Ha takonyban lehet védettségi nélkül úszni, akkor a koncertek tömegében miért nem?

Remélem, hogy megélem azt a napot, amikor világosan kiderül, hogy a kormány miért szarta le ilyen vastagon a rendezvényszektort, és miért szívatta azt a lezárások után is.

Amióta elértük az 5,5 millió beoltottat, nagyjából úgy érezhetjük, hogy visszatért minden a normális kerékvágásba. Nem kell maszk a buszra, nem kell maszk az éttermekbe, s ami a legszebb: védettségi kártya nélkül fürödhetünk egymás taknyában az uszodákban, strandokon és fürdőkben. Szóval ezeken a helyeken tulajdonképpen olyan lesz minden, mint régen volt – régen pedig minden jobb volt.

Ezzel szemben valahogy, valamiért a koncerteket és bulikat még mindig védettségi igazolvány birtokában lehet csak látogatni. Zajlik a kénytelenül felemás Rockmaraton, takaréklángon ment le a Fishing, felkészül épp a Bánkitó, ámde konganak az ürességtől a technobulik, eltekintve néhány olyan ritka és üdítő kivételtől, mint a nemrég lezajlott egynapos DumDum Fest.

Persze a világért sem szeretnék a fürdők és uszodák ellen szólni, hiszen magam is rendszeres fürdőlátogató vagyok (jómagam is szoktam úszni egyébként), s úgy vagyok vele: ha be vagyok oltva, akkor nem igazán kell már különösebben aggódnom amiatt, hogy megbetegszem. Aki pedig hozzám hasonlóan az oltás mellett döntött, aligha van esélye arra, hogy elkapja a koronavírust, vagy továbbadja a fertőzést a beoltottaknak. Ilyenformán (eltekintve néhány kivételtől) csak az nincs védve, akit egyáltalán nem érdekel, hogy megperecel-e, vagy sem.

Éppen ezért bosszant fel rettenetesen, hogy megint a rendezvényszektor van szopatva.

Ez a szektor volt ugyanis a lezárások alatt, amelynek (mások mellett, egyébként) gyakorlatilag semmiféle érdemi segítség nem érkezett a kormánytól, hasonlóan a szórakozóhelyekhez, amivel megakadályozta volna a kormány, hogy azok bezárjanak a járvány okozta válság örvén, illetve végleg lelépjenek a területről olyan szakemberek, akik vitán felül a két kezükkel rajzolták rá Magyarországot az európai koncerttérképre.

Emlékezetes, hogy a zenés-táncos rendezvények nem estek bele a nyitás első etapjába, mivel nem minősülnek „kulturális rendezvényeknek”, így vendéglátóhelyeken sem lehetett ilyet szervezni. Korábban pedig magam is többször írtam arról, hogy semmiféle támogatás nem érkezett a kormány részéről a szektor felé, sőt, egy komplett podcastot szántunk a kérdés megválaszolására – de sokra akkor sem jutottunk a választ illetően.

Ha pedig hirtelen arra gondolnánk, hogy de hát ott voltak a Raktárkoncertek, akkor szeretném jelezni, hogy egy lószart, mama:

a zenészek és a rendezvények hátterében dolgozók elvben megsegítésére kitalált raktárkoncertek ötmilliárdos költségvetésének jelentős része a hivatalosan szerződött technikai partnerhez, az Antenna Hungáriához került megvalósítási költségként,

a programba bekerült zenekarokhoz, előadókhoz és stábjaikhoz csak az összeg kisebb hányada jutott el. A 200 millió forintos, fesztiváloknak szánt pályázatnak pedig eredetileg 700 millió forintos támogatási kerete volt, ám a Music Hungary szerint a kiírásnak olyan kevesen feleltek meg, hogy végül csak ennyi lett belőle kiosztva.

Ezek után egyik pillanatról a másikra rászabadították a közönséget a rendezvényekre, aminek örülni kellett volna, de a felemásság miatt ez az öröm nem lehetett felhőtlen, amely helyzet továbbra sem változik – hiába értük el az 5,5 millió beoltottat.

Ebben a helyzetben tényleg nem marad más, mint az, hogy széttárt karokkal azt kérdezzük: mi az oka annak, hogy a kormányt ennyire nem érdekli a rendezvényszervező- és koncertipar? Ennyire kívül esik az érdeklődési körön? Ennyire mindegy, hogy éhen döglenek-e emberek? Vagy meg kell várni, amíg Demeter Szilárd közbelép? Tényleg el kell menni kapálni, magunk mögött hagyva egy élet munkáját?

Miért és meddig van még szükség a koncerteken védettségi igazolványra, miközben a strandokon, fürdőkben és uszodákban már rég lehet kártya nélkül is lehet fürdeni egymás taknyában?

Tényleg nagyon remélem, hogy megélem azt a napot, amikor világosan kiderül, miért is történt mindez. Még akkor is, ha rettegek attól, milyen prózai is lesz a válasz minderre.