Budapest nem Washington, a Pegasus nem a Watergate

2021.07.21. 10:25

Méretében hiába súlyosabb a Watergate-nél a Pegasus-botrány, a feltételezett kémkedés vádja miatt nemhogy miniszternek, még egy államtitkár-helyettes táskahordozójának sem kell majd lemondania.

Az elmúlt napokban a legnagyobb botrányt az NSO csoport Pegasus nevű szoftvere szolgáltatta, miután kiderült, hogy vélhetően Magyarország kormánya is használta ellenzéki politikusok, civil aktivisták és – ahogy az egyik megfigyelt, Panyi Szabolcs fogalmazott – mezei újságírók megfigyelésére.

Az ellenzék – nagyon helyesen – azonnal Watergate-et kiáltott, utalva Richard Nixon tündöklése utáni bukására, hiszen Nixon is illegális megfigyelés miatt volt kénytelen otthagyni elnöki székét.

Azonban érdekes körüljárni azt, hogy valóban egy Watergateről beszélhetünk-e a Pegasus-botrány kapcsán, és bárhogy is tesszük fel a kérdést, a válasz: nem.

Ha a megfigyelés felől közelítjük meg a kérdést, azt látni, hogy

ez a botrány sokkal súlyosabb lehet a Watergate-nél.

Ugyanis jóval több embert figyelhettek meg, mint Nixonék. Másrészről a modern életünk egyik legfontosabb tárgyait, a kommunikációs eszközöket hallgathatták le, amiknek a segítségével kvázi minden információ megtudható az egyénről: a geolokációs információk alapján az, hogy merre jár, más telefonok hasonló információi alapján pedig azt is, hogy ekkor kikkel találkozik. A beszélgetések – legyenek azok online chatüzenetek vagy „hagyományos” SMS-ek, telefonhívások – metaadataiból szintén kinyerhető a kapcsolati háló.

A Pegasus kémszoftver azonban az elhangzott szavakat, illetve a leírt betűket is tárolja, így a vélelmezett ötvenezer lehallgatott telefonszám birtokosai nyitott könyvé válhattak a megfigyelő számára. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ki mik után keresgél az interneten, ami szintén árulkodó információ egy ember kapcsán.

Ha pedig valaki ilyen módszerekkel hallgatná le saját állampolgárait – nem bűnőzöket vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentő terroristákat – az már átlépne egy vörös határt: Magyarországon legutóbb az 1947 és 1989 közötti időszakra volt jellemző a tömeges megfigyelés és lehallgatás. Az akkor lehallgatottaknak jellemzően az volt a bűnük, hogy nem „jól” viselkedtek a rendszer szemében.

Balogh Gábor szerint aki ilyet művel, az elárulja a hazáját, ami védhető álláspont, hiszen ahogy Edward Snowden is felhívta a figyelmet: az olyan profitért működő, kémkedéssel foglalkozó privát cégeket, mint az NSO csoport, nem a nemzetbiztonsági kockázat érdekli, hanem a hónap végén érkező vastag csekkek.

Nyilván sokkal könnyebb visszaélni az így megszerzett adatokkal, hiszen ezek a cégek pénzért kvázi bármit elvégeznek, ha megfigyelésről van szó. Ugyanakkor Snowden már azt is kifejtette korábban, hogy maga az állam miként képes túllépni a hatáskörén, ha a saját állampolgárait kell megfigyelni.

Azonban ellentétben a Watergate-botránnyal, a Pegasus-ügy nem fog megdönteni egy kormányt sem, aminek oka leginkább a polarizációban keresendő.

Hasonló okokból a Snowden által robbantott Obama-adminisztráció alatti NSA- és CIA-botrányoknak sem sikerült elérniük ezt (azért a WikiLeakset és Chelsea Manninget is meg kell itt említenünk).

Ugyanis manapság már nem csak egy híradó van esténként, amit bal- és jobboldali választók egyaránt megnéznek, hanem

mindenki megtalálja a saját valóságának megfelelő ideális hírcsatornát, ahol aztán a saját politikai meggyőződésének a prekoncepcióit támasztják alá.

Ezért nem bukott bele a Fidesz semmibe 2010 óta, pedig vélelmezett botrányai azért voltak bőven, elég csak a magánnyugdíj-pénztárakra, a földtörvényre vagy a trafikok koncessziós jogaira gondolni.

Így vélhetően még pár hétig – de lehet, hogy csak napig – ez a téma fogja uralni a kormánypárttól független közvéleményt, miközben a kormánypárti közvéleményben a végtelenségig fogják ismételni azt, hogy Szijjártó Péter nem tud a dologról semmit, meg hogyha ez így is lenne, akkor sem olyan nagy ügy, majd aztán lezárva a témát felteszik majd a kérdést, hogy „mert Gyurcsány idején jobb volt?”.

Hogy kínos-e a kormánynak a mostani botrány? Igen, nagyon is, hiszen egy jól működő titkosszolgálat sosem bukik le, és lehetőleg csak tényleg a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyeket figyeli meg. Igaza van az ellenzéknek, hogy legalább a titkosszolgálatokat felügyelő minisztereknek le kéne mondaniuk? Abszolút, hiszen

a cikkek szerint minden jel arra mutat, hogy a saját állampolgáraik ellen kémkedhettek, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy politikailag nem elkötelezettek a Fidesz irányába

– ez sem morálisan, sem jogilag nem elfogadható.

És erre hogyan fognak reagálni a választók? Az ellenzéki érzelmű választók fejeket követelnének, 2022-ben pedig ellenzéki választási sikert, míg a kormánypárti szavazók nem értik majd, hogy miért olyan nagy ügy az egész, hiszen a kormány megnyugtatta őket: nekik ehhez semmi közük.

Az igazság meg ugye minden valóságértelmezésben eltérő.

Tetszett? Nálunk ilyen egy hírlevél. Iratkozz fel lejjebb!

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali újságírója

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek