Hárommillió szíriai sorsa függött egy hajszálon, amíg mi pénteken a munkából jöttünk hazafelé

Pár nappal ezelőtt még nem lehetett tudni, hogy Oroszország meg fogja-e vétózni a további működését az egyetlen olyan útnak, amelyen keresztül az ENSZ még humanitárius segítséget nyújthat a háborútól sújtott Szíria lakosainak. A határozatot, amelyet végre sikerült elfogadni, azonban Oroszország és az Egyesült Államok eltérően értelmezi.

Péntek délután 17 órakor az ENSZ Biztonsági Tanácsa 12 hónappal meghosszabbította a 2533-as határozatát, amely lehetővé teszi a török határon átnyúló segítségnyújtást a szíriai lakosok számára. A 2014-es ENSZ BT-határozat értelmében a segítségnyújtás négy határátkelőn keresztül történhetett, azonban ezek közül három engedélyének meghosszabbítását Oroszország módszeresen akadályozta az elmúlt évek során.

Az egyetlen megmaradt határátkelő, a Bab al-Hava – amely a tengerparti, törökországi İskenderun és a szíriai Idleb várost összekötő autópályán fekszik – sorsa is épphogy egy hajszálon függött, ugyanis a pénteki határidő lejárta előtt még korántsem volt biztos, hogy a nyugati hatalmak által elítélt szíriai Aszad-rezsimet támogató Oroszország megszavazza-e a határozatot.

Az utolsó humanitárius átkelő

Ahhoz, hogy megértsük ennek fontosságát, 2014-ig kell visszamennünk az időben, amikor a Szíriát korábban irányító Aszad-rezsim és a felkelők között kitört konfliktus már több mint 6,4 millió szíriait kényszerített az otthona elhagyására. Ekkor az ENSZ BT-ben átmeneti jelleggel négy határátkelő megnyitásáról állapodtak meg: ezeken keresztül humanitárius segítséget tudnak nyújtani a rászoruló lakosoknak.

• A török-szíriai határon két átkelőt nyitottak meg, a Báb al-Szalamot és a Báb al-Havát,
• valamint megnyitottak egyet a szíriai-iraki (Al-Ja’rubijja)
• és a szíriai-jordániai (Al-Ramsza) határon is.

2014 júliusa óta azonban sokat változott a helyzet, a frontok változtak, így a szíriai kormány (valamint az őket támogató Oroszország) szerint a három másik határátkelőre már nem volt szükség, hiszen ezeket a rezsim által kontrollált területről el lehet érni. Szalai Máté szerint

Oroszország álláspontja mögött az a cél húzódik meg, hogy elérje, hogy az országba irányuló humanitárius és fejlesztési forrásokat mind a kormány és a hozzá közel álló körök felügyeljék.

A döntés tétje

Az egyetlen határátkelőhely, amin keresztül segélyt lehet szállítani az ország északnyugati részén fekvő Idlíb tartományba, a szíriai háború utolsó frontjára vezet, magyarázza az Azonnalinak Sayfo Omar. A migrációkutató szerint megközelítőleg 70 ezer fegyveres tartózkodik a térségben. Ők az ország minden pontjáról származnak, mivel az Aszad-rezsim a többi szakadár terület visszahódításakor a felkelőknek megengedte, hogy az idlíbi régióba meneküljenek. 

Ez a terület szinte teljesen elszigetelten működik Szíria többi részétől: a kormányerőket és a felkelőket elválasztó területeken török és orosz katonák járőröznek, hogy felügyeljék a tűzszünet betartását, amit az országban egymás ellenségeiként harcoló Törökország és Oroszország tavaly májusban eszközölt ki. A kereskedelmi forgalom ráadásul szinte teljesen megszűnt az idlíbi térség és az ország többi része között. A régió utánpótlását gyakorlatilag a törökök intézik, aki gazdaságilag kvázi annektálták Idlíbet, teszi hozzá Sayfo Omar.

A szinte teljesen elszigetelt zónában azonban nemcsak a volt felkelők, hanem

megközelítőleg hárommillió menekült is tömörül,

akik Szíria egyéb területeiről menekültek ide a polgárháború elöl. Ezeknek az embereknek jelentős része, vélhetőleg több mint 60 százaléka segélyre szorul, magyarázza Szalai Máté. A humanitárius segély fontosságát az is mutatja, hogy a szíriaiak életszínvonala rendkívüli mértékben romlott a többi humanitárius útvonal engedélyének visszavonása következtében. A rendkívüli népsűrűségű régió általánosan negatív humanitárius helyzetét nagyban rontotta az új koronavírus megjelenése is, amelynek terjedését és hatását nem is látjuk pontosan, teszi hozzá a szakértő.

Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Közel-Kelet-kutatója arra is figyelmeztet, hogy a régió humanitárius ellátásának megvonása akár azzal is járhat, hogy rengeteg menekült indul el Törökország vagy akár az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt álló régiók felé. Sayfo Omar azonban hozzáteszi, hogy szerinte a menekültek Törökországba jutása nem valószínű, hiszen a török-szíriai határ szinte teljesen le van zárva. A migrációkautaó szerint az Aszad-rezsim által kézbentartott területek felé nem valószínű, hogy sokan vándorolnának, mert a menekültek között rengeteg a katonaszökevény, aki fél az esetleges szankcióktól. 

A migrációkuatató szerint tehát nem egy migrációs vállság, hanem

egy humanitárius katasztrófa kialakulásától kell tartani az utolsó segélyezési út lezárása esetén. 

A geopolitikai játszma

A humanitárius átkelő felfüggesztése körüli vita az Egyesült Államok, Törökország és Oroszország közötti geopolitikai rivalizáció egyik lecsapódása

– véli Wagner.  Egyfelől ott van Törökország (amely ugyan nem tagja az ENSZ BT-nek, így közvetlen befolyása nincs a döntésre): Ankara egyik legfontosabb célkitűzése Szíriában az idlíbi zóna fenntartása, mivel egyrészt meg akarja akadályozni, hogy átjöjjenek a menekültek a szír-török határon, másrészt a zóna hatékony ütőkártya lehet a kezében az Aszad-rezsim terjeszkedése ellen.

Washington számára is az utóbbi szempont okoz dilemmát, magyarázza a szakértő. Hiszen az idlíbi terület fenntartásával megakadályozhatja az Aszad-rezsim térhódítását, viszont az USA így egy olyan terület fenntartását támogatja, ahol számos dzsihadista szervezet, köztük az al-Kaida utódszervezete, a Tahrír al-Sám is jelen van. Ez egyébként a többi nyugati hatalom számára is kellemetlen, akik segítséget nyújtanak az idlíbi területnek, hiszen

amennyiben a nyugati hatalmak humanitárius segítséget nyújtanak az idlíbi zónának, a zónát uraló terrorista szervezetek legitimitását is erősítik.

A humanitárius szállítmányok ugyanis nemcsak a rászorulók, hanem a terrorista csoportok élelemhez jutását is biztosítják. Ráadásul elősegítik az életkörülmények javulását a régióban, ezzel növelvén a terrorista szervezetek legitimitását a lakosok szemében is.

Az ördög a részletekben van

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Moszkva a saját értelmezése szerint egy teljesen más határozatot szavazott meg, mint az ENSZ BT-ben ülő társai.

Oroszország szerint ugyanis a humanitárius átkelőt csak 6 hónapra szavazták meg. A rákövetkező hat hónap esetleges Moszkva álláspontja szerint: az ENSZ főtitkárának jelentésétől függ, hogy engedélyezik-e a további működését. A határozat pontos szövege így szól:

„Az ENSZ BT úgy határoz, hogy a 2014-es határozatot 6 hónappal, azaz 2022. január 10-ig meghosszabbítja kizárólag a Báb al-Hava-i határátkelő esetében, egy további hat hónapos, azaz 2022 júliuságig tartó meghosszabbítással, amely alá van rendelve a Főtitkár érdemi jelentésének kiadásának, különös tekintettel a műveletek átláthatóságára.”

Az Egyesült Államok az oroszokhoz képest merőben másként értelmezte a megállapodást: a szavazás utáni sajtótájékoztatón Linda Thomas-Greenfield, az amerikaiak ENSZ-nagykövete azt mondta, hogy hogy a második 6 hónapos meghosszabbítás automatikus, a főtitkár jelentésétől független.

De nemcsak az USA és Oroszország, a kutatók véleménye is megoszlik az értelmezéssel kapcsolatban. Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Közel-Kelet-kutatója elmondta az Azonnalinak, hogy számára a szöveg csak annyit jelent, hogy az oroszok kérésére betették ezt az utalást az átláthatóságra, de ennek nagy következménye valójában nem lesz, legfeljebb az ENSZ-főtitkárnak utalnia kell erre a jelentésében majd. A szakértő szerint az USA azért mondhatta azt, hogy a második 6 hónapos meghosszabbítás automatikus, mert a határozat csak annyit köt ki, hogy be kell mutatni a határozat, azt nem említi, hogy a tartalma következményekkel járna.

Ezzel szemben Charles Lister, egy washingtoni agytröszt, a Middle East Institute vezető munkatársa másként értékeli a helyzetet. Egy Twitter-posztjában a kutató azt írja: az ENSZ BT-nek tárgyalnia kell majd az első 6 hónap folyamán a felhatalmazás meghosszabbításáról. Tehát a második hat hónap merőben függeni fog az első eredményeitől.

 Charles Thépaut francia diplomata és Közel-Kelet-szakértő kívülről szemléli a dolgot: szerinte 

egy a diplomáciában jól ismert jelenséggel, a konstruktív kétértelműséggel van dolgunk

ebben a helyzetben. „Tudod, hogy mi a különbség 12 és 6+6 között? Matematikában nincs különbség, a diplomáciában viszont ezt hívják konstruktív kétértelműségnek. Éppen ez segítette a kompromisszum megtalálását a Bab al-Hava határátkelő további egy évig történő fenntartásában” – írja a szakértő a Twitteren.

Az orosz ellenkezés magyarázata

Arról, hogy Oroszország miért is ellenezte kitartóan a humanitárius átjáró biztosítását Szíriába, a szakértők véleménye megoszlik. Szalai Máté mindenesetre rávilágít a hivatalos orosz retorikára: eszerint a hatátlépők megnyitása átmeneti jellegű volt a kezdetektől fogva, a jelenlegi harctéri helyzet pedig nem indokolja, hogy bármelyik folyosó nyitva maradjon, hiszen gyakorlatilag az idlíbi régió és a kurd területek maradtak csak mára a felkelők kezében. Oroszország szerint a humanitárius mechanizmus ráadásul sérti a szíriai kormány szuverenitását, a céljuk ugyanis az, hogy hozzájuk hasonlóan minél többen ismerjék el Aszadot Szíria legitim vezetőjeként. Az Aszad-rezsim megkerülésével küldött humanitárius támogatások pedig Moszkva szerint sértik Aszad legitimitását.  

Wagner Péter szerint az orosz ellenkezés egy tágabb kontextusba illeszthető bele:

Moszkva célja az is lehetett, hogy alkura bírja az Egyesült Államokat.

Azt, hogy ebből az alkuból mi sikerült, azonban egyelőre még nem tudni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a határozat, amelyet több hónapnyi tárgyalási folyamat előzött meg, a legalacsonyabb becslések szerint is legalább hat hónapra garantálni tudtja majd több mint hárommillió ember ellátásást. 

BORÍTÓKÉP: Peter Biro, EU, 2018 / Flickr