Miért nem hallunk a feministákról az olimpia körül, és mi a magyarok ennél nagyobb problémája?

Lesti Ágnes

Szerző:
Lesti Ágnes

2021.07.14. 07:30

A transzneműek körüli konfliktust elhallgatni és csak a jobboldali médiában kitárgyalni veszélyes, megosztó, és éppen azoknak a kisebbségi csoportoknak árthat a legtöbbet, akiket a liberális tömeg felkarolni szeretne.

Vági Márton felvetésére reagálnék, amely arról szól, hogy hol vannak a nőjogi aktivisták akkor, amikor senki nem szólal fel Laurel Hubbard, az első transz nő biológiai nők ellen való szereplése ellen az olimpián. Márton azt kérdezi, hogy miért nem hallani felháborodást a feministák részéről azzal kapcsolatban, hogyha a férfinak születő, de nővé műtött sportolók megjelennek a női mezőnyben, mennyi esélye marad a versenysportokban a nőnek született versenyzőknek.

Egyrészt örülök, hogy ezt a kérdést valaki felveti, még ha az egy férfi is, másrészt viszont

elszomorítónak tartom, hogy a trend, ami felé haladunk, az, hogy ilyen kérdéseket nem lehet megtárgyalni a „baloldali”, liberális térfélen.

Bár ilyen, és ehhez hasonló problémákat a feministák egy csoportja az elmúlt években rendszeresen tematizál, ezek a hangok egyre inkább el vannak nyoma a mainstream média által – különösen azokban a nyugati országokban, ahonnan ez a folyamat elindult.

Itt meg kell említeni olyan feminista újságírókat és aktivistákat, mint például Suzanne Moore vagy Julie Bindel: míg előbbit a Guardian taszította ki, miután 338 munkatárs közös levélben panaszt emelt Moore „rendszeres transzfób írásai” ellen, amelyek elmondásuk szerint „mélyen megbántották” a szerkesztőség munkatársait (egyébként arról ír, szerinte a női lét nem csupán egy érzés vagy kitalált fogalom, hanem bizonyos biológiai tulajdonságok együttese), addig Bindelt az egyetemek vádolják transzfóbiával és tiltják el egymás után a fellépéstől arra hivatkozva, hogy ez „ellentmond a safespace-szabályzatuknak” és „a transznemű tanulók elleni gyűlöletre buzdít”. Bindel bűne annyi volt, hogy azt állította, a női terekbe, mint például női börtönökbe, fürdőkbe, menedékhelyekre nem szabadna beengedni férfitestű embereket, és hogy a nemeket nem kéne összemosni és statisztikákban vagy sportrendezvényeken szabadon változtathatónak venni, mivel ez pont azokat a jogokat veszélyezteti, amikért a nők évszázadokig küzdöttek.

J. K. Rowling esetét már nem is említeném, őt a nyugati intellektuális elit egyöntetűen lincselte meg és égette el nyilvánosan a könyveit, amiért kifigurázta az újbeszél legújabb kifejezését, a „menstruáló embereket”.

Nyilvánvalónak tűnik, hogy ilyen és ehhez hasonló üldözések és kitörlések hatására váltak a baloldalon (mivel lássuk be, ez az oldal lett a morális felsőbbrendűség, a befogadás és tolerancia képviselője, mintha valami láthatatlan sakkmester osztotta volna le a színeket) teljesen megkérdőjeleztethetetlenné olyan szavak és kifejezések eltörlése, mint a „kismama” (újbeszél megfelelője a „vajúdó szülő”, „birthing parent”) vagy a „szoptatás’”(angolul a „breast feeding” politikailag korrekt megfelelője a „chest feeding” lett).

Így lett erkölcsileg követendő példává az a birminghami általános iskola, ami betiltotta különböző szexista és cisznemű (születési nemmel megegyező) szavak használatát, így „fiúk” és „lányok” helyett csak a „tanulók” szó használható és az „induljunk, srácok” helyett csak az „induljon mindenki” kifejezés megengedett. És így lehet, hogy a Stonewall LMBT-jogi szervezet által az Egyesült Királyágban kiadott munkáltatói ajánlás szerint az „anya” és „apa” szavakat új, nemileg semleges kifejezésekkel ajánlatos helyettesíteni a munkáltatónak, mint például olyannal, hogy „a szülő, aki életet adott”.

Ez a kulturális és nyelvi trend, amit a populizmusra válaszul tűzött zászlajára a haladó, elfogadó értelmiség mint szimbólumot az összetartozás és liberális gondolkozás jelvényeként (úgymint a kötelező névmás megjelölését „he/his, she/her” a közösségimédia-profilokon és email-aláírásban, még akkor is, ha az illető neme egyezik a név által sugallt nemmel) olyan új követelések megjelenéséhez vezetett, mint a mikroagresszió elleni harc az egyetemeken. E nyugaton gombaként elszaporodó protokoll arra buzdítja a diákokat, hogy figyeljék és jelentsék fel a mikroagressziót elkövető társukat és tanárukat az egyetemi kampuszokon.

Mikroagressziónak számít minden kijelentés, cselekedet vagy eset, ami tekinthető úgy, mint közvetlen, apró vagy nem szándékos diszkrimináció egy kisebbségi csoport ellen, faji, nemi vagy szexuális hovatartozásuk miatt. Ennek értelmében feljelenthető mindenki, aki felteszi többek között, hogy „honnan származol”, „akarsz-e családot”, vagy kijelenti, hogy „szerinte csak egy faj van, az emberi faj”.

Ennek a szabályzatnak köszönhető Lisa Keogh joghallgató kivizsgálása a skóciai Abertay egyetemen, aki az online szemináriumán azt találta mondani, hogy a nőknek vaginájuk van és nem olyan erősek, mint a férfiak, így nem igazságos, hogy a sporteseményeken transz nők indulhatnak biológiai nők ellen. E kijelentése csoporttársai szerint „sértő” és „diszkriminatív”, így az egyetem eljárást indított ellene, ami eljárást később elvetett.

Nem csoda hát, hogy a botrány és felhajtás elkerülése végett egyre több nő választja inkább a hallgatást és a duplagondol eszközét, mintsem vállalja azt, hogy a baloldali értelmiség kitaszítsa és átdobja a jobboldalra.

Minthogy így tettek és üdvözölték örömmel Joe Biden hivatalában töltött első parancsát, amiben kiadta, hogy a transz sportolók a középiskolai és egyetemi sportversenyeken abban a nemben indulhatnak, amivel azonosulnak.

Míg az jó hír, hogy az amerikai transz fiatalok így remélhetőleg jobban elfogadottabbak lehetnek és kiteljesedhetnek a választott vagy megélt nemükben, azt látni lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló komplex problémák szövik át a politikát és közéletet, és míg egyes rendeletek és szabályok a társadalom bizonyos rétegeinek előnyére, másoknak hátrányára szolgálnak. Ezeket az érdekellentéteket – amiket jól mutat például a második hullámos feministák vitája vagy a brit leszbikus nők csoportja, akik felszólaltak a Nonsuch High School által kiküldött levél ellen, amiben 11 éves lányoknak a mell leszorításának módját mutatják be – nem szabadna a szőnyeg alá söpörni.

A leszbikus nők érvelése, miszerint sok fiatal leszbikus lány annak érdekében vált nemet, hogy jobban megélhesse szexuális vágyait, vagy a feministák fellépése az ellen, hogy „férfitestű nőket” helyeznek el női börtönökben, egy megalapozott vita.

Ezt a konfliktust elhallgatni és csak a jobboldali médiában kitárgyalni veszélyes, megosztó, és éppen azoknak a kisebbségi csoportoknak árthat a legtöbbet, akiket a liberális tömeg felkarolni szeretne.

A nyugati aktivisták túlbuzgó szankciói és eltörlése a baloldal hallgatásával csak a gyűlölet politikáját erősíti a jobboldalon és olyan ellenreakciókat vált ki, mint mondjuk „az anya nő, az apa férfi” alkotmányba helyezése. Míg a magyarok kis hatással vannak az olimpiai bizottság döntésére, miszerint, ha valaki azt vallja, hogy a nemi identitása nő és a tesztoszteron szintje 10 nmol/L alatt van, indulhat női versenyszámokban, addig arra hatással vannak, hogy milyen irányban halad az identitáspolitika az országban, és felelősségük, hogy ne hagyják, hogy a politikusaink a magyar társadalmat ezen ellentét mentén osszák meg.

Márton felvetésére tehát, hogy miért nem hallja az ügyben sehol a radikális feministák hangját, a válaszom, hogy az ezzel kapcsolatos felvetések, bár léteznek, nemzetközi viszonylatban a baloldali médiában nem, vagy csak negatív kritikaként jelenhetnek meg, míg a jobboldal ezzel visszaélve saját érdekeinek kedvezően vitatja meg mindezt.

Lesti Ágnes
Lesti Ágnes vendégszerző

Magyar-angol állampolgár, a tech- és médiaszektorokban dolgozik.

olvass még a szerzőtől
Lesti Ágnes
Lesti Ágnes vendégszerző

Magyar-angol állampolgár, a tech- és médiaszektorokban dolgozik.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek