Öt dolog, ami nehezíti a fideszes európai pártcsalád létrejöttét

Szerző: Techet Péter
2021.07.18. 17:51

Tavasszal távozott a Fidesz az Európai Néppártból, de azóta csak udvariassági közeledések láthatóak a jelenleg legalább két pártcsaládra szakadt európai szélsőjobbon. Lassú előkészülés zajlik, vagy eleve lehetetlen vállalkozás ezeket a pártokat egybeterelni?

Öt dolog, ami nehezíti a fideszes európai pártcsalád létrejöttét

Amikor a Fidesz tavasszal kilépett az Európai Néppártból, az Azonnali azt írta elemzésében, hogy nagy valószínűség szerint nem a jelenlegi létező szélsőjobboldali pártcsaládok egyikébe áll be, hanem azokból néhányakat kihagyva egy újat hoz létre. Emellett az szól, hogy komoly erővé csak akkor válhat a széljobb Európában, ha egyesülnek. De

a mai két pártcsaládjuk – a mérsékeltebb Konzervatívok és Reformerek (ECR) és a radikálisabb Identitás és Demokrácia (ID) – azért nem illeszthető össze csak úgy.

Ez abból is látszik, hogy tavasz óta ugyan a Fidesz mindkét család felé közeledett, egyértelmű felvételi kérelem vagy egy új pártcsalád igénye még nem született meg. A nemrég született értéknyilatkozat is – amiről számos ECR- és ID-tagpárt neve hiányzott – nem több, mint gesztus, elvégre nincs benne szó konkrét tervekről.

De nézzük, mi nehezítheti az összefogást!

1. Külön pártérdekek

Noha az ECR és az ID tényleg erősebb lenne közösen, azért mégiscsak két külön pártcsaládról van szó, amely saját, jelenlegi pozícióit is védi. Egy egyesülés ugyanis mindkét pártcsaládban a jelenlegi identitás részbeni feladását – és ami még fontosabb: eddigi tagpártok lemorzsolódását – jelentené. Orbánéknak viszont nem érdekük, hogy a két pártcsalád egyikébe csak úgy, minden változás nélkül belépjenek.

2. Ideológiai eltérések

Noha alapvetően EU-kritikus pártok tömörülnek a két pártcsaládban, azért hatalmas különbségek vannak köztük. Miközben az ECR-ben klasszikus liberális, atlantista erők is – mint például a cseh Polgári Demokraták (ODS) vagy a szlovák Szabadság és Szolidaritás (SaS) – ülnek, az ID-ben EU-ellenes pártok is vannak.

Konkrét kérdésekben is lehetnek különbségek. Ilyen például

az Oroszorsághoz való viszony, amely tekintetében gyakorlatilag a két legellentetésebb álláspont is megtalálható.

Az ECR-ben ülő lengyel kormánypárt, a PiS Moszkva-ellenesebb, mint bármely másik európai párt. Eközben viszont az ID-ben ülő olasz Lega vagy francia Nemzeti Tömörülés kifejezetten oroszpárti (még anyagi támogatást is kaptak a Kremltől).

De ideológiai ellentétek akár olyan kérdésekben is megjelenhetnek, mint a homoszexualitás kérdése. Miközben egyes – főként kelet-európai – szélsőjobboldali pártok a hagyományos keresztény családmodellt védik,

a nyugati szélsőjobboldalon megfigyelhető az a sajátos fordulat, hogy egyfajta konzekvens iszlámkritika jegyében kifejezetten melegpártiak.

Amint az Azonnali írta: a Fidesz körüli értéknyilatkozatot vélhetően azért nem is írta alá a két nagy holland szélsőjobboldali párt egyike – a harmadik, legkisebb pedig visszavonta az aláírását –, mert otthoni szavazóik felé nehezen adták volna el, hogy a homofóbiával vádolt magyar kormánypárttal szövetkeznek.

A melegkérdésben ugyanis a szélsőjobboldalon hasonló fordulat játszódik le, mint a zsidókérdésben. A bevándorlásellenesség nem fér feltétlenül össze se az antiszemitizmussal, se a homofóbiával, elvégre éppen a zsidókat vagy a melegeket (is) akarnák a szélsőjobboldaliak megvédeni a muzulmánoktól. Miközben azonban az antiszemitizmus tekintetében már a kelet-európai szélsőjobboldal is változott, a melegkérdés még megosztó marad.

3. Olasz belpolitika

A két pártcsalád (ECR, ID) gyakorlatilag lefedi az olasz jobboldal megosztottságát is.

Az otthon ellenzéki és neofasiszta Giorgia Meloni a mérsékeltebb ECR elnöke, az otthon kormánypárti és polgáribb Matteo Salvini Legája pedig az Európai Parlament legszélsőségesebb pártjaival – az AfD-vel, az FPÖ-vel, a Nemzeti Tömörüléssel – ül együtt.

A kérdés, hogy melyik pártcsalád adja egy újnak az alapját – azaz Meloni vagy Salvini legyen-e az egységesülés motorja – összefügg azzal az olasz belpolitikai kérdéssel is, hogy otthon ki legyen a jobboldal vezére. Miközben Salvini népszerűsége csökken, Melonié jön fel, és a két párt már 20 százalék körül, fej-fej mellett áll.

4. Eltérő EU-képek

Thierry Baudet, a holland Demokráciáért Fórum (FvD) elnöke az Azonnalinak többek között azzal indokolta pártja távolmaradását az orbánista értéknyilatkozattól – azon túl, hogy Baudet-ékat meg se keresték –, hogy neki a szöveg túl balos, mert az EU-t még mindig megreformálni, és nem szétverni akarná.

Tény, hogy a szélsőjobboldali mainstream hivatalos álláspontja sme EU-ellenes – ők egy másmilyen EU-t akarnak. A teljesen EU-ellenesek kisebbséget képviselnek. Mindazonáltal az EU megreformálásának kérdése sem egyértelmű, hogy mit jelent. Elvégre itt nagyon is előjöhetnek az eltérő hazai érdekek.

Miközben az északi és nyugati szélsőjobboldal éppen azért EU-kritikus, mert sokallja a befizetéseket, amelyekkel a keleti és déli tagállamokat támogatják, a keleti és déli szélsőjobb tipikusan ezt a belső pénzügyi transzfert nem szokta bírálni.

A Fidesztől se hallani arról, hogy ne kapjon pénzt Magyarország, inkább azt hangsúlyozzák, hogy az mindenképpen jár az országnak.

Emlékezetes volt Geert Wildersnek, a holland Szabadság Pártja elnökének tavaly nyári pólója, amin az állt: „Egyetlen centet se Olaszországnak”. Akkoriban ment ugyebár a vita arról, hogy az EU vegyen-e fel közösen hitelt, amit aztán nem visszafizetendő segítségként osztana ki a kínai koronavírus-járvány miatt bajba jutott államok között. Ezt nem csak a holland széljobb, de Martk Rutte liberális mniszterelnök is ellenezte.

Geert Wilders egyetlen eurócentet se adna az olaszoknak.

Geert Wilders egyetlen eurócentet se adna az olaszoknak.

Fotó: Fotó: Geert Wilders / FB

Noha Wilders maga se szerepel a nemrégi közös értéknyilatkozaton, a holland Szabadsá Pártja eddig azért szövetségesnek tűnt, a politikust Orbán Viktor is fogadta. Azonban éppen

abban a kérdésben, hogy kell-e EU-n belüli pénzügyi transzfer, ég és föld egy holland és egy olasz szélsőjobboldali véleménye.

Mindkét pártnak otthon okozhat bajt egy ilyen szövetség. Salviniék már most – többek között a Berlusconi-párt egyik miniszterétől – megkapják, hogy

„aki Orbánnal van, Olaszország ellen van”. A magyar-olasz-relációban nem annyira az EU-n belüli transzferek kérdése lehet fontos, hanem például a menekültpolitika.

Ha Salvini itt Orbánnal ért egyet, az gyakorlatilag azt jelentené – ahogy mondjuk az Öt Csillag hangsúlyozza is –, hogy elfogadja: a menekültkérdéssel Olaszországnak egyedül, európai segítség nélkül kéne megbírkóznia.

De ahogy Salvininek az olaszok ellen heccelő holland széljobbos Wilders is kellemetlen partner lehet, úgy Wildersnek is nehéz lehet otthon kimagyarázni, miért van együtt az EU-pénzcsapokat megnyitni akaró olaszokkal.

5. Fidesz-érdekek

Az új pártcsalád különösen a Fidesz érdeke lehet, elvégre számára „snassz” lenne beállni másodhegedűsnek akár a Meloni-, akár a Salvini-féle pártcsaládba. Ráadásul a Fidesz hiába fordított hátat az Európai Néppártnak, azért pont a német uniópártokkal (CDU/CSU) nem akar egy külön háborút is. Azaz:

a jelenleg a Salviniékkel közösködő AfD-t nagy ívben kell a Fidesznek elkerülnie,

egy új pártcsaládban nem kaphatnak helyet. Holott az AfD nem szélsőségesebb, mint a többi, a Fidesz számára mostanra már elfogadhatóvá vált szélsőjobboldali erő.

A Fidesz vonatkozásában esetleg még a francia Nemzeti Tömörülés lehet hasonlóan problematikus erő, elvégre a velük való szövetség meg Macronnak hadüzenet, ráadásul Marine Le Pen vélhetően 2022-ben se lesz francia államfő. Macron felé azonban a Fidesz nem olyan lekötelezett, mint a CDU/CSU felé, azaz a francia belpolitikában megengedhet magának egy merészebb szövetséget – Le Penék rajta is voltak a közös értéknyilatkozaton. Ráadásul ha a Fidesz Le Penéket is kidobatná, akkor Salvininek gyakorlatilag két legfontosabb szövetségeséről – az AfD-ről és a Nemzeti Tömörülésről – kellene lemondania, amivel Meloni nyerne.

NYITÓKÉP: Orbán Viktor, Matteo Salvini és Mateusz Morawiecki 2021 áprilisában Budapesten / OV, FB

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek