Meggyilkolt újságírók, nemzetközi botrány, Orbán: ezt írják az európai lapok a megfigyelési botrányról

Az utóbbi évek legnagyobb megfigyelési botrányát robbantotta ki egy nemzetközi oknyomozócsapat, a magyar kormány újságírókat, üzletembereket figyelhetett, de van olyan ország ahol szinte teljes a csönd az ügyben. Mutatjuk, hogyan tálalja az ügyet az európai és a marokkói sajtó!

Július 18-án robbant az utóbbi évek egyik legnagyobb megfigyelési botránya, miután 17 szerkesztőség összeállva göngyölítette fel a megszerzett adatokból, hogy az izraeli NSO csoport Pegasus nevű szoftverével a világon közel ötvenezer telefonszámot próbáltak megfigyelni – köztük újságírókat, ellenzéki politikusokat és civil szervezetek alkalmazottait, aktivistákat. 

A magyar szálat feldolgozó a Direkt 36 újságírói több cikken keresztül mutatták be, hogy a magyar kormány kiknek a telefonjaihoz férhetett hozzá a kémszoftver segítségével. Ilyen például a cikket szerző Panyi Szabolcs, de a megfigyeltek között van még Szabó András újságíró, Simicska Lajos ügyvédje, illetve a 24.hu-t is kiadó Centrál Média tulajdonosa, Varga Zoltán is. Gödöllő polgármesterét, Gémesi Györgyöt, illetve az ügyvédi kamara elnökét, Bánáti Jánost is megfigyelhették.

A francia lapok saját érintettségük nyomán foglalkoznak az üggyel, az olaszok Orbánt emelik ki

A francia lapok kiemelten kezelték a megfigyelési botrányt.

Egyrészről annak feltárásában a francia Le Monde és a közszolgálati France Info rádió is részt vett. Másrészről francia újságírók is szerepelnek a feltehetően megfigyeltek között. Őket egyébként nem a francia, hanem a marokkói kormány figyelhette meg.

Legalábbis a megszerzett listán, amely a marokkói kormány által megfigyelésre ajánlottakat tartalmazza, több francia újságíró is szerepel. Köztük van például Edwy Plenel, a francia tényfeltáró Mediapart online lap alapítója, Dominique Simonnot, a szatirikus Canard enchaîné igazságügyi tudósítója, vagy a szintén mediapartos Lenaïg Bredoux, aki a szexuális erőszakkal kapcsolatos cikkeiről ismert.

Ahogy az újság írja: Edwy Plenel esetében teljesen egyértelmű volt a marokkói kormány szándéka, hiszen az újságírót nem sokkal azután kezdték el megfigyelni, hogy nyilvánosan kritizálta a rendőri fellépést a 2019-es nagyszabású marokkói tüntetések alatt. Lenaïg Bredoux, a Mediapart újságírója szintén számos kritikát fogalmazott meg a marokkói belügyekkel kapcsolatban. Bredoux például 2015-ben egy cikksorozatot írt a marokkói kémelhárítás vezetőjéről, Abdellatif Hammouchi-ról, akit az időszakban kínzásban való bűnrészességgel gyanúsítottak a francia hatóságok – írja a Le Monde. 

Magyar olvasóknak

a francia megfigyeltek közül Eric Zemmour szélsőjobboldali publicista lehet ismert,

akinek kapcsán többször is felmerült – amint arról az Azonnali beszámolt –, hogy 2022-ben elindulna elnökjelöltként. Hogy Zemmour miért és hogyan került a marokkói kormány célkeresztjébe, nem ismert, elvégre nem is szokott Marokkóval foglalkozni – bár ő maga algériai zsidó származású, és a bevándorlás kritikusaként sokszor éppen a Franciaországban élő maghrebi arabokat kritizálja.

A Mediapart már reagált, és bejelentette, hogy feljelentést tesz a párizsi ügyészségen. A marokkói kormány azonban tagadja, hogy bárkit is megfigyeltetett volna.

A francia megfigyelések és a marokkói kapcsolat miatt éppen ezért Franciaországban kevéssé volt a középpontban a magyar újságírók feltételezett megfigyelésének ügye.

A Le Monde napilap azonban részletesen beszámolt a magyar szálról is, mondván,

„a Pegasus-botrány nem fogja megnyugtatni azokat, akik aggódnak a nacionalista Orbán Viktor miniszterelnök jogállamisággal kapcsolatos visszaélései miatt”.

A magyar szálról szóló cikk a Direkt 36 cikkének felépítését veszi alapul: először a magyar újságírók megfigyeléséről ír, aztán Varga vacsoráját elemzi, végül röviden bemutatja a lehalgatások törvényi kereteit Magyarországon. A cikk a Strasburgi bíróság 2016-os ítéletét is idézi, amely során a bíróság megállapította, hogy „a magyar végrehajtó hatalom bármilyen kontroll nélkül rendelhet el lehallgatási intézkedéseket, amelyek Magyarországon potenciálisan bárkit érinthetnek”.

Az olasz sajtóban többen is írtak a magyar kapcsolatról, gyakorlatilag minden nagyobb újságban vezető hír volt ez, még a berlusconista Il Giornale napilap is beszámolt róla. De a lapok alapvetően csak leközölték a hírt, külön véleménycikkekben nem kommentálták egyelőre.

Miközben a francia lapokban a marokkói kormány megfigyelési köre volt a középpontban,

az olasz lapok főleg azt hangsúlyozták, hogy Magyarország révén európai ország is van azok között, amelyek a feltételezések szerint megfigyeltettek újságírókat és egyéb közéleti, gazdasági szereplőket.

A balközép Repubblica napilap arról írt, hogy

„Orbántól a szaúdiakig autokraták hallgattak le újságírókat”.

A jobbközép Corriere della Sera napilap is már címében azt írta, hogy „Orbán is ott van a megvádoltak között”.

Az angolszász lapok leginkább a két meggyilkolt újságíró megfigyelésével foglalkoznak

Az angolszász sajtó is foglalkozott az izraeli kémszoftverrel, azonban az ügyet felgöngyölítő sajtón kívül a többi lap címlapjai leginkább a július 19-i nagy-britanniai nyitásról, illetve Boris Johnson karanténba vonulásáról szóltak.

A BBC egy rövid ténycikkben számolt be arról, hogy ötvenezer telefonszám érintett, a szoftvertfejlesztő cég mindent tagad, majd említés szintjén szóba kerül Magyarország is, hogy hazánk is azon tíz ország között van, ahol bizonyítottan használták a szoftvert. 

Az angol közsolgálati média a hangsúlyt leginkább arra helyezi, hogy újságírókat figyeltek meg a szoftverrel – külön kiemelve a Washington Post 2018-ban meggyilkolt szaúdi újságíróját, Dzsamal Hasogdzsit, illetve a mexikói Cecilo Pineda Birtot, akit meggyilkolása előtt szintén lehallgattak. 

Emellett megemlítik Panyi Szabolcsot is, aki a Forbiddennek nyilatkozott, hogy letaglózta a hír, hogy őt is megfigyelték, és hogy Magyarországon véleménye szerint vannak olyan emberek, akik az átlagos újságírókat ugyanolyan veszélyesnek tartják, mint a terroristákat.

A konzervatív Telegraph is foglalkozik a témával – igaz, nem olyan részletesen. A Guardian cikkére hivatkozva fogalmazva írták meg, hogy a cég szoftverével állítólag ötvezener telefont voltak képesek megfigyelni, külön kiemelve a Financial Times főszerkesztőjét, Roula Khalafot, de felsorolták a legnagyobb angolszász lapokat, akiknek az újságíróit megfigyelték – de mindig hozzáteszik, hogy állítólag. 

A konzervatív brit napilap Magyarország kapcsán azt írja, hogy itthon azokat az újságírókat figyelték meg, akik kritikusak „Magyarország kemény-jobboldali miniszterelnökével, Orbán Viktorral” szemben, 

de nevet vagy pontos számot nem közölnek a magyar érintettek kapcsán.

A leginkább bulvárral foglalkozó, alapvetően jobboldali beállítottságú The Sun is írt az ügyről, szintén a két meggyilkolt újságírót, a szaúdi Dzsamal Hasogdzsit, illetve a mexikói Cecilo Pineda Birtot emelték ki – utóbbit nem nevezték meg. Ezenkívül a Washington Post, a Guardian és az AP információt közölték újra, miszerint 10 kormány is használta a szoftvert, de pélaként csak Azerbajdzsánt, Mexikót, Indiát és Szaúd-Arábiát hozták fel.

Az ír konzervatív Irish Independent egy meglepően hosszú, tartalmas ténycikket szentelt az ügynek, amelyben felsorolják a meghallgatási botrányba kerülő kormányokat, majd megjegyzik azt is:

az okostelefonok elterjedésével az embereket könnyebben tudják megfigyelni, és ez a magánszféra visszaszorulása mellett „világszerte fenyegetéssé vált a demokráciák számára is”.

A Brit-szigetek lapjai közül egyedül Skóciában nem foglalkoztak túlzottan az üggyel. A legrégebbi skót napilap, a függetlenség helyett a szélesebb autonómiát támogató The Heraldban az ír lapokkal szemben elég foghíjasan számoltak be az ügyről: a megfigyeléssel vádolt kormányokat nem sorolták fel,

csupán azokat az országokat nevezték meg, ahol újságírókat, civilszervezetek alkalmazottait vagy politikusokat figyeltek meg – e listába került bele Magyarország is.

A többi újsághoz hasonlóan kifejtik, hogy a legtöbb lehallgatott Mexikóban van, és megemlékeznek a megölt újságírókról, illetve a Facebook és NSO közötti jogi ügyekről is.

Ennél még kevesebbet írt a katalán függetlenség kapcsán általában mindig jól értesült skót függetlenségpárti The National, aminek online verziójában még július 14-én jelent meg egy cikk, amiben azzal foglalkoznak, hogy

a katalán parlament házelnöki posztját 2018 januárja és 2021. március 12-e között betöltő Roger Torrent szerint az ő és még legalább két függetlenségpárti képviselőtársának telefonjait tavaly megpróbálták megfertőzni egy „kormányzati szintű kémprogrammal”,

amivel leginkább terroristákat és bűnözőket szoktak megfigyelni. Torrent szerint az akció mögött egyértelműen a spanyol állam állt.

A lap idézi a Spanyol Nemzeti Hírszerző Központ a Guardiannak és az El Páisnak küldött válaszát, miszerint a jogszabályokat mindig betartva, annak megfelelően jártak el, amit a legfelsőbb bíróság felügyel – azonban emlékeztetnek, hogy a spanyol hírszezrés az NSO-t érintő kérdéseket egyszerűen negligálta.

Német sajtó: a Zöldek EP-vizsgálatot kezdeményeznek az ügyben

Németországban egyenesen két szerkesztőség, a liberális Zeit hetilap, és a baloldalibb Süddeutsche Zeitung is részt vesz a Pegasus Projektben. A Zeit ma hírül adta, hogy az ügyben a német Zöldek vizsgálatot kezdeményeztek az Európai Parlamentben, miután az Európai Bizottság ugyancsak német elnöke, Ursula von der Leyen is elítélte a történteket. A párt EP-delegációjának szóvivője Sven Giegold szerint Magyarország esete EU-tagállamként különösen súlyos, és úgy fogalmazott, 

„ha a Bizottság komolyan gondolja a hétfői mondatait, akkor a magyar kormány ellen újabb kötelezettségszegési eljárást kell indítani az ügy miatt”.

A Süddeutsche Zeitung hétfőn részletesen foglalkozott azzal is, hogyan használta a legkeményebb azerbajdzsáni újságírók ellen az izraeli kémprogramot Ilham Alijev diktatórikus rendszere. Hadidzsa Iszmailova Törökországban élő azeri oknyomozó újságíróról kiderült ugyanis, hiába menekült Isztambulba Alijevék elől, még ott is utánanyúltak és lehallgatták. Ezen kívül még vasárnap este írtak hosszabb cikket arról, hogy az általük megfigyelőállamnak tartott Orbán rendszere kiket hallgathatott le, miért, és hogyan kapcsolódik ez a civil szervezetek kormányzati vegzálásához, ami aktív formában 2017 óta éledt fel Magyarországon.

„Az az infrastruktúra, amit a Pegasus használt, Németországban is adott”

- így kezdődik a berlini Tagesspiegel botrányról írt riportja, ami a külföldi megfigyelések helyett arra fókuszált, megtörténhet-e hasonló Németországban is a kormány részéről. A szakértőktől kapott válaszok aggasztónak is nevezhetőek. Seline Bettendord és Judith Langowski megszólaltatták az egyik Magyarországon listázott belga újságíró-aktivistát, Adrien Beauduint is, leírva, neki szerencséje volt: telefonszámát kiválasztották, de feltörés nyomait az ő esetében nem találtak. Viszont, noha az oknyomozás eddig németországi érintettséget nem talált, Joachim Selzer, a kiberibztonsággal és digitális jogokkal foglalkozó Chaos Computer Club szakértője a Tagesspiegel kérdésére úgy vélte, a Németországban már több helyen is alkalmazott, Quellen-TKÜ nevű megfigyelőprogram képes ugyanarra, mint a Pegasus, és törvényi keretek is biztosítják állami használatát.

A német konzervatív sajtó a balközép és liberális újságokkal szemben kisebb terjedelemben tárgyalta a botrányt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi riportja Dzsamal Hasogdzsi szaúdi koronaherceg általi meggyilkolása után az ő családjának lehallgatását, és a megfigyelések magyar szálát tárgyalta hosszabban.

A román lapok a magyar szállal foglalkoznak 

A független, közösségi finanszírozásból működő oknyomozó riportokkal is jelentkező G4media a megfigyelési botrány szemlézésénél leginkább a szomszédos magyar szálra fókuszált. A lap a Direkt 36 alapján beszámolt arról, hogy a nemzetközi sajtóban felbukkant körülbelül 50 ezer telefonszámból 300 magyar vonatkozású: megemlítve egy névtelen ellenzéki polgármestert és egy ügyvédet is (időközben kiderült, hogy Göldöllő polgármesteréről, Gémesi Györgyről és az ügyvédi kamara elnökéről, Bánáti Jánosról van szó).

A cikk kiemeli, hogy a kémszoftver 2017-2018 után bukkanhatott fel Magyarországon, miután magas rangú magyar-amerikai és magyar-izraeli találkozókra került sor.

Majdnem szó szerint átvette a történet magyar szálát a Realitatea tévé online portálja is.

Hasonlóan tett a bulvárosabb Libertatea is, akik a sztori címében azt emelték ki, hogy „Orbán Viktor oknyomozó újságírók telefonját hallgatta le”.

A cikkben hozzátették még, hogy Orbán hatalomra jutását követően Magyarország az addigi huszonharmadik helyről a kilencvenkettedikre csúszott vissza a sajtószabadság tekintetében, és 2020-ban a Riporterek Határok Nélkül először nevezte meg Orbánt a sajtószabadság ellenségének.

A legnagyobb román tévé, a Digi24 online ténycikkben számolt be a megfigyelési botrányról, csupán említve Magyarországot az ebben érintett államok között.

A cseh és a szlovák újságírókat leginkább Orbán érdekli

A szlovák és a cseh sajtó mindössze a hírről számol be – természetesen kiemelve, hogy az Orbán-kormány is megfigyelhetett a Pegasus-szoftverrel aktivistákat, újságírókat és politikusokat.

A szlovák balközép-liberális Pravda cikkének címe úgy kezdődik: „Hatalmas botrány a láthatáron”, és külön fejezetet szentel a magyar kormánynak „Orbán is” alcímmel.

A jobbközép-liberális Denník N is a magyar szálat emeli ki „Magyarország és más kormányok újságírók és aktivisták telefonját figyeltették meg, állítja nemzetközi lapok elemzése” című összefoglalójában. A jobbközép-liberális Sme három cikkben is foglalkozik a botránnyal: az egyikben összefoglalja a botrányt, a másikban a magyar szálat ismerteti, a harmadikban pedig beszámol arról, hogy magyar ellenzéki politikusok az ügy kivizsgálását követelik.

A cseh jobboldali Mladá fronta dnes is a magyar miniszterelnököt emeli ki „Újságírók elleni kormányzati kémkedés. A telefonok feltörésére használt programot felhasználta Orbán is” című összefoglalójában. A cseh gazdasági lap, a Hospodářské noviny azonban le sem írja a magyar miniszterelnök nevét, mindössze megemlíti Magyarországot a botrányban érintett országok között. A Seznam zprávy nevű híroldal azt emeli ki, hogy

az izraeli kémprogram diktátorokhoz is került, és a botrányban az egyetlen érintett európai ország „az Orbán Viktor ellentmondásos kormánya által irányított Magyarország”.

Marokkó: a kormány nyakig benne van, de a csönd majdnem teljes

Annak ellenére, hogy a francia hírportál, a Mediapart szerint a marokkói titkosszolgálat megközelítőleg tízezer marokkói telefonszámát célozta meg a NSO segítségével, a legolvasottabb marokkói médiumokban a délelőtt folyamán csupán egy cikket lehetett találni amely a botránnyal foglalkozott. Azonban Al-Akbár folyóirat cikke sem említette meg, hogy esetleg marokkóiakat is megfigyeltek volna, csupán azt emelte ki: több francia újságírót is célba vettek a marokkói hatóságok. A délután folyamán aztuán egyre több cikk jelent meg a témában, de ezek mindegyike a marokkói kormány által kiadott, hivatalos közleményt mutatja be, mindenfajta kommentár nélkül, meglehetősen elfogult címekkel. A kormánypárti Asszaba napilap cikkének címe például

”a marokkói kormány elutasítja és elítéli a külföldi lapok által közzétett hamis állításokat”.

Amikor egy marokkói informátorunkat kérdeztük a nagy csendről, ami a témát körülveszi, az egyébként kormánykritikus férfi azt válaszolta: én teljesen nacionalista vagyok és egyetértek a marokkói kormány lépéseivel.

De mi ez az egész botrány? Összeszedtük! Mit szólnak hozzá az ellenzéki politikusok? Megkérdeztük tőlük! Mit szól a magyar újságíró, akit megfigyelhettek? Miniinterjú!

NYITÓKÉP: Pxhere