Ezúttal nem Brüsszelt, hanem Janez Janšát állította meg a szlovén szuverenitás

Az élővizek védelme végül óriási többséget hozott létre a jobboldali szlovén kormányfő ellen, így most a szlovén kormány szuverenitására alapozó retorikája is kihívót kapott: a klímapolitikát.

A vasárnapi Eb-döntő mellett kevés figyelmet kapott, de délnyugati szomszédunk, az EU soros elnökségét éppen a napokban átvevő Szlovénia történetének egyik legnagyobb mozgósításos népszavazásán van túl. Július 11-én a szlovének ugyanis arról dönthettek, elfogadják-e a Janez Janša és jobboldali kormánypártja, az SDS által március végén bevezetett törvénymódosításokat az ország vízügyi törvényéhez.

A 2 milliós államban végül rengetegen, nagyjából a teljes lakosság 39 százaléka a szerintük az élővizeket veszélyeztető kormánypárti törvénymódosítások ellen szavazott.

Az eredmény nehéz helyzetbe hozta az Orbán-rajongó miniszterelnököt és politikai blokkját.

2016 november 18-án ugyanis – még másik kormány alatt – Szlovénia nemzetgyűlése volt az első, amely a tiszta ivóvízhez való jogot az ország alkotmányában rögzítette. Ebben többek között az akkor kormányzó szociáldemokraták kimondták: tilos bármiféle nagyobb ipari, vagy turisztikai létesítményt élővizek és ivóvízforrások mellett létrehozni, ezzel ugyanis az azokhoz való lakossági hozzáférést akadályoznák.

A szlovén politika azonban 2017 után felfordult. 2017-ben előbb Janez Janša tért vissza a múlt botrányaiból, és immár mérsékelt jobbközép politikai jelszavait is Magyarországgal barátságos, menekültellenes politikára lecserélve a rendszerváltó, jobboldali Szlovén Demokratikus Unió fő irányvonalát. Bár akkor még nem sikerült kormányra kerülnie, a sokpárti ellenfelei közösen, Marjan Šarec liberális színész-humorista kormányfőségével vették át a hatalmat.

Azonban nem kellett sokáig várni Janšának sem az újabb lehetőségre. A Szlovéniát a nyugat-balkáni menekülthullám és a bevándorlás fenyegetésétől óvó propagandával kampányoló, a magyar kormánykörök által építgetett, saját médiával is rendelkező SDS végül 2020. március 3-án, Šarec lemondása után kormányra került.

Adjátok vissza a vizeimet!

Bár az új, jobboldali kormánynak folyamatosan baja van a kormányzó többség megszerzésével, a 2002-es vízügyi törvény legújabb módosítása azon kevés dolgok közé tartozik, amit végigvittek. Március 10-én, a bizottsági szakaszban már kiderült a helyi sajtó szerint, hogy a jobboldali koalíció által javasolt módosítások

• „bizonyos feltételek mellett” lehetővé tennék veszélyes vegyianyagok használatát a védett élővizek közelében is,
• és ahogy azt a szlovén kormány a népszavazás előtt is széles körben hangsúlyozta, a „közösségi használatú” létesítményeket engedné a tavak és a tenger partjára is felépíteni: mint kiderült, ebbe a definícióba a nagy szállodákat, éttermeket, hajókikötőket is beleértették.

A törvény ilyen irányú módosítása nem csupán a környezetvédelmi parlamenti bizottságon, de végül a parlamenten is átment, méghozzá gyorsított eljárásban. Az ez ellen tiltakozó zöld civil szervezetek, és maga a szlovén környezetvédelmi- és vízügyi szakma tudták, van két óriási aduász is a kezükben: egyrészt ugyanis az eredeti, mind a vegyiparral, mind pedig az ingatlanfejlesztőkkel nagyon szigorú 2016-os törvényt a szociáldemokraták, a liberális Šarec-párt és az újbaloldali Levica is magáénak érezte,

sőt, a jobboldal és Janša elleni hatékony tematizálásra is szívesen használták az ügyet.

Másrészt pedig Szlovénia népszavazási törvénye rendkívül alacsony követelményeket szab a lakosságot kevésbé megmozgató ügyeknek is: a kétmilliós országban mindösszesen 37 ezer embernek kell aláírásával jeleznie, hogy egy témáról népszavazás kiírását kezdeményezné, majd magán a szavazáson az ország aktuális, választókorú népességének legalább egyötöde kell, hogy egy válaszra szavazzon az érvényességhez. Ez jelen esetben legalább 340 ezer szavazatot kellett, hogy jelentsen.

A kampány láthatóan a módosítások ellenzői részéről rég nem látott embertömeget mobilizált. Ezt már a sikeres népszavazási kezdeményezés után lehetett látni, már csak abból is, ahogyan a szlovén kormány az ötletből kifarolni igyekezett. Miközben az ország főbb zöld szervezetei (a leginkább ismert ezek közül a Március 8. szövetség, de a szlovéniai Greenpeace is nagyon aktív volt a kérdésben) jelezték, hogy Janšáék az ipari lobbi és a nagy ingatlanfejlesztők érdekében kótyavetyélnék el a nemzeti büszkeségnek és alapvagyonnak számító természeti kincseket az alpesi tengerszemektől a koperi tengerpartig, aközben a máskor retorikailag minden ellenségére mint egy óriási összeesküvés részére támadó Janšának és minisztereinek erre a vitára nem volt érvényes mondásuk.

Andrej Vizjak, a kormány ugyancsak SDS-es környezeti és tértervezési minisztere a referendum kampányában például végig azt a vérszegény érvelést képviselte, hogy a törvénymódosítók nem is arról szólnak, mint amit a zöldek és a baloldal állítanak róla, semmi nem változott, minden marad a régiben, nincs is ott semmi látnivaló. Ez azonban a gyorsított eljárást a parlamentben egyáltalán nem magyarázta.

A végső eredmények pedig arra is utaltak, hogy a szlovének inkább arra a kampányra reagáltak pozitívan, amit a civilek folytattak, és ami arról szólt, a kormány a covidválság után az ingatlanfejlesztőket tömné ki az ötlettel, akik a tavakhoz és tengerhez épített szállodák, és szórakozóhelyek tucatjaival nem csupán a vizeket veszélyeztetnék, de az átlagpolgártól is elvennék a szabad hozzáférést. Nagyjából úgy, ahogyan Magyarországon a balatoni szabadstrandok ügye, a gárdonyi, tóparti betonfal, vagy az Avalon új szállója elleni helyi tiltakozás a tatai Öreg-tó mellett ugyanúgy nagyon sok embert tud megmozgatni.

A ljubljanai (laibachi) kormány tehát előre érezhette, hogy vesztes mérkőzésbe kényszerül, és az eredmények is ezt igazolták. A részvétel 2007 óta nem látott módon magas volt, 46 százalék ment el, az ő 86,6 százalékuk, tehát 740 ezer választópolgár elutasította a módosítást, míg 13 százalék kiállt mellette. Ez ekkora részvételnél az SDS legutóbbi, 2017-es választási eredményének (24,9 százalék) nagyjából a fele, úgy, hogy rajtuk kívül a kisebb szlovén jobboldali pártok közül a velük koalícióban kormányzó, kereszténydemokrata Új Szlovénia is beleállt a kormány módosításpárti kampányába.

Az eredménynek leginkább azok az ellenzéki pártok örülhetnek, akik keményen beleálltak az elutasítás melletti kampányba:

ilyenek az eredeti alkotmánymódosítást és törvényt jegyző szociáldemokraták, a kampányban a zöldek és a szakma mellett is kiálló Marjan Šarec Listája nevű liberális szervezet és az ott ugyancsak szilárd lábakon álló újbalos párt, a Levica. Hasonlóan keleti, horvát szomszédaikhoz, ahol a számos pártból álló zöld-balos párt, a Možemo fpleg az ökpolitika, a városi terek átalakítása és a klímaváltozás témáival tudta bevonzani a szavazók eddig politikailag inaktív, fiatal rétegét, került be először a Nemzetgyűlésbe, majd vette át Zágráb irányítását (erről a párt képviselője Sandra Benčić több téma mellett itt beszélt az Azonnalinak részletesen), úgy most a Luka Mesec nevével fémjelzett, ökoszocialista Levica is olyan témát talált, aminek egy népszavazáson szerzett többséget.

Tehát ugyanúgy, mint Janez Janša, innentől ők és a balliberálisok is tudnak arra hivatkozni, hogy megvédik a szlovének önrendelkezését, csak éppen vélt vagy valós kultúrharcos fenyegetések helyett egy konkrét, kézzelfogható és nagyon aktuális ügyben, a klíma és a környezet kérdésében.

Minderről Ali Žerdin, a legnagyobb szlovén napilap, a Delo szerkesztője is világosan fogalmaz, amikor a népszavazást értékelő publicisztikájában arról ír:

Új szavazóréteg talált Szlovéniában vasárnap hangot magának, akiket a régi ügyek már kevésbé, de a klíma és környezet például nagyon is érdekel.

A kérdés immár csak az, meg lehet-e ügyes politikával tartani a fiatal népszavazókat választási szavazókként is, és hogy valójában melyik párt tud majd profitálni az érkezésükből.

A Levica mindenképpen úgy gondolhatja, hogy ők, Facebook-oldalukon értékelésként idézik is Jože Vogrincot, a Ljubljanai Egyetem ismert szociológusát, aki szerint a politikai elitnek július 11. után Szlovéniában is meg kell kérdeznie saját magát: „biztos, hogy azzal foglalkozunk, ami az embereket érinti?”

„Megörökölt, generációk óta folyói vitáink hirtelen kevésbé látszanak fontosnak a társadalomra váró új, alapvető kihívások mellett: a környezeti válság, a növekvő társadalmi egyenlőség, a többség tisztességes megélhetésének biztosítása” – szögezte még le a társadalomtudós, a párt szerint pedig ezekről eddig majdnem csak ők beszéltek.

A jobboldal maradna a kultúrharcnál

Persze a dolgokat az Orbán Viktorhoz hasonlóan a nyolcvanas években még disszidens ellenzéki, tőle eltérően azonban börtönviselt Janez Janša egészen máshogyan látta. Mint arról már írtunk is, a ljubljanai EU-s elnökség szinte legelső napjától a szlovén miniszterelnök eddig nem látott hőfokra terelte az üzengetést, régi fordulataihoz visszatérve Szlovénia demokratikus intézményeit, bíróságát és a nem vele szimpatizáló médiáját kritizálta, és úgy érvelt, az EU szervezetei és a nemzetközi baloldal megpróbálják nemzeti kormányát, és egész Közép-Kelet Európát is elnyomni.

Jól jött neki ebben a retorikai harcban az is, hogy a Magyarországon elfogadott pedofilellenes, és az „LMBT-propaganda” tiltására vonatkozó módosításokkal megtűzdelt törvény miatt Orbán Viktor súlyos vitákkal nézett szembe a június 24-i európai csúcson, ráadásul most egyes hírek szerint az Európai Bizottság még a magyar koronavírus-helyreállítási alap kifizetését is átgondolná, elsősorban korrupciós aggályokra hivatkozva.

Janez Janša a lengyel kormányfővel, Mateusz Morawieckivel együtt az egyedüli, EU-csúcson is részt vevő kormányfők voltak, akik nyílt színen is kiálltak Orbán mellett ebben a vitában. Később pedig, amikor az EU-s elnökség átadási ceremóniáján vett részt, a szlovén miniszterelnök ott is arról kezdett el beszélni, hogy a szlovéniai baloldal és Legfelsőbb Bíróság tagjai együtt kirándulgatnak. Később emiatt még Frans Timmermanssal is sértődéses szóváltásba keveredtek.

Ez, és az is, hogy a szlovén függetlenség június 25-i, harmincéves évfordulóján Janez Janša díszvendége nem volt más, mint Orbán, jelzik: csakúgy, mint a vízvédelem kérdésében baloldali ellenfelei, ő is szinte legyőzhetetlen, globalista Góliáttal harcoló Dávidként próbál fellépni.

Janša a referendum eredményét is próbálta nem túl jelentős színben feltüntetni. Twitteren, ahol hangneme mostanában egyre keményebben beszólogatós, most csak annyit írt ki, „nem történt semmi dráma”, később pedig kérdésre azt is hozzátette, senki sem fog a sikertelen módosítók és a népszavazási kudarc miatt lemondani, mert „láttak maguk már olyat, hogy egy referendum miatt egy baloldali miniszter lemond?”

Poznate kako levo vlado, ki je odstopila po izgubljenem referendumu? Od večinskega sistema do družinskega zakonika? Zato brez drame. Ne morete pa sedeti doma in ob teh #MSM monopolih pričakovati čudežev na voliščih. Zato hvala vsem, ki ste glasovali. Kakorkoli. Tako se dela.

— Janez Janša (@JJansaSDS) July 11, 2021

Persze a jobboldali miniszterelnöknek már jelen pillanatban is inkább csupán retorikai eszközök állnak rendelkezésére, főleg mióta törékeny parlamenti többsége is megkérdőjeleződött. A kérdés most az, hogy a Janša által összeboronált, vagy a Janša-ellenes szuverenisták kerekednek-e felül a következő években, hogy az ország jövőjét meghatározhassák.

NYITÓKÉP: A Bohinji-tó víztükre / FOTÓ: Varga Zsófia