A nagy techcégek aranykorának szinte biztosan vége van

Biden olyan embert bízott meg a nagy techcégek szabályozásával, aki valóban tenni is akar ellenük. Lina Khan az Amazonhoz hasonló nagy monopóliumok szétdarabolásának egyik prominens támogatója volt. A multicég védekezése elárulja: most valóban van mitől tartaniuk.

Még egyetlen hónap sem telt el azóta, hogy az immáron Joe Biden amerikai elnök lakhelyéül szolgáló Fehér Ház felfedte, hogy Lina Khant ülteti a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission – FTC) élére, az immár Jeff Bezos tényleges vezetése nélkül tovább működő, a kereskedelem szinte minden formájában érintett Amazon óriáség máris bejelentette: nem hajlandó elfogadni, hogy a Khan vezette FTC bármiféle tröszetellenes eljárást személyesen bonyolíthasson le.

Ehhez Khan július 6-án a bizottság ülésén egy sor, eddig annak munkájára irányadó szabályozást a demokrata bizottsági kétharmad segítségével szüntetett meg. Először is felülírta azt a szabályt, hogy az ügynökség jogi előadója elnökölhet csak tényfeltáró és szabályozás-előkészítő folyamatokat, mostantól az ezt vezető bizottsági tagról Khan és a jövőbeni FTC-elnökök dönthetnek, vagy saját hatáskörben is vezethetik a vizsgálatokat. Az a szabály is kukába került, hogy egy-egy fogyasztóvédelmi vizsgálat megindításához is a testület minősített többsége szükséges: mostantól minden bizottsági tag kezdeményezhet önállóan is vizsgálatokat, amelyeknek az eredményéről beszámol, ezután pedig a szükséges intézkedésekről szavaznak majd.

Az amerikai gazdasági elit lapja, a Wall Street Journal ezekről a fejleményekről elszörnyedve, hatalmas felháborodással számolt be.

Nem ők az egyetlenek. Az Amazon jogi osztálya június 30-án hivatalos panaszt is benyújtott Lina Khan ellen, amelyben a fő kifogásuk az volt a Columbia jogi karának volt előadója ellen, hogy ő

a múltban számtalanszor kifejezte: nem tetszik neki a multicég üzleti modellje és fel is darabolná azt, ezért nem lehet elfogulatlan döntést várni tőle.

Ezért a fogyasztóvédelmi és versenyhivatali teendőket is ellátó FTC szerintük csak akkor folytathatna trösztellenes eljárást ellenük a jövőben, ha Lina Khan abban egyáltalán nem vesz részt.

Jack Evans, az Amazon szóvivője panaszukkal kapcsolatban elmondta azt is, hogy „az Amazont, mint minden nagy szervezetet természetesen jogos vizsgálni, ugyanakkor mér a nagy cégeknek is joguk van a pártatlan vizsgálathoz”. Ezek után a lényegre térve még hozzátették: „Khan bizottsági elnök eddigi munkássága és nyilvános nyilatkozatai jól mutatják, hogy az FTC által vizsgált ügyekben előítéletes lesz hivatali ideje és a hatályos törvények szerint is, ez pedig szerintünk akadálya annak, hogy hasonló vizsgálatokban részt vegyen.”

Az FTC jelenleg még nem indított nagyobb trösztellenes eljárást az Amazon ellen, de a szövetségi ügynökség máris vizsgálja az Amazon és harmadik félnek számító értékesítők közötti üzleti gyakorlatokat, mint ahogy a cég azon szándékát is, hogy számtalan más üzlet után az MGM filmstúdiót is felvásárolhassa. Mindezek az eljárások az USA-ban azután indultak, hogy az Európai Unió hivatalos szervei még tavaly eljárást indítottak az Amazon tevékenysége miatt.

Noha ezek még csak részvizsgálatok, Lina Khan valóban nem csinált jogászként és közszereplőként a múltban titkot abból, hogy a nagy techcégek és az Amazon tevékenységét alapvetően károsnak tartja az amerikai gazdaságra és demokráciára nézve.

Valóban olyan óriási probléma ez, mint ahogyan azt a cég jogi csapata és szóvivője állítják?

„Mr. Rockefeller legnagyobb erénye a türelem”

Ezzel, a Ida Tarbell történésztől származó, a száztíz éve a teljes amerikai olajpiacot kizárólagosan uraló Standard Oilról és mindenható tulajdonosáról, John D. Rockefellerről szóló idézettel vezette be Lina Khan, még egyetemi tanárként az Amazonról szóló, Yale Law Journalban megjelentetett elemzését. Ebben lényegében kifejti, hogy az amerikai kormányzat egyszer már megállított egy, az Amazonhoz hasonló óriáscéget, és a hatalmát is visszaszorította a jog eszközeivel és békésen, amikor letörte Rockefeller monopóliumát.

Az Amazonról pedig ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ez egy olyan globális óriászervezet, amelyet immár gazdasági szempontból nem is olyan egyszerű meghatározni vagy definiálni:

„Amellett, hogy a cég kereskedelemmel foglalkozik, ma már ugyanígy egy marketingplatform, kiszállítási- és logisztikai hálózat, hitelintézet, aukciósház, az egyik legnagyobb könyvkiadó, televíziós és filmproducerek, divattervezőcég, hardvergyártó és a világ vezető felhőtárhely-szolgáltatója is egyben.”

Khan szerint a stratégia, amelyet Jeff Bezos a kilencvenes évek vége óta követett, ugyan a piaci viszonyokra borzasztó hatással volt, de az 1970-es és 1980-as évek amerikai szabályozásainak neoliberális fordulata – amely a piac egészséges elrendezése, és a gazdasági hosszú távú céljai helyett csupán rövid távú, fogyasztóvédelmi szempontból közelítő felügyeletei törvényeket hozott el – az, ami elsősorban lehetőséget adott az Amazonnak arra, hogy a veszteséges működéssel és felvásárlással kialakított monopóliumát elérje.

Khan úgy érvel, hogy ez az amerikai alkotmány szempontjából akár alkotmányellenesnek is nevezhető, a szövetségi, kétpárti neoliberális törvényhozók azonban még a 2000-es években is úgy látták, az Amazon nem is keres semmi pénzt, sehol sincsen extraprofit, a Wall Streeten a tevékenységük éppen emiatt örök poénkodás tárgya is volt, tehát hiába növekszik türelmes behemótként Bezos birodalma, nekik ezzel lényegi dolguk nincsen.

Lina Khan szerint azzal, hogy a piaci fundamentalista chicagói iskola a trösztellenes törvénykezés területén is szellemi dominanciát ért el a nyolcvanas évekre, az Amazon, a Microsoft és társaik megcsíphetetlenné váltak. Az egyik vezető chicagói iskolás trösztellenes törvényi elméletről író tudóst, Richard Posnert idézi, aki egyszer úgy foglamazott, a monopóliumellenes fellépés egyetlen jogalapja az egészséges, természetesen kialakuló árrendszer fenntartása lehet. Míg az előttük uralkodó gazdasági strukturalista iskola úgy vélte, a nagy cégek eleve méretük miatt máshogyan fognak viselkedni, mint a kisebbek, és a kezdeményezéseik a tehetetlenségi erő folytán mindig egyeztetések nélkül sikeresek lesznek, hacsak az állami szervek nem korlázozzák őket, addig a chicagóiak szerint a nagy és kis cégek logikája ugyanaz, és mindig, mindegyik fél beleegyezésével történő, profitmaximalizáló, tehát a neoliberálisok szerint egészséges logika vezeti őket.

Ezek után Khan rámutatott arra, hogyan bukott meg ez az előtte domináns logika a 2010-es évekre, ahol a kereskedelem, vagy a techcégek területén szabad versenyről már alig lehet beszélni, és négy-öt gigacég vette birtokba a teljes piacot.

Lina Khan végül többféle irányt és stratégiát is kijelöl, ahogyan az állam a monopóliumok csapdájából kikerülhet:

• a kis cégek ellehetetlenítésére a nagyok által alkalmazott felfaló árpolitika, brutális mértékű árletörés elleni törvényi fellépés megerősítése;
• a vertikális integráció, tehát az árletörés következtében ledolgozhatatlan versenyhátrányba kerülő kis cégek tömeges felvásárlása és integrációja ellen történő fellépés, és az Amazon kereskedelmi tevékenysége és a techplatformja különálló cégekhez és cégvezetőkhöz kell, hogy tartozzon.

Ezek egy hagyományos, versenyjogi szemléletben is megléphetőek, szerinte azonban ugyanilyen fontos lenne, hogy a trösztellenes intézkedések fókuszát is bővíteni tudják, ezért

• rá kell mutatni, hogy a netes platformok, techcégek növekedést előtérbe helyező és azonnali extrapprofitot nem termelő stratégiáját is korlátozni kell, ugyanis abban a környezetben, ahol ennek és a rendszerszintű árletörésnek és a nagy befektetők által támogatott brutális növekedési stratégiának nem szabnak gátat, nem lehetséges megállítani a már beindult monopolizálódási folyamatot.

Hipszterbaloldali botrányhősből a legfontosabb döntéshozó

Egyszerűbben fogalmazva tehát Lina Khan addig nem látott, részletes szigorúsággal az Amazon összes vitatott és piacellenes stratégiáját számba veszi, és amellett érvel, hogy az amerikai piaci szabályozások terén a már Elizabeth Warren szenátor által, 2020-as elnökjelölti kampányban javasolt eszközöket kell végre a gyakorlatba átültetni. Nem arról van szó tehát, hogy a piacot korlátozná az Amazont torkon ragadva, hanem a piac szabályozott, és a polgároknak hasznos működése érdekében szorítaná vissza a mamutokat.

Khan, aki 1989-ben, Londonban, pakisztáni hátterű brit szülők gyermekeként született meg, 11 éves kora óta él az USA-ban, a kérdéssel már rengeteget foglalkozott. 2017-es, Yale Law Journalban megjelent cikke után pedig a trösztellenes közpolitikai vita középpontjába került, és nem is elsősorban a republikánusok mentek neki, hanem éppen Bill Clinton és Barack Obama egyik legfontosabb trösztellenes tanácsadója, a Pennsylvaniai Egyetem jogásza és a téma nagyöregje, Herbert Hovenkamp húzta le akkor cikkét rendesen. Hovenkamp azt írta, Khan hozzáállása a problémához „fegyelmezetlen, zavaros”. Kinevezése után, májusban pedig úgy fogalmazott, Lina Khan tervei már túl radikálisan baloldaliak és Biden általi megnevezése őt egyszerre sokkolta és értetlenkedéssel töltötte el.

Joshua D. Wright, aki pedig Obama alatt vezette az FTC-t, Lina Khant a „hipszter trösztellenesek” divathullámába sorolta, az ifjú szakjogász szerinte áthágta azt a több mint fél évszázad alatt kialakult, egészséges, és stabilitást teremtő konszenzust, hogy a monopóliumellenes amerikai szövetségi törvények elsődleges szempontja a fogyasztóvédelem és a fogyasztói érdek lehet, és nem hozhatók vissza a huszadik század elejének elméletei arról, hogy az állam feladatai ezen a szemponton túlterjeszkedhetnek, mert az az elmúlt negyven év kidobásával lenne egyenlő az ablakon.

Most azonban úgy tűnik, a Biden-féle politikai szemléletváltás – amelyben, mint írtuk, a külpolitikai részben Jake Sullivan tanácsadó visz döntő szerepet – immár a trösztellenes eljárásokra és az amerikai kormányzat gazdaságpolitikájára is kiterjed.

Hovenkamp és Wright többé nem kaptak szerepet ugyanis az FTC munkájában, a négy éve cikkével még botrányhősnek számító Lina Khan azonban minden eddiginél nagyobb hatalmat kapott a kormányzattól elméletei kipróbálására.

A nagy techcégek aranykorának szinte biztosan vége van

Noha a cégvezetők és a cégek kommunikációja ezt az egészet még nem verte nagy dobra, sőt, Bezos visszavonulása és űrrepülőzése, vagy Mark Zuckerberg elektromos szörfös mémvideója első látásra kidagadó önbizalmat sugároznak, az FTC új elnökének valójában minden kaliforniai igazgatótanácsi teremben ülő számára világossá tette: véget ért a korszak, amikor egy demokrata kormányzat kritikátlanul jófej és kedves politikát folytat majd velük szemben.

Az Axios júniusi cikkének hírösszefoglalója szerint Lina Khan személyét hiába támadják az ortodox közgazdászok és a big tech marketinggépezete is, ritka, egységes támogatást élvez a kétpárti Kongresszusban, ahol a republikánus szenátorok egy jelentős csoportja is azt kívánná, a nagy cégek szétdarabolását olyan ember vezesse, mint ő.

Elég nagy megrökönyödést keltett például lobbistakörökben, hogy a szenátusi meghallgatása után Khant szokatlanul egységesen, 69 szenátor szavazatával, 28 ellenében erősítették meg a százfős testületben, ezzel az eddig szokásos plusz meghallgatási és kérdezős köröket is simán elkerülte. Az, hogy korábbi, egyetemi munkája, és néhány FTC-s megbízatás után 32 évesen végül a szervezet elnöke lett, azt a szándékot mutatja, hogy a Biden-adminisztráció komolyan akarja venni, hogy

vége a lényegében a demokraták szavazóbázisát elidegenítő, valójában évtizede tartó mézesheteknek a pártelit és a Google, Facebook, Apple és Amazon között.

És noha a most ügyvédi véleményben Khan összeférhetetlenségének megállapítására törekvő Amazonnak valóban akad félnivalója, az az érvelés, hogy Lina Khan nem üzleti érdekeltségei, hanem egyszerűen a többféle formában is kifejtett, szabad véleménye miatt lenne alkalmatlan a pozíciójára, szinte biztosan nem fogja megállni a helyét a kongresszusi bizottságokban sem.

NYITÓKÉP: Lina Khan, a Columbia jogi karának adjunktusa a monpóliumok és egyenlőtlenség kapcsolatáról ad elő 2016-ban, egy tudományos konferencián / FOTÓ: New America, Flickr