Fülkeforradalom Moldovában: szinte korlátlan hatalmat kapott a nyugatos jobboldal

Szerző: Illés Gergő
2021.07.12. 10:15

Két és fél évnyi politikai válság ért véget vasárnap Moldovában: a sima progresszív-nyugatos többséggel a háta mögött Maia Sandu államfő már zavartalanul vághat neki a reformprogramja végrehajtásának.

Fülkeforradalom Moldovában: szinte korlátlan hatalmat kapott a nyugatos jobboldal

A vasárnapi előrehozott választásokon óriási felhatalmazást kapott a nyugatbarát jobboldal Moldovában, miután

Maia Sandu elnökasszony progresszív-jobboldali pártja a szavazatok 52,5 százalékát seperte be.

Ez Sandu Akció és Szolidaritás (PAS) nevű pártjának sima egyszerű többséget jelent a 101 fős parlamentben – a PAS 61 képviselői helyet szerzett meg, nem kell tehát a nyugatos erőknek koalíciós partnert keresniük a stabil kormányzáshoz.

Amennyire örülhet a jobbközép, annyira nagyot bukott a moszkovita-nacionalista baloldal: a kommunistákból és szocialistákból álló választási szövetség csupán a szavazatok 27,2 százalékára volt jó, 33 parlamenti széket szerezve ezzel.

Sárgával azon régiók, ahol a Sandu-féle progresszív jobboldal került többségbe, vörössel a balra szavazók. A baloldalt jobbára az északon és keleten az etnikai oroszok, valamint délen a bolgár és gagauz autonóm kisebbségek támogatják tömegesen. 

Sárgával azon régiók, ahol a Sandu-féle progresszív jobboldal került többségbe, vörössel a balra szavazók. A baloldalt jobbára az északon és keleten az etnikai oroszok, valamint délen a bolgár és gagauz autonóm kisebbségek támogatják tömegesen. 

Fotó: Központi Választási Bizottság, Moldova

Nem jött be a kommunista kampány

Az Igor Dodon és Vlagyimir Voronyin exelnökök vezette baloldali lista már csak azért is csüggedhet, mert az előző parlamentben még a szocialistáké volt a legnagyobb parlamenti frakció. Ez a külső támogatás nélküli kormánytöbbséghez ugyan nem volt elegendő a balosoknak, arra viszont már annál inkább, hogy az elnöki székbe tavaly novemberben megválasztott Maia Sandu reformtörekvéseinek keresztbe tegyenek.

Sandu megválasztása óta ugyanis a szocialista vezetésű parlament elvette az elnöktől a titkosszolgálatok ellenőrzésének jogköreit, szűkítette az elnök kontrollját a politikusok vagyonosodását is vizsgáló szerv fölött, majd az addig hatályban lévő, szocialista befolyás alatt álló kormány egy nappal Sandu beiktatása előtt lemondott.

Ezt követően a megosztott parlamentben már sem Sandu nyugatos erői, sem a szocialisták mögött nem állt össze új kormánytöbbség, a szocialisták pedig ameddig tudták, blokkolták az előrehozott választások kiírását. Végül az Alkotmánybíróságnak kellett kimondania, hogy az elnök feloszlathatja a parlamentet annak működésképtelensége miatt, és előrehozott választást írhat ki.

Ennek hírére a szocialisták összeálltak a 2000-es évek meghatározó kormányerejének számító kommunistákkal,

ezzel próbáltak megálljt parancsolni a beiktatása utáni hónapokban népszerűvé váló Sandunak. Az így összeálló baloldali blokk azzal gyanúsította az elnököt és pártját, hogy hatalomra kerülésük esetén feladnák az ország szuverenitását a nyugatnak, NATO-katonák után román csendőröket hívnának be, kiüresítenék a hagyományos családi értékeket és leépítenék a jóléti kiadásokat.

Történelmi felhatalmazás

A kampány azonban nem működött, ellentétben a nyugatbarát jobboldal szlogenjeivel: Maia Sandu pártja a közélet megtisztítását, kemény korrupcióellenes fellépést, a szegénység felszámolását és nyugatos külpolitikát ígért. Bár maga az elnök tisztségéből adódóan egyik párt szekerét sem tolhatta, egyértelmű volt, hogy megnyilatkozásaival a saját pártját segíti – a moldovaiakat úgy buzdította szavazásra, hogy közben ő is a közélet megtisztításának célját emlegette.

A Sandu és pártja mögötti választói felhatalmazást persze kár is alábecsülni, hiszen a független, posztszovjet Moldova történelmében ilyen korlátlan hatalommal eddig csak a kétezres évek nagyhatalmú kommunista elnöke, Vlagyimir Voronyin rendelkezett.

Azzal ugyanis, hogy Sandu pártjának nagyarányú győzelmével megszűnt a parlamenti blokád az elnöki törekvések ellen, az államfő zavartalanul vághat bele korrupcióellenes reformprogramjának megvalósításába.

A következő, 2024-es elnökválasztásig bezárólag mind a parlamenti, mind az elnöki hatalom is a nyugatos jobboldal kezébe került.

Az is kevésen múlott, hogy Sandu mögött még az alkotmányozó parlamenti többség is összejöjjön: bár Moldovában arányos a választási rendszer, a sok, parlamentből kipottyanó kispárt miatt voltak bőven elveszett szavazatok – ezek újraosztásával a PAS, hiába szerzett „csupán” 52,5 százalékot, hat székre került a kétharmados többségtől.

Bujkáló oligarcha is a parlamentben

A kiesők közül a legnagyobb vesztes Renato Usatîi populista listájának eredménye – az oroszbarát Bălți polgármesterének pártja nem ütötte meg az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ugyanígy leszerepeltek a Románia és Moldova egyesülésével kampányoló nagyromán nacionalista AUR – a Bukarestben tavaly már parlamenti részvételhez jutó román szélsőjobb moldovai fiókszervezete még fél százalékot sem szerzett.

Igaz, maga Sandu sem idegenkedik az egyesülés ötletétől: mint arról az Azonnalinak adott interjújában is beszélt másfél éve,

nem lenne aggálya Románia és Moldova egyesülése ellen, ha emögött tényleg összeállna egy valós társadalmi többség.

A kommunistákon, szocialistákon, valamint a Sandu-pártok kívül parlamenti részvételt egyedül a moldovai igazságszolgáltatás elől jelenleg Izraelben bujkáló Ilan Șor pártja tudott nyerni. Șort azért körözik, mert a gyanú szerint érintett abban a 2014-es bankbotrányban, amelyben a moldovai nemzeti GDP jó nyolcada, egymilliárd dollárnyi összeg tűnt el három nagy moldovai bankból.

Ennek ellenére Șor népszerű a moldovai társadalom szegényebb rétegei között. Dionis Cenusa moldovai politikai elemző rávilágít: a Șor-párt szavazói politikai támogatásért cserébe olcsó élelmiszerhez juthatnak a párt által ismeretlen forrásból fedezett „szociális boltokból”.

Miközben a részvételi arány némileg csalódást keltően 48 százalékon állt meg, a moldovai belpolitikában óriási befolyással bíró diaszpóra körében jól sikerült a mozgósítás. A nyugatra a jobb élet reményében kivándorolt, több százezer moldovai közül kétszázezren le is szavaztak a külképviseleteken.

Az ő túlnyomó többségük, 86 százalékuk Sandu pártját támogatta, miközben a külföldiek között a kommunisták és szocialisták szövetsége csak 2,5 százalékot kapott. Eközben a baloldal a transznyisztriai szavazatokkal vigasztalódhatott: ők az oroszpárti szakadár de facto-állam moldovai állampolgár szavazóinak többségét tudják rendre megnyerni.

BORÍTÓKÉP: Maia Sandu / Facebook

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek