Így lehet kikérni, hogy melyik állami szervek kutakodtak az ember után

A botrányt okozó kémszoftver egyik célpontjává vált újságíró azt nyilatkozta: hosszú listát kapott arról, mely állami szervek kértek hozzáférést az adataihoz. Ezt a listát bárki kikérheti, és bár a sima igazoltatástól a névrokonunkat érintő ügyekig sok minden belekerülhet, kiderülhetnek belőle érdemi információk is.

A vasárnap este kirobbant megfigyelési botrányról szóló Direkt36-cikkben az egyik, neve elhallgatását kérő újságíró, akinek feltörték a telefonját, azt mondta: az információs önrendelkezéshez való jogával élve kikérte, hogy az állami adatbázisokban tárolt személyes adataihoz mely állami szervek kértek hozzáférést és milyen céllal. Elmondása alapján erre válaszul egy hosszú listát kapott.

Miután csak a Pegasus-szoftverrel megfigyelt emberek kapcsán legalább 300 célpontot azonosított be a cikk – köztük egy olyan újságírót, aki maga is meglepődött, hogy őt is lehallgatták – sokakban felmerülhet a kérdés, hogy esetleg nem irányult-e ellenük valamelyik hatóság titkos adatgyűjtése.

Utánajártunk, mit is jelent pontosan a neve elhallgatását kérő újságíró által említett adatkikérés, és mennyire lehet ennek segítségével érdemi információkhoz jutni.

Sepsi Tibor ügyvéd, alkotmányjogász az Azonnali megkeresésére elmondta: ilyen adatkéréssel a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkársága alá tartozó, rólunk nyilvántartásokat vezető hivatalokhoz tudunk fordulni. Ilyen

• a lakcímnyilvántartás,
• a bűnügyi nyilvántartás,
• és az útlevélnyilvántartás.    

Ezek a szervek ugyanis azok, akik adatokat tárolnak rólunk – amelyeket ha átadnak valamely másik állami szervnek, arról a GDPR, illetve a hozzáférési jog miatt jogunk van tudni. Ha tehát ki szeretnénk kérni, ki férhetett hozzá az adatinkhoz, akkor a Belügyminisztériumhoz kell fordulnunk.

A listát postán vagy elektronikus úton, az ügyfélkapus bejelentkezéssel működő E-Papír rendszeren keresztül is kikérhetjük. A Belügyminisztériumnak címzett megkeresésben a GDPR-ra és az információs önrendelkezési jog keretében gyakorolt hozzáférési jogra kell hivatkozni. Ez alapján meg kell jelölni, melyik nyilvántartásban – akár mindhármat megjelölhetjük – szereplő adataink kapcsán érdekel az bennünket, hogy mikor, kinek és milyen céllal továbbították azokat.

Nem feltétlenül jelent bajt a hosszú lista

„A lakcímnyilvántartási adatokat kérik ki leggyakrabban. Ha valaki kikéri a listát, az azért szokott általában hosszú lenni, mert számos állami szervnek van joga arra, hogy hozzáférést kapjon ezekhez az adatokhoz. Ha érzékeny egy adat, ott vannak korlátozások, de például a bűnüldöző szervek, rendőrség, ügyészség vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok lényegében minden ilyen nagy nyilvántartásnak az adataiból igényelhetnek”

– magyarázza Sepsi Tibor. Elmondása alapján amellett, hogy nagyon sok szereplő kérhet adatokat egészen hétköznapi ügyekhez is, gyakori, hogy az ember névrokonai ügyeihez kapcsolódó lekérések is szerepelnek itt, mert a rendőrök például többnyire név alapján keresnek.

Mivel egy sima igazoltatástól elkezdve bármilyen technikai adatlekérésig rengeteg ilyen folyamat történhet, ezért az ügyvéd elmondása szerint gyakori, hogy azoknál sem nulla elemű ez a lista, akik sosem kerültek összetűzésbe a törvénnyel, de még állami szerv látókörébe sem kerültek.

Ugyanakkor a lista arról, hogy az emberről tárolt személyes adatokat melyik hivatal kérte ki, sok szempontból érdekes és árulkodó lehet – ám vélhetően legritkábban a titkosszolgálati műveletekkel kapcsolatban.

A titkosszolgálatok megtagadhatják az adatszolgáltatást

Elsősorban persze arra voltunk kíváncsiak: kiderülhet-e abból valakinek az esetleges lehallgatása vagy megfigyelése, hogy a listában szerepel mondjuk az Alkotmányvédelmi Hivatal vagy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Sepsi Tibor szerint ez nincs kizárva, de

a szolgálatok úgy is le tudnak kérni adatokat rólunk, hogy ebben a fajta naplózásban annak ne legyen nyoma.

Emellett, ha látjuk is a listában valamelyik titkosszolgálat nevét, az az ügyvéd elmondása alapján pusztán azt jelenti, hogy a nagyon tág érdeklődésükbe kerültünk – ennek pedig ezer oka lehet, nem feltétlen jelenti azt, hogy ellenünk érdemi megfigyelés zajlik.

„Ha vannak igénylések, amikből arra következtetünk, hogy valamelyik szolgálatot is érdekelte a személyem, abból nem következik, hogy megfigyelnek, és ha nincsenek ilyen tételek a listán, abból nem következik, hogy nem érdeklem őket”

– summázza. Kérdésünkre, hogy ha valaki azt sejti, hogy megfigyelés alatt áll – esetleg jogellenesen –, arról meg tud-e bizonyosodni, Sepsi azt mondja: nincs teljesen biztos módszer. Ami szerinte segíthet, ha ilyen adatigénylést közvetlenül a szolgálatoknak is beadunk. Erre is lehetőség van ugyanis, bár a titkosszolgálati működésből következően az ilyen megkeresésekre a működés jellegéből adódóan a magyar jogrendszer legszélesebb megtagadási lehetőségét biztosítja a törvény.

Sepsi azonban kiemeli: akár az adatszolgáltatás megtagadásának formájából is lehet következtetéseket levonni.

Megtehetik ugyanis például nemzetbiztonsági érdekre vagy harmadik személyek jogaira hivatkozva, de elintézhetik azt egy általánosabb szöveggel is – utóbbi esetben például kevésbé valószínű, hogy tényleg be lennénk drótozva.

Egyébként a megtagadások ellen, ha azokat nem érezzük indokoltnak és jogszerűnek, lehetőségünk van fellebbezni. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) például felülbírálhat egy ilyen döntést, illetve bíróság is kötelezheti a hivatalokat az adatok kiadására – bár ezt elég ritkán teszik meg.

Kaphatunk azért érdemi információkat 

A nyilvántartásból kiadott adatok lekérésének így is van értelme a jogász szerint. Ha látjuk, hogy valamely állami szerv sokszor szorult rá, hogy aktáiban amúgy nem szereplő adatainkat felhasználja, abból lehet következtetni, hogy a homlokterébe kerültünk valamelyik szerv működésének. Bár sok helyzet – például a névazonosság – okoz felesleges lekéréseket, Sepsi Tibor elmondása alapján az adattovábbításoknak a jelentős része valós és tényleg az érintettre vonatkozó információ.

Elmondása szerint – bár a titkosszolgálatok tevékenysége ezzel az adatkikéréssel nem feltétlenül válik láthatóvá – a rendőrségnél és az ügyészségnél általában működik a módszer.

Az itt átadott adatok ugyanis sokszor alapvető rólunk szóló információk. Ám az a tény, hogy valamiért szüksége van ezekre – esetleg részletesebben – egy-egy szervnek, utalhat arra, hogy valami miatt tényleg foglalkoznak velünk.

A vasárnap kirobbant megfigyelési botrány időközben újabb hullámokat ver. Az ellenzék már azt sem zárja, ki, hogy ez lehet a magyar Watergate-ügy, bár a Fidesz-frakció szerint a nemzetbiztonsági biztottság ülésének összehívása sem indokolt. A korábbi, amerikai titkosszolgálatokat érintő lehallgatásos ügyet még évekkel ezelőtt kirobbantó volt CIA- és NSA-alkalmazott Edward Snowden azt mondja: a magyar kormány reakciója a legárulkodóbb az ügyben.

CÍMLAPKÉP: Fortepan / BM Filmstúdió