Lehet-e védett koronavírus ellen, akinél nem mérnek ellenanyagot?

Szerző: Renczes Ágoston
2021.07.22. 15:41

Röviden: igen, de pont a kínai Sinopharm-vakcinánál ez nem valószínű. Az ellenanyagtesztek megbízhatósága sokszor kérdéses, nem tökéletes eszközök az immunitás mérésére, mégis jó kiindulópontot jelenthetnek.

Lehet-e védett koronavírus ellen, akinél nem mérnek ellenanyagot?

Augusztus elsejétől már Magyarországon is beadható a koronavírus elleni oltás harmadik adagja – jelentette be július 16-án pénteken reggel a miniszterelnök, amit ezt követő sajtótájékoztatóján Karácsony Gergely főpolgármester és ellenzéki miniszterelnök-jelölt annak beismeréseként értékelt, hogy a kínai Sinopharm-vakcina nem nyújt kellő védelmet a koronavírus ellen.

A kormány-ellenzék ellentét a koronavírus elleni oltások terén a keleti-nyugati vakcina szembenállásként termelődött újra, a háború ezen frontján a legújabb csata az ellenanyag-tesztek körül dúl:

a főváros ellenanyagtesztjei alapján Karácsonyék azt állítják, hogy a Sinpoharmmal oltottak jelentős hányadánál nem alakult ki védettség, amire a kormány a Semmelweis Egyetem kutatásával tromfol, szerintük kialakult.

Egyébként egyik felmérés sem volt reprezentatív, Karácsony Gergely pedig nem szeretne versenyt futni abban, hogy a főváros vagy az Semmelweis tesztjei-e a jobbak – ő amúgy úgy tudja, hogy a főváros által használtak.

De valóban elegendő-e az ellenanyagteszt a védettség kimutatására? A védettség ugyanis több lábon áll, amik közül a tüskefehérje elleni ellenanyag-termelés csak az egyik. 

Bevezetés az immunbiológiába

Az immunrendszer egy adott kórokozó hatására kialakuló esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese – magyarázza az Azonnalinak Letoha Tamás kutatóorvos –, a fő feladata pedig az, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat, ha pedig idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse.

Az immunválasznak két formája van – hívja fel rá a figyelmet Letoha –, a sejtes és a humorális, azaz az ellenanyagokon alapuló. Ez a két immunválasz működhet önállóan, de egyes elemei szoros kölcsönhatásban vannak egymással.

A sejtes immunválasz nem ellenanyagokkal, hanem sejtekhez kötötten, közvetlenül védekezik az idegenként felismert kórokozók ellen; a fertőzött sejteket az úgynevezett T-sejtek pusztítják.

A kórokozóval való találkozás után memória-T-sejtek maradnak fenn, megteremtve ezzel a kórokozóra specifikus sejtes immunmemóriát.

A humorális, ellenanyagos immunitás viszont nem sejtekhez kötötten védekezik az idegenként felismert kórokozók ellen, hanem közvetve, a B-sejtek által termelt ellenanyagokkal vagy antitestekkel. Ezek az ellenanyagok felismerik és megkötik az idegen antigéneket, megjelölik azokat a falósejtek számára, amik elpusztítják a megjelölt sejteket.

Ellenanyag nincs, védettség van

A T- és B-sejtek együttesen, egymást kiegészítve védenek a vírusfertőzések ellen – mondja Letoha –, de hogy milyen mértékben járul hozzá az egyik vagy a másik a védelemhez, az attól függ, hogy milyen mértékű a vírusfertőzés közvetlen sejtkárosító, úgynevezett citopátiás hatása.

Például a direkten sejtkárosító vírusok elleni védelemhez különösen hatékony antitestválaszra van szükség, amely korlátozza a sejtkárosító hatású vírus célsejtekbe történő bejutását, ezzel szemben az alacsony vagy nem közvetlenül citopátiás vírusok ellen a szervezet leginkább a citotoxikus T-sejtekkel védekezik.

A SARS-CoV-2-fertőzés ellen pont a sejtes immunitás játszik alapvető szerepet,

ezt számos embereken és állatokon végzett kísérlet kimutatta. Letoha több ilyet is felsorol.

  • Volt olyan majmokon végzett kísérlet, ami azt mutatta, hogy miközben az antitestek szintje optimálisnál alacsonyabb volt, a T-sejtek alapvető szerepet játszottak a fertőzés elleni védekezés szabályozásában.
  • Emberek esetében egy másik vizsgálat kimutatta, hogy a fertőzésen átesetteknél az ellenanyagok szintje hamar lecsökkent, de mind a B-, mind a T-sejtek szintjén jelentős immunmemória keletkezett.
  • De volt olyan vizsgálat is, ami kimondottan arra mutatott rá, hogy megvolt a sejtes immunitás olyanoknál is, akiknél nem volt detektálható antitest.
  • Egy friss kutatás szerint pedig a COVID-19-en átesettekben széleskörű és tartós immunitás alakul ki, ahol a hosszútávú immunvédelmet biztosító sejtes immunitás elsősorban a vírus tüskefehérjén túli részeit célozza.

Az általánosan használt ellenanyagtesztek pedig javarészt a tüskefehérje-specifikus ellenanyagokat mérik, így a felsoroltak közül egyiket sem detektálják – mutat rá Letoha, hozzátéve, hogy így

azok nem tükrözhetik a SARS-CoV-2 elleni immunitás gazdagságát és tartósságát.

A másik probléma az ellenanyagtesztekkel Letoha szerint az, hogy az uniós tagállamokban használt ellenanyagtesztek minőségbiztosítása, így megbízhatósága „igencsak megkérdőjelezhető”, amire egy 22 ország 284 laboratóriumának 24 különböző metódusával végzett ellenanyag-tesztjeinek három különböző ellenanyagra mutatott nagy arányú fals eredményei hívták fel a figyelmet.

De akkor mi a helyzet a Sinopharmmal?

Töredékszázalék esélye van annak, hogy valakinek, akit elölt vírusos vakcinával oltanak, egyszerre legyen alacsony az ellenanyagszintje, és egyszerre legyen meg nála a sejtes immunitás is – mondja az Azonnalinak Rusvai Miklós virológus.

Rusvai szerint az inaktivált vírusos vakcinák, amilyen a Sinopharm is, nem váltanak ki sejtes immunitást;

sejtes immunitásra az mRNS-vakcinák és a vektorvakcinák esetében lehet hivatkozni, mert ezek behatolnak a sejtjeinkbe és ott termeltetik le a tüskefehérjét.

Az inaktivált vírusos vakcina azonban „nem megy be” sejtekbe – mondja a virológus –, emiatt a sejtek nem is kezdenek termelni tüskefehérjét, az immunrendszer arra azzal a tüskefehérje-mennyiséggel reagál, ami az inaktivált vírusos oltóanyagban benne van.

A sejtes immunválasz alapfeltétele az, hogy az az antigén ellen olyan sejtek képződjenek a szervezetben, amik sejtes immunválaszban működnek. Ehhez az kell, hogy a sejtjeinkben termelődjön az antigén – magyarázza a virológus, hozzátéve, hogy az összes többi, koronavírus elleni oltóanyagnál elképzelhető az, hogy van sejtes immunitás, de nincs ellenanyagválasz. A Sinpoharmhoz hasonló inaktivált vírusos vakcinánál azonban elvi esélye sincs annak, hogy legyen sejtes immunitás úgy, hogy nincs ellenanyag-immunválasz.

Rusvai szerint egyes baktériumok, malária, toxoplazmózis, vagy bizonyos paraziták esetében előfordulhat, hogy az ellenanyag szintje és a sejtes immunitás szintje elkülönülnek egymástól, de a vírusok esetében ritka, hogy külön mozogjanak.

Teljes képet Rusvai szerint sem ad az ellenanyag-vizsgálat az immunrendszer működéséről, bármelyik oltóanyagról legyen is szó, ehhez szerinte teljeskörű vizsgálat szükséges. Rusvai azonban úgy látja,

az ellenanyag-vizsgálat mégis jó kiindulópont a védettség felméréshez.

A virológus ezt egy példával illusztrálja: azt mondja, ez olyan, mint az EKG, ami önmagában nem ad teljes információt a szív működéséről, mert ehhez kellene még mellé UH-, MR-, CT- és egyéb vizsgálat is. Mégis az EKG a legáltalánosabb, a legkönnyebben kivitelezhető és egyben informatív vizsgálat, amit akár a körzeti orvos is meg tud csinálni, ki tud értékelni, és a szívproblémák nagy többségét kiszűri.

De akkor nem is alakulhat ki tartós immunitás az elölt vírusos vakcinával oltottaknál?

A klasszikus, kisgyermekkorban beadott védőoltások, mint például a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen védettséget biztosító MMR, szintén elölt vírusos technológiát használnak. Ebben az esetben a tartós immunitás úgy alakul ki, hogy a védőoltással egyszer immuninizálnak bennünket – magyarázza Rusvai –,

és attól fogva a környezetünkből rendszeresen újra fertőződünk és ez a fertőződés újra és újra biztosítja az immunitást.

Az alapimmunitással bebiztosítjuk azt, hogy nem betegszünk meg, a rendszeres újrafertőződés pedig biztosítja a tartós immunitást – mondja a virológus, hozzátéve, hogy

ez a koronavírus elleni elölt vírusos vakcinák esetében is így van.

Addig, amíg tudományos közleményben nem igazolják, hogy a sejtes immunitás gazdag portfóliójának egyik eleme sem alakul ki azoknál, akiknél a tüskefehérje-specifikus ellenanyagok szintje nem detektálható, addig

kijelenteni, hogy az elölt koronavírus alapú oltások haszontalanok, tudományos szempontból nem túl megalapozott

– ezt már Letoha Tamás mondja.

Főleg úgy – teszi hozzá a kutatóorvos –, hogy a sokat szidott Sinopharm-vakcinával egyező technológiát fejlesztő francia Valneva, amely egyébként most lépett partnerségre a Pfizerrel a Lyme-kór elleni vakcina kifejlesztésére, tavasszal igen biztató adatokat publikált az elölt koronavírus alapú oltásuk hatékonyságáról.

Ez a Sinopharmmal szinte egyező technológia pedig a fázis 2 tesztekben kiterjedt sejtes immunitást indukált nemcsak a tüskefehérje, de a vírusburok egyéb részei, így a membránfehérje és a nukleokapszid ellen is. A tüskefehérjén túlmutató immunitás pedig elsődleges fontosságú az újonnan felbukkanó tüskefehérje-variánsok elleni védelem biztosításához – mutat rá Letoha.

NYITÓKÉP: Fortepan / POTE

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek