Angliában sörözéssel, Észak-Írországban máglyaégetéssel várják az Eb-döntőt

2021.07.11. 19:05

Hiába nagy nap Anglia számára, hogy hazai pályán, a Wembleyben játszhatnak az Európa-bajnokságon az aranyéremért, az északíreket teljesen más dolog foglalkoztatja.

Angliában sörözéssel, Észak-Írországban máglyaégetéssel várják az Eb-döntőt

Miközben a brit lapok többsége a 2020-as Európa-bajnokság döntőjével foglalkozik, ahol Anglia hazai pályán 55 év után ismét az aranyéremért küzdhet egy nagy labdarúgótornán, addig az Egyesült Királyság más részein egész mással foglalkoznak.

Észak-Írországban július 12-e nagy ünnepnek számít sok északír számára, hiszen

1690-ben július 12-én győzte le a protestáns Orániai Vilmos a katolikus II. Jakabot, ami később megágyazott az ún. protestáns felemelkedésnek,

azaz az Ír-sziget protestáns uralmának.

Az északír protestáns unionisták – akik magukat britnek vallják – ezért minden évben július 12-én és a hozzá közelebb eső hétvégén nagy ünnepségeket tartanak. A lojalista Narancs Rend (Orange Order) ekkor szokta megtartani a felvonulását, az ún. orange walkot, ami keretében brit, illetve ulsteri zászlókkal és hangszerekkel vonulnak, és többnyire az 1690-es csatáról szóló dalokat szokták eljátszani, ezzel ünnepelvén meg az ír katolikusok legyőzését. (Azért Orange Order a nevük, mert Orániai Vilmost angolul William of Orange-nek nevezik.)

Emellett szokás, hogy a zászlós-zenész felvonulás mellett minden évben magas máglyákat emelnek, amiket aztán majd felgyújtanak, hogy így állítsanak emléket Orániai Vilmosnak, illetve promotálják protestáns hitüket, és álljanak ki Nagy-Britannia és Észak-Írország uniója mellett.

Azonban nem mindenki örül az eseménysorozatnak, ugyanis a másik nagy északír tradíció, az ír katolikusok a máglyagyújtást provokációnak tartják,

mivel a máglyák felgyújtásával az unionisták annak állítanak emléket, hogy legyőzték az ír katolikusok elődjeit.

Emellett amiatt sem örülnek túlzottan az ír nacionalisták, mert a máglyákra gyakran politikai posztereket, plakátokat vagy politikusok arcképét is kirakják, így gyakran több Sinn Féin-politikus arcképe is feltűnik a felgyújtott máglyákon. De idén például a magukat se nem írnek, se nem britnek valló, a két tradíció gondolatát elvető Szövetség (Alliance) párt vezetőjének, Naomi Langnak is felkerült egy választási plakátja egy máglyára,

de több máglyán is ír zászlókat égettek.

A máglyák évről évre egyre magasabbak: eleinte még csak az utak szélén, házi hulladékból eszkábált máglyákat gyújtottak, de idővel a sok kicsi máglya helyett inkább kevesebb, ám jóval nagyobbakat építenek az északír protestánsok, amiknek az alapanyaga már nem háztartási fahulladék, hanem raklapok.

Erre a protestánsok maguk dobják össze a pénzt, és a máglyák méretei nemcsak azért nőttek az elmúlt időszakban, hogy ezzel minél nagyobb borsot törjenek a katolikus ír nacionalista tradíció orra alá, hanem mert a különböző városok protestáns közösségei versenyeznek egymással, hogy ki tud minél nagyobbat építeni.

Idén az egyik legnagyobb máglyát Larne-ban emelték, ami a szervezők szerint közel húszezer fontba, azaz kicsivel több mint 8,3 millió forintba került,

míg Észak-Írországban összesen körülbelül 250 darab máglyát építettek idén az unionisták.

A megosztott Észak-Írország

Az ünnepség ír nacionalista elfogadásán az sem segíti, hogy

a protestánsok gyakran a városok azon részén építenek kisebb máglyákat, ahol az ír és az unionista tradíciót falakkal választják szét.

Az egyik legvitatottabb máglyát Belfast északi, unionista részén emelték, ami a legközelebb volt a falhoz. Az oda emelt máglya ellen két ír nacionalista képviselő azt követelte a rendőrségtől, hogy távolítsák el a máglyát, azonban a kérésüket a rendőrség azzal utasította el, hogy elégedetlenségbe és utcai rendbontásba csaphatna át, ha a rendőrök megjelennének a helyszínen és lebontanák a máglyát.

Az Ír-sziget békéjét elhozó 1998-as nagypénteki egyezmény szerint Észak-Írországot mindig a két tradíció legnagyobb pártjainak közösen kell irányítania, így jelenleg az unionista DUP és a határ mindkét oldalán működő baloldali nacionalista Sinn Féin koalíciója vezeti Észak-Írországot, de a kormány tagja még az ír nacionalista Szociáldemokrata Munkáspárt, az unionista Ulsteri Unionista Párt, illetve a magukat egy tradícióba sem soroló Alliance (Szövetség) is.

A sinnféines északír kormányfő-helyettes, Michelle O’Neil arra kérte az ír katolikus tradíció tagjait, hogy inkább ne menjenek utcára az ünnepségek alatt, tartsák tiszteletben a protestánsok ünnepségét, és ne vegyenek részt semmilyen utcai összecsapásban.

A brexit tönkretette az északír politikát

Észak-Írországban 2016 óta váltakozó intenzitással, de ismét kiújult az ír katolikus-brit protestáns konfliktus,

ugyanis míg a brit unionisták ki akartak lépni az EU-ból, az ír katolikusok ellenezték a brexitet.

2017-ben ezért már fel is bomlott az akkori DUP-Sinn Féin-kormány, és mindössze 2020 januárjában sikerült megegyezni a közös kormányzás folytatásában, miután egy északír újságírót lelőttek egy brexitellenes tüntetésen.

Azonban hiába fogadta el a DUP, hogy a Sinn Féin brexitellenes, míg a Sinn Féin azt, hogy a DUP mindenképpen ki akar lépni az Egyesült Királyság részeként az EU-ból, és emiatt ezt a konfliktust inkább a szőnyeg alá söpörték, a gazdasági brexit és az ún. északír protokoll bevezetése óta az unionista szavazók nagyon elégedetlenek:

a nagypénteki egyezmény 23. évfordulóján többszáz unionista fiatal ment Észak-Írország-szerte az utcára, hogy az északír protokoll eltörlését követeljék.

Ugyanis Észak-Írország az Egyesült Királyság részeként úgy lépett ki az EU-ból, hogy az uniós közös piac része maradt, hiszen csak így lehetett megoldani, hogy a nagypénteki egyezmény egyik sarokpontja, az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti szabad határok megmaradjanak. Azonban ez ahhoz vezetett, hogy egy gazdasági határ keletkezett Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része között,

ami miatt a brit identitással rendelkező unionista északírek másodrendű állampolgárnak érzik magukat saját országukban,

és a protokoll bevezetése óta az unionisták egy része északír kikötőmunkásokat fenyegetett, Észak-Írországot ellepték az unionista falfirkák, sőt, egy unionista szervezet bejelentette, hogy kilép a nagypénteki egyezményből, mivel úgy vélik, hogy az egyezményben lefektetett két tradíció egyenlő joga sérül az Ír-tengeren húzódó gazdasági határ miatt, ezért a protokoll eltörlését követelik.

Az unionisták Észak-Írország-szerte március 30-a és április 9-e között tüntettek, több rendőrt is megsebesítettek, és még ír nacionalistákkal is összecsaptak – ezeknek okairól, illetve az eseményről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.

Az északír politikai status quo így jelenleg nagyon vékony jégen áll, és az unionista szavazók elégedetlensége miatt a kormányzó, legnagyobb unionista párt, a DUP épp politikai válságot él át, ami szintén nem segít azon, hogy Észak-Írországban a két tradíció megbékéljen.

NYITÓKÉP: Egy unionista máglya Belfastban, 2006-ban. FOTÓ: IrishFireSide / Flickr

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi operatív vezetője

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek