998-ban hajlandó volt koalícióra lépni Orbán Viktorral, eddigre fő jobboldali kritikusai közé lépett elő. Dávid 2008-ban azzal a fantasztikusnak tűnő sztorival állt elő, hogy az ellene a pártelnöki posztért induló, MDF-jobbszárnyat vezető Almássy Kornél titkos hangfelvételek szerint Dávidék megbuktatását szervezte meg. Mint utóbb kiderült, Herényi és Dávid Ibolya kitalálták, megzsarolják Almássy Kornélt: vagy visszalép az elnökjelöltségtől, kilép a pártból, és lemond parlamenti mandátumáról, vagy nyilvánosságra hozzák a felvételt.

Almássy engedelmesség helyett maga is sajtótájékoztatót hívott össze, ahol beszámolt saját verziójáról.

Az ügyben előkerült egyik felvételen egy privát őrző-védő cég, az UD Zrt. vezetője, Tóth János beszélgetést folytat Csányi Sándorral, az akkoriban az MDF-közelinek tartott OTP-elnökkel. Tóth a felvételen Csányit tájékoztatta arról: Tombor András, Orbán Viktor volt küpolitikai tanácsadója egy ajánlattal kereste föl.

A titkosan és illegális körülmények között rögzített felvételen Tóth beszámolt róla, hogy Tombor azzal kereste meg, cége „dolgozzon rá Dávid Ibolyára és az MDF-re”.

Dávid egyértelműen Almássyt gyanúsította, mint értelmi szerzőt.

Az UD-t vezető Tóth a hangfelvétel nyilvánosságra kerülése után elismerte: az valódi. Úgy védekezett, hogy Tombor politikai szerepvállalásától ő inkább félt, a munkát pedig nem kívánta elvállalni, de mivel akkoriban komoly üzleti aspirációi is voltak, ezért úgy gondolta, tájékoztatja erről Csányit is.

„A hívás egyetlen oka az volt, hogy személyes véleményem szerint Tombor András bármilyen esetleges politikai szerepvállalása nagy kockázatot jelenthetett a leendő munkaadóira. Dadogásom pontosan elárulja, hogy annyi fáradtságot sem vettem, hogy utána nézzek, ki is ez az MDF-es alelnök”

– mondta akkor (Tombor sokáig a Mandiner kiadó-tulajdonosa volt, manapság pedig többek között a Matthias Corvinus Collegiumot működtető alapítvány feje).

Az UD Zrt-s lehallgatási vádakat Dávid Ibolyának és az MDF másik akkori vezetőjének, Herényi Károlynak nem sikerült semmiféle módon bizonyítani.

Az ügy nem égett tehát rá Orbánékra, Dávidék szándéka szerint viszont a 2008 augusztusában rögzített Tóth-Csányi telefonbeszélgetés forrása körül éppen a Fidesznek sikerült akkoriban felvetnie Szilvásy György polgári szolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter (az akkori nyelvhasználatban „titokminiszter”) szerepét is. Ő eredetileg Dávidékkal együtt volt vádlott egy személyes adattal való visszaéléses perben.

Később ügyét leválaszották, Dávidot és Herényit pedig végül új perben 2016-ban bűnösnek találta a bíróság kényszerítés vádjában, és megrovásban részesítette őket, a botrány kirobbanása után ugyanis, a Dávidot kihívni készülő Almássy Kornél végül távozni kényszerült a politikából. Egy évvel későbbi európai parlamenti választásokon a jobbközép MDF megsemmisült, és 2010-ben már a parlamentbe sem jutott be, de az ügy maga ismét felvetette az MSZP és a szakszolgálatok gyanús kapcsolatait.

4. Ovi és Bajusz szoros követése: Laborc Sándor pere

Azt, hogy az 1990-ben kialakított polgári szolgálati intézményi struktúra teljesen elveszítette hitelességét 2009-re, mi sem bizonyítja jobban a következő történetnél. A még akkor is javában tomboló UD Zrt-s kavarás kezdete után ugyanis alig egy évvel a Bajnai Gordon által a Nemzetbiztonsági Hivatal (mai Alkotmányvédelmi Hivatal) élére kinevezett Balajti László feljelentést tett elődje, a Gyurcsány-korszak NBH-főigazgatója, Laborc Sándor ellen.

A polgári szolgálat új elnöke ugyanis közölte: Laborc visszaszolgáltatott szolgálati laptopján egyes mappákban szerinte illegális megfigyelésre utaló hang- és képfelvételek voltak. Két mappát pedig „Oviról” és Bajuszról” tárol Laborc. Ezek vagy nem fedőnevek, vagy nagyon rossz fedőnevek lehettek megfigyelt személyek részére, hiszen elég könnyen kitalálható, hogy Orbán Viktort és Kövér Lászlót rejthették.

Később az is a vádpontok közé került, hogy Szilvásy György titokminiszter, Laborc, és az NBH őt megelőző főigazgatója, Galambos Lajos

2007-ben egy orosz érdekeltségű bolgár céggel hazugságvizsgálós átvilágítást végeztettek volna a szakszolgálatoknál.

Katrein Ferenc volt hírszerző az Indexen 2017-ben közzétett interjújában is lényegében ezzel vádolta a volt titkosszolgálati vezetőket, de őket végül a Debreceni Ítélőtábla 2017 szeptember 25-én jogerősen felmentette a kémkedés és bűnpártolás vádja alól.

Az ügy részeletinek tisztázására zárt tárgyaláson került sor, az aktákat azóta sem tárták a nyilvánosság elé – csupán annyit közöltek, hogy a volt főigazgatók, exminiszter és vádlott társaik nem bűnösek.

Laborcnak annyira nem történt baja, hogy a Pegasus-ügy kirobbanása után a Klubrádióban éppen ő elemezte a legújabb fejleményeket.

5. Kinyílik a fekete kocka

Orbán 2010-es kétharmada után eldönthette: immár miniszterelnökként, nagy felhatalmazással tesz végre rendet a magyar titkosszolgálatoknál. A cél valóban ez lehetett, bár intézkedései ismét tovább darabolták a rendszert: megszűnt az 1990-es és 2000-es évek botrányaiban elég rossz nevet szerző titokminiszteri poszt.

• A régi hírszerzésből, a BM III/I-ből 1990 után jócskán átszervezett Információs Hivatal a külügyminiszterhez került. 2012-ben a külügyminisztertől átkerült a miniszterelnökhöz az irányítás, aki erre a feladatra egy államtitkárát jelölte ki. 2014 és 2018 között Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter felügyelte az IH-t, 2018 után pedig ez a szerep visszakerült Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter tárcájához. A Hivatalt Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt, 2002 és 2004 között, és 2018-tól 2020-ig is Czukor József vezette. ő az, aki a Telex cikke szerint többször is járt Izraelben a Pegasus-megfigyelések ideje alatt, és Netanjahu miniszterelnökkel is van közös fotója.
• Az NBH-ból a német elnevezést követve Alkotmányvédelmi Hivatal (szerencsétlenebb rövidítéssel AVH, avagy AH) lett, ami visszakerült a belügyminiszter, Pintér Sándor hatáskörébe, azóta is stabilan ott van.
• Az 1995-ös Nemzetbiztonsági törvénnyel létrejött a titkos, de törvényes megfigyeléseket végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) is, ők is átkerültek a titokminisztertől a BM-hez 2010 után.

A számos kisebb lehallgatási ügy (például Jávor Benedek EP-képviselősége alatti ominózus telefonos baleset) olyan, amit a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság jelenleg is vizsgál, sőt, 2016-ban a testület a megfigyelések egyedüli, miniszteri ellenjegyzésének gyakorlatát is kritizálta már ítéletben.

Ezek a problémák először nem most jöttek a felszínre, 2010 óta már többször felmerültek. Először akkor, amikor 2014-ben kiderült, Kovács Béla jobbikos EP-képviselőt valószínűleg beszervezte az orosz hírszerzés (2021 júniusában őt kémkedésben bűnösnek is találták). Akkor az merült fel, vajon miért nem került a képviselő látványosan jó orosz kapcsolatai ellenére a magyar elhárítás (AVH) látókörébe. Később komolyabb ügy lett abból, hogy 2016-ban, hogy az MTVA egyes vezetőinek irodáit bepoloskázták. Erről 2016 áprilisában a MTVA megbízott vezérigazgatója (2020 nyara óta pedig az Index.hu-t kiadó Indamédia vezérigazgatója), Vaszily Miklós számolt be az indexnek.

Még ennél is nagyobbat szólt 2018 áprilisa, amikor kiderült, egy hagyományos hírszerzéssel és kiberkémkedéssel is foglalkozó izraeli-brit-francia privát céget, a Black Cube-ot a magyar kormány ráállított a menekülteket segítő Migration Aid néhány munkatársára. A cég Bécsbe csalta a civil aktivistákat, de a műveletet végül a Migration Aidesek fölfedezték és feltárták.

Még azelőtt, hogy a kormánysajtóban belengetett leleplező cikksorozat elindulhatott volna, a Black Cube munkatársai szerepüket és a magyar kormány megbízását végül az izraeli, jobboldali Jediot Ahronot nevű napilapnak elismerték.

Az ügy Pegasus-botrány utáni pikantériája az, hogy éppen áprilisi kirobbanása előtt két hónappal, az addigra már bonni és berlini nagykövetséget és az Információs Hivatal főigazgatói posztját is megjárt, később Orbán Viktor külpolitikai tanácsadójává előlépett Czukor József találkozott Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel is – azóta pedig kiderült, a találkozó után jelentősen megnövekedtek a magyar terrorelhárítási kiadások. 2018 októberében Czukor került az Alkotmányvédelmi Hivatal élére is, ezt a posztot 2020-ig töltötte be.

NYITÓKÉP: Az Országgyűlés ülése 1990-ben. Középen Orbán Viktor későbbi miniszterelnök. / FOTÓ: Szalay Zoltán, Fortepan