Orbánék népszavazással rontanak a saját népükre

A 2016-os migránsozós népszavazás a Fidesz egy netadós tüntetéssel, kitiltási botránnyal, G-nappal nehezített krízisre adott válaszaként született. Orbán most ismét ehhez az eszközhöz nyúl egy hasonló spirálból való kikerülésre. Menedékkérő és bevándorló azonban 2016-ra Magyarországon alig volt, a meleg és leszbikus közösség viszont valós és számos. A hergelésnek beláthatatlan következményei lehetnek.

Több mint 16 éve, 2005-ben Semjén Zsolt, aki már akkor is a KDNP elnöke volt, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség február 19-i országos küldöttgyűlésén felszólalva azt találta mondani:

„aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re! Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekta szeánszán veri magát a földhöz, vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli.”

Az SZDSZ elleni, 2006 előtt már kampányfogásnak szánt kirohanást az érintett – akkor kormányzó – párt a parlamentben persze kikérte magának, a média nem Fidesz-közeli – és akkor még nagyobb – része felháborodott, és bocsánatkérésre szólította fel Semjént.

Azután jött az akkor éppen polgári köröket szervező ellenzéki vezér és Fidesz-pártelnök Orbán Viktor, és akkor még nem kis megdöbbenésre a TV2 reggeli műsorában 2005. március 10-én egyszerűen közölte, semmiféle kivetnivalót nem lát a Semjén által elmondottakban.

Nagyából 2005. március 10-e óta pontosan tudjuk tehát, mi a véleménye a Fidesznek és jobboldali szövetségeseinek, valamint Orbán Viktor miniszterelnöknek a homoszexualitás és a pedofília kapcsolatáról, ahogyan a könnyűdrogokról is.

(Az utolsó pontban az önérzetes katolikus Semjén által kifigurázott, akkor még SZDSZ-közeli Hit Gyülekezetével azóta persze a magyar jobboldal teljesen megbékélt, és főleg az előbbi két ügy, valamint a bevándorlóellensség miatt a „rángatózó egyház” feje, Németh Sándor és Orbán Viktor egymásra is találtak.)

Az ilyesféle hergelő homofóbia tehát – szemben például a migránsozással – egyáltalán nem új találmány. Július huszonegyedike óta azonban ez nem ízetlen retorikai fordulat, nem verbális uszítás többé: az Orbán Viktor által a Pegasus-lehallgatási botrány kirobbanása után pár nappal bejelentett, ötkérdéses „gyermekvédelmi” népszavazás jogászosan enyhe kérdései ugyanis egyértelműen azzal a céllal készültek, hogy a krízisek közepette ismét egy új többséget konstruáljanak meg a kormánypártok mögött. Méghozzá Orbán Viktor szája íze szerint elkülönítve, az ellenzék pártjait pedig ismét ezen vonalak mentén véleménynyilvánításra kényszerítve.

A választás előtt ez nem meglepő, ez az orbáni állam klasszikus hatalomtechnikai eszköze.

Egy választás előtt pár hónappal még nem történt ugyan olyasmi, hogy hirtelen rendeletváltoztatással, a voksolás közelségére való tekintet nélkül is lehet népszavazni, de ez a Fidesz-törvénygyárban nyilván részletkérdés.

A valódi veszély a ránk most váró népszavazási kampányban rejlik majd.

Emlékezzünk vissza 2016-ra, amikor szinte – a már akkor is nagyrészt kormánypárti kézen lévő – a teljes televíziós és nyomtatott sajtó egy éven át csak a veszélyes, gyilkos „migránsokról” szólt.

Ez 2016-ban elég volt ahhoz, hogy sok faluban és kisvárosban páni félelmet, vaklármák tucatjait okozza az amúgy a 2015-ös válság után az országban már alig létező, elzárt, vagy láthatatlanná tett muszlim menedékkérők ellen.

Amikor a teljes kormánymédia ugyanezeket a módszereket egy Magyarországon nagyon is létező, a legújabb adatok szerint többszázezres meleg, leszbikus és biszexuális közösségek ellen használja ki, őket gyerekrontó szörnyetegeknek, „aberrált veszedelemnek” adva el, annak a fele sem tréfa. Hiába legyintenénk fáradtan az új népszavazásra, ha pedig elképzeljük azt a felfokozott kampányt, amit éppen ezen honfitársaink ellen irányul majd, önkéntelenül is borzongatóak, rosszullétet okozóak a képek.

Arról, hogy ez Orbán Viktor és köre egyik elsődleges célja, és hogy az új többség megképzése érdekében immár az erőszakos fenyegetéseket is jobban hajlandó a magyar állam majd tolerálni, már nem is kell jósolgatni. Hiszen éppen a minap, Budapest belvárosában, a Nagykörúton ért fizikai erőszak és halálos fenyegetés olyanokat, akik kitettek egy szivárványos zászlót az erkélyre.

A cél tehát világos. Azokat, akik cinikusan vagy nevetve reagálnának a rezsim legújabb kommunikációs trükkjére, el kell szomorítanom.

Természetesen igaz az, hogy az Európai Bizottság éves, Magyarországról szóló jogállamisági jelentésének kiadása után úgy nyilatkozott, visszatarthatják a koronavírus-helyreállítási pénzeket a kormánytól.

A megfigyelési botrányban csak hebegő-habogó Varga Judit azonban egyszerűen hazudik, amikor azt mondja, ehhez bármi köze lenne az „LMBT-propagandáról” alkotott kormányzati véleményeknek,

a Bizottság ugyanis pénzügyi, korrupcióellenes garanciákat vár a kifizetésekért cserébe. Ahogyan azt mi is leírtuk már, arra nincs is törvényes lehetősége egyetlen EU-s intézménynek sem, hogy a kifizetéseket bárhogyan is hozzákössék például a magyar pedofiltörvény miatti aggályokhoz.

Brüsszel persze legalább ugyanolyan fontos képzelt ellenfél lesz a népszavazási propagandában, mint az ezúttal nagyon is látható, bántható, kirekeszthető „belső ellenség”, a szexuális kisebbségek tagjai.

Ez pedig véglegesen, javíthatatlanul szétverheti a magyar társadalmat. Az a narratíva ugyanis, hogy a magyar rezsimnek semmi baja a melegekkel, leszbikusokkal, csupán „ne mutogassák, ne terjesszék” identitásukat, tökéletes a célcsoportnak.

A nem-diplomás, a magyar KKV-nál, a „nemzeti tőkénél” és a multiknál magukat halálra dolgozó, kiégett, és amúgy a kormányzati propagandával 2016 óta szinte mindennap hergelt magyarok milliói végre nyíltan is kifejezhetik haragjukat, dühüket a „városi elitek” és nemzetközi csatlósaik ellen,

a kormány pedig a kultúrharc kormányrúdját megragadva emiatt még attól sem riad vissza, hogy ezúttal magyar állampolgárok tömegére támadjon rá, és nyomjon hallgatólagos pecsétet az ellenük még szélsőségesebb csoportok által elkövetett atrocitásokra is.

Hiszen emlékezzünk, a migránsnépszavazás után egy évvel, Őcsényben is a falu rontott rá egy menekülteknek szállást adó helyire, kiszúrva autója kerekeit, Orbán pedig csupán annyit reagált az esetre: megérti az ellene támadók dühét.

2005 és 2021 között tehát csak annyi a különbség, hogy tizenhat éve a Fidesz még csak saját hívei keménymagjának kiszolgálására verbálisan alázta meg és mosta össze meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű szomszédainkat, rokonainkat, barátainkat a pedofilokkal.

Mostanra azonban ugyanezért a célért már a kormánymédián keresztüli burkolt erőszakra buzdítás sem lesz túl magas ár.

Mindezt Kaleta Gábor pedofil bűnöző kimenekítése, Szájer József ereszes akciója, a koronavírus oltási kampányára felülről bevezetett, elnagyolt és diszkriminatív „védettségi igazolásos” hónapok, és a megfigyelési botrány „háromszázszoros” hazaárulása után kapjuk meg, nem függetlenül azoktól. Itt már valóban az önbecsülésünk apró maradékai forognak kockán. Ne engedjük el ezt is.